Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)
2002-08-09 / 216. szám
fii 2002. Augusztus 9., péntek KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL PÜSPÖKVÁRI ZENÉS ESTÉK. A pécsi zenei helyszínek ékessége a Püspökvár kertje. A nyári zenei sorozat utolsó koncertjén, szerdán többek között Mahler- és Bárdos-művek hangzottak el a Stuttgartból érkezett ének- és táncegyüttestől. ________________fotó: tóth l Ez üstérem Báliban Kimagasló pécsi siker a fizikai diákolimpián Kimagasló eredménynek számít a pécsi Geresdi Attilának, az Árpád Fejedelem Gimnázium diákjának ezüstérme, amit az Indonéziában megrendezett 33. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián ért el. Vizsgadrukk nélkül, szinte hidegvérrel dolgozott. Ki hinné, hogy egy fiatalember már akkora verseny- és vizsgarutinnal rendelkezik, hogy még csak különösen ideges se legyen egy vüágversenyen. Geresdi Attila, a pécsi Árpád Fejedelem Gimnázium most végzett tanulója minden idegeskedés nélkül szerzett ezüstérmet Három arany, egy ezüst és egy bronzéremmel - összességében az ötödik helyezést érték el a magyar diákok a világ- ranglistán a napokban Indonéziában, Bali-szigetén megrendezetett 33. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián. Kimagasló sikernek tekinthető ez, hiszen a versenyen 67 ország diákja mérték össze tudásukat a fizika hatalmas és szerteágazó témakörében. Geresdi Attila elmondta, hogy a csapatba, azaz a válogatottba kerülés alapját az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek eredményei, valamint egyéb fizikaversenyek eredményei befolyásolták. Ennek alapján került a Kun- falvy Rezső válogatóversenybe, amely eldöntötte az Indonéziába utazó csapat összetételét. Az olimpián kapott kérdéskör 3 elméleti és 2 kísérleti feladatot ölelt fel, amit írásban kellett feldolgozni.- Az én életemben a fizika fontos szerepet tölt be, de hogy mikor és hogyan alakult ki ez, pontosan nem emlékszem - mondjá a diák. - Alighanem már az általános iskolában eldőlt, és édesapám példájának is szerepe van ebben, aki fizikusként végzett. A jövő? Mérnök-fizikus szakon folytatom tanulmányaimat a Budapesti Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetemen. Az úgynevezett nagy és meghatározott életcél egyelőre nyitott kérdés. Életem hajójának végső célja még sok minden lehet. Egyelőre nem rögzítettem a vitorlázatot. bebessi k. „Új” szereposztás a pécsi színházban Készül a Pécsi Nemzeti Színház az új szezonra, s ezúttal nem a vendégszínészek listája az impozáns, hanem a vendégrendezőké. A nagy szerepeket idén a szerződtetett helyi művészek kapják. Baükó Tamást, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóját a nyári szünet ellenére nem könnyű most utolérni, ugyanis a János vitéz zenés színművet rendezi Székesfehérvárott, ahol tegnap és ma este játsszák a bemutató előadásokat.- Csak Rázga Miklós segítségével vállaltam el a darab rendezését, mert úgy volt, hogy a nyár folyamán egy amerikai kémfilmben játszom majd. A filmforgatást aztán őszre tolták, így teljes elánnal dolgozhattam ezen a sokszereplős, táncos darabon. A színjáték különlegessége, hogy animációs film forog az előadás alatt végig egy hátsó vásznon, Czakó Ferenc homok- figurái elevenednek meg - a grafikus homokalakjai egyébként a TV2-n tűntek fel a műsorzárás előtti pillanatokban. A János vitézt a későbbiekben a székesfehérvári kőszínházban adják, és egyáltalán nem kizárt, hogy a színtársulat Pécsre is elhozza vendégjátékra az előadást. Baükó Tamástól megtudtuk azt is, hogy idén kevesebb vendégszínészre számíthatunk a Pécsi Nemzeti Színházban játszott művekben, műit a korábbi esztendőkben. Az egyedüü kivétel Spiró György, Imposztorában Jordán Tamás színre lépése. Korábban már írtunk arról, hogy ezt a szerepet az író Major Tamás személyére alkotta meg, ezért eddig nem sokan vállalkoztak a darab megismétlésére. A mintegy féltucatnyi próbálkozás többsége pedig elég gyengére sikerült, erre a gyakorlatra igyekszik rácáfolni Jordán Tamás. A PNSZ a következő évadban a pécsi művészekre épít elsősorban, nekik igyekszik minél több és jobb lehetőséget teremteni. Ezért került be a repertoárba a Fekete Péter című operett is, mely nem a klasszikus zene felől közelíti a műfajt, hanem színészek által is énekelhető sanzonokkal, kuplékkal dolgozik. Hogy kik azok a nagy szülészek, akiket a pécsi színházban hamarosan láthatunk? - Hát Fillér István, Lipics Zsolt, Füsti Molnár Éva, Stenczer Béla, Gráf Csilla, vagy Fábián Anita - válaszol a színházigazgató. Az egész évad a pécsieknek lesz jutalomjáték, mert felnőtt erre a szintre a társulat. Úgy van ez, mint a fociban: a neves vendégszínészek megemelték a helyi játékosok ázsióját is, és így már ők is első osztályú meccsekre képesek. Szólni kell arról is, hogy a PNSZ-ben szeptembertől minden darabot más rendez, s val- mennyien kimagasló egyéniségei a szakmának. A színészeknek nem lesz könnyű alkalmazkodni a rendezői sztárüstához, Szikom JáA közönség hamarosan Füsti Molnár Évát is láthatja nostól Hargitay Ivánon át Béres Attiláig hosszú a sor. Baükó Tamás tömören ezt úgy fogalmazta meg: - Ügyeltem arra, hogy ne hívjak meg magamnál rosszabb rendezőt! Olyan személyek jönnek ide, akiktől mindenki tud tanulni, mert ennek óriási hozadékai vannak. Persze muszáj esetenként vendégszínészekkel számolni. A Szöktetés a szerájból operát például nem tudnák előadni a PNSZ három és fél szerződtetett operaénekesével. De prózai figurákra, például a Rómeó és Júliából Júüa szerepére sincs alkalmas jelölt, és Baükó Tamás gyorsan hozzáteszi: az országban is kevesen alkalmasak erre a feladatra. Az azonban még nem dőlt el, hogy kik lesznek a 2003 tavaszán bemutatásra kerülő művek vendégművészei. MÉSZÁROS B. ENDRE FOTÓ: TÓTH L. Mindenki jól járhat Pozsgai Zsolt Pécsről indult író, akinek színdarabja tavaly és az idén is szerepel a pécsváradi Szent István-napok rendezvénysorozatán, reagált a lapunkban augusztus 6-án megjelent Nyáron a színház sem próféta című írásunkra. Gondolatait az alábbiakban ismertetjük. Nem felel meg a valóságnak, hogy a várszínházak nem keresték meg a Pécsi Nemzeti Színházat. Magam ta-. valy, a „Boldog Asztrik küldetése” előkészítése idején először a pécsi színházat kerestem meg, és nem csak én, a megyei önkormányzat, és a pécsváradi polgármester is. Bár Baükó Tamás olvasta a darabot, és tetszett neki, nem mutattak hajlandóságot az együttműködésre. Pedig, hansúlyozom, így képzeltük el, ahogy a cikk fogalmaz, a régióból válogatott színészekkel, rendezővel stb. Azt még lehetett volna, hogy onnan választunk színészeket, de a továbbjátszás már nem volt biztosított. Már pedig luxus lenne két előadásért próbáltatni a színészt Miután a pécsi színházzal megfeneklett az ügy, érdekes módon a Pesti Magyar Színház látott fantáziát a darabban, támogatta, és műsorán tartja, nem akármilyen sikerrel. Ezt követően még mindig a pécsi színházat kerestem meg pécsváradi barátimmal a Zeigetánc című darab e nyári színpadra állítása ügyében. Ez a tárgyalás is megfeneklett. Jelenleg együtt dolgozom Baükó Tamással Székesfehérvárott, és ismét előkerült a közös munka gondolata a jövő nyárra. Az azonban meggondolandó, miután a baranyai közönség szereti a pécsi színházat, látogatja, nyilván, mert jó - törvény- szerű-e, hogy ugyanezen színészeket lássa nyáron, vagy nem érdeke- sebb-e, ha más társulatok lépnek fel, színesítve ezzel a megyei programokat? Szerintem á megoldás a kettő között van: pécsi szülészek, kiegészítve máshonnan jött kollégáikkal, ez mindenkinek jó, termékeny az együtt munkálódás szempontjából, és a közönség felé is egy ígéretes megoldás. Pécsváradról minden évben, eddig is, és ezután is megkeressük a Pécsi Nemzeti Színház kiváló csapatát és vezetőit - feltéve, ha utána tovább játsszák az előadást. Nem tartom megoldásnak, hogy a megyei színház a következő év repertoár darabjaiból egyet előre hozva tesztelje azt a várszínházak közönségén - meg keü becsülni annyira az ott élőket, hogy nekik, értük készül egy produkció. Ennek a közönségnek - ez tavaly is bebizonyosodott - lehet és érdemes ezt az örömöt nyújtani. És még valami: ha feltűnt, a pécsváradi nyár idei programján magyar szerzők művei szerepeklek, ez sem véletlen. Ezt szívesen tovább gondoljuk a Pécsi Nemzeti Színház vezetőivel, de csak úgy, hogy ez mindenkinek jó legyen, és ehhez a színház vezetőinek is újfajta gondolkodásra van szükségük. Pozsgai Zsolt Felkerekítő világ A borravaló hivatásszerű, de személyes szolgálatért, a rendes járandóságon felül valakinek juttatott rendszerint kisebb pénzösszeg. Eredetileg valóban arra szolgált, hogy egy pohár bort vehessen magának a megjutalmazott, de ma már abszolút kiegészítő jövedelem egyes szakmákban. Néhány országban a vendéglői számlán külön feltüntetik, hogy abból mennyi a felszolgálás díja. Ez persze felettébb igényessé teszi azt, akitől elvárják a borravalót. Már amennyiben elvárják. Nálunk igen. Legalább két évszázados a gyakorlat, hogy bizonyos szolgáltatásokEurópai változatok egy témára Franciaországban a szállodai és éttermi számlák tartalmazzák a borravalót, ha a vendég nagyon elégedett, adhat ezen felül is valamennyi borravalót, de nem várják el tőle. Görögországban felszámolják a felszolgálási dijat, mégis szokás hagyni valamennyi borravalót ezen felül: elegendő felfelé kerekíteni számlát. A taxinál ugyanez a helyzet: egy kis összeget illik még adni. Hollandiában a borravaló nem kötelező, de felkerekíthetjük a számla összegét. Spanyolországban a borravalót hozzácsapják a számla végösszegéhez, de annak kb. 5 százaléka elmehet borravalónak. Nagy-Britanniában a borravaló az éttermekben 10 százalék, kivéve, ha nem voltunk elégedettek a szolgáltatással. Néhány étterem már hozzászámolja a végösszeghez a kiszolgálás díját, ekkor nem szükséges borravalót hagyni. A taxisok is 10 százalékot remélnek, főként Londonban. Németországban a borravaló nem elterjedt szokás, mivel a számla tartalmazza a kiszolgálás díját, de megszokott dolog felfelé kerekíteni. Olaszországban a borravalót sok helyen beszámítják az árba, nem várják el, de hálásan fogadják ha egy kis aprót csúsztatnak a pincér zsebébe. Portugáliában 10 százalékos borravalót szokás adni. nál a tulajdonosok beszámítják a foglalkoztatottnak felkínált bérbe a borravalós jövedelem-kiegészítés lehetőségét. Persze nehéz felbecsülni, hogy hány kortynyi a sok kicsi borravaló, ami manapság már kontyalávaló is. Eredetileg a pincérek és a fiákeresek jussa volt a járandóságon felüli pénz, de sokat bővült az efféle foglalkozások köre, és a legtöbb szakma koedukált. Veterán pécsi vendéglős meséü, hogy a cech 10 százaléka körüli borravaló évtizedeken át bevett szokás volt. A 90-es évek elejének, közepének magas inflációja idején viszont a summa felment 25 százalékra is. Érdeklődtünk néhány menő pécsi vendéglőben, és kiderült: manapság 5-10 százalékos borravalót kapnak a fizetőpincérek. Főként a magyar vendégektől.- A németek és az osztrákok a minimális összeget, a horvátok, olaszok semmit, vagy szinte semmit sem adnak. Leginkább az angolok és az amerikaiak hajlamosak díjazni a felszolgálást - mondja az egyik nevezetes étterem főura, aki persze nevét nem adja hozzá. „A tulaj nem örülne.” (Érdekes módon mindegyik ilyen.) A sok között egy másik tipikus borravalós szakma a taxisoké.- Az 1990-es évek közepén a taxiknál 8-10 százalékos volt a tipikus borravaló. Azóta úgy felszöktek a tarifák, hogy szinte 20-30 forintokra csökkent a külön pénz - meséü a taxis ismerős, aki szintén szemérmes, csak nekem mondja, nem nyilatkozik. Az ilyesmi ugyanis nem hoz népszerűséget szakmai körökben. - Annak idején az IFOR és az SFOR katonái kezdetben nagyon fellendítették a borSzolid szomszédok Ausztriában a szállodai és éttermi árak magukban foglalják a borravalót is, de a szállodai portások, a takarítók és az éttermi pincérek elvárják, hogy kapjanak valami pluszt a szolgáltatásaikért. Romániában nem elvárt a borravaló. Szlovákiában a borravalót szívesen fogadják, a számla végösszegének 5-10 százaléka a szokásos. Horvátországban nem várják el a borravalót, de ha elégedettek vagyunk, kerekítsük fel a számlát. valót csak hosszasabb csomagci- pelésért kapunk. Nyugállományú postahivatalvezető némi nosztalgiával emlékezik a 70-es 80-as évekre, amikor fegyelmező eszköz volt a kezében, hogy melyik postás milyen körzetet kapott Pécsett. Akiket jutalmazni akart, azoknak meszesi, szabolcsi, esetleg uránvárosi körzetet adott. Azokban ugyanis a nyugdíjak kihordásakor sok borravaló jutott a volt bányászoktól. A legtágabb aránysávban aüg- hanem a női fodrászoknál és a kozmetikusoknál hagynak borravalót. A törzsvendégek a soron kí- vüü fogadást, a többórás szépség- generálozást a számlaösszeg 10-20, de a nagyon elégedettek és ravalók átlagát. Egy-két év után azonban küsmerték a helyi viszonyokat és leszálltak a bennszülöttek szintjére. Mostanában a borravalót a kis felkerekítések szerint mérik az utasok. Nagyobb borratehetősek - vagy a rongyrázók - 50 százalékával honorálják. A törzsvendégek köre egy-egy menőbb fodrásznál, kozmetikusnál meglehetősen belterjes. Lesik egymást a bura alatt főve:- Nem tehetem ki magam annak, hogy ha gyorsan kell egy új frizu, átpasszoljon a tanulólánynak - hördül már a vészhelyzet gondolatára is a mindig hercig tisztviselőnő. - Mit szólnának a többiek, ha kitudódna? Különben is, Viki mesélte, hogy ő mindig egy ezrest ad a felkerekítés után. Nem borravalós szakmában dolgozó volt katonatársam alighanem sokak időnkénti furcsál- lkodó rádöbbenését fogalmazta meg egy presszóból távoztunk- ban:- Évtizedek óta adok borravalót, akiknek csak illik. Olyan vagyok, mint a rajzfilmbeli buldog, amikor kölykét okítja: „A kutyáknak el kell ásnia csontot, én ugyan nem tudom, hogy miért, de ez a szokás”. Ez kis pincérlány most szájsaroknyi mosollyal nyugtázta, hogy nála hagytam 80 forintot, mindössze azért, mert kihozott nekünk két kávét és két üdítőt, és egyiket sem öntötte ránk. Ha kedvelt kis vegyesboltunk tulajdonosának - miután létrát mászott, polcok alá hajoldozott, észben tartotta a tegnapi rendelésemet - a pénztárnál azt mondanám, hogy „az aprót csak tartsa meg”, ő minden bizonnyal méltatlankodva utasítaná ezt vissza. A fene sem érti, de eddig ez nekem nem is jutott még eszembe.
