Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)
2002-07-06 / 182. szám
2002. Július 6., szombat KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL TÖBB EZER VÉGZŐS DIÁK veheti át diplomáját a napokban Pécsett. Tegnap a BTK, PTE PMMFK és a Pécsi Nemzeti Színházban a TTK oklevél- átadási ünnepségét tartották (felvételünkön), amelyen Szili Katalin, az országgyűlés elnöke is köszöntötte a friss diplomásokat. fotó, müller a. Népzenei találkozó Siklóson A Baranyai Kistérségek Ünnepi Éve rendezvényeként ma kerül sor a baranyai és a határon túli kistérségek népdalköreinek, népi együtteseinek siklósi találkozójára. Baranya, a dél-dunántúli régió és Horvátország határ menti kistérségeinek több mint 20 népdalköre, népi együttese gyülekezik ma színes népviseletbe öltözve Siklóson, hogy azután a várba felvonulva, 17 órakor megkezdje műsorát - tájékoztatta lapunkat Pávics János kulturházigazgató, a találkozó főrendezője. A felvonulást követően Máté János polgármester köszöntőjével veszi kezdetét a közös énekléssel és tánccal színesített, késő estébe nyúló, báli hangulatú népzenei program, amelynek szakmai irányítója Kertész Attila karnagy. _ b. k. Harmónia kerestetik • a Pécsi Szimfonikusoknál Belső konszenzus hiányában önkormányzati szerkezetváltási javaslat készül szeptemberre a zenekar működésének átalakításáról. A Pécsi Szimfonikus Zenekar közalkalmazotti és művészeti tanácsa februárban együttes ülésen elfogadta azt, hogy készüljön - lehetőleg konszenzuson alapuló - terv a működés korszerűsítéséről. Csak Hamar Zsolt vezető karnagy adott javaslatot, Szkladányi Péter igazgató nem látta szükségesnek a változtatást. A májusi társulati ülésen a tagok háromnegyede támogatta azt az elképzelést, hogy az együttesen belül létrejön egy 73 fős koncert és egy 22 fős színházi tagozat. A karnagy több próbalehetőséget és kevesebb külföldi turnét lát szükségesnek. A polgármester változás esetére minőségi bérpótlékot ígért az együttes tagjainak. Az átalakításról Hamar Zsolt adott továbbfinomított javaslatot. Szkladányi Péter viszont elkészítette a következő évad műsortervét a régi szisztéma szerint. Az önkormányzat kulturális bizottsága ebben a szituációban tárgyalta a zenekar ügyét: az igazgató és a vezető karmester között szakmai ellentét feszül, a társulat megosztott, bár a többség változáspárti. A karnagynak július végén lejár a szerződése. Az eddigivel azonos feltételekkel kapott - de közalkalmazotti státusszal - szerződési ajánlatot az igazgatótól. Hamar Zsolt azonban kilátásba helyezte, félreáll, ha nem kapja meg a változás a támogatást az önkormányzattól. Ugyanakkor a váltás aligha valósulhat meg máról holnapra a jövő évadra vonatkozó elkötelezettségek miatt. A bizottság végül dr. Újvári Jenő alpolgármester és dr. Kwnszt Márta elnök javaslatára arra az álláspontra helyezkedett, hogy - konszenzus híján - az önkormányzat művelődési főosztálya készítsen javaslatot a zenekar szerkezetátalakításá- ra és a megvalósítás ütemezésére a közgyűlés számára. __________do. A Filharmónia 50 éve Pécsett Konferencia és Ferencsik-emlékhanguerseny a jubileumon A Filharmónia 50 éve Pécsett címmel tartottak tegnap konferenciát a Művészetek Házában, melyhez kapcsolódóan, a zenei fesztivál eseményeként este Ferencsik János- emlékhangversenyre került sor a bazilikában: Verdi Re- quiemjét játszotta a Pécsi Szimfonikus Zenekar. A Művelődési Minisztérium hozta létre 50 évvel ezelőtt az Országos Filharmóniát, mint kiemelt zenei előadó-művészeti költség- vetési intézetet. Amíg azonban például Miskolcon mindjárt ki- rendeltsége is 1| alakult, Pécsett egy megbízott látta el a felije adatokat, ő An" '' tál György volt, a zeneművészeti főiskola igazgatója. Aztán 1956. január elsejétől városunkban is létrejött a kirendeltség, amelyet Várnagy Viktor vezetett. Még abban az évben újabb nevezetes esemény történt, szeptemberben a Filharmónia fenntartásában létrejött a szimfonikus zenekar, amelyben a muzsikusok félállásban dolgoztak. 1956-tól megindulhatott a bérletrendszer, és ifjúsági koncertekre is sor került. Egy jó ideig, a hetvenes évek közepéig, még a vidéki városokban, Szigetváron, Komlón, Siklóson és Mohácson is adtak koncerteket, pedig ez másutt nem volt gyakorlat. A Filharmónia a mai napig közel hatezer hangversenyt szervezett, amely igen magas szám. Az Országos Füharmónia 1990- ig funkcionált, akkor aztán, egészen 1997-ig Nemzeti Filharmónia néven működött hasonló struktúrában, miközben egyre kevesebb támogatást kapott a vidék, a főváros elvitte a pénzek javát. A minisztérium végül 1997 decemberében létrehozott három közhasznú társaságot, felosztva köztük az ország területét. így az egyik Budapestet és Észak-Dunántúlt, a másik, pécsi központtal a Dél-Du- nántúlt, a harmadik pedig egész Kelet-Magyarországot kapta. A Füharmónia Dél-Dunántúli Kht., melyet Várnagy Attila vezet, már igazi gazdasági társulás. Annyi pénzt kap a minisztériumtól, amennyi a működés zavartalanságához elegendő, de a produkciókhoz szükséges fedezet csak pályázat segítségével teremthető elő. A legfontosabb feladatuk, mondja Várnagy Attüa, az ifjúsági hangversenyek megszervezése, de az is fontos volt, hogy Kaposváron és Szek- szárdon visszaállítsák a nagyzenekari bérleti koncerteket, amelyeket tíz évig volt kénytelen nélkülözni a két szomszédos megyeszékhely. A kht.-nak kétségtelen előnye a korábbi konstrukciókkal szemben, hogy pályázhatnak infrastruktúra fejlesztésére is. Ennek eredménye például egy új zongora és egy elektromos orgona vásárlása és az a pódiumrendszer, amely az orvosi kar aulájában szolgálja ki a bérleti hangversenyek fellépő zenekarait. cseri László Futnak a képek Közel a messzeség A francia filmnek van egy igen rokonszenves típusa: oldott hangulatú jelenetek, lazán szerkesztett képsorok jellemzik, amelyek a hétköznapok levegőjét árasztják; a történet hősei egyszerű emberek, akiknek életét, mindennapjait ellesett pillanatok, spontán dialógusok tükrében ismerjük meg. Az ember egészen belefeledkezik az efféle mozgóképek szemlélgetésébe, s szinte észre sem veszi, hogy valójában, a felszín mögött, a rögtönzöttnek tűnő látvány mélyrétegeiben milyen tudatos dramaturgia működik, s voltaképpen milyen feszesen strukturált a cselekmény. Andre Téchiné Angyalok, végállomás című alkotása, amely három nap történeté meséli el (mintha egy háromfelvonásos színmű lenne), ebbe a karaktébe tartozik. A rendező fellételezhéő mestéeinek, Truffaut-nak és Rohmemek a filmjei ilyenek, és Jean Renoir munkái, aki alighanem e látásmód ősének tekinthető, nem véletlenül idézi meg Téchiné a költői realizmus e halhatatlan alkotójának alakját: filmjében szerepel egy rendező, aki az egyik jelenet során bevezetőt mond Renoir A folyó című műve előtt, amelyből látunk is egy villanásnyi részléé. Az idézett történet nem Európához kötődik, mint ahogy Téchiné is az észak-marokkói kikötővárosba, Tangébe helyezi a cselekményt. A film eredeti főcíme (Loin) a témával kapcsolatos távolság, messzeség motívumára utal. A történé hőse Serge, kamionsofőr, aki átmenetileg szakított kedvesével, a szép panziótulajdonossal, Sarah-val, s most éppen egy zavaros ügybe keveredik, ami a kábítószerkereskedelemmel van összefüggésben. Ám Téchiné mesterien eltereli a figyelmé erről a históriáról (a fiú, akit amúgy is csaléeknek akartak használni, gyaníthatóan kiszáll ebből a kalandból), mint ahogy a Sarah által pártfogolt arab srác, a kilátástalan viszonyok közül Európába vágyó Said története is lezáratlan marad: Serge végül átcsempészi őt a határon, de arról nem értesülünk, mi lesz vele a továbbiakban. Téchiné nem a külső események érdekük, sokkal inkább az emberi kapcsolatok alakulása foglalkoztatja, a lélekben élelődő-kibomló folyamatokra figyel. A cselekményt több ponton is nyitva hagyja, ám pontos látleleté alkot az érzelmek alakulásáról, a vágyakhoz való ragaszkodásról és a lemondásról. S ennek fényében a különböző kultúrák találkozásáról, távolságáról Sarah és Serge valószínűleg elszakadnak egymástól, Sarah nem utazik el barátjával, de lehé, hogy Serge még visszatér. Vajon léküzdhetnék-e újra a köztük lévő messzeséget? A képek olykor sejtelmesen több- értelműek. A széelmesek utolsó találkozásának meghitten egyszerű jelenetében például látunk egy kígyót, amely az avarban tekergőzik, majd eltűnik a lehulbtt levelek alatt. A miliőrajz része csupán ez a felvétel, vagy az alkalmi feszültség- keltés eszköze lenne, eséleg jelképes utalás? Alkalmasint mindez együtt. Más esetben viszont keményen egyértelmű a látvány: a csen- cselő arab végzetes balesete olyan, mint egy drámai dokumentum. A szereplők más-más nyelvi és kuttu- rális gyökerekhez kötődnek, s ez a tény a francia beszédközeg mellett is hangsúlyt kap. Ebből a szempontból a film a nyelvi távolságnak olyanféle élményéről beszél, mint amiről a hasonló környezetből elindult Jacques Derrida vall A másik egynyelvűsége című könyvében. Téchiné munkájából mégis hiányzik valami, mégpedig alighanem Renoir vagy Rohmer rejtett méltósága, hétköznapi témákban is megmutatkozó emelkedettsége, titokzatos súlya, aminek következtében hőseik megmaradnak emlékezetünkben. Téchiné szereplőit is érdeklődéssel szemléljük, egy ideig szívesen gondolunk rájuk, de végül, azt hiszem, majd csak hűlt helyük marad. Nagy Imre A másik egynyelvűsége? (Lubna Azabal és Mohamed Hamaidi) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL A sugárzó élet Amikor e sorokat írom, Sarlós Boldogasszony napja van. Valaha ez ünnep másnapján kezdődött az aratás hazánkban, s nem Péter-Pál- kor, ahogy a naptár előírná. Falun geometrikus szalmaékszerek díszítették a lakást, de láttam plasztikus fonatokat istállóban, a lovak szemellenzője mellett, s a templomokban is. Szentnek számítottak az e napon szedett fűszernövények, de kiváltképp a gabona, a kalász. A fodormenta teája egész évben gyógyított mindenféle asszonyi nyavalyát. A nép „nehézkes Máriához” imádkozott, mert VI. Orbán pápa 1389-ben, a Jézussal viselős Mária, Szent Erzsébetnél, Keresztelő Szent János anyjánál tett látogatása emlékére szentelte július 2-t, amit a magyarok Sarlós Boldogasszonyról kezdtek elnevezni. Parancsolt ünnep volt, de VIII. Orbán pápa bullája 1642-ben már nem említi. A népet ez nem zavarta. A XX. századig őrizte az életet szülő Sarlós Boldog- asszony ősi hagyományát, s a hozzá fűződő szokásait. Az aratószerszámok mellett megáldanák a virágokat, az aratódísznek, búzakoszorúnak, szentelménynek, szobadísznek szedett kalászost. Könyö- rületességet gyakoroltak. Az aratás is szent volt. Áhítatos rítussal kezdődött. Tiszta, fehér gyolcsmhában, levett kalappal a búzatábla elé térdepeltek, imádkoztak. Az első kaszavágást a tábla szent keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták, az életet adó új kenyér megszentelésére, s a koüektív tudatalattiban: a kasza alatt elhulló, ősi gabonaisten tiszteletére, akinek kultusza Jézusban él tovább és a szent ostyában testesül meg. A1 gabonaisten emléke szinte minden európai népnél fellelhető, de a legszebb mítoszok Mezopotámiából, Egyiptomból valók. Tammúz és Osirisz anyja és szeretője Istár, illetve ízisz volt. Amikor megfogan benne a mag, feleség; amikor testéből az új csíra kihajt, anya. A mi Sarlós Boldog- asszonyunk előképei ők. ízisz gabonarostába gyűjtötte Osirisz feldarabolt testét, s az isten teteméből búzatenger nőtt a legenda szerint. Gyerekkoromban, ha földre ejtettem a kenyeret, fölvéve, meg kék lett csókolnom. Az egyház csak az oltáriszentséget azonosítja Krisztussal, a nép a kenyeret is isten testének tartotta, s életnek nevezte a búzát. Aztán az ötvenes években eléggé meggyalázták mindkettőt, s bizony a szórványmagyarokhoz kell mennünk, hogy a régihez hasonló viszonyulást lássunk. Az agyonkeresztezett, nemesített - génmanipulált - mai búzánkat sokszor leszóltam. Ám tegnap, Sarlós Boldogasszony előtti napon bejelentették, hogy hivatalosan is elismerték az AVEMÁR nevű, búzacsírából készített szer gyógyító hatását. Nem nevezhető még gyógyszernek, csak gyógyhatású kiegészítőnek, de a világ tudósai igazolták, hogy a rák egyik típusánál hatásosan fékezi a rosszindulatú sejtek szaporodását. Mert az élet csirájából keletkezett az AVEMÁR(ia). A zárójelbe tett betűket csak én gondolom hozzá, de nem csodálkoznék a rejtve beszélő névadáson. Az elismerés olyan fokú, hogy a tb is támogatja alkalmazását. Ha már a szerencsétlen rákbetegen három éve nem segít a hagyományos gyógyszer, Avemárt is kaphat. Ez jelentősen meghosszabbítja a beteg túlélési esélyeit. E témakörben stílszerűtlen lenne, ha káromkodnék. De gondolja el a kegyes olvasó - mert gondolatszabadság az van -, mi lenne, ha nem hároméves kínlódás után kaphatna a rákbeteg garantáltan hatásos kiegészítőt támogatással? Vény nélkül ugyanis méregdrága. Sajnos nem a kezelőorvos dönti el, mit írhat föl. Legfőbb érték, a haszon. (Hogy ez miért jutott eszembe?) Nemes búzánk előtt a bronzkortól tönkölyt és kölest termelt az ember. Amikor a kenyérgabonát a magyarok, találóan s joggal, életnek nevezték el, még a tönkölybú- zára értették. A valóban csodálatos ősi kultúrnövénynek az értékeit csak most kezdjük fölfedezni. Alig van táplálékkutató, aki ne mutatta volna ki a tönkölyből készült kenyér és tésztafélék élettani erényeit a fehér búzalisztből készültekkel szemben. Elgondolkodtató, hogy a csernobili katasztrófa idején, a veszélyeztetett körzetekben, a tönkölybúza nem károsodott. Ellenállt a sugár- fertőzésnek. Hogy ő maga is sugárzik, a radioesztézia mesterei régóta állítják. Persze, erre legyinteni szoktak. Aki keüően tájékozatlan, mindenből viccet gyárthat. Mostanában népszerűek lettek a tönkölypelyvával kitömött párnák. A Pécsett készültekből Horvátországba, Németországba, Itáliába s az USA-ba is jutott már. Arra valók, hogy a fájós testrészre rakjuk éjszakára. Jótékony hatására többen esküszünk. A párna erejét a nap tölti fel, mint egy akkumulátor. S kell is, hogy töltse időnként. Ezek feltűnő sugárzását ingával, pálcával eddig is ámulattal mérték a természet- gyógyászatban jártas tekintélyek. De rájuk is legyinteni szoktunk többnyire. Nemrég beszéltem egy fizikussal. Nem természetgyógyász, hanem tudományos kutató, a kétkedés az alaptermészete. A legkorszerűbb eszközökkel méri a tön- kölypelyva és a belőle készült párnák sugárzását. Egyelőre csak ámul és jegyzetel. Azt állítja, nem csak a nap képes intenzívebb sugárzásra késztetni a párnát, vasalóval is megmelegíthetjük, s hosszú időre fölerősödik a sugárzása, jótékony hatása. Természetgyógyász barátom azt mondja, nem csak a feltöltést végzi el a napsugár, a tisztítást is. Fáradtságunk, fájdalmunk páráját beszívta a pelyva, a nap mindettől megszabadítja. A pelyva szó pejoratív tartalmat kapott beszédünkben. Ideje lenne átértékelni nyelvi tudatunkat. A tönköly pelyvája legalábbis: sugárzó élet. Már készül a tudományos bizonyítása. Bükkösdi László k
