Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-06 / 182. szám

6. OLDAL SZABADSZENTKIRÁ L Y B EMUTATKOZI K 2002. Július 6., szombat Szabadszentkirály: lesz még jobb is Folyamatosan pályáznak az önkormányzati utak, járdák felújítására A nyolcvanas években sikerfalu, kiválóan működő termelő- szövetkezettel, a gyarapodás legfőbb jelével, az új, tehetős pol­gárt megjelenítő házsorokkal. Aztán a rendszerváltás után szinte minden összeomlott: a fejlődés megrekedt, az itt élők jö­vedelme megcsappant, az évek során egyre kevesebb jutott be­ruházásra. Jelenleg csak arra összpontosítanak, hogy a műkö­dőképességüket fenntartsák. Takaros porták az új lakótelepen Csendes ez a falu. Igaz, tizenöt évvel ezelőtt sem volt napközben hangos, az itt lakók legtöbbje a té- eszben dolgozott, volt munka bő­ven, de fizetség is, az akkori kö­rülményekhez képest aránylag jól éltek itt az emberek. Jutott új ház­ra, igaz OTP-kölcsönből, egyikük- másikuk már gépkocsit is vásá­rolt, a nagy nyári mezőgazdasági munkák után, nyár végén még külföldi nyaralásra is tellett. A háztáji is hozott valamit a kony­hára, a legtöbben megtartották az otthoni jószágnevelés szokását, Nyugotszent­Becefa*“^ HelesfaW Nagypeterd 0 Szentlőrinc Nagyvaty­Botyka- ;■ «L peterd \ KacsŐta “ r Rózsa,y SZABADSZENT■ Ka,ád,a { KIRÁLY* Királyegyházar 3 C Boda j Bicsérd sokan abból teremtették elő a házépítéshez szükséges pénzt, hogy leadásra hízót, bikát nevel­tek, tejelő tehenet tartottak. A kilencvenes évek elejétől vál­tozott sok minden. Most is csen­des a falu, de már nem a munkába járóktól, hiszen közülük a legtöb­ben nyugdíjba vonultak, s öregsé­gi jövedelmükből tengetve életü­ket, boltba is csak néhanapján jár­nak, nehogy többet költsenek a napi beosztott pénzből. A munka- nélküliek (a munkaképes korú la­kosságnak körülbelül 5 százalé­ka) ugyan nincsenek sokan, ám a legtöbbjüknek már reményük sincs a segélynél jobb megélhetést jelentő állásra, lelkileg, egészségi­leg olyannyira leromlottak, egyet­len munkaadó sem alkalmazza őket. Ráadásul a munkanélküliek zöme a nők közül került ki, java­részt szakképzetlenek, sem a két cégnél (a téeszből alakult rész­vénytársaság, és a kapáló- és fűnyírógépeiről ismert Szentkirály Kft.), sem a közeli Szigetváron nem kapnak munkát. Az önkor­mányzat ugyan biztosít számukra közmunkát, ám ez csak időleges, nem teremt állandó jövedelmet. A polgármester, Tököli Viktor en­nek ellenére nem elkeseredett, hi­szen a kilencvenes évek eleje óta so­kat fejlődött a falu, hiszen már a rendszerváltás előtt is a jobban ellá­tott települések közé tartozott, ma­radt itt tennivaló a kilencvenes éve­ket köyetően is. Vezetékes ivóvízhá­lózattal rendelkeztek ugyan, ám a vizet vastalanítani kellett, a tisztító meg sokba került, 1991-ben adták át, azóta nincs baj a vízzel. A ravata­lozó is új tetőt kapott, ezzel egy időben bővítették is. Aztán az utak is meglehetősen rossz állapotban voltak, előfordult olyan település- rész is, ahol még járdáról is gon­doskodni kellett, a fontossági sor­rendben termé­szetesen ennek megépítése az el­ső helyre került. Évek óta folya­matosan pályáz­nak az önkor­mányzati utak felújítására, ta­valyelőtt 10 milli­óért takaróréteg­gel fedték be az új lakótelep köz- útját, egy kilomé­ter járdaépítésre kaptak pénzt, ennek csaknem felét fedezte a he­lyi költségvetés. azonban még nincs befejezve, továbbra is fog­lalkozni kell az utak állapotával. Éppen ezért az idén is pályáz­tak, kaptak is 9,5 millió forintot utak, járdák fel­újítására. Nem­régiben a közvi­lágítást is korsze­rűsítették, eddig havonta megkö­zelítőleg 30 szá­zalékos ener­giamegtakarítást értek el. Csator- Tököli Viktor polgármester názásra is volt igény, szándék is, ám ezt a nagybe- mházást csak más települések ös­szefogásával lehetne megvalósítani, jelentős állami támogatással. Erre azonban sem a múltban, sem a jövőben sok remény nincs, a jövedel­mek és munka­helyek bizonyta­lansága miatt a lakosság lelkese­dése is csökkent, úgyhogy egyelő­re erről lemond­tak.- A település mindig is terüle­ti központ volt - mondja a pol­gármester. -, s ma is az. Talán helyzeténél fog­va a jövőben gyorsabb fejlő­dést érhet el, hi­Ez munka A Szent István-emlékmű szén a közszol­gáltatást (például az iskola, kör­jegyzőség) több településnek vég­zi. A legnagyobb baj azonban, hogy a község elöregszik, a fiata­lok többsége már nem akar a falu­ban maradni, hiszen ha kap mun­kát, akkor az nem ide köti. Hogy ne kerüljünk zavarba, ha hirtelen megnőne a falu ázsiója, az új ren­dezési tervben már gondoltunk építési telkek kialakítására is, első változatban 100 ingatlan kijelölése történik meg. Ezek természetesen közművekkel ellátott telkek lesz­nek, önkormányzati forgalmazás­ban. Amint az látnivaló, mostan­ság nem túl rózsás a településünk helyzete, ám egyáltalán nem va­gyunk pesszimisták, hiszen pályá­zatokkal a legszükségesebb fej­lesztéseket meg tudjuk oldani. Ha pedig a jelenleg nem túl jó gazda­sági helyzetben lévő mezőgazda- sági részvénytársaság is talpra áll (erre a jövőben a mezőgazdaság konszolidációjával van remény), akkor még munkahelyek is kelet­kezhetnek. Szóval biztos, hogy lesz még ennél jobb is. ________■ A F ALU TÖRTÉNELME A község őstörténelméről egy­előre nincsenek információk. Neve először az 1332-36-os pápai adó-ivekben szerepel. A helységnév eredete a templom védő­szentjével kap­csolatos, aki el­ső királyunk, Szent István volt. A mondák szerint a lakos­ság Zsigmond királyt segítette a menekülésben, amiért jutalmul nemességet, a falu pedig mező­városi rangot kapott, és kiváltsá­gai alapján használhatta a „sza­bad” megkülönböztető nevet. A török hódoltság alatt is - egytel- kes nemesek által - folyamato­san lakott település. A hódoltság után a lakosság visszaszerezte korábbi nemességét, 1681-ben I. Lipót királytól új adományleve­let kaptak. Mivel azonban ez az okirat neveket nem sorolt fel, a vármegye közgyűlése 1716-ban utasítást adott ki, hogy a csalá­dok egyenként bizonyítsák be nemesi származásukat. 1720- ban III. Károly megerősítette Li- pót adománylevelét, s ennek alapján a vármegyei közgyűlés ál­tal kiküldött bizottság egy évre rá 15 család nemességét állapította meg és ismerte el. A történelem során szinte mindig teljesesen magyar falu volt, ahol esetleg né­hány német, szlovák és horvát anyanyelvű lakos fordult meg. A téeszesítés az 1960-as években zajlott le. A szomszédos települé­sek önálló téeszeit integrálták, s így jött létre az egységes Szabad­szentkirályi Béke Mgtsz. Római katolikus temploma 1849-ben épült és Szent István tiszteletére szentelték fel. 1992vben II. világ- háborús emlékmű, ugyanebben az évben egy 56-os kopjafa ke­rült felállításra. Gázfűtés a plébánián A község költségvetéséből évente igen nagy összeget fizetnek ki szociális juttatásokra. Havonta több mint hatszázezer forintot je­lent a keresetpótló, ápolási, rend­szeres szociális támogatás, vala­mint az önkormányzat által jo­gosnak ítélt, időszakosan adható segély. Az évi 9 millió forintot fel­emésztő kiadás igencsak megter­heli a falu büdzséjét. De hát mit lehet tenni, egy faluközösség sem hagyhatja megélhetést bizto­sító jövedelem nélkül a beteg, munkahely nélkül maradt lakóit. A munkaképes korú lakosság jó része azért talált munkahelyet, a család ellátását a háztáji és a kiskert is biztosítja, sőt ez a tevékenység egyeseket külön jövedelemhez is juttat. A gáz bevezetését egyértel­mű lakossági igény is indokolta, ám a csaknem 100 ezer forintos hozzá­járulás jócskán csökkentette a lelke­sedést. Az önkormányzat ezen úgy próbált segíteni, hogy minden egyes igénylőnek 25 ezer forintos támogatást nyújtott. Négy évvel ez­előtt adták át ezt a nagyberuházást, azóta is a falu lakóinak legnagyobb megelégedésére szolgál. Ezt követően az összes közin­tézményt gázfűtésre állították át, az energiakiadások ezzel is csök­kentek. Ugyancsak takarékos üze­melést valósítottak meg a közvilá­gítás korszerűsítésével. A közin­tézményekkel együtt azóta a köz­ség egyik jellegzetes építményét, a plébániát is gázzal fűtik. ■ A község temploma SZABADSZENTKIRÁLY LAKOSSÁGSZÁMA 85Í 868 854 823 975, 1930 1970 1994 1999 2001 2002 A TELEPÜLÉS GAZDÁI: A pol­gármester Tököli Viktor (55 éves, főfoglalkozású polgármester), al­polgármester Újvári László (74, nyugdíjas). A település önkor­mányzatának tagjai: Ács Béláné (46, takarítónő), Bak József (26, gépészmérnök), dr. Baracs József (55, állatorvos), Hánik József (40, alkalmazott), Sipos Ágnes (36, óvónő), Szabó Elemér (52, autó­villamossági szerelő). Körjegyző dr. Bunna Gyuláné. __________■ Kö zös fenntartással A körjegyzőség négy települése közösen tartja fenn a szabad­szentkirályi óvodát és az általá­nos iskolát. A művelődési ház épülete 1991-92-ben teljes felújí­tásra került. A polgármesteri hi­vatal mellett található épület kí­vülről és belülről egyaránt meg­szépült. A községi és az iskolai könyvtárt összevonták, s a bőví­tett és felújított iskolában kapott helyet. A falu lakosságának vég­zettségét vizsgálva kiderül, hogy a szakmunkások a megha­tározók, a képzetlenek és a kö­zépfokú végzettségűek ennél jó­val kevesebben vannak, a felső­fokú diplomával rendelkezők aránya jelentősen csökkent. ■ szabadszentkiraly. dunantulinaplo. hu Az oldal a szabadszentkirályi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor Rex nobilis A küszködés, a napi megélhetésért folyó harc zárkózottá tette az amúgy valamikor nagyon is nyitott életet élő szabadszentkirályiakat. Amikor a falu virágkorát élte, szin­te nem volt olyan hétvége, amikor ne rendeztek volna valami társadal­mi összejövetelt. Volt ezek között természetesen felülről szervezett is, ám a legtöbb rendezvény a spontán népi hagyományokból ala­kult ki. Mindehhez hozzájárult az anyagi, meg a létbiztonság, mert le­het, hogy manapság néhányan ma­gasabb életszínvonalat értek el, mint a küencvenes évek előtt, ám azzal a tudattal is együtt kell élni­ük, hogy egyik napról a másikra el­veszthetik állásukat, jövedelem nélkül maradnak, a tartalékokat kell felélniük. Aztán az is a közös­ségi összejövetelek elmaradását okozta, hogy az emberek legtöbbje nagyon sokat dolgozik, szabadide­jében az otthoni, napról napra tor­lódó házimunkát pótolja, meg pi­henni is kell. Persze, nem minden falu ilyen, mert vannak olyan tele­pülések, amelyek anyagi leépülé­sük ellenére is igen élénk közössé­gi életet élnek. Szabadszentkirály nem ilyen, igaz, hogy itt már nehe­zen lehet összefogni, mozgósítani a lakosságot, hiszen Baranyában a nyolcszáz-egynéhány lakosával a nagyobb települések közé tartozik. Pedig adottságai kitűnőek, jól fel­szerelt, funkciójának megfelelő kultúrházzal rendelkezik, csak hát meglehetősen ritkán használják. Működik nyugdíjas-, meg ifjúsági klub is, csak nem rendszeresen. A legnagyobb közösségi megmozdu­lást a megyei másodosztályban ját­szó labdarúgócsapat mérkőzései jelentik, a falu határában létreho­zott sportcentrumban időről időre lelkes szurkolók biztatják a tabella alsó harmadában „tanyázó” csapa­tukat. A településről elkerült lokál- patrióták viszont két évvel ezelőtt megalapították a Rex Nobilis Egye­sületet (királyi nemesek), pályázat útján hozzájutottak a régi, felújítás­ra szoruló iskola épületéhez, ahol helytörténeti múzeumot szeretné­nek létrehozni. ■ EMELETRÁÉPÍTÉS AZ ISKOLÁNAK. A kilencvenes évek elején úgy döntött az önkormányzat, hogy felújít­ja a középületeket. Az állagmegóvó akció legnagyobb beruházása az iskola épülete volt, itt ugyanis nem csak tatarozni kellett, hanem bővíteni is. A négy falu (Szabadszentkirály, Pécsbagota, Gerde, Velény) gyermekeit befogadó oktatási intézmények ugyanis addig nem egy épületben voltak. A központi iskolában viszont a tata­rozással egy időben lehetőség kínálkozott arra, hogy tetőtér-beépítéssel annyi tantermet alakítsanak ki, ameny- nyiben a százegynéhány gyermek már kényelmesen elfért. A megújult iskolát 1993-ban adták át. _________■-4 < l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom