Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-31 / 207. szám

vizmresszeK epemen, vaniiiaoan A fürdőruha kétségkívül azon ruhadarabok kö­zé tartozik, amelyek az elmúlt században a legtöbb változtatáson estek át. Kevés olyan öltözékünk van, amely ennyire függött volna az adott kor társadalmi szokásaitól és erkölcsi elveitől. Szerencsére 2002-ben már ki-ki azt vesz magára, amit csak akar - bár most is megvannak a fő irányzatok. A középkori századokban az emberek többsége még nem igazán járt úszni. Hosszú ujjú ruhában, teljesen fedett lábszárakkal megmártóztatták lábfejüket a tengerben és a fürdőkben, de ennél tovább nem merészked­tek. Egészen a XIX. századig általában ruhát­lanul fürödtek az emberek. Az 1800-as évek elején a nők bő köpenyben, a férfiak óriási fürdőnadrágban mentek vizbe. 1876 táján a Napszűrő fürdőruha Eljött a különleges anyagok ideje. A pamut és lycra keverékéből készült fürdőruha ké­nyelmes viselet, mert a lycra rugalmas, a pa­mut pedig lehetővé teszi, hogy a bőr szaba­dabban lélegezzen. A nylon és lycra gyorsan szárad, kitűnő úszódresszekhez. Olyan speciális technikával előállított szö­vet is létezik, amelynél az anyagban mikro­szkopikus méretű lukacskák alakulnak ki. Ezektől a pórusoktól az anyag fátyolszerűen viselkedik, és körülbelül a napsugárzás felét átengedi magán. Ez a filtráció egy 5-10 faktorú fényvédőszer szűrőhatásának felel meg. Az ilyen ruha és fürdőruha alatt tehát bámulni is lehet, de védi is a bőrt. nők hosszú ujjú felsőrészt és hosszúnadrágot viseltek, amelyet többrétegű szoknya takart. A fürdőfűzők is divatosak voltak. A század vége felé a hölgyek már rövidebb, hurkolt anyagból készült fürdőruhában is JÜ* * * strandoltak, ehhez hosszú, fekete harisnya járt. A férfiak ekkoriban keresztcsíkos, ujjat­lan pamuttrikóban és hozzáillő szűk nadrág­ban úszkáltak. Annette Kellerman ausztrál hölgy nevéhez nemcsak a szinkronúszás fűződik, hanem az első egyrészes fürdőruha is az ő ötle­te volt a XX. század elején. Ám a für­dőruha őse a hölgyek testének egyet­len centiméterét sem hagyta szaba­don. 1913-ban az amerikai Carl Jantzen megalkotta a saját magáról elnevezett kötött fürdőruhát, ame­lyet rengetegen vásároltak és visel­tek, annak ellenére, hogy vizesen több mint négy kilót nyomott, vala­mint férfiaknak és nőknek is ugyan­azt a fazont gyártották. A 20-as, 30-as évek divatját már a hollywoodi színésznők diktálták. A fürdőruha folyton megújult: adtak hozzá egy kis virágmintát, megtol- dották cipzárral, megfosztották a hosszú ujjaktól, a szárak is egyre rö- videbbek lettek, sortos fazonná ala­kultak. Új anyagok jelentek meg, pél­dául elkezdték pamutból gyártani a fürdőruhát, a szabás egyre testhezál­lóbbá, merészebbé vált, s ez a folya­mat a mai napig nem is állt le. A 2002-es évben ismét a nőies sti­lus kedvelői örülhetnek az új tren­deknek. Ők félköríves merevítővel készült egyrészest választhatnak, amely hangsúlyozza a keblet. A ha­gyományos fazonok mellett léteznek rejtett merevítős dresszek is, ezek természetes hatást biztosítva adnak szép formát a mellnek. Gyakoriak a kis masnival díszített és a fodros szegélyű fazonok, illetve a redőzött anyagú modellek. A min­ták közt idén vezet a virágos és nö- vénymotívumos. Megjelentek az op­art mintás és a patchwork utánzatú fürdőruhák is. Szintén sok az egyszí­nű, pasztell árnya­latú, rózsaszín, víz­kék, halványlila, vaniliasárga darab, de lehet élénk is a dressz, narancs- és citromsárga, eper­színű vagy tűzpi­ros. Nem hibázik, aki földszínűt, bar­nát, drappot, terra­kottát és khakit vá­laszt, s természete­sen divatos a klasz- szikus, slankító ha­tású fekete. Aki feltűnő, sze­xis egyrészesre vá­gyik, merészen szabott modellek közül választhat. Ezek rendszerint alig takarnak többet a kétrészeseknél, hátul­ról gyakran bikininek tűnnek, mivel hátrészü­ket csupán néhány vékony pánt fogja össze. A combnál extra magasra szabott modellek le­hetnek hasnál kétoldalt is kivágottak. Az aszimmetrikus fazonú, egyik oldalon vállpán­Robbanás a parton Ahogyan botránynak számított az ameri­kai atomrobbantás-sorozat a Bikini szi­geteken, hatalmas felháborodást keltett néhány ártalmatlan textildarabka is: a bikini. f 1946 nyarán Louis Reard tervező­mérnök bemutatta kétrészes fürdőru- hamodelljét a párizsi Molitor uszodá­ban. Mivel egyetlen modell sem volt hajlandó a forradalmi darabot magára ölteni, alkotója kénytelen volt egy sztriptíztáncosnőt szerződtetni. Jel­lemző a hatásra, hogy a nemzetközi új ságirógárda a kétrészes láttán csak annyit jegyzett meg: Hűha! Reard előrukkolt az új fürdőruha nevével is: a „bi” jelentheti a két für­dőruharészt, a „kini” szótag pedig re­mekül rímel a „tinire”. Mások szerint a máig népszerű fürdőruha a Bikini ko­rallzátonynál végrehajtott kísérleti atomrobbantás után kapta a nevét. A maradi közvélemény felháboro­dott a falatnyi dresszen, és egy ideig Olaszországban, Belgiumban, Portugáli­ában, Hollandiában és Spanyolország­ban is betiltották, de Brigitte Bardot, Ma­rilyn Monroe, Jane Mansfield, Raquel Welch, Natalie Wood, és persze Ursula Andress boldogan népszerűsítette - az urak örömére. dö i tos, másik oldalon pánt nélküli fürdőruhák ugyancsak divatosak idén. Szintén vonzzák a szemet a vadállatbőr mintájú fürdődresszek. A leopárd- vagy tigrisbőrt imitáló anyagú egy- részesek - még ha fazonúk zártabb is - na­gyon szexisek, főleg a bronzbarnára sült bő­rön. Az alapanyagoknál a fényes, illetve matt, elasztikus fürdőruhaanyagok mellett újdon­ság a velúr hatású textília, valamint az enyhén rugalmas horgolt anyag. Megjelentek a fürdőruhával azonos anyagú és színösszeállítású mini strandszoknyák is, lapszoknya fazonban. Aki többet szeretne ta­karni bájaiból, kössön derekára vagy melle fö­lé óriás strandkendőt. Ha nem kap a fürdőruhával megegyező anyagú kendőt, vegyen rokon színű muszlin­ból, organzából vagy leheletvékony, indiai jel­legű kelméből egy 100x180 centiméteres dara­bot. Hodnik Ildikó Divat M 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom