Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)
2002-07-31 / 207. szám
uivai es viseiei: csalt lermeszeiesen A divatban manapság már nincsenek tabuk és korlátok. Ugyanakkor bármennyire is kézenfekvőnek tűnik a válasz - a nagynevű tervezők és világcégek diktálják érdemes föltenni a kérdést: mi határozza meg a divatot? Másrészt szét kell választani a divat és a viselet fogalmát Tresz Zsuzsa jelmeztervezővel, aki magánéletében többnyire az egyszerű ruhák híve, és csak nagy néha kapható a jópofa extravaganciára, eredeti szándékom szerint a divatról ültem volna le beszélgetni. Szó sem lehet róla, hárította el: a divatról nem, a viseletről viszont annál inkább eshet szó. Sokkal többről szól, másrészt megfoghatóbb. Ezzel együtt Tresznek megvan a divat követéséről alkotott, meglehetősen markáns véleménye: az emberek húszéves korukig fogékonyak a divatra, ebből következően a fiatalok a leginkább veszélyeztetettek. Ugyanis viselkedésmintákat követnek, s ha egy fél éve fölkapott popsztárocska felvesz valami förmedvényt, ami vissza-visszakö- szön némely médiumban, azt hiszik: ez a mérce. Többségükben a második X után kialakul a „szín-szükséglet” - az, hogy az egyéniségükhöz mérten milyen színek között érzik jól magukat -, és innen már csak egy lépés a viseletben a saját stílus megtalálása, az, hogy valaki mihez is vonzódik igazából. (Zsuzsa kedvencei a fehér, a szürke, a fekete, de ban - mondja mosolyogva - kezdi felfedezni a lilát is.) Létezik egy olyan felfogás is, hogy vannak tavasz-nyár-ősz-tél típusúak, ám ez egyáltalán nem szentírás. Az viszont igaz, hogy a tavaszelőtől a nyár kezdetéig „színesebbek” emberek, majd kifakulnak, hogy aztán ősztől a söté- tebb tónusok domináljanak. Ragaszkodjunk a természetes anyagokhoz nek jól áll, viselése egyben laza, hanyag eleganciára utal. E tekintetben egyébiránt az utóbbi év- tizedben jó irányban fejlődött a hazai ízlésvilág, különösen a hölgyek járnak elő a jó példával. Nem árt, ha szakítunk azzal a téveszmével, hogy a 120 százalék poliészterből készült ruha is lehet kényelmes és elegáns. S itt kétfelé ágazik el a dolog: az egyik terület, és ez könnyebben lezárható, hogy ne legyünk márkafüggőek, mert nem biztos, hogy az a legjobb " a számunkra, amit az agyunkba sulykolnak. A másik pedig: a jó ízlés, az ezzel járó jó érzés nem pénztárcafüggő. Ha betartjuk a fönt elmondottakat, bárhol vásárolhatunk, mondja Tresz Zsuzsa, s ebbe beleértendők a használtruha-kereskedések is. Példaként Amszterdamot hozza föl, ahol nem szégyen second hand- üzletekbe betérni. Igaz, ott már szakosodnak is a boltok: az ’50-es, ’60-as évekre, vagy kalapra, kesztyűre, cipőre. Azonos bennük, hogy tökéletesen helyreállított ruhaneműt kínálnak, akárcsak azok a londoni boltok, ahol a nagy divatházakból származó levetett ruhák sorakoznak. Igaz, nem egy rácsos gyerekágyba belehányva... Egyszóval, összegzi a jelmez- tervező, nem a színek a meghatározóak - azért, ha lehet, ne nézzünk úgy ki, mint egy balatoni gumimatrac a hatvanas évek közepéről! -, hanem a viselet egésze legyen harmóniában az emberrel. S ebben az anyagoknak is nagyon nagy szerepük van. Egy tanács: ha lehet, ragaszkodjunk a természetes - például len alapú - anyagokhoz, hiszen az ezekből készült ruha mindenkiA viselet egésze harmóniában az yen rrel Pierre Cardin nyolcvanéves Nyolcvan éve, 1922. július 2-án született Olaszországban, a Velence melletti San Biagio di Callatlában Pierre Cardin francia divattervező. 17 évesen Vichybe került, ahol szabászatot tanult egy férfiruha-üzletben. 1944-ben Párizsban lett divatrajzoló a Paquin divatháznál, majd a Christian Dior körül csoportosuló kis körhöz csatlakozott, a kosztümök és kabátok felelőseként 1950-ig dolgozott itt. 1949-ben önálló divatházat alapított. A korábbinál csinosabbá, elegánsabbá tette a női divatot, mégis elsősorban férfiöltönyök készítőjeként, a férfidivat forradalmasítójaként szerzett hírnevet. 1959-ben - nem kis kockázatot vállalva - az exkluzív modellek mellett „prét-a-porter” divatot is kre- ált. Ő volt az első, aki híres divattervezőként kis szériában női készruha-kollekciókat gyártott. A kézi varrást gépire cserélte, s csökkentette az árakat, így a ruhaköltemények olcsóbb változatát a gyengébbik nem gyengébben eleresztett tagjai is meg tudták venni. B.Z. DIVAT 9
