Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)
2002-07-31 / 207. szám
A pirulás csak tünet, de ragályos Dédapáink-anyáink többször vörösödtek el „A régi korokban a nők elpirultak, ha szégyellték magukat, a mai nők szégyenük, ha elpirulnak” - adta meg a korjellemzést a hetvenes években Marlene Dietrich, a hajdani idők szexbálvány német-amerikai filmsztárja, aki maga sem volt afféle könnyen pirulós fehérnép. Marlene nem pirult egykönnyen A pirulás korántsem egyszerűen szemérmesség kérdése. Vannak emberek, akiknek a vegetatív idegrendszere érzékenyebb, hiszen az arcpirulásra való hajlam azt jelenti, hogy a vegetatív ideg- rendszerre könnyebben áttevődik a lelki feszültség vagy a szorongás, és az érbeidegződés zavaraként jelenik meg. Akik fokozott arcpimlási hajlammal küszködnek, azoknál általában egyéb tünetek is jelen vannak. Az izgalom áttevődik a vérkeringés, a szívfrekvencia és az izmok idegi szabályozására: szaporább szívverés, fokozott izzadás, kézremegés, akadozó beszéd lehet a további következmény, és társulhat mindezekkel kellemetíen tünetként fokozott vizelési inger, hasmenés is. Igazából ez még mindig természetes állapot, de ha túlságosan erős tüneteket okoz, ha olyan mértékű, hogy az embert annyira zavarja mindennapi életvitelében, hogy nem mer bizonyos helyzetekbe kerülni, akkor ezzel már érdemes szakorvoshoz fordulni, mert ez komoly szorongásos probléma. Általában elmondható, hogy minél több ilyen tünet van, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valamilyen hasonló dolog van a háttérben. Leggyakrabban a szociális fóbia, a társas helyzetektől való félelem - tágítja a pirulás körét dr. Fodor László, neurológus, pszichiáter, a Pécsi Honvéd Kórház pszichiátriai osztályának főorvosa. Mint mondja, a szociális fóbiában szenvedő ember úgy érzi, minden tekintet reá szegeződik. Az idegrendszer pedig emlékszik az átélt kínos szituációkra. Ha kialakul ilyen helyzet, akkor már eleve attól megjelenik a félelem, a szorongás, és valószínűleg megismétlődik a testi reakció is. Az ilyen ember kezd előre szorongani, mikor fog ilyen szituációkba jutni, és igyekszik elkerüli azokat. Alapvető élethelyzetekben sem tud emiatt boldogulni, főleg ha még szerepelnie is kell. Van gyógyszeres lehetőség a szorongás oldására, sőt a vegetatív izgalmi tünetek kezelésére is, de inkább a pszichoterápiás beavatkozások kecsegtetnek sikerrel. Ezek a viselkedésterápiás módszerek arra irányulnak, hogy az illető a számára félelmet, szorongást keltő helyzettel fokozatosan szembesüljön. Ehhez az ellazító állapot elsajátítása az első lépés. Aztán szociális tréninggel hozzászoktatja magát a páciens, hogyan képes átélni ezeket a helyzeteket túlzott testi reakciók nélkül is. A pszichoterápia mélyebb megközelítésű is lehet, mert az ilyen tünetek mögött általában az önbizalom és önértékelés problémái húzódnak. A kipirult arc persze nemcsak lelki eredetű mechanizmusok útján jöhet létre. A magas vérnyomás betegségnek egyik jellemző tünete, hogy időnként paprikavörössé válik a fej. Különféle bőrgyulladások kelthetik a felületes szemlélőben az elpirult arc látszatát. Számos gyógyszernek lehet mellékhatása kiütésként elpiruláshoz hasonló tünet. Közismert, hogy a láz is kipirult archoz vezet. Nem utolsósorban a kipirult arcbőr - de előfordulhat nyakon és a mellen is - a nemi felgerjedést kísérő jelenség. Itt visszacsaüakozhatunk a szégyenkezés, szemérmesség miatti „közönséges” elpiruláshoz, amelyre Marlene Dietrich szerint korunkban egyre kevesebb a hajlandóság. A tudósok azonban nem érték be ennyivel. Egy amerikai egyetem kutatói - nem kevés fáradozás után - szakdolgozatban tették közzé vizsgálódásaik tévhitet oszlató eredményét a pirulásról. Ezek szerint a csecsemők nem pirulnak, mert a gyermek csak attól az életkortól kezdve képes erre, amikor már kifejlődik benne a szégyenérzet. Tévhit, hogy csak fehér ember szokott, illetve tud elpirulni: megteszik ezt a színes bőrűek is. A közhiedelemmel ellentétben a hímneműek átlagban ugyanolyan gyakran pirulnak el, mint a nők, de nem mindig ugyanattól a helyzettől, élménytől, látványtól, kifejezésektől, mint a fehémépek. Az ember nemcsak mások szeme előtt képes elpirulni, hanem akkor is, ha senki sem látja. A tinédzser kortól harmincéves koráig pirul az ember leggyakrabban, idősebb korában már ritkábban. Nemcsak a saját, hanem mások cselekedetei miatt is elpirulhat. Sem akaraterővel, sem különleges gyakorlással nem lehet leszokni a szégyenkezés, szemérmesség miatti pirulásról. A pirulás ragályos: ha valaki elpirul, az a körülötte lévőket is ugyanerre késztetheti. Másrészt az olyan erősködő ráfogás, hogy valaki elpirult valami miatt, ugyancsak kiválthatja az a színváltozást. A kutatók szerint egyébként a német filmsztárnak igaza volt: dédapáink, dédanyáink korában az emberek valóban többször pirultak el, mint napjainkban.-magazin— A Dunántúli Napló ingyenes melléklete Főszerkesztő: Pauska Zsolt Kiadja az AS-M Kft. Baranya Megyei Irodája Kiadóvezető: Molnár György Hirdetésvezető: Nagy Gyöngyi Tel.: 72/505-060, fax: 72/505-068 A A-gel jelölt írásaink fizetett hirdetések. Levilágítás: Proof Stúdió Kft., Pécs Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt., Veszprém DUNAI IMRE Nem csak a szégyenérzet miatt vörösödhet a fej Életmód 3
