Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-25 / 201. szám

6. OLDAL HITÉLET 2002. Július 25., csütürtök ■■■ Krisztus fényében Krisztus fényében - ez a sokféle szempontból figyelemre méltó könyv címe, amelyet Pécsett adott ki a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata. A pécsi német nyelvű szentmisék rádiós prédikáci­óinak gyűjteménye a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Baranya Megyei Önkormányzat és a Pécsi Német Kisebbségi Önkormányzát támo­gatásával jelent meg Báling József szerkesztésében. A szentbeszédeket 1998 és 2001 között mondta dr. Galambos-Göller Ferenc. A kötet a kanonok úr gyémánt miséje alkalmából készült és a keresztény életvitelt szorgalmazó lelkipásztor 60 éves működé­sének utolsó szakaszába vezeti el az olvasót. Prédi­kációiban - ahogy azt az előszóban Mayer Mihály megyés püspök mondja - az az elkötelezett törek­vés fejeződik ki, hogy befolyást gyakoroljon egy jobb, egy igazabb ember megvalósítása érdekében. LICHT CHRISTI RUNDFUNKPREDIGTEN FÜNFKIRCHEN Galambos-Göller Ferenc 1917-ben Bólyban, né­met parasztcsaládban született. A pécsi Pius Gim­názium után Budapesten végezte teológiai tanul­mányait, egyháztörténetből doktorált. Tizenöt ba­ranyai-tolnai településen működött, majd néhány évig a limburgi egyházmegyében szolgált. Nyuga­lomba vonulása előtt a pécsi Lyceum templom lel­késze volt. Az előttünk fekvő válogatás a német prédikációs irodalom több évszázados hagyományait követi. Ami különleges a könyvben az az, hogy német nyelven Magyarországon elhangzott prédikációkról van szó. Ezek betekintést nyújtanak a magyaror­szági németek egyházi életébe és nem utolsó sor­ban tanúi dr. Galambos-Göller fáradhatatlan erőfe­szítéseinek a magyarországi németség identitásá­nak alapját képező nyelv megtartására, illetve visz- szanyerésére. A prédikációk elrendezése az egyházi évet köve­ti. A beszédek alapját a napi evangéliumok adják, azokból meríti és bontakoztatja ki a témát. Az evangéliumok kifejtésében és üzeneteik közvetíté­sében dr. Galambos-Göller életközeli példákból, történetekből, hallgatóinak tapasztalati világából merít. S beépíti önmagát is aggodalmaival és kéte­lyeivel, reményeivel és szeretetével, de mindenek­előtt megingathatatlan hitével. Éppen ez által s nem utolsósorban - egészen Augustinus szellemében - az egyszerű néphez közeli nyelvezetével gazdagod­nak prédikációi meggyőző erőben. Itt olyasvalaki szól - egy tanult, értelmiségi ember -, aki szárma­zásának nyelvét nem felejtette el, úgy tűnik, a szí­véből áramlik, akinek az érzelemvilága nemcsak mint lelkipásztoré, hanem magyarországi németjei testvéreként is megjelenik előttünk. Hogy mit jelentenek a prédikációk a magyaror­szági németek egyházi élete számára, azt nem kell elemeznem. Kiemelnünk kell azonban azt, hogy az áthagyományozott forma mesteri alkal­mazása, az alkotó ötletgazdagság az evangéliu­mok kibontásában és a nyelvi ábrázolás gazdag­sága sajátos irodalmi önértéket képvisel. Dr. Ga­lambos-Göller prédikációi tekintélyes alkotórésze a magyarországi német irodalomnak. Ha az előttünk fekvő könyvről szólunk, beszél­nünk kell külső megjelenéséről is (Partners Kft., Pécs). A borító esztétikus megoldása szinte felszó­lít, hogy belelapozzunk. Proksza László munkája Tám László fotójának felhasználásával. A szépszá­mú fénykép templomokat, kápolnákat, kálváriá­kat, szobrokat, képoszlopokat és kereszteket állít elénk (Lantos Miklós, Tám László, Läufer László, Bauman Mihály és Tóth László felvételei). Nem nyomakodnak az előtérbe, de építmények száraz dokumentációját sem alkotják. Átérzéssel meg­komponált képek, amelyek mindig egy hangulatot közvetítenek és egységet alkotnak a szöveggel. A könyv méltató és egyben méltó ajándék a „magyarországi németek papjának”, s mindenek­előtt fontos mű hívő keresztények számára. Vala­mint azoknak, akik egy hideg racionalizmus, lapos konzumfetisizmus és barbár kinövések között tá- molygó korban az élet értelmét keresik. A minden­kori prédikációk konkrét indítékain túlmutató val­lási tartalma, a beleszőtt ösztönzések keresztényi érték-keresésre a könyvet otthoni olvasmányként is kincsesládikává alakítják. Kívánjuk, hogy olva­sóira találjon. Búcsú a Havi-hegyen Emlékeztető VASÁRNAP, Szent Anna ünne­pén a nagyszülők búcsúját tartják Máriagyűdön. Az ünnepi mise 10.00 órakor kezdődik. PÉCSETT vasárnap fél 10 órakor a Belvárosi templom német nyel­vű szentmiséjén a mecseknádas- di vegyeskar énekel. Rádióközve­títés fél 11-kor. ENYEDI PÁL és a Mecsek Fúvós­együttes ad hangversenyt holnap, péntek este fél 8-kor a Székesegy­házban. Augusztus 2-án Szamosi Szabolcs (orgona) és Szilágyi La­jos (kürt) koncertje lesz. A PÜSPÖKVÁRI Zenés Estéken július 30-án, kedden este 7 órakor a Dániel Speer rézfúvós kvintett lép fel. SZÍV A SZÍVÉRT. A Heim Pál Gyermekklinika kétmillió forint értékben kórházi felszerelést ka­pott. A berendezéseket pécsi cé­gek, magánszemélyek és több egyház nevében adta át a Szív a Szívért Alapítvány. (a) KAPOCS. Az ökumenikus maga­zin műsorában vasárnap reggel 8- tól 9-ig Morvay Imre Pio szól Sa­lamon bölcsességéről, dr. Gyulai Imre az igazi vallásosság kérdése­it taglalja, s közben taizéi énekek hangzanak fel. (a) AZ ORSZÁGOS Horvát Önkor­mányzat közgyűlése megállapítot­ta: a hetven településen szétszór­tan élő horvátok vallási igényeit je­lenleg a horvátul is beszélő papok hiánya miatt nem lehet kielégíteni. A közgyűlés tagjai a megoldáshoz segítséget kémek a magyar és a horvát püspöki konferenciától. VISSZHANGRA talált a Pécs egyházmegyei Karitász akciója a kertvárosi hajléktalanok konyhá­jának megsegítésére. Július 5-én Pécsett adtak koncertet a bólyi fuvolástábor résztvevői. Húsz­ezer forint gyűlt össze, amit a konyhának utaltak át. A harká­nyi karitász több mázsa zöldbor­sót és tízezer forintot küldött a konyhának. A pellérdiek szállít­mánya: krumpli, konzervek, só, cukor, hagyma, liszt és olaj. AZ ALFA Szövetség és 20 civil szervezet rendezésében konfe­rencián találkoztak mindazok képviselői, akik Magyarországon az élet védelmének kérdéseivel foglalkoznak. A konferencián Kel- lermayer Miklós, pécsi egyetemi tanár azt kifogásolta, hogy ma a tudomány teljesen a pénz szolgá­latába szegődött - tudományos felfedezéseket képes elhallgatni, ha ezek nem állnak a pénz szol­gálatában. „Magyarországon 50 év alatt 6 millió abortuszra került sor. Szomorú rekord. Úgy tűnik, hogy a halál demokráciája felé haladunk, a többség a halál mel­lett szavaz” - mondta Kellerma- yer professzor. _______________■ Két évszázada augusztus első hétvégén, Havas Boldogasz- szony ünnepén búcsút tarta­nak Pécsett, a Havi-hegyi ká­polnában. Augusztus 3-án, szombaton este 6 órakor lesz a búcsúnyitó litá­nia. A püspöki szentmise 7 óra­kor kezdődik. Utána éjfélig szent- ségimádás. Éjfélkor a búcsúsok elhunyt hozzátartozóiért monda­nak misét. Augusztus 4-én, vasárnap 8 órakor magyar, fél 10-kor horvát, 11 órakor német nyelvű mise lesz. A népéneket a babarci Dorfsmusikanten fúvószenekar vezeti. 12 órakor magyar mise új- misés áldással. Délután 5 órakor magyar nyelvű mise. Hétfőn, augusztus 5-én 8 óra­kor magyar misét tartanak. Ugyanakkor indul a körmenet az Ágoston térről, útközben a ke- resztutat mondják. 9 órakor hor­vát nyelvű mise lesz a Havas Bol­dogasszony kápolnában. Majd 11 órakor magyar nyelvű mise. A háromnapos búcsú délután 5 órakor szentmisével zárul. Horst Lambrecht, a Pécsi Tudományegyetem docense Világi tanárok A katolikus oktatás jövője a világi­ak kezében van, akik ma már a szerzetesek helyébe lépnek. Mind­azonáltal az iskolai intézmények megtarthatják magas szintjüket, ha a tanárok át tudják adni a nö­vendékeknek a tanúság és hit au­tentikus szellemét - ez volt a vég­következtetése annak az értekez­letnek, amelyet az Egyesült Álla­mok püspökkara tartott. A konfe­rencián szerzetesek, szerzetesnők és a különböző katolikus főiskolák rektorai vettek részt. A statisztikai adatok szerint az elmúlt tíz évben a tantestületekben 94 százalékot ért el a világiak jelenléte. _______■ Má rvány mellszobor a bólyi plébánián Egy mellszobor áll a bólyi plébániahivatal előcsarnokában. A carrarai márványból készült emlékmű Canova, a klasszicista szobrászat nagy alakjának az alkotása. Mária Lujzát ábrázol­ja. Bármely európai múzeum féltett kincse lehetne. A napóleoni háborúk idején az oszt­rák császárság nehéz anyagi helyzet­be került. Metternich külügyminisz­ter látva azt, hogy Napóleon hatalma szilárd, rábeszélte a francia császárt, kérje feleségül Ferenc osztrák-ma­gyar császár lányát, Mária Lujzát. Na­póleonnak ekkor már szinte egész Európa a lába előtt hevert, csak egy dolog bántotta, nem volt örököse, fiú gyermeke. Szeretett volna egy euró­pai dinasztiából származó feleséget. Az osztrák császárt ugyanakkor ag­gasztotta, ha egy orosz hercegnő lesz a jelölt, akkor keletről is fenyegetve érezhetné a birodalmát. Mária Lujza nem volt jó véleménnyel Napóleon­ról. Bizalmas naplójában mint,.rette­netes és gonosz ember...”-t emlegeti. De mit tesz a politika! 1810. április 2- án fényes pompával megtartott eskü­vőn hozzáment Napóleonhoz. A kö­vetkező évben megszületett a trón­örökös, a „római király”. 1812-ben a napóleoni haditervek kudarcot vallottak, és végül is Mária Lujza elhagyta a francia udvart. Na­póleontól született fia Bécsben ne­velkedett. Császár lehetett volna, de be kellett érnie a reichstadti herceg­séggel. Fiatalon, 1832-ben halt meg tüdőbajban. Mária Lujza hol Bécs­ben, hol az atyai örökségének számí­tó Pármán, Piacensa tartományban, és más olaszországi birtokain élt. Ne­ki is kijárt a testőrség és az udvartar­tás. Udvamagya Neipperg Ádám tá­borszernagy volt, atóvel Napóleon halála után - a mai szóhasználattal élve - élettársi viszonyt folytatott. Eb­ből a kapcsolatból 1821. augusztus 9- én fia született. Mint az osztrák csá­szár unokájának, Neipperg Vilmos­nak is kijárt a császári neveltetés. A császári udvarnak gondoskodnia kellett arról is, hogy a csorbát kikö­szörülje, ezért I. Ferenc József 1864. július 20-án megengedte, hogy Neip- peig Vilmos gróf, akinek Batthyány Júlia grófnő volt a felesége a Neip­perg név olasz megfelelőjét, a Mon- tenuova nevet használja, és egyúttal hercegi rangot adományozott neki. Sőt, határozottan támogatta, hogy a herceg immár új névvel, az udvartól távoli „Batthyány” birtokra, a mai Bólyba költözzön. Néhány szó a szobrászról. Anto­nio Canova 1757-ben született és kora ünnepelt művésze volt. Ő al­kotta XIII. és XIV. Kelemen pápa sír­emlékét. Sok mitológiai alakot is Mária Lujza mellszobra Canova alkotása megformált, több Vénusz-szobra is ismert. VII. Pius pápa művészeti fő­felügyelővé nevezte ki. Farkas Béla Napolaj és lélek Egyeseket talán bosszant már a „felgyorsult világ” kifejezés, de né­ha nem találunk megfelelőbbet. Egyre gyakrabban hallunk 'tragi­kus balesetekről, természeti katasztrófákról, s ennek nemcsak a minden területet átfogó média az oka - lehet, hogy valóban „szorosabb” lett az életünk, s ezt a tempót sokan nem bírják. Tágulnak a lehetősé­gek és szűkebbek lesznek az utak. S ettől kissé zaklatott lett az életünk. Nincs az a tompa lelkiismeret, amit fel ne ráz­zon az egyéni mulasztás drámai következménye. Mikor megtörtént a baj, keservesen tudjuk vádol­ni önmagunkat (s ez a jobbik eset, hiszen meg­felelő érzék híján másokat szoktunk vádolni). Nagy hibánk, hogy mi mindig tanulságokat szoktunk levonni ahelyett, hogy megpróbálnánk előrelátóan gon­dolkodni, mérlegelni, s célszerű döntéseket hozni. Ha kisebb-nagyobb kudarcot vallottunk, ha elveszítettünk vala­kit szeretteink közül, már tudjuk, mit kellett volna másként ten­nünk. Bár már mindannyian jártunk így, és ismerjük a lelkünk mardosó fájdalmát, ma azt éljük meg, hogy folyamatban va­gyunk, haladunk és a jelén nagy lehetőségeket tár elénk. Azt, hogy most időben felismerhetjük a rejtetten felénk közeledő ellen­felünket - a betegséget megelőzve, a tolvajt éberséggel, az erkölcsi veszteségeket fegyelmezettséggel és mértékletességgel, nem meg­várva a helyzetünk javíthatatlanságát - s így talpon maradhatunk velük szemben. Diákokban a vakáció, felnőttekben a szabadság téves értelmer zése azt a kényszerképzetet eredményezheti, hogy most végre eljött az ideje a felhőtlen (megélt formájában: felelőtlen) időtöltésnek. Pedig a törvények nem mentek szabadságra - a fizika, a biológia, a pszichológia törvényszerűségei most is érvényben vannak, és á zabolátlan embert fájdalmasan emlékeztetik saját kötelező kereter ire. Ezeket nem kell elhinnünk - ezeket megtapasztaljuk. Hinnünk azt kell, hogy lelki életünknek is megvannak a kere­tei. Végtelen iránti vágyat oltott belénk a Teremtő, s ennek szomv jóságát semmi mással nem lehet csillapítani. Ezt lelkünk mélyén tudjuk, de megpróbáljuk elfelejteni, s ilyenkor teszünk néhány kí­sérletet a Végtelenre irányuló meghívásunk végessel való felcserélé­sére. Boldogságot, kielégülést nyilván nem adhat, mégis próbálko­zunk vele. Üzemanyag nélkül nem megy az autó, a motor. Lehet tolni, húzni, vele szaladni, „úgy tenni, mintha” - de nem érdemes. Éle­tünk egészére is érvényes: csak rendeltetésének megfelelően sza­bad használni; s csak az egészet együtt szemlélve szabad róla gon­dolkodni. S akkor nem elhasználni fogjuk, hanem felhasználni arra, amire hivatott: örök életünk első fázisában, itt a földi sza­kaszban kialakítani magunkban az igényes, értékeket kutató és megvalósító, a Célt mindig szem előtt tartó Embert. A nyári szabadság kincseket és veszteségeket rejt magában: víg­játékok és tragédiák hordozója. Sok figyelmeztető táblát látunk (némelyik élő, némelyik már nem!), s úgy tapasztaljuk: ezen a szakaszon csak egyre gyorsabban szabad közlekedni. Valóban, ez már nem a kezdők pályaszakasza. Aki itt nem kap­csolja be lelki és szellemi élete „biztonsági övét”, az maradandó sérüléseket szenvedhet. Ezen az összetett pályaszakaszon egyéni­ségünk minden elemének összehangolt munkájára van szükség. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy félgőzzel - testünk funkcióinak felét „szabadságra" engedve - tevékenykedjünk. Azért, hogy szabadságunkról vissza is térjünk - mindenünkre szükségünk van. Agyunkra is, szívünkre is (a teljesség igénye nélkül). Azért, hogy ez valóban szabadság legyen, s ne egy eljövendő rabság kezdete - lelkünk irányultságát, a Végtelen utáni vágyát is vigyük magunkkal. (A napolaj csak a test égéseit csillapíthatja...) Akkor lehetünk igazán boldogok, ha életünket azon a magasla­ton éljük, ahová azt a teremtő szeretet elgondolta és helyezte. Amit mi tudunk készíteni, az alább lenne. Ami alább van, azt mi készí­tettük. Garadnay Balázs A szegények hercege Július 5-én a szentatya jelen­létében közzétettek 13 bol­doggá avatási dekrétumot, köztük Batthyány-Strattmann Lászlóét. A „szegények hercege” (1870-1931) boldoggá avatási el­járása befejeződött. A Szentté avatási Kongregáció illetékes tes­tületé május 7-ei rendes ülésén tárgyalt arról a gyógyulásról, amely közbenjárására Magyaror­szágon történt 1989-ben. A gyógyulás egyházmegyei kivizs­gálását 1995-96-ban végezték el. A kongregáció ezt követően ter­jesztette az ügyet a bíborosok és a püspökök testületé elé, hogy a magyarországi egyházmegyei el­járás anyagát és az azt követő időszakra vonatkozó dokumen­tációt és tanúvallomásokat az or­vos és a teológus szakértők ala­posan megvizsgálták. Mindezek birtokában a boldoggá avatási el­járás utolsó állomását jelentő ülésen a testület arra a következ­tetésre jutott, hogy a vizsgált esetben Batthyány-Strattmann László közbenjárására Isten adta meg a gyors, teljes és tartós gyógyulást. A szegények hercegének életét részletesen Puskely Mária dol­gozta fel „Dr. Batthyány László” című könyvében. Batthyány-Strattmann László a magyar történelemben oly je­lentős szerepet játszó család pin­kafői ágából származik. Az or­szág egyik leggazdagabb embe­reként életét, tudását és vagyonát szemorvosként a legszegényebb rétegek gyógyítására, szolgálatá­ra használta köpcsényi és kör­mendi kórházában. Puskely Mária forrásművek, családi naplók, fényképalbumok, hivatalos okiratok, kórházi nap­lók, levelek, visszaemlékezések, tanúvallomások, korabeli újság­cikkek alapján mutatja be Batthyá­ny-Strattmann áldozatos életét. A szegények orvosa nincstelen betegek ezreinek mentette meg a szeme világát. A nincsteleneket nem csupán gyógyította, hanem gyógyszereiket, útiköltségeiket is fizette. Szakmailag is a legkivá­lóbbak közé tartozott, egész Eu­rópában elismerték a tudását. A gyógyítás mellett példás csa­ládi életet élt: feleségével, Coreth Mária Teréziával tíz gyermeket neveltek. Élete fő hivatásának tekintette, hogy enyhítsen mások szenvedé­sén, amit azonban ő sem kerül­hetett el: élete utolsó 14 hónapját kórházban kényszerült tölteni az emberi tűrőképesség határait sú­roló gyötrelmek közepette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom