Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)
2002-07-15 / 191. szám
6. OLDAL D E N C S H Á Z A B E M U T A T K 0 Z I K 2002. Július 15., hétfő Dencsháza vállalkozókra vár Vagyunk, tehát erősödünk - mondhatnák a dencsháziak, a sok vihart megélt falu lakói. Korábban összevontan éltek Szente- gáttal, akkoriban ezren felüli lakossággal számoltak. Munkát adott a téesz, az állami gazdaság, az erre épülő ipari vállalkozások. Aztán átalakult minden, és a helyzethez még most is nehezen tudnak alkalmazkodni. A kilencvenes évek előtt sok minden hiányzott a faluból, de amikor megalakították az önkormányzatot, hirtelen nem is tudták, mit kezdjenek ezzel a nagy szabadsággal. De azután hamar rájöttek, a faluszépítésre, az infrastruktúra javítására csak abban az esetben lesz lehetőségük, ha a pályázatokon a beruházásaikhoz pénzt szereznek. Mindenekelőtt az utakat szerették volna rendbe tenni, arra ugyanis a tanácsrendszerben nem sok gondot fordítottak, néhány utcában járda sem volt, a közutak egy része meg csak zúzott kővel volt lefedve, esős időben bizony állt rajta a csapadékvíz. Mára már eljutottak odáig, hogy valamennyi önkormányzati út aszfaltborítású, a járdák is megfelelő állapotban vannak, az idén is nyertek pályázatot a járdák állapotának javítására. A polgármesteri hivatalt nemrég újították fel DENCSHÁZA LAKOSSÁGÁNAK ALAKULÁSA Horváth Lászlóné Horváth Erzsébet polgármester Tótszentgyörgy Nagydobsza 'Ö''0’’ oMolváriy Kisdobsza ,-Nemeske oHoM Pettend ü Kistamási Nagypeterd o O Botykapeterd I Rózsafao Gyöngyösmellék Szörény p & .. Zá dor Katádfa DENCSHAZA* 0 j Bánfa " XVárad o-4 o Bürüs szentegáí Kétújfalu ~'Burus oTeklaíalu Persze a falu első embere sem tagadja, hogy az összkomfortossághoz sok mindent kellene még végrehajtaniuk. A település azonban rendkívül kevés szabadon felhasználható pénzzel rendelkezik, márpedig a beruházási pályázatokhoz általában önrész is szükségeltetik. A temetőhöz vezető utat például egy ütemben nem is tudták megépítem, a befejezését az idén nyert pályázati pénzből tudják csak finanszírozni. Kellene gáz is, takarékosabban tudnának fűteni például a közintézményekben, ám a lakosság többsége a körülbelül százezer forintos „beugrót” nem tudná kifizetni, s mivel vagy nagyon alacsony jövedelmű munkahelyen dolgoznak, vagy egyáltalán nincs munkahelyük, erre hitelt sem tudnak felvenni. A csatorna is nagyon hiányzik, ezt is meg kellene oldani, ám erre sincs meg a fedezet.- A falu mindenféleképpen a komfortosság javításával és a munkahelyteremtéssel tud előrelépni. Azt szeretnénk elérni a távolabbi jövőben, hogy minél több vállalkozó telepedjen meg a faluban. Van tervünk szabadidőpark létrehozására, sőt horgásztó kialakítására i^ van lehetőségünk, de hogy mire lesz pénzünk? Ki tudja. A FALU TÖRTÉNELME Egy 140&ból származó, a kismartoni levéltárban fellelt okmány Danchhaza néven említi. Egyes feltevések szerint közelebb volt Szigetvárhoz, s nem is Dencsházának hívták, hanem Gyer- tyánfalvának. Ezt a községet azonban a török teljesen elpusztította, s megmaradt lakói innen felkerekedve alapították a mai Dancsházát. A hódoltság után lett reformátussá. Hogy történetéről viszonylag kevés emlék maradt fenn, annak tudható be, hogy az akkortájt itt uralkodónak számitó református egyház iratai tűzvész, árvíz, az ellenség pusztítása okán rendre megsemmisültek. 1800 körül a németek betelepülése megkezdődött, s velük pár katolikus magyar is érkezett. A németség zöme azonban a század végére magyar anyanyelvűvé válik. 1920 tégán a helység jelentős cigány közösséget fogadott be. 1970- ben gyakorlatilag magyarrá vált a falu. 1989-től Szentegát község önállóvá vált, de továbbra is közös körjegyzőséget működtetnek. A hozzá tartozó Péterpuszta régről lakott hely, felvirágzása a Biedermannok éndeme, akik uradalmi majort alakítottak itt ki a múlt század második felében. Dencsházát a régmúltban is több puszta vette körül. Ilyen Csepfalu, Kisbodorfa, Cseripuszta, Bodorfapuszta. Ezek közé sorolható Hamuháza, ahol a múlt század harmadik harmadában alakult ki a majorság, s ahol a hamuzsírt égették a közeli erdőrészen. Szövődét alakítanának ki Kitanultuk a mesterséget, kiállításokon mutattuk be a szövéssel előállított alkotásainkat, de senki sem akar a faluban szövődét létrehozni - fakad ki Borbély Mária három- gyermekes családanya, miközben megmutatja a gyapjúszövéssel készült, igen mutatós, divatos válltáskát. A turisták által gyakran látogatott helyeken a szuvenírek között gyakran látni ilyen megoldással készült emléktárgyakat, szőnyegeket. Érthetetlen tehát, hogy a 16 dencsházai szövőasszony termékére miért nincs mind a mai napig kereslet. Történt ugyanis a tavalyi évben, hogy a munkanélküli és a gyesen lévő asszonyok közül a munkaügyi központ által indított szövőtanfolyamon 16-an elismert szakmai tudást szereztek. Hogy miért éppen a szövést választották, arra egyszerű a válasz: mert a faluban és a környékén hagyománya van ennek a mesterségnek, meg a fehérhímzésnek. Aztán meg egy vállalkozó ígéretet is tett arra, hogy ha elvégzik a tanfolyamot, gondoskodik az értékesítésről. A szorult anyagi helyzetben lévő asszonyok mást nem is tehettek, hittek a vállalkozó tisztességében, de amikor végeztek, kiderült, az illető kámforrá vált, ígéretéből nem lett semmi.- Pedig igazán szép dolgokat tudnánk előállítani - magyarázza Borbély Mária, miért is ne lenne jó üzlet bármelyik befektetőnek az itt előállított termékek legyártása és forgalmazása. - Ez ugyanis kézműves termék, amelyre tudomásunk szerint van igény, ráadásul természetes anyagból, gyapjúból dolgozunk. Önállóan nem tudunk elindulni, szegények vagyunk valahá- nyan, nemhogy a szövőszéket, de még az alapanyagot sem tudjuk megvásárolni. A főutcán takaros Leginkább azonban a piacismeret hiányzik, ha összefognának és valamilyen formában értékesítő szövetkezetét alapítanának, azt sem tudnák, hol adhatják el a termékeiket. Arról meg nem is beszélve, hogy egy vállalkozás beindítása mibe kerül. Egyelőre tehát ott tartanak, hogy minden lehetséges rendezvényen kiállítják termékeiket, hátha a látogatók közül valaki „ráharap” a kínálkozó piaci lehetőségre. házak sorakoznak A település gazdái A polgármester Horváth Lászlóné Horváth Erzsébet (50 éves, pedagógus), alpolgármester Aschim Károly (45, főépítés vezető). A testület tagjai: Darabos József (47, magángazdálkodó), Bánáti Zoltán (28, alkalmazott), Bogdán Gé- záné (59, nyugdíjas), Kovács István (37, vállalkozó), Kelemen Zsolt (34, alkalmazott), dr. Koltai Éva (534, háziorvos), Tim Tibor (41 villanyszerelő). Körjegyző: dr. Pataki Istvánná. A faluban jelentős számú cigány kisebbség él, működik a kisebbségi önkormányzat is, amely tevékenyen részt vesz a faluépítő- és -szépítő tevékenységben. Elnöke - aki egyben tagja a település önkormányzatának is - a köztiszteletben álló Bogdán Gézáné (59 éves, nyugdíjas), tagjai Szigeti Sándor (50 munkanélküli) és Hol- lósiZoltán (30, alkalmazott). ■ dencshaza. dunantulinaplo. hu Az oldal a dencsházai önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor Alapítvány az iskola javára Harminc évvel ezelőtt, 1972-ben épült fel a 6 tantermes iskola, valamint az egyemeletes szolgálati lakás. Ez azonban csak ideiglenes megoldás volt, a 8 tantermes iskola megvalósulásáig még 4 éven át működött az alsó tagozatos tagiskola Szentegáton. A hetvenes évek végére viszont már létrejött a 8 tantermes iskola, ettől kezdve a kistelepülések, puszták, Szentegát tanulói valamennyien a dencsházai intézménybe jártak okításra. Ezzel egy- időben Szentegáton a volt iskola helyén megnyílt a napközi otthonos óvoda 25 férőhellyel. Bár az új iskola viszonylag koraszerűnek mondható, néhány alapvető oktatási feltételnek nem tud jelenleg sem eleget tenni. Mindenekelőtt elmaradt egy tornaterem kialakítása. A feladatok növekedése miatt megszüntették a szolgálati lakást, helyén könyvtár, klubszoba, valamint számítógép- szoba létesült. Az iskolafejlesztéshez, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásához jelentős segítséget nyújt a szülői közösség. Mint Ig- náczné Bogdán Klára, a közösség vezetője - aki civilben a körzet családsegítője - elmondja, azon igyekeznek, hogy az itt tanuló gyermekeknek minél jobb körülményeket teremtsenek. Az alapítványukat 1998-ban a szülők és a pedagógusok közreműködésével hozták létre, de természetesen támogatja a helyi és kisebbségi önkormányzat is. A szülők közössége bálokkal, különféle rendezvényekkel igyekszik az alapítvány vagyonát gyarapítani, de a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásával is sokan éltek a faluban. A közösség természetesen köszöni a segítségnyújtást mindazoknak, akik gyarapították a gyermekek egészséges fejlődésére szolgáló, az oktatási feltételek javítására felhasználható összeget. Az iskola 108 tanulót fogad Óvodát hoztak létre Hosszú időn keresztül csak iskolája volt a településnek, az oktatási intézmények közül hiányzott az óvoda. Sebaj, volt Szentegáton, s ha már a régi rendszerben így osztották el a „kártyákat”, hát ez ellen nem sokat lehet tenni. A dencsháziak azonban egyre erőteljesebben követelték, legyen a faluban is ilyen gyermekintézmény, hiszen a község lakóinak jó része úgy gondolta jobb, ha a településen van óvoda, így legalább nem kell utaznia a gyermekeknek. Szó szót követett, mígnem megegyezés született a óvoda létrehozásáról. Az épület rendelkezése állt, hiszen az önkormányzat tulajdonában tulajdonképpen voltak még felhasználható ingatlanok. A létesítéssel nem is volt baj, sokkal inkább főtt a feóvoda is a településen van. A társadalmi igény megfogalmazásakor többen felvetették, miért nem maradnak otthon a gyerekek, amikor a szülők éppen munkahely nélküliek, tehát otthon is el tudnák látni a gyerekeket. A létesítményért leginkább a roma kisebbség harcolt, a legtöbben arra hivatkoztak, az óvodában többre viszi a gyerek, mintha itthon bóklászna a ház körül. Fogarassy Attiláné, a gyermek- intézmény vezetője elmondja, hogy a két évvel ezelőtti átadás óta szinte változatlan a létszám, a 25 férőhelyes óvoda egyértelműen kihasznált. A kisebbségi ön- kormányzat is támogatta a létesítményt, szeretnék, ha a roma gyerekek óvodai és iskolai nevelése kiemelné őket a hátrányos helyzetükből. Bár még sok minden hiányzik, az alapvető szükAz óvoda létrehozását a falu igényelte je az önkormányzat vezetőinek, hogyan és miből fogják berendezni a nem kis' költséggel járó intézményt. Hogy miért volt szükség éppen óvodára, holott minden kisgyermeket addig is el tudtak helyezni más intézményben. Ez igaz is, ám az utazásokat is figyelembe kellett venni, s az itteni szülők jobbnak tartották, ha az ségletnek megfelelő berendezések már a rendelkezésükre állnak. Az intézmény léte tehát nem forog veszélyben, s mint Fogarassy Attüáné megfogalmazta, az óvodát javarészt a lakosság hozta létre, jelenleg a kisebbségi és a helyi önkormányzattal együtt mindent megtesznek az intézményekért. kincs ebben a faluban a jobbító akarat, hogy a lakosság egy jelentős hányada, a roma családok milyen aktívan bekapcsolódnak az iskola- és óvodaszépítő társadalSőt megépítettek - természetesen pályázati pénzekből - egy több kilométer hosszú betonutat Ka- tádfa, Bánfa felé, hogy a környéken lévő kisebb települések jókora kerülővel ne ____________ cs ak Szigetvár felől közelíthessék meg Dencsházát. Felújították a körjegyzőséget, valamint az ugyanebben az épületben lévő polgármesteri hivatalt, a temetőhöz vezető utat is betonúttá alakították át. Ugyancsak tatarozták a művelődési házat, korszerűsítették a fűtést, a ház előtt pedig játszóteret alakítottak ki. Energiapályáza:on nyert pénzből hőszigeteléssel látták el az orvosi rendelőt, valamint az általános iskolát, ez utőb- oiban még az idén a vizesblokkot is felújítják.- Szép kis falu ez - dicséri települését a polgármesterasszony, Horváth Lászlómé Horváth Erzsébet, aki Dencsházán látta meg a napvilágot, kisebb kitérőkkel élete nagy részét is szülőfalujában töltötte, érthető tehát lelkes lokálpatriotizmusa. - Persze a látogatónak más lehet a véleménye, de ha alaposabban körülnéz, láthatja az itt lakók szorgos igyekezetének nyomait. Mert a legnagyobb mi munkába, hogy volt olyan pályázat, amelyet csak úgy tudtunk elnyerni, hogy a kisebbségi ön- kormányzat biztosította a szükséges önrészt.
