Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-13 / 189. szám

I 2002. Július 13., szombat R I P 0 R T 7. OLDAL K ü L T Ú R A ­A galéria első két évtizedének meghatározó művésze, Pinczehelyi Sándor Pásztor I. és II. című alkotása a kiállításon FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Jubileumi tárlat a Pécsi Galériában Fennállásának 25. évfordulójára nagy­szabású jubileumi kiállítás nyílt tegnap a Pécsi Galériában baranyai, pécsi művé­szek válogatott alkotásaiból. Az alkotókban gazdag Pécs és Baranya mai képzőművészetét reprezentáló tárlatra a szü­letésnapját ünneplő Pécsi Galéria és Vizuális Műhely felhívására 62 képzőművész pályá­zott két-két alkotással. A pécsi művészvilág­tól független, budapesti művészettörténé­szekből álló zsűri döntötte el, hogy mely mű­vek kapnak helyet a kiállításon. A jubileumi tárlat tehát nem nevek, nem életművek, ha­nem alkotások kiállítása: 44 művész - zömé­ben - két-két műve szerepel benne - mondot­ta a tegnapi kiáltásmegnyitó köszöntőjében Gamus Árpád, a Pécsi Galéria és Vizuális Műhely igazgatója. Bokor Béla, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke arra emlékeztetett, hogy az ünneplő mindig harmóniát sugároz má­sokra is. Sikertörténetnek minősítette a Pécsi Ga­léria eddigi negyedszázadát, amely során a ha­zaiak mellett negyven ország művészeinek munkáival ismertette meg a baranyai közönsé­get, 25 év alatt több, mint 600 kiállítást rende­zett, nem beszélve a külföldön, illetve más ma­gyar városokban zajlott vendégszereplésekről, il­letve a néhány napos alkalmi bemutatókról. Bá­la József, a pécsi polgármesteri hivatal művelő­dési, közoktatási és sport főosztályának vezetője köszöntőjében megállapította: ilyen reprezenta­tív kiállítás méltó csak igazán az évforduló meg­ünnepléséhez és sokszínűén gazdag pécsi, bara­nyai művészeti élet jeles hagyományaihoz. A jubileumi kiállítás támogatói - egyenként 100 ezer forintos - díjakat alapítottak. A Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlése Alelnökének Elismerő Díját a mecseknádasdi Dechandt Antal szobrász, Pécs Megyá Jogú Város Önkormányza­ta Közgyűlése Alelnökének Elismerő Díját a pécsi Rigó István szobrász vehette át. A Pécsi Galéria és a B-Dekor Dekorációs és Nyomdaipari Bt. által közösen a legjobb fiatal művésznek adományo­zott díjat Gyerús Tibor pécsi festőművész kapta meg a zsűri javaslatára. Lesz közönségdíj is, ami egyéni kiállítási lehetőség a Kisgalériában. Erről az augusztus 18-ig megtekinthető tárlat látogatói döntenek szavazataikkal. Az eredmény a követ­kező, augusztus 23-i kiállításmegnyitón lesz ki­hirdetve. A jubileumi tárlat nyitóünnepségének zá­rásaként Pincehelyi Sándor, Munkácsy-díjas festőművész, a Pécsi Galéria egyik alapítója és korábbi igazgatója vágta fel a születésnapi tortát. dunai i. Ihletadó tájak és emberek Ma a szokásos kiállítással zárul a IX. Ormánsági Nemzetközi Festő- és Faszobrász Alkotótábor Sellyén. A nemzetközi mű­vészmezőny ismét ihletet kapott az Dráva menti tájtól és az ott élő emberektől. Szatyor Győző, a tábor szervezője arról tudott számot adni, hogy mivel kevesebb pénzük volt, mint korábban, a résztvevők száma is némiképp csökkent, de semmi­képp sem a lelkesedés. Az oszt­rák, skót, kárpátaljai, újvidéki, er­délyi és magyarországi festők és faszobrászok idén is megtalálták a táj és az itteni emberek nyújtot­ta témákat. A faszobrászok az előző évek­ben főképp nagy méretű alkotáso­kat készítettek, amik a sellyei szo­borparkban kaptak helyet, ám idén inkább a kisplasztika felé fordultak, illetve megismerhették azt á folyamatot, ahogy egy szob­rász fejében az ötlettől, a „filozó­fiától” kiindulva miképp lesz raj­zokon, vázlatokon át kész szobor. Az alkotótábor hosszú évek óta szolgálja a közép-európai régió művészeinek kapcsolatát, és má­ra már más művésztelepekkel va­ló kapcsolat is élénkké lett. Tóth Lajos festőművész Mun­kácsról jár vissza hosszú ideje, mint elmondta, évről évre talál magának új, megfesteni való motívumokat, hiszen az Ormán­ság ebből kifogyhatatlan. Saj­nos, Ukrajnában szinte lehetet­len megélni a művészetből, ami festményt el tud adni, az szinte kizárólag Magyarországon talál gazdára. A régi világra jellemző állami megrendelések Kárpátal­ján is megszűntek, a művészeti élet is vegetál. Az 1990-ben létre­hozott Magyar Művészeti Társa­ság ugyan számos kiállítást ren­dez, de ezeknek sincs túl nagy hozadéka. Ezért is remek alkalom a szá­mára, hogy nyaranta Sellyén tölt­het tíz napot, ahol a napi munka mellett számos kirándulás (Drá- vasztára, Bogdása, Kispeterd) szí­nesíti a programot. Szatyor Győző közben már a jövő évi, jubileumi, 10. alkotótá­borra készül, amit a remények szerint még az eddigieknél is em­lékezetesebbé tesznek. Már csak azért is, mert - mint mondja -:- Ennek a területnek is szüksé­ge van valamire, amit a tájon és a már meglévő építészeti emlékek, templomok mellett fel tud mutat­ni az egyre nagyobb számban ide­érkező turistáknak. Erre különö­sen alkalmas a művészet, ami mégis csak tükörképet mutat az itteni emberek életéről. _____ M. K. Futnak a képek Drog, valóság, mozi Steven Soderbergh első játékfilm­jével, a Szex, hazugság, videó-val 1989-ben elnyerte Cannes-ban az Arany Pálmát, s ezzel valósággal berobbant a mozgógép művésze­tének élvonalába. A remekül szer­kesztett, merészen újító, ám a képformálás klasszikus eszközeit, például a Wellestől örökölt mély­ségéles fényképezést is felhaszná­ló alkotás többek között arról a Michel Foucault által elemzett je­lenségről tanúskodott, hogy a sze­xualitásról való beszéd, a szex dis­kurzussá tétele manipulativ ter­mészetű, és sokkal inkább eltitko­lás, semmint kimondás. E magaslat után, szinte termé­szetes, hanyatlás következett. A Kafka látomásos thriller, A he­gyek ura realista látlelet egy fiú ér­lelődő személyiségéről, nem ér­dektelen művek, de hiányzik be­lőlük a pályakezdő opus bátorsá­ga és emberi mélysége. A Pusztító szenvedélyek vagy az Erin Brocko- vich pedig egyaránt rutinos mun­ka a hollywoodi filmzsáner felső határán, de kimaradt belőlük So­derbergh személyisége. Kérdéssé vált, hogy ez az önelfojtás hova vezet, s meddig vállalható. A szakma várakozott, valami újat remélve. És most itt van a Traffic. Soderbergh, okulva a félsikerek tapasztalataiból, szerzői funkcióit kiterjesztve úgy döntött, nemcsak a rendezői széket foglalja el, de a felvevőgépet sem engedi ki a ke­zéből. A Traffic-ot maga fényké­pezte, jórészt kézi kamerával, de egy merész stilizációs eljárással, szűrő alkalmazásával, ami sajátos levegőt, jellegzetes színezetet köl­csönöz felvételeinek. A kettős sze­rep által ezúttal hibátlanul érvé­nyesül Soderbergh legfőbb kvali­tása, az egyéni képi világ, vizuális valóság megteremtése és drama­turgiai szempontból hiteles mű­ködtetése. Jól érzékelhető az a ter­mékeny inspiráció is, amit a ren­dező a dán „új hullám”-tól, a nyers erejű, dokumentarista ihle­tű Dogma-mozgalomtól kapott. A Traffic a drogháború filmje. A cselekmény három szálon fut, a jelenetek három helyszínen (Tijuanában, San Diegóban és Cincinnatiban) peregnek. A ren­dező kiváló érzékkel, remek csa­varokkal rakja össze a történet mozaikdarabjait. Eközben kemé­nyen irányítja a színészeket, akik sokszínű, mégis egységes tónusú játékot produkálnak, s ebbe az eredményes csapatmunkába Mi­chael Douglas és Catherine Zeta- Jones is kellő alázattal beilleszke­dik. A dramaturgia hálószerű struktúrájában megdöbbentő erővel mutatkozik meg a drogje­lenség mint súlyos társadalmi (bűnügyi és egészségügyi) prob­léma. A film méltán kapott tavaly rendezői Oscart. A Traffic fontos alkotás, még akkor is, ha a drogkereskedelem agresszivitásával és a kábítószer­fogyasztás szörnyű hatásával való őszinte szembenézés mellett, ér­zésem szerint, adós is marad a je­lenség - immár a civilizáció létét fenyegető egyik legsúlyosabb probléma - „fogyasztási” oldalán meghúzódó igazi okok elemzésé­vel. Ezek az okok, mint minden civilizációs válságjelenség eseté­ben, ezúttal is szellemi, lelki ter­mészetűek. Ily módon az állam által vállalt drogháború feltétle­nül szükséges ugyan, de önmagá­ban nem elég. Ezért rokonszen­ves számomra a cselekményszö­vésnek az a fordulata, hogy a film zárószakaszában Wakefield drog­bíró a maga személyes „frontvo­nalán” folytatja harcát. Felkutatja a szenvedély áldozatává vált lá­nyát, s feleségével együtt min­dent elkövet, hogy szeretettel, szülői segítséggel visszahozzák a már-már végzetes útról. Steven Soderbergh művének alighanem ez a legfontosabb üze­nete: a háborút nemcsak állami szinten kell megvívni, de, más eszközökkel, a személyes, ma­gánéleti szférában is. Nagy Imre Kép a bírósági tárgyalás jelenetéből (középen Catherine Zeta-Jones) Egy öregember emlékirataiból Attila, Isten ostora Örömmel olvastam Dunai Imre be­számolóját a Lahtiban rendezett nagy hun kiállításról, amelyre a pécs-üszögi leletanyagot Nagy Er­zsébet régész készítette elő. Haza­térve, ő mondta: rá kellene venni a kiállítás magyar főszervezőit, hogy egy kis kiegészítéssel idehaza is mutassák be ezeket a leleteket. Tapsikolva értek egyet. Csak fé­lek, én ezt nem érhetem meg. A régészetre fittyet hányó, hivatalos történelemtudomány védi csacs- kaságait hun ügyben is. A balga­ságokat nem sorolom. Arról szól­nék, amiről akadémiai kiadvá­nyokban nem szoktak beszélni. A ravennai kormány küldötte, Olympiodórosz 412-ben követ­ségben járt Karatonnál, a hunok királyánál a Kászpi-tó partján. Itt volt a főváros. Priszkos rétor 36 évvel később Attilához jött követ­ségbe, a Kárpát-medencébe Bi­záncból. Attila épp vadászott. Gondolkodó kutatóink úgy vélik, a hun birodalom fővárosa tovább­ra is a Kászpi-tó partján maradt. De birodalomszerte voltak nyári szállások, központok, így a Kár­pát-medencében is. A birodalom legnagyobb kiterjedése, Belső- Ázsiától Orleansig tartott, beleért­ve észak-itáliai városokat is. Attila halála után, a felkelt né­pektől vereséget szenvedett fiai, valójában a keleti központba me­nekültek vissza. De csak a kard­forgatók. A nép maradt. Sőt, a lá­zadók között is sok volt a hun. Ez nyelvi azonosságot is jelentett. De ki volt hun? Mindenki idézi Mao-tunt, aki 26 környező népet győzött le, s azt írta a kínai császárnak. „Ezek most mind hunok, mert vala­mennyi íjfeszítő nép egyesült”. A forrást és a folytatást, szép nép­mesénk, szájba rágón őrizte meg. A Fehérló fiát mindenki ismeri - sok kaukázusi kis nép is. Vissza­térő párbeszéd minden változat­ban: hallottam hírét a Fehérló fiá­nak, szeretnék vele megmérkőzni. S a harc után: légy a kenyeres paj­tásom. Együtt mentek tovább. Költőibben aligha lehetne kife­jezni a lovaskultúrák történelmét. Míg Nyugat-Európában kiirtották a vesztest, Ázsiában, s a keleti sztyeppén bekebelezték. így hun­nak nevezhetjük a szarmatákat is, akiket Plinius a médek leszárma­zottjainak tekint. A gyűjtőnévbe a jazígok, roxolánok, alánok, szirá- kok, szkírek, s néhány kevésbé is­mert nép is beletartozik. A jazí­gok jöttek elsőként az Alföldre, Kr.u. 50 körül, a rómaiak bosz- szantására, majd a roxolánok Er­délybe. Összehangolt támadásaik eredményességére jellemző, hogy 174-ben 100 ezer római foglyot engedtek szabadon. E nagy lét­számú, majd 400 évet itt megha­tározó néptől származik a Kárpát­medence helyneveinek jelentős része. Mikor 405-ben a hunok be­jönnek az Alföldre, elfoglalják a Bánátot, a velük azonos nyelvű szarmaták számos maradékát ta­lálják. Egy év múlva szerződéssel Valeria tartományt is megszerzik, két év múlva mégis Nyugatra mennek, a szvébek és gepidák le­győzését a hódoltatott osztrógó- tokra hagyják. Rua nagyfejedelem vezetésével csak a 430-as évek elején költözik nagyobb hun né­pesség a Kárpát-medencébe. A bámulatos birodalomszerve­zői képesség mellett a hunok a népteremtésben is sajátos gyakor­lattal éltek. A többnejű hun férfi­ak, sok idegen asszonnyal is háza­sodtak. Ám a férfiak nem tanulták meg az asszonyok nyelvét. A szü­lető fiúgyermeket viszont igen ko­rán elszakították anyjától, hun is­kolában, hun férfinak, harcosnak nevelték. íme a sok összetevőjű nép egységes nyelvének és kultú­rájának titka. Attila, kora egyik legműveltebb uralkodója, latinul, görögül, gótul is társalgóit apanyelvén kívül, de a csatlakozott népeknél a másodge­neráció férfiai között mind keve­sebben ismerték anyanyelvűket. Valószínűleg hunul beszéltek az utánuk 113 évvel betelepülő avarok is, akik rengeteg szláv se­gédnépet hoztak magukkal. Az ő birodalmuk Nyugaton az Enns fo­lyóig ért, Délen Dalmáciáig, Kele­ten a dél-orosz sztyeppékig. Baján nagykagán halála után, a Kárpát- medencében főkagáni címmel nem találkozunk, valószínű, hogy ő a birodalom keleti feléből irá­nyított. A fontosabb, azonban, hogy az avarok a Bécsi-medencé­ben, a Dunántúlon, az Alföldön, Erdélyben a velük egy nyelvet be­szélő rokon szarmata és hun alap­népesség közé telepedtek. S bár néha megjelenik a forrásokban az Avaria megjelölés, térségünket a hunok óta, a mai napig, Hungári­ának nevezik nyugaton. Amikor az avar birodalom Kárpátoktól nyugatra eső terület frank ellenőr­zés alá került, a megtizedelt né­pesség maradt. Dalmáciában, Szlovéniában elszlávosodtak, Ba­jorországban, Ausztriában lassan elnémetesedtek, de hazánk terü­letén, Erdélyben, őrizték nyelvü­ket, kultúrájukat. Hunul beszéltek a kazárok, kaba­rok, székelyek, bolgárok is. Hunul beszélünk ma, mi is. Csak az Árpád vezérrel bejött honfoglaló törzsek némelyike, köztük a megyeri, be­széltek türk nyelven. Őket mindig is törköknek mondták a források. De Álmos valóban leszármazottja lehe­tett Attilának. Ahogy a nagyszámú szlávságra rátelepedett hun-bolgá­rok átvették a nagyobb népesség nyelvét, úgy a nagyobb hun eredetű népességre rátelepedett - talán ro­konként behívott? - türk vezető ré­teg, rövid kétnyelvűség után, hunul beszélt. Ahogy a Szófiában beszélt szláv nyelvet, az egykori uralkodó rétegről bolgárnak mondják, úgy a mi nyelvünket a honfoglalók vezető törzséről magyarnak. Nem könnyű megemészteni. Egy tévedés folytán finnugor­nak mondott nyelvünk, Benkő Ló- ránd szerint 3000 éves. Az Altáj vi­dékéről Európába vonuló hunok hatottak a kis népekre. Őket finn­ugor rokonainknak tették meg. A finnek rég nevetnek a nyelvrokon­ságon is. Embertanilag az obi­ugorokra jellemző uráli típus 0,1%-ban fordul elő ma a Hungári­ában élő magyarokban, de a hon­foglalás kori csontok közt is! Hogy mitől vagyok ilyen nagy okos? A fenti teória a Bécsben élő Hunnivári Zoltán hivatalos őstör­ténetünk ellentmondásait bizo­nyító könyvéből való. 5 mért va­gyok felületes? A hely szűke nem ad módot alaposabb, érdekesebb tálalásra. Bükkösdi László >

Next

/
Oldalképek
Tartalom