Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-10 / 186. szám

HÜ 2002. Július 10., szerda RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­__________________________Könyvismertető__________________________ „A folyton mardosó titok” Csaknem másfél évtizedet fog át Szirtes Gábor tanul­mánykötete, amely most jelent meg a Pannónia Könyv­kiadónál. Berták László, Borsos Miklós, Czigány György, Csorba Győző, Galambosi László, Fodor András, Fülép Lajos, Uly és Gyula, László Lajos, Makaylda. Pákolitz Ist­ván, Takáts Gyula, Tüskés Tibor, a határon túlról BaUa D. Károly, a későbbi korosztályból Méhes Károly, vala­mint a tavaly elhunyt, újra fölfedezett Rajnai László al­kotják a 250 oldalas kötetben szereplő írók, költők név­sorának a gerincét. A nevek egy jellegzetesen dunántú­li, pécsi kultúrát is megidéznek. Pannónia irodalmi múltja, az itt élő és az innen elszármazottak munkássá­ga, a hely szelleme foglalkoztatják a szerzőt. A Pannónia Könyvkiadó vezetőjeként, szerkesztői tevékenysége tükrében vizsgálja az irodalom jelenségeit. Tekinthető ez a kötet könyvkiadói munkássága egyfajta kritikusi le­csapódásának is. A tömör portrétól a tanulmányon, esz- szén át a reneszánszát élő naplóig számos műfajt mű­vel. „A folyton mardosó titok” (Csorba Gy. verssorából vett idézet) című kötet egyben a kultúrmissziót tudato­san vállaló szerzőnek, a helyi értékek oltalmazójának a megnyilvánulása is. Közvetlen, példaértékű elődjének Tüskés Tibort tekinti. Tágas mezőt igyekszik átfogni, integratív egységbe foglalni. Nemcsak számba vesz, tisz­teleg az értékek előtt, újraépíti azt a porba omlott érték­rendet is, amely egyben egy ízig-vérig pannon panteon. Ebben nemcsak a precíz értékelésnek, hanem a nagystí­lű és a jó értelemben vett nagylelkű értelmezésnek is tág tere van. A megidézett szerek munkásságából azt a jel­legzetes értéket tárja elénk, ami a pannon tradíció egy- egy meghatározó elemét képezheti. Elszántan a nyomá­ba szegődik mindannak, kiáll mindamellett, aminek ilyen értékként helye lehet ebben a panteonban. Az „Eu­rópa keresi önmagát” című zárófejezetben politikusi én­jét emeli be az esszéista hűvösebb régióiba. Az EU-hoz való közeledés kulturális vetületeit számba véve elemzi Robert Schumannak, az egyesült Európa gondolata szel­lemi előfutárárának fejtegetéseit a nemzetállamiság és az integráció összefüggéseiről, a demokráciáról. A Kö­zép-európai napló című jegyzetek élményvilága is ezt a szellemiséget jeleníti meg. B. K. Szirtes Gábor A folyton mardosó titok, Pannónia Könyvkiadó Pozsgai-bemutató Grazban Ma, Pécs ausztriai testvérvárosában, Grazban, a szabadtéri színpadon mutatják be Pozsgpi Zsolt „Liselotte és a május” című darabját, amely egyben ősbemutató is. Főszerepben két ismert grazi színész, Rosie Belie és Nikolaas Lechthaler látható, a rende­ző a szintén neves, Wolfgang Alzen­hofer. A bemutató érdekessége, túl azon, hogy kevés magyar dicseked­het ausztriai ősbemutatóval, hogy a szerző művét kifejezetten a két szí­nész számára írta. Tavaly a Próféta­keringő című Pozsgai-művet játszot­ták, és Lechthaler olyan darabot kért a szerzőtől, amelyben legalább hat- szor-hétszer különböző módon meg­hal a színpadon.- Lehet, hogy eredetileg viccnek szánta, én mindenesetre komolyan vettem a „felkérést”, és meg is írtam a darabot. Persze, az ilyen nem megy csettintésre, kell, hogy legyen az em­ber fejében valami, amire aztán rá tudja húzni az egészet. Én már rég gondolkodtam egy ilyen női figurán - éppenséggel egy színésznővel, Kiss Marival folytatott beszélgetések nyo­mán -, de nem történt meg a végső inspiráció. Most megkaptam. Egyéb­ként a színműben nem is az a lényeg, hogy Lechthaler hányszor hal meg, hiszen az egész a mai kapcsolat-kere­sési sikertelenségről szól, s az, hogy végül is ebbe mindannyiszor bele­hal, számára csak egy plusz „öröm”. Liselotte különböző emberekkel kezd ki: volt iskolatársával, a vízve­zeték-szerelővel, egy őrült költővel, és így tovább. Ám részben szemé­lyiségének, részben a kor hibájá­nak, a bizalomképtelenségnek kö­szönhetően e kapcsolatok tragikus véget érnek. Pozsgai tehát hamar megírta az új darabot, lefordították, és azonnal a grazi szabadtéri színház műsorára tűzték. Előzőleg a békéscsabai szín­ház művészei - a címhez méltó mó­don - májusban már próbálni kezd­ték, és Oslóban, ottani magyaroknak el is játszották, de a hivatalos nem­zetközi premier mégiscsak a grazi lesz, és csak ezt követően jöhetnek a tényleges magyarországi előadások. Pozsgai „Asztrik” című - nagy vi­tát kavart - darabjának 2001-es, pécsváradi bemutatója után a város idén is szerepeltet egy Pozsgai-művet a Szent István-napok műsorán. Au­gusztusban a - Mindszenty bíboros életének egy szakaszát feldolgozó - „Szeretlek, Faust” című dráma kerül színpadra a várban. (Háttér, unvw.dunanlulinapb.hu) _______ ______ M. K. A készülék a gombbal kiválasztott nyelven ismerteti a tudnivalókat a műtárgyakról FOTÓ: TÓTH L. Háromnyelvű tárlatvezetés 42 perc hiteles tájékoztatás a Zsolnay Múzeumban A dél-dunántúli múzeumok köréből elsőként a pécsi Zsolnay Múzeumban helyeztek üzembe háromnyelvű - magyar, angol és német - számítógép-vezérelt hangos tárlatvezető informá­ciós rendszert. A hangos tárlatvezető információs rendszert Magyarországon még csak néhány kiállításon alkalmaz­zák, de Nyugat-Európában gyakori módszer. A látogatócsoportok a gyűjtemény valamennyi termében kapcsolótáblán választhatják ki a megfelelő nyelvet, s a kihangosító segítségével mindenki részese lehet a tárlatvezetésnek. Az egyénileg ér­kezők kézi digitális lejátszó, afféle Walkman segítségével kaphatnak tájékoztatást. A rendszer bemutatóján Huszár Zoltán, a Baranya Megyei Múzeu­mok igazgatója hangsúlyozta: szak­mailag legmegalapozottabb az is­mertető, elkerülhető vele a látoga­tók nem ritka félretájékoztatása a magukat hozzáértőnek vélő amatőr tárlatvezetők részéről. Az ismerte­tőt a múzeum művészettörténészei állították össze: a kapun való belé­péstől, vagyis Pécs legöregebb há­záról szóló információktól kezdve 42 perc a tájékoztató összter- jedelme, termenként 3-6 perc. Eny- nyire kalkulálható egy átlagos nem szakmabeli látogató érdeklődésé­nek időmértéke. A tárlatvezető in­formációs rendszert nem kötelező igénybe venni, egyébként viszont ingyenesen lehet, pontosabban benne van a jegy árában. A múzeumnak nem volt forrása a kétmillió forintos fejlesztésre, ezért a rendszer szabadalmaztató- jával egy évre szólóan olyan szer­ződést kötött, hogy a felszerelésért és a karbantartásért nem kell fizet­nie a közgyűjteménynek, hanem a belépőjegyek árának nyolc száza­lékával törleszt, vagyis jegyenként 30 forint plusz áfát fizet. Egy év alatt eldönthető, hogy szakmailag és gazdaságilag hatékony-e a rend­szer alkalmazása. Egyébként a tá­jékoztatás folyamatos bővítésének lehetősége adott: legelőbb az olasz, majd francia, de akár a japán nyelvű tárlatvezetés is bekerülhet a programba. Az információs rendszert egyelő­re Dél-Dunántúl leglátogatottabb ki­állításán vezették be, de a tervek szerint a Zsolnay után később a má­sik igen népszerű pécsi gyűjte­ményben, a Csontváry Múzeum- ban is alkalmazzák majd, dunam. PÓCSA BEM U T A T K O Z I K BójyA: Boriád fNaéibudmér ^Kisbiidmér 9PÓCSA Nagynyárád Sátorhely I 0,6!!os Am*, ,0' bMárok V' TilíányVlr490s Lippó^. oBezedek A község gazdái Polgármester: Nyisztor Sándor (37 éves) egyéni vállalkozó. Al­polgármester: Makai Ádám (55) őstermelő. Képviselők: Wágner Jánosáé (58) nyugdíjas női sza­bó, Csonka Imréné (56) rt.-nél dolgozó, Tárnoki Imréné (46) nyugdíjas, Hartmanné Schmidt Angela (35) igazgatási előadó. ■ Maradnak a fiatalok Jelenleg 183-an élnek a község­ben az 1994. évi 176-tal szemben. Abbamaradt az elvándorlás, az if­jak az idősek házát veszik meg, hogy felújítsák és építkezzenek. A település vonzereje nő, hisz új lakók érkeznek főként Márokról, Villányból és Virágosról. A né­metség aránya 70 %, a többi ma­gyar. Német telepesek érkeztek a szerbek I. világháború utáni el­költözése után Márokról és Vas- kútról. A szerbek közül legutoljá­ra a Borovácz és a Milánovics csa­lád tagjai mentek el Jugoszláviá­ba. A német őslakók száma 1930- ban 280 volt. A 40-es évek végétől Debrecenből, Szamosszegről, a Hajdúságból és a Felvidékről tele- pültek magyarok. ____________■ pocs a. dunantulinapb. hu Az összeállítás a pócsai önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Csuti János Pócsa közösségi helyei A faluban egyre nagyobb az átmenő tehergép­kocsi-forgalom. Lovas, gyalogos és kerékpáros kirándulók is látogatják. Készül az első ma­gán vendégfogadó és a nemzetiségi hagyomá­nyokat bemutató kis múzeum. Élénk közössé­gi élet alakult ki. Magas fennsíkon és annak nyugatra ereszkedő lejtőin helyezkedik el a te­lepülés. Jól belátható Kisbudmér és Nagybudmér, szép látványt nyújt a Szársomlyó és a Tenkes-hegy. Ha a keleti magaslatokról tekintünk le, úgy hat, hogy az épülettetők lépcső­fokokat alkotva követik egymást. Szinte valamennyi ház újra festve. Nem véletlen, hogy a csaknem nyolcvan lakóházat egy bemutatko­zó videofilm is megörökítette másfél órában. Néprajzi értékűek például a Hollósé, a Folk-, a Láng-, Nicki-, a Himmer-, a Wágner-, a Ráth-porta lé­tesítményei . A rendszerváltást köve­tően a német kisebbségi települési önkormányzat élén Pilgermayer Ede, majd egy évtizeden át Nicki Antal állt. Két esztendeje a polgármesteri teendőket Nyisztor Sán­dor látja el, aki kérdésünkre elmondta, hogy a korábbi Nyisztor Sándor polgármester időszak eredményeire alapozva két jelentős közösségi központ alakult ki. Az önkormányzat egyik épületé­ben a nyugdíjasok jönnek össze Heinekné Schuszter Agnes vezetésével. Az önkormányzat másik részében az új színpaddal kiegészített rendezvényteremben a szülők és a gyerekek műsorokkal rukkolnak ki május 1-jén, gyereknapon, karácsonykor és az ún. szalonnasütő esteken. Szerve­zők többek között: Nyisztomé Szán­tó Rita, Schmidbné Rácz Brigitta és Hartmanné Schmidt Angela Ők so­kat tesznek azért is, hogy sikeres le­gyen a Katalin-napi búcsú és a szüre­ti felvonulás is. A másik szabadidő- központ a közösségi ház és környé­ke, ahol játszótér, futball- és kosár­labdapálya található. Közkedvelt a ház kétezer kötetes könyvtára, ahol telekunyhó kap helyet. Szép ered­mény, hogy járdát újítottak fel, idén újabb járda-megerősítés következik. A kábeltévé már 24 műsort sugároz. Tervezik egy fedett sütő-főző hely ki­alakítását, fásítanak majd Borjád irányában, s felépíte­nek egy új fedett buszmegállót, litter Katalin és Szita János most rendezi be a volt Leidekker-telken a csak- nem 10 férőhelyes vendégházat._________________■ A JELENKORI TEMETŐ az 1905-ben épült templom közelében terül el. Kőkerítés óvja, park díszíti. A gazdátlan sírok fejfáit kőtárban he­lyezték el. A ravatalozó elé várhatóan fedett rész kerül. A majd három­évszázados ótemető a községtől jó két kilométerre található cirill és német szövegezésű sírkőfeliratokkal. Védelmet érdemel. A templom építését Krix Pál bíró szorgalmazta, aki sok adományt szerzett. A leg­több pénzt a nagyharsányi református közösség adta. A községvezető­ség azt szeretné, hogy a százéves fennállás ünnepére megújuljon a lé­tesítmény. A templombejárat előtti hősi emlékmű márványtábláit a községvezetőség kicseréltette. Az imahely körül régi és új présházak sorakoznak. A templomgondnok és harangozó: Hollósi Edéné. m A KÖZÖSSÉGI HÁZ udvarának ékessége a játszótér. Az épületben berendezik az ifjúsági klubot színes tévével, videóval, erősítővel és music centerrel. A könyvtár állományát (vezető: Fehér Gizella) ado­mányokkal gazdagította a Heindinger család és Tóth Csaba. A nyáron megnyílik a hagyományőrző gyűjtemény, melynek szervezői Csonka Imréné és Wágner Jánosné. Falukutató szakkör alakul. Némelyik szo­kás él, hisz húsvétkor a gyerekek kerepelőkkel járják a falut. A volt tűzoltó szertárban a régi védekezési eszközök kaptak helyet. ■ A FALU TÖRTÉNELME Pócsát oklevél először 1332-ben említi Polche, Pulche és Poche alakban. Az alapszó összláv mezős hely érte­lemmel. Lehet azonban magyar személynév: Pócs is. Valószínű, hogy a mai Pócsa-pusztán terült el a közép­kori település. A hódoltság idején elnéptelenedett a helység. Érdekes, hogy a török után a szerb temetőben helyezték el halottjaikat a katolikusok is. A rácok (szer- bek) már a XVII. században letelepültek, míg a Rákóczi-szabadságharc alatt elmenekültek, de visszatértek. Szláv dinasztiák: Radojsics, Melano- vics, Borovácz, Vukovics. Az első német telepesek 1780 körül jöttek be Ulmból. Telepescsaládok lehetnek a következők: Rozinger, Schindler, Schmidt, Wágner. A szláv vezetés továbbra is erős maradt. Jellemző, hogy a pár évtizede összegyűjtött földrajzi névanyagban sok a délszláv határjelölés. Az I. világháború után a szlávok Jugoszláviába távoztak. El­készült a község címere, benne az egyik motívum az 1803-as pecsétet jelzi. A jelképet a községzászlóval Csonka Imréné hímezte. Kisbudmér közelében, a rác temetőnél és a léckeritéses határkeresztnél szántás után őskori, római és középkori cseréptöredékek jönnek elő. A Wágner- portán a volt szerb templom néhány faragott kövét őrzik. Fellendülőben a vállalkozó kedv Makai Ádám és Galaczi Sándor, valamint egy bt. tagsága csaknem félszáz hektáron gazdálkodik. A betéti társaság üszőket, bikákat, te­heneket nevel és begyűjti a kör­nyék 10 falujából a tehéntartóktól a tejet. Két élelmiszer-kereskedel­mi egység működik. Az egyik gaz­dája egy villányi bt, a másikat Schmidt Norbert helyi lakos vezeti. A lakossági szolgáltatást segíti egy villanyszerelő: Nyisztor Sándor, két fuvaros: Nagy Zoltán és Niki Antal, egy gépi földmunkákat vég­ző iparos: Tárnoki Imre. Fehér László könnyűszerkezetű lakóhá­zakat épít. Galaczi Sándor sportga­lambokat nevel és nemzetközi ver- senyeken is reptet, sikerrel. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom