Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-07 / 183. szám

2002. JULIUS 7. ARCKÉP Zaklatott országban a kor is érdem ................ iml.i u u jjiuijjmuj j.uuu.iijj.ujjiuj.w'1 ^^^ 5-'W' ,, i-. > > V' 1 ,'íf t' ' , ---------------------,---------- u. —j'.jLuiu .111 i.i. jimmi i . ■ ihm ........................ ... —, ■,___________ Ho rn Gyula július 5-én volt 70 éves. Elérte azt a kort, amely után mindenki többet gondol a pihe­nésre, mint a munkára. Az exminiszterelnök azonban most is rendszeresen bejár Köztársaság téri irodájába, mert - mondja ő - sok a dolga. G Reggel találkoztunk. Meleg, nyári nap volt, de még várni kel­lett, mert vendége volt. A szoba kicsi, és faborítású. A berende­zése praktikus és egyszerű. Az íróasztalon friss újság, és egy ta­nulmány. A tárgyalóasztalon ha­mutartó, benne cigarettacsikk.- Most is sokat dohányzik?- Egyet szívtam csak.- De én itt két csikket látok. Elmosolyodik, és cigarettára gyújt.- Horn Gyula a Horthy-rendszer- ben születeti, fiatalsága a szocia­lizmus időszakára esett, minisz­terelnökként az volt a feladata, hogy visszaállítsa a kapitaliz­must Magyarországon. Ebből a három életszakaszból melyik volt a legszebb, a legjobb? Nagyot slukkol és elneveti magát.- Nem tudom... Ami a Horthy- rendszert illeti: gondoljunk csak bele, akkor a demokrácia gyakor­latilag nem működött, a lakosság háromnegyede a legnagyobb nyomorban élt. Belevitték az or­szágot egy háborúba, és így to­vább... Elképesztő, hogy mennyi­re nem ismerik a legújabb kori történelmünket vagy nem akar­ják ismerni. Illene tudni például, hogy Magyarországon egész másképpen ment Végbe a rend­szerváltás, mint Kelet-Európa többi országában. Magyarorszá­gon tudatos előre irányított folya­mat volt és nálunk soha nem szűntek meg a reformtörekvések. A nyolcvanas évek második felé­ben elsőként született Magyaror­szágon törvény a politikai és gaz­dasági vállalkozás szabadságáról, a többpártrendszerről és sok minden másról. Nem véletlen például az, hogy Magyarország és Románia között - Brüsszel szerint - legalább 8-10 évnyi a kü­lönbség fejlettségben. Ez köszön­hető annak, hogy amikor bármi­lyen nagy nyomás nehezedett Kádár Jánosra, nem volt hajlandó befagyasztani a nyugati kapcso­latokat. Ellenkezőleg, tovább tá­gította azokat. Ez nem nosztalgia Kádár János után, hanem ezek a tények. Sokszor nem értem, ho­gyan lehet olyan felelőtlenül nyi­latkozni, mint manapság teszik sokan. Azt szokták mondani, hogy a kor nem érdem, hanem adottság. Ebben a zaklatott or­szágban elérni magas kort, azért érdem is. Én 10 évvel ezelőtt nem érzékeltem, hogy koros vagyok. Most kezdem érezni a kort is.- Miben?- A fizikumomon.- Még mindig a tenisz?- Nemcsak a tenisz, futás, úszás.- Futball nincs?- Foci nincs, mert egyszer már eltörték a bokámat.- Több könyvet írt. Az egyik címe: Azok a kilencvenes évek. A kilenc­venes-éveknek nincs jelzője. Mi­lyenjelzőt tenne most utólag hoz­zá: boldog, nehéz, zaklatott? -Nem hiszek abban, hogy van maradéktalanul jó, és van mara­déktalanul rossz. Ha örültem va­laminek, akkor is visszafogott voltam, mert valami rossz bizto­san bekövetkezhet utána. Fordít­va is igaz. Úgy ítélem meg, hogy a kelet-közép-európai átalakulás példa nélküli, ami itt a régióban végbemegy, az majdhogynem a világ csodája. Van egy alapvető különbség Nyugat- és Kelet-Kö- zép-Európa között. Az előbbiben alulról épült föl a kapitalizmus évszázadokon át. A piacgazdaság intézményrendszere - benne az állam szerepvállalása - folyama­tosan fejlődött a gazdasággal pár­huzamosan. Nálunk fordítva megy ez végbe. Kelet-Közép-Eu- rópában fölülről lefelé épül ki a kapitalizmus. Mégpedig úgy, hogy egyszerre kell lerombolni a régit és felépíteni az újat. Erre modell nem létezett. Aki azt mondja, hogy megyünk a nyuga­ti országok után, az nem ismeri a valóságot. Nagyon sok olyan ki­hívás jelentkezett nálunk, ami nem nyomja, nem nehezíti az életet a fejlett országokban.- Nem annak - például önnek - kellene feldolgozni ezt a kort, aki cselekvő részese volt?- Ezért is írtam meg a legújabb könyvemet. Legyen világos az utókor számára, hogy történelmi jelentőségű, ami itt végbemegy. A másik ok: úgy éreztem mindig, hogy ez a nemzet nem becsüli eléggé saját magát, mert vannak politikusok, akik nem hagyják, pedig semmi röstelkednivalója nincs egyetlen jó szándékú em­bernek sem. Amit az elmúlt húsz év alatt végbevittek, csináltak, ar­ra büszke lehet mindenki.- Politikusnak születik az ember vagy azzá lesz?- Is-is. Ismerek jó néhány embert, aki politikusnak tartja magát, de az életben nem lesz belőle az. Ha nincs érzéke hozzá, soha nem vá­lik igazi politikussá. Első helyre én ezt teszem. És nagyon kemé­nyen tanulni kell mindenkinek, aki politikai pályára készül.- De kevés embernek van olyan egzakt, rendszerezett ismerete a nemzetközi kapcsolatrendszerről, mint Horn Gyulának.- Harmincöt évet töltöttem a dip­lomácia területén. Ki kell monda­nom: ez az életemnek egy na­gyon szép szakasza. Ha az ember eltölt hosszú éveket a nemzetkö­zi életben, a diplomáciában, ak­kor beleszeret.- Úgy, mint egy szép nőbe, vagy egy pohár jó borba?- Szenvedély. Nem hiszek abban, hogy amikor elér egy kort, fogja magát az ember, elmegy nyugdíj­ba és csak a televíziót nézi. Per­sze tudom, át kell adni a helyet előbb-utóbb a fiataloknak, de et­től még nem szűnik meg politi­kusnak lenni.- A külügyminiszter naprakész információkat kap. Hogyan tájé­kozódik az, aki a diplomácia első vonalából kilépett?- Ma gyakorlatilag szinte minden megjelenik már a nyilvánosság előtt. Ha igénybe veszi valaki az internetet, mindenről tud.- Nincs titkos diplomácia?- De létezik. Itt van például a ter­rorizmus elleni harc: nem lehet minden részletet napvilágra hoz­ni. De azért olyan nagy meglepe­tések ma már a közvéleményt sem érhetik.- Ezek szerint kiszámíthatóbb?- Kiszámíthatóbb. A demokrácia, a demokratikus rend nagy hatást gyakorolt a diplomáciára is. Van egy alapvető új helyzet: nincs a világban már egy olyan nemzet­közi szervezet, amely hatalmi ér­dekek képviseletére jött volna lét­re. A Varsói Szerződés nem léte­zik, és ez óriási változás az embe­riség történetében, mert nagyság­ra való tekintet nélkül bármelyik ország eldöntheti, hogy milyen társadalmi viszonyok között akar élni. Ezzel a lehetőséggel élni kell. Szerintem a XX. század egyik legnagyobb tanulsága, hogy a demokráciának nincs al­ternatívája. A másik pedig az, hogy bebizonyosodott: a piacgaz­daság a leghatékonyabb eszköz a gazdaság fejlődésére.- Ebben ugyanígy hitt, amikor ak­tív miniszterelnök volt?- Én abban hittem, hogy előbb- utóbb megváltoznak a dolgok. Sokszor teszik fel azt a kérdést, hogy tudtam-e, amikor átvágtuk Alois Moch külügyminiszterrel a drótot a határon, amikor az NDK- sokat kiengedtük, vagy amikor hozzájárultunk a német újra­egyesítéshez, hogy történelmet formálunk. Nem tudtam. Egyet tudtam csak: ezt meg kell csinál­ni, nem fogom követni azt a gya­korlatot, amikor az embereket még hazatoloncolták, és hogy ezentúl sok minden másképp lesz. De nem láttam előre, hogy ekkora változások mennek végbe viszonylag rövid idő alatt.- Rosztovban kapott közgazdasá­gi diplomát...- Kitűnőt. Egy tantárgyat kivéve.- Mégpedig?- A katonai fölkészülést: képtelen voltam azokat a műszavakat, ve­zényszavakat megtanulni. Abból nem 5-öst, csak 4-est kaptam.- A jugoszláv gazdaságról írta a kandidátusi értekezését. Soha nem gondolkodott azon, hogy például pénzügyi vonalon, vagy a közgazdasághoz közelebb álló területen dolgozzon?- Soha nem jelentkeztem egyet­len területre sem dolgozni: min­dig fölkértek. Belgrádban 9 évet húztam le diplomataként egy­folytában. Fölkértek arra, hogy menjek el az MSZMP Központi Bizottságába dolgozni területi re­ferensnek. Akkor hozzám tarto­zott az egész Balkán. Elfogadtam a fölkérést. Lehet, ha egy pénz­ügyi hatóságtól hamarabb kapok fölkérést, elmentem volna oda, bár ez a választás számomra sok­kal, de sokkal jobbnak bizonyult.- Boldog állapot az, ha az ember­nek mindig felkínálják az újabb lehetőségeket.- Én óvakodnék azoktól az embe­rektől, és jobb minél messzebb állni tőlük", akik kitűzik célul, hogy ilyen meg olyan magas tisztségbe kerülnek, akik meg vannak győződve arról, hogy ők mindenre alkalmasak.- Egy diplomata diplomatikusan barátkozik?- Voltak külföldi barátaim, de iga­zából ezek nem életre szóló ba­rátságok. Valahol mindig megje­lennek az érdekek. Belgrádban közismert voltam arról, hogy tol­mács szinten beszéltem szerb- horvátul. Megtanultam, hogy szabadon tudjak mozogni a foga­dó ország politikájában. Köztu­dott volt rólam a diplomáciai kar­ban, hogy nekem vannak a leg­jobb és legszélesebb körű kap­csolataim: ugyanúgy beállíthat­tam az újságíró-szövetség szék­házába Belgrádban, mint bárme­lyik újságíró. Ott nagyon sok jól informált, értelmes emberrel, volt találkozási lehetőségem. Voltak barátaim Kelet-Közép-Európából, és jó volt a viszonyom az ameri­kai nagykövettel. Az-érdekek ott is megjelentek és nyilvánvaló, hogy az ember még egy ilyen ba­ráti megbeszélésen sem beszél mindenről. Mert legyünk óvato­sak a nemzetközi dolgokban.- Kiket tart barátainak a külföldi híres emberek közül?- Kohl kancellárt, Gerhard Schrödert, akit fiatalkorától isme­rek, Sevardnadzét, akinek törté­nelmi szerepe volt abban az óriá­si változásban, amely 1985-ben végbement. Nagyon becsülöm, mert nemcsak kiváló ember, ha­nem bátor is.- Gondolom, egy miniszterelnök­nek megszaporodnak a barátai, itthon is és külföldön is. Amikor megszűnik a megbízatása, akkor ugyanilyen ütemben csökken a barátok száma?- Amikor miniszterelnök lettem, alig néhány hét vagy hónap alatt kiderült, hogy én 18 különböző egyetemre, főiskolára jártam egy időben. Legalábbis a vélt osztály­társak ezt mondták. Vagy: a főis­kola elvégzése után a katonai szolgálatot 14 különböző lakta­nyában teljesítettem egy időben. Nem eggyel találkoztam, aki leg­nagyobb barátságáról biztosított miniszterelnökként. Sokkal érté­kesebb barát az, aki a nehéz idő­ben, amikor már megszűnt a be­osztás, barátkozik.- Van igaz barátság a politiká­ban, vagy csak érdekszövetség?- A politikában igenis helye van az erkölcsnek, és ha az ember ezt figyelembe veszi, akkor lehetnek barátok.- Azt hiszem Medgyessy Péter mondta, hogy Horn Gyula intéz­mény a szocialista pártban.- Igen, az egyik kongresszuson.- Milyen intézménynek lenni?- Soha sem voltam híres arról, hogy befogom a számat. Azért nem vállaltam 1998-ban a jelö­lést, nem indultam egyetlen párt- üsztségéért sem, mert nem akar­tam, hogy elkötelezett legyek. Bármit csinálhassak, mondhas­sak. Az ember számára a tisztség óhatatlan kötöttségekkel jár. Volt, aki ezzel vissza is élt: mit ugrál a Horn Gyula - mondta -, hiszen nincs is semmi tisztsége. Erre fe­lelte Medgyessy Péter, hogy in­tézmény, oda kell figyelni arra, amit mond, meg amit csinál. Meggyőződésem, hogy én soha nem ártottam az MSZP-nek.- Most, hogy a 70. évét ünnepli, összegez, vagy csinálja a dolgátf- Inkább az utóbbi a jellemző.- Hogyan telnek a napjai nyugdí­jas miniszterelnökként?- Parlamenti képviselő vagyok, ez már azt jelenti, hogy a hét egyik fele le van kötve. Nagyon sok helyre hívnak. Tagja vagyok például a Delors bizottságnak, az európai uniós állásfoglalásokat, döntéseket előkészítő egyik tes­tületnek. Mint a szocialista inter- nacionálé alelnöke segítek, amennyit én tudok. Segítem Oroszország szociáldemokrata pártját, és állítom hogy ez euró­pai jelentőségű, súlyú ügy.- A családra jut-e idő1- Kell, hogy jusson.- És a szocialista pártra? Gondo­lom, hogy a véleményét kérik.- Én elmondom, ha kérik, ha nem. Voltak a ’98 óta eltelt évek­ben olyan időszakok, amikor na­gyon keményen bíráltam.- Szokott tanácsot adni az új mi­niszterelnöknek?- Rendszeresen találkozunk, el­mondom a véleményemet, de dönteni nem nekem kell. Kercza Imre HORN GYULA MONDTA: Én nem Ismerek olyan politikust, aki 1990 májusa után született volna. (NapTv, 1993. július 11.) A szomszédokkal nem pereskedni, hanem kereskedni kell. (Vas Népe, 1993. november 5.) Csak egy erős párt tud segíteni a gyengéken. (NapTv, 1994. április 11.) A futást azért kedvelem, mert az ember friss levegőn van, másrészt a leg­jobb társaságban, vagyis egyedül. (Esti Hírlap, 1997. december 19.) Magyarország túl drága, hogy kísérletezzenek vele. (Magyar Nemzet, 1998. május 22.) A politikában nem lehet minden ígéretet betartani, de hitelesnek kell maradni. (Msat, 1998. július 5.) Én mindenfajta tisztség nélkül is - és ezt ne vegye nagyképűségnek - Horn Gyula maradok. (Zalai Hírlap, 1998. augusztus 11.) 1998-ban az MSZP mint csapat vesztett, mégis egyedül én vállaltam a történtekért a felelősséget. (Békés Megyei Hírlap, 2001. április 17.) Nehezen viselem el, hogy az igaz magyarsághoz hívőnek kellene lennem. (Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember 1.) (Medgyessy Péterről) Én vehemensebb vagyok, ő kompromisszum­készebb. (24 Óra, 2002. április 5.) HORN GYULÁRÓL MONDTÁK: Már kezdem gyanítani, hogy Horn Gyula azért utasít vissza mindent, mert kétszer nagyobb vagyok nála. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke (Délmagyarország, 1994. március 25.) Gyula borzasztóan ügyetlen volt, állandóan átesett a labdán. Horn Tibor testvér (Sport plusz Foci, 1994. július 9.) Ha Horn Gyula meglát három szúrós szemű embert egy csoportban, oda­megy hozzájuk, tart egy beszédet és mindent megígér. Hámori Zoltán kecskeméti újságíró (Petőfi Népe, 1996. február 2.) Mindig tudja, mit keli mondani, de talán nem mindig tudja, mit beszél. Dési János újságíró (Magyar Hírlap, 1996. június 11.) Ő a kapitalista Kádár. Szentmihályi Szabó Péter publicista (Új Magyarország, 1996. július 26.) Hűségesebb a céljaihoz, mint barátaihoz. Bodor Pál publicista (168 Óra, 1998. május 5.) Horn Gyulát ugyan komoly felelősség terheli, amiért hetvenöt mandátu­mot elveszítettünk az 1998-as választáson, de legalább ilygn érdemei vannak abban, hogy volt miből hetvenötöt veszteni. Szabó Zoltán szocialista politikus (Kritika, 1999. április) FOTÓK: EUROPRESSZ/KERÉK ÁGNES

Next

/
Oldalképek
Tartalom