Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)
2002-06-01 / 147. szám
Ül 2002. Június 1., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTURA-RIPORT „Pollack”-jubileum A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kara fennállásának 40. évfordulója alkalmából a hétvégén jubileumi ünnepségsorozatot szervezett. A karon rendezett pénteki nemzetközi tudományos konferenciára - amelyet dr. Tóth József, a PTE rektora nyitott meg - 11 ország 21 partnerintézményéből és 14 magyarországi felsőoktatási intézményből érkeztek előadók, és a nap folyamán 12 szekcióban több mint 120 előadás hangzott el. Szombaton délután a Pécsi Nemzeti Színházban emlékülés keretében idézik fel az elmúlt évtizedek „pollackos történelmét”. A hazai és külföldi vendégek körében ott lesz dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is. A megemlékezésen dr. Ásványi József főigazgató ünnepi beszédét követően a kar az évforduló alkalmából megkapja az Egyetem Díszes Alapító Okiratát, amelyet dr Sipos Béla, a PTE általános rektorhelyettese ad át. Az ünneplők és vendégeik végül a Pécsi Balett „Carmen” előadását tekinthetik meg. HARMINCÉVES ISKOLA. A pécsi Mezőszél Utcai Általános Iskola jubileumi évének záró rendezvényeit tartották tegnap. Megnyílt az elmúlt évtizedeket dokumentáló kiállítás, az iskola jelenlegi tanulói a jubileumi műsoron jeleskedtek (felvételünk), majd nosztalgiabál következett, amit tűzijáték zárt._________fotó: tóth l Új tagok a kuratóriumban Megújult a közhasznú célok meghatározása. Lemondások miatt új kuratóriumi elnök és kuratóriumi tagok vállaltak feladatot az alapítványban. Közel hat éve, 1996 júniusában hozta létre Pécs Önkormányzata a „Középkori Egyetem” Alapítványt. A közhasznú szervezet célja sokágú: az ősi universitás feltárása, és e munka befejezése, a maradványok konzerválása, műemléki helyreállítása, azok múzeumi és műemléki bemutatása, a középkori pécsi egyetem története, az Aranyos Mária kápolna gótikus szobra kiállítás megrendezése, a pécsi püspökvárral kapcsolatos ismeret- terjesztő kiadványok megjelentetése, továbbá a püspökvárban talált középkori épületmaradványok és várfalak, valamint az onnan előkerült leletanyagok restaurálása. Ezentúl szakkiállítások szervezése, kiállítási vezetők, tudományos monografikus feldolgozások elkészítése, videó és CD ROM megjelentetése, valamint kiadványok, szakmai és anyagok előfeltételeinek megteremtése. A cél meghatározását taglaló szöveg zöme új: az alapító okirat közelmúltbeli módosításakor született. A változtatást az alapítvány kuratóriumában bekövetkezett változások indokolták. Elnöke, dr. Flerkó Béla professzor, akadémikus bejelentette, hogy egészségi állapota miatt már nem tudja ellátni az elnöki teendőket. Az utóbbi időben lemondott kuratóriumi tagságáról dr. Páva Zsolt, dr. Fejérdy Tamás, dr. Katona Tamás, dr. Sólyom László, dr. Barakonyi Károly, valamint Friedrich Wilhelm Kiel és Johannes Giffels német állampolgárok is. A kuratórium tagjainak kérésére az alapító dr. Flerkó Bélát az alapítvány tiszteletbeli elnökévé jelölte, új elnökének pedig dr. Font Márta egyetemi tanárt, a PTE Bölcsészettudományi Karának dékánját. Mellette a kuratórium új tagja lett dr. Kunszt Márta, a PTE BTK dékánhelyettese, Pécs Közgyűlése kulturális bizottságának elnöke, dr. Huszár Zoltán, a Baranya Megyei Múzeumok igazgatóságának vezetője és dr. Körinek László professzor, pécsi német tiszteletbeli konzul. Nyár az Anna utcában Az idei nyári szezonban is gazdag kínálattal várja közönségét az Anna Udvarban a Pécsi Horvát Színház. A csütörtökön megkezdődött, két hónapon át tartó rendezvény- sorozat főképp a színház saját produkcióiból áll össze. Nyitásként, május 30-án Tám László audiovizuális diaporámaestjét tekinthették meg az érdeklődők. Az ismert fotós többek között a Zsol- nay-szobrokról, útmenti keresztekről, a meteórákról és a tettyei passiójátékról készí- tett sorozatait vetitette le a színházterem- HBBSflHI ben. Vasárnap, immár élőszínházi eseményként a Madarak szárnyán című táncszínházi bemutató kerül színre, amit Kricskovics Antal koreográfus irányítása mellett a horvát Fáklya Művészegyüttes ad elő a szabadtéri színpadon. A továbbiakban a nyár során fellép a Zadari Színház, ők a Judit című, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló, horvát nyelvű bábelőadást kínálják. A következő bemutató Bagossy László rendezése, aki Thuróczy Katalin Cselédklozet című színművét állította színre, amit szintén horvátul játszanak. Keveházi Gábor Kossuth-díjas balettművész és koreográfus a'Hor- vát Színház felkérésére rendezte a Carmina Buránát, amit a szabadtéri színpadon június 14-től táncolnak a Pécsi Balett művészei. Mindenképp a nyár egyik szenzációjának ígérkezik Sza- konyi Károly Adáshiba című darabjának új bemutatója, amit Be- zerédi Zoltán rendez, és a főszerepben a pécsi közönség régi kedvencét, Vári Évát láthatjuk. A darab népszerűségére jellemző, hogy annak idején a Vígszínház hat éven át játszotta megszakítás nélkül. A mostani pécsi produkcióban elsősorban kaposvári színészek szerepelnek, de persze pécsiek is, mint például Barkó György. Futnak a képek A mennydörgés titka A Vidocq című francia filmről azt beszélik, hogy az első olyan mozgóképek közé tartozik, amelyeket a hagyományosan kezelt celluloidszalag mellőzésével, digitális úton rögzítettek. Ezzel kapcsolatosan tisztázni kell, hogy a rögzítés módja nem értékfogalom. Hagyományos töltőtollal például lehet jobb regényt írni, mint számítógéppel, sőt, a lúdtollal papírra vetett szövegek jelentős része különb, mint nem egy mai írásmű. Ugyanígy Griffith vagy Renoir ósdi, nehézkes kamerája ma is élvezhető felvételeket készített, és, teszem azt, Fehér György Szürkület-e annak ellenére kiváló alkotás, hogy fekete-fehér technikával készült, s mint hírlik, a stúdió pincéjében talált hulladékszalagok felhasználásával. Vagyis nem kell okvetlenül ájul- dozni a filmtechnika újabb fejleményei láttán, ám arra valóban tekintettel kell lenni, hogy a rögzítés módszerei hatással vannak a művészi formára. Míg például az irodalmi szövegeket nem írták le, addig a kötött alakzatokat részesítették előnyben, mert az énekmondók verset könnyebben jegyeztek meg, mint prózát, a könyvnyomtatás elterjedése viszont, mikor az emlékezet szerepét a nyomdagépek vették át, a prózai formák fokozatos térnyerésével járt. Azért beszélek erről, mert a Vidocq-ot nézve a digitális eszközök negatív (s szerintem nem kívánatos) hatását észlelem. Öncélú közelképeket látok, hivalkodó szuperplánokat, amelyekről úgy tudtam, csak rendkívüli esetben alkalmazhatók, nem pedig nyakló nélkül, mint itt, villanásnyi, tehát értelmezhetetlen felvételek záporoznak rám, a totálképekről pedig ordít a mesterkéltség. Az Alkimista nevű szereplő tornamutatványai viszont már a paródia kategóriájába tartoznak, arról nem is beszélve, hogy, úgy látszik, benne tisztelhetjük az ejtőernyő feltalálóját, amihez csupán egy fekete köpönyegre volt szüksége. Ezeket a hipermodern képi megoldásokat én, őszintén szólva, voltaképpen nagyon is primitíveknek tartom. Igaz, elismerem, jómagam a mozgóképi ábrázolás fénykorának a mélységéles felvételek és a hosszú beállítások - reményeim szerint még le nem zárult - időszakát tekintem Wellestől és Antonionitól Tarkovszkijig és Rohmerig, illetve Jancsótól Tarr Béláig, nem utolsósorban azért, mert ennek a stílusnak a képviselői a nézőt társalkotónak tekintették, és nem fosztották meg a képek szabad értelmezésének lehetőségétől. Ez az új technika ellenben maga alá gyűri és agresszív módon manipulálja a nézőt. Ez a dolog lényege, vagyis, a film egyik hatásvadász jelenetének nyelvén szólva, a mennydörgés titka, ami végső soron nagyon egyszerű kommunikációs stratégia. Mint ahogy a Pitof által írt és rendezett Vidocq cselekménye is meglehetősen szimpla, ha a csiricsáré sallangoktól eltekintünk. Marad egy csupasz, bár aránylag ügyesen szerkesztett krimi, semmi több. (Ez tehát a dörgés.) Meg Gérard Depardieu, aki annak ellenére erőteljes alakítást nyújt, hogy az operatőr, aki feltehetően szerfelett ideges alkat, folyton belevagdos a jeleneteibe. Vicocq, ez a kalandorból lett rendőr, mint tudjuk, élő személy volt, emlékiratai is megjelentek négy kötetben, személyisége, sorsa a korabeli írók közül többeket megihletett, így Eugene Sue-t, Victor Hugót és Alexandre Dumas-t, Balzac pedig róla mintázta a Goriot apó és a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága Vautrin nevű alakját. Aligha szorul bizonygatásra ezen művek rendkívüli értéke. Pedig lúdtollal írták őket. Nagy Imre Az álarc tükrében mindenki a saját képmását látja Egy öregember emlékirataiból A történelem fintorai Az ókori Egyiptomban, az új fáraó, ha nem fia, de tán ellenfele volt a réginek', kikapartatta elődje nevét az emlékművekből. Ha igazán nagy uralkodó volt elődje, a saját nevét vésette oda, hogy dicsőségét elorozza. Az ókori Róma nem nézhette a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező punok földközi-tengeri kereskedelmét. Amikor az öreg Cató uszítására végre lerombolták Karthágót, felszántották és sóval vetették be. 50 000 embert adtak el rabszolgának. Nem volt többé vetélytárs. Róma Africa provincia lett Karthágó neve. Közép-Ázsia virágzó állama volt Korezm. Egy szovjet régész Közép-Ázsia Egyiptomának nevezte. Híres dinasztiája 2300 évig uralkodott. Egyik királyukat Vajknak hívták. A palotában száz helyiség volt három szinten. Háromszáz négyzetméteres trónterem, freskókon hárfás nő, dobos, selyemruhás alakok, stukkók, agyagszobrok. Boldogasszony szentély. Huszonöt méter magas lakótornyok. Tíz méter széles főutca. 200x130 méteres piactér. Sárgabarackot, őszibarackot, sárgadinnyét, szőlőt, árpát, kölest termeltek. Ezer esztendőn át vertek saját pénzt. Asztrális ábrázolásaik Árpád-házi királyaink pecsétjein ismétlődnek. (II. András, Könyves Kálmán.) Nyelvük a XIV. századig fennmaradt. Bár sok korezmi élt az Árpád-kori Magyarországon, a hajdani országról alig tudunk! Miért? Mert a dicsőséges Kutejba Ibn-Muszlim arab hadvezér 712-ben, elégettette a hatalmas korezmi archívumok írott anyagát, a tudósokat kivégeztette, mindenkit üldözött, aki a régi hagyományokat ismerte és terjesztette. Elrejtett levéltárukat a XX. században megtalálták. Száztizenhat, bőrre, papiruszra, falemezre írt szöveget. Európai történészek, ha említették, nomádnak mondták őket. E nomádoktól szerezte be szükség esetén a kínai birodalom hiányzó gabonaszükségletét. Ma már biztosra vehetjük, hogy a Kárpát-medencében magyarul beszélő alapnépesség, korábban is ismerte Jézus hitét, mint amikor a nyugati papok újrakeresztelték Géza és István udvarát. Valószínűleg a manicheusi vagy zoroasztrianusi, esetleg a nesztóriánus kereszténységhez tartoztak. Ezeket Róma szektaként kezelte. így voltunk pogá- nyok. A biztonság kedvéért azonban, amikor a bizáncinál is mohóbb római érdekövezet része lettünk, a nyugatról jött papok' elégették rovásírásokon őrzött múltunkat. Tartalmuk töredéke korai krónikáinkban bújik meg, hogy aztán sikeres történészek a XX. században dajkamesévé degradálják őket. Hittünk azoknak, akik gyűlöltek bennünket és nem a nép emlékezetének, a néprajznak, középkori tudósainknak, az antropológiának, a génkutatásnak, a régészetnek. Tán nem kell felsorolnom, mit tettek a győztes spanyolok az amerikai indián kultúrával és társadalommal. Azt sem részletezném, milyen mélyre süllyedt már az egykori orosz kultúra, amikor irtották a mi polgári műveltségünket. Nem a kultúra nyet, zabráló masina jeszt poénú adomákra gondolok, de például könyveink bezúzatásá- ra, indexre-tételére. íróink, gondolkodóink elhallgattatására. Az ötvenhatos forradalom legtisztességesebb hőseiből gyilkosokat kreáltak. A hetvenes években a Balatonboglári ÁG. szakmai küldöttsége ment a SZU-ba tanulmányútra egy testvérgazdasághoz, ahol elmondták nekik, amit itt látnak, az a világszínvonal. A bogiáriak visszahívták a kollégákat, akik a Balaton partján majd sírva fakadtak szégyenükben. Volt bennük annyi tisztesség, hogy bocsánatot kértek, ők valóban azt hitték... De szovjet aparátcsikok még a nyolcvanas években is fölháborodva szaladgáltak Budapesten, az áruval tömött kirakatok között és ször- nyülködtek: itt, ezt szocializmusnak nevezik. Nem szeretném szaporítani a példákat. Még azt hiszik, politizálok. Holott csak felháborít, hogy a történelmet politikai kérdésként kezelik. Igaz, a hivatalos történelmet mindig politikusok diktálták. Győztes politikusok. A hatalom birtokosai. A fent felsorolt példák csak gyenge amatőr kísérletek a történelemhamisításra. Aránylag könnyen leleplezhetők. Legtöbbször a zsarnok árulja el magát, vagy a tények ellentmondanak a terjesztett információnak. S furcsa módon mindig akad néhány nyughatatlan elme, aki gondolkodik. Még a történészek között is. Egy ilyen akadékoskodó, mese helyett tényeket kutató elme, a München mellett élő Heribert Iliig, aki bajor létére, porosz alapossággal és vaslogikával mintegy tíz éve a történelemírás legszemérmetlenebb hamisításának leleplezésén dolgozik. Ma már közel száz tudós társa van. Nem kevesebbet állítanak, mint, hogy a németek és franciák ősi dicsősége, a Karoling-kor, Nagy Károlyostól, Pipinestűl koholmány. A frank birodalom fényes központja, Aachen, az idő tájt porfészek volt. Azt javasolják, a német városokban szanaszét dolgozó kutatók, hogy amit 614 augusztusa és 911 szeptembere közötti időszakról olvasunk Európa történelméről, kacagjuk ki. Koholmány az egész. Ezt a háromszáz évet kitalálták, s az időt átállították. A dolog pikantériája nem csak abban rejlik, hogy ez valóban a legbravúrosabban végrehajtott történelemhamisítás, hanem abban is, hogy a Közös Európa-esz- me előképének Nagy Károly sosem volt birodalmát tekintik. Csak hab a tortán az az állítás, hogy a középkor valós adatai és időrendje a magyar krónikákból olvasható ki. Tévésnyelven: mára ennyi! Bükkösdi László
