Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)

2002-06-20 / 166. szám

2002. Június 20., csütörtök RIPORT 7. OLDAL KULT Ú R A ­Cseppkövek és a Kékszakállú A Pécsi Szimfonikus Zenekar is részt vesz a Miskolci Nem­zetközi Operafesztiválon Bar­tók Kékszakállújával. Az ope­rát a jövő héten a pécsi kö­zönség is meghallgathatja. „Bartók+Puccini 2002” címmel rendezik meg a Miskolci Nem­zetközi Operafesztivált június 14-23. között, melynek vendége lesz ezúttal a Pécsi Szimfonikus Zenekar. Ligeti András vezény­letével adják elő Bartók A kék­szakállú herdeg vára című ope­ráját június 21-én, pénteken az Aggteleki-cseppkőbarlangban, Hegyi Árpád Jutocsa rendezésé­ben. A Miskolci Operafesztivál Kht. tavaly indította útjára a „Bartók+...” elnevezésű rendez­vényt, amelynek első „társművé­sze” Verdi volt. Az operafesztivá­lon idén szinte valamennyi Pucci- ni-operát előadják, és három kü­lönböző színrevitelben, három helyszínen mutatják be A kéksza­kállú herceg várát. Mint Szk- ladányi Pétertől, a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar igazgatójától megtud­tuk, A kékszakállút Ligeti András vezényletével Pécsett is látni, illet­ve hallani fogja a közönség a júni­us 28-án kezdődő, immár hagyo­mányosnak mondható nyári zenei fesztiválon, amely ezúttal az or- gona köré szerveződött, cseri l. Feldarabolt női testek Az Új Vonal címmel három fi­atal, ritkán szereplő művész közös tárlata nyílt meg a na­pokban Mohácson, a helyi mozi emeletén. A kubizmus, expresszionizmus és szürrea­lizmus határait feszegető szobrokból és festményekből álló kiállítás igazi csemege annak, aki fogékony a mo­dern művészetre. Nagy Attila szobrász, Mihály At­tila és Németh Zoltán festők igazi fekete báránynak számítanak a mohácsi művészeti életben.- Eddig az összes szalonról ki­rúgtak minket, a zsűri az én szobraimat a sárga földig lehúzta - mondta Nagy Attila. - Közü­lünk Mihály Attila kapott szalon­díjat az utolsó alkalommal, Né­meth Zoltán pedig „sikereinket” látva eddig el sem indult. Az Új Vonalról összességében elmondható, hogy izgalmas, ha­tározott, lendületes, ugyanakkor igen fegyelmezett. A három mű­vész kiállítása rendkívül igényes és jól megkonstruált. Egyértel­mű vezérelv volt a művek válo­gatásakor a női test, amely egyetlen kompozícióról sem hi­ányzik. Mihály Attila színes és Né­meth Zoltán fekete-fehér festmé­nyein főleg a kubizmus és a szür­realizmus érvényesül, az elődök közül leginkább Modigliani hatá­sa. A terem egy-egy falán jól nyo­mon követhető az emberi, első­sorban női test feldarabolása, majd újbóli, egészen sajátos mű­vészeti szempontok szerinti ösz- szeépítése. Nagy Attila kerámiaszobrai­nak zöme új eljárással készült: a bronzmázat kompresszorral fúj­ta fel. Alkotásai az életet és halált ugyanúgy ötvözik, mint az ősi és modem formákat. B. B. Egy magyar amerikai Pécsett Figyelemre méltó koncertre kerül sor ma este hét órakor Pécsett, a Művészetek Háza Fülep Lajos termében. Cser Tamás (hegedű) és Kanae Sawa (zongora) kama­rahangversenyére, melynek so­rán Bach-, Bartók-, Schubert- és Szigeti-művek hangoznak el. Cser Tamás, 26 éves hegedű- művész Pécsett nevelkedett, majd a budapesti konzervatóri­umba került. Felvételt nyert egy bécsi, egy kölni és egy holland zeneakadémiára is, de ő inkább Amerikába vágyott. Sikeresen fel­vételizett a Rochbsteri Egyetem­re, ahol négy évig tanult, majd San Franciscóban szerezte meg mint hegedűművész hivatásának legfelsőbb fokozatát. Feleségével, a japán származású amerikai zongoraművésszel, Kanae Sawá- val az elmúlt télen 72 koncertet adott Japánban. Cser Tamás úgy tervezi, hogy a jövőben részt vesz több európai hegedűverse­nyen, legközelebb ősszel Buda­pesten a Szigeti József Nemzet­közi Hegedűversenyen indul. Az sem kizárt, tudtuk meg, hogy Eu­rópában telepednek le. Itthon már fellépett, tavaly a nagyková­csi templomban adott kirobbanó sikerű koncertet olyan híressé­gek, mint Gulyás Dénes társasá- gában. _________________cs. i. Bab ételek főzőversenyét rendezték a pécsi Rózsakertben a Művészeti és Gasztronómiai Hetek keretében tegnap délután. A tizenkét verseny­ző közül első helyezett Balu kedvence babgulyása, a második a Kurdi hirtelen baboskáposzta, míg a harmadik a Rózsakerti rezgő fakanalas pusztabab füstölt csülökkel lett. A többi ételköltemény is gyorsan éhes gyomorra talált._______ fotó: tóth László Pavilonzene: örömmel szól Komolyzenétől átpártoló fiatalok Valaha, a boldog békeidők­ben ápolt parkok pavilonjai­ban zene szólt. Ha nem is pontosan ezt a világot, de mindenképp a nyilvános ze­nélés örömét szeretné közve­títeni a két éve alakult pécsi. Pavilon Zenekar. A sétatéri színpadon kedd este adott, majd' másfél órás koncert során sok minden kiderült. Egy­részt az, hogy a Pavilon Zenekar bőven bír ennyi időt jó zenével, énekhanggal, invencióval. Más­részt az, hogy a nagyobbrészt pé­csi, művészeti karos egyetemista zenészből álló együttes máris masszív törzsközönséggel bír, akik várva várják, hogy a dalok végre valamilyen hanghordozón is megjelenjenek. Takács Eszter, a Pavüon Zene­kar alapítója a zenei bemutatko­zást a következő szóbeli tényekkel egészítette ki az együttesről:- 2000 novemberében jött a nagy elhatározás. Először a nagy­bőgő, hegedű és gitár formáció jött létre, később csatiakoztak a fúvó­sok, dobosok. Volt egy csellósunk is, ő időközben elköltözött Székes- fehérvárra. Takács Eszter a legtöbb számot (eddig kb. 50 saját szerzeményük van, a koncerteken ennek a felét adják elő) maga írja, illetve néha „becsúszik” egy-egy népdalfeldol­gozás is.- Általában együtt jön a zene és a szöveg, de azért néha előfordul, hogy a dallam előbb van meg, ak­kor utána kell menni a szövegköl­téssel. A zenekari tagok szerencsé­re nagyon jól reagálnak az új szá­mokra, ‘szinte maguktól tudják, hogy mi benne a feladatuk. Igaz, eleve úgy dolgozunk, hogy a fellé­pések során mindenki alaposan kiélhesse saját hangszere iránti szeretetét. A Pavilon eddigi legnagyobb si­kere (nem számítva az életfontos­ságú, baráti kör előtti szereplése­ket) a 2001. évi Gödöllői Dalostalálkozón volt, ahol Takács Eszter szólóban, és maga az együt­tes is első díjat nyert. Helyi zenei szakemberek is örömmel üdvözöl­ték az együttes létrejöttét, s ma már a pécsi zenei élet üdítő szín­foltjaként emlegetik őket. Nem csoda, hogy ezekkel az eredmé­nyekkel a hátuk mögött az ifjú ze­nészek már igencsak vágynak ar­ra, hogy elkészüljön első cd-jük, aminek elősegítésére most létre­hozták a Pavilon Egyesületet. Egyébként a júniusuk tele van meghívásokkal, a nyár második fe­lében pedig szeretnének eljutni Szegedre és Budapestre is. Takács Eszter, aki az egyete­men éneket és zongorát tanul, az­az komolyzenét, lassacskán úgy érzi, hogy számára mégis csak a Pavilon-féle zene lesz az igazán komoly.- Azt hiszem, már döntöttem, és ezen a vonalon szeretnék to­vább fejlődni a tanulmányok befe­jezése mellett. A dalos forma valamiképpeni megújítása szép és érdekes feladatnak tűnik. m. k. ______Magyarul - magyarán_______ Vo nzatközpontúság Sokan és sokszor megállapí­tották, hogy iskoláinkban az idegen nyelvek oktatása nem eléggé hatékony. A címben megnevezett módszertől vár­tak jobb eredményt. A külföl­diek magyar nyelvre való ok­tatásában is alkalmazták. A módszer, szemléletmód hosz- szadalmas ismertetése helyett be­széljenek a példák: A vonzódik igei állítmány bővítménye mindig -hoz, -hez, -ház rágós határozó. Ha valaki ezt a szerkezetet megtanul­ja, akkor annyi mondatot alkothat, ahány személyhez vagy dologhoz vonzódhat az ember: a szüleihez, tanárához, a zenéhez stb. A re­ménykedik vonzata már -ban, -ben rágós: a gyógyulásban, a sikerben, a jövőben lehet reménykedni. A legtöbb vonzat nem azonos az ide­gen nyelvi megfelelőjével. Ezért a legújabb nyelvkönyvek az egyes leckékhez nemcsak szószedetet adnak, hanem vonzatokat is. A magyar anyanyelvűek a ha­gyomány (környezetük nyelv- használata utánzással) és az ana­lógia (paradigmasor) alapján a nyelviségükben hordozzák a von­zatokat. A mai magyar nyelvben ,egyre gyakrabban találkozunk a nyelvérzék kibicsaklásával. íme néhány eset: „A formálódó szemé­lyiség a példaképhez kíván azono­sulni.” - Példaképhez hasonlítani - példaképpel azonosulni. „Neki­fogott a vázlat elkészítéséhez.” - A neki-vel kezdett mondathoz az el­készítésének alak kapcsolódik. A -hez végződésűt viszont a hozzá- igekötővel kell indítani. „A botani­kusok igyekeznek minél több nö­vényfajt megmenteni a pusztulás élőt.” - A névutó helyett a -tói rá­gós alak a helyes. A menekül von­zata viszont az elől. - A segít há­rom vonzatú. Leggyakoribb a -nak, -nek: Segít a tanulónak. Az -n rágós forma szintén használa­tos: Segít valakin pl. kölcsönnel, adománnyal. A -t rágós vonzat is előfordul: Testvér, segítsd a lebu- kottakat. (József A.) - Érdekes dol­gokat lettem egy könyvben. Vagy: ... dolgokat találtam, vagy:... dol­gokra leltem. Gyakori a vonzatke- veredés az összetett mondatokban is. Pl. „Kérjük kedves vendégein­ket, hogy étkezési jegyüket átvehe­tik.” Helyesen: kérjük..., hogy ve­gyék át; vagy: tájékoztatjuk..., hogy átvehetik. - „Nyilván, hogy nincs igazad.” Helyesen: Nyilván­valóan nincs igazad, ill. Nyilvánva­ló, hogy nincs igazad. Ugyanez a képlet ezekben a mondatokban. „Természetesen, hogy mindenki ott lesz.” - „Valószínűleg, hogy még az idén megnyílik az új áru­ház.” Javításuk az első példához hasonló. - Az utolsó idézet a von- zattévesztésnek egy bonyolultabb típusa: „Mielőbb le kell vonnunk a tennivalókat. ” Levonni a tanulsá­gokat szoktuk (ha szoktuk). A ten­nivalókat pedig meg kell határoz­nunk. RÓNAI BÉLA Ot nap egy évet ér a völgyben A műsor már hétfőn elkezdődik: a felesé­gem nem érti, miért nem kocsival megyek ki a Malomvölgyi arborétumba? Talán szé­gyellem a koros Audit az autócsodák kö­zött? Szó sincs róla, mondom, de már az elejétől be kellene szállnom a buliba, ve­gyülni szeretnék a buszozókkal. - A bicik­li meg eszedbe se jusson! - mondja. Kedden háromkor juszt is biciklire ka­pok, tőlünk alig nyolc kilométer a Rock- maraton, úgy saccolom, nyitásra éppen odaérek. Pécs határában találkozom csak egy másik kétkerekes őrülttel, de ő a város felé jön. Jó neki. A parkolóban pár Trabi, egy Fiesta, amit csak a por tart össze, meg néhány azonosíthatatlan járgány. A rágó­gumi viszont megolvadt a hátizsákban. Az asszony azért csak tud valamit... A VIP- vagy mifene belépő a szerkesztő­ségben valahogy nem talált meg, így feke­te karszalagot kapok a bejáratnál, úgy ta­lálták ki, hogy egész hétre lebilincseljen, szerdán délben döntök: olló! -, a főszerve­ző felesége tündérien segítőkész, de van amúgy is elég baja, inkább hagyom, és tü­relmesen alávetem magam arrébb a táska­kutatásnak. A profi biztonságiak üveges italra és késre utaznak, a szeszt a keríté­sen kívül nyugodtan magadba döntheted, de mi lesz akkor a fesztivállal? Nemértem, hogyan buják kopaszra borotvában az ezerfokos napon, majd visszanézek, oké, várunk, bökik oda, ez egy tegeződős világ. A Roxxy már játszik, dől a hangszórók­ból az erő, így csak némi mobilos ordito- zás után találunk egymásra Máté Attilával, a főszervezővel a Rendkívül Fontos Embe­reknek a színpad mellé állított büfésátrá­ban. Tavaly ötmillió fölött fizettek csak a zenészeknek, az összeg idén izmosabb lesz: több zenekar, nagy nevek. Ötven biz­tonsági (ezt már tudom), akik még arra is ügyelnek, hogy a sör ne a zöldben fusson át bárkin is. Elvileg elég vécé, az előző évi­nél kétszer több zuhany, ingyen telefon a bejáratnál, mini abc - az ember ilyen hely­re nem hurcol magával mindent -, remél­hetően tizenötezer látogató az öt nap alatt, ötéves szerződés az önkormányzattal, de hosszabb távon gondolkodnak. Attila megy is, muszáj pörögnie. Két lépés: Rudán ,Joe”-val mosolygunk össze, régi ismeretség, szerintem mindket­tőnknél ködbe vész a kezdet, de jó megint látni egymást. Most a Coda-val leszek. - Sejtettem, mondom, és vigasztalom, hogy talán hétkor már nem olyan vészes a Nap. A völgy talán leg­biztonságosabb pont­jának ígérkezik a nyi­tott falú sörsátor, nem véletlenül ta­padnak rá szinte a domboldalról a köz­ben gombamód sza­porodó vászonkuc­kók. Egy mohácsi tár­saságba csöppenek, szevasz-szevasz, ez egy jó hely, mondják, napi ötezerből a belé­pővel együtt ki lehet jönni, a Sziget már a gazdagoké lett. Nézz körül, itt béke van, to­lerancia, ha meglöksz valakit véletlenül, meghív egy sörre. Két nap alatt feltöltő­dünk, elég egy évre. Hogy miért nincsenek a te korosztályodbeliek itt? Talán túlságo­san ledarálták őket a mindennapok. Járok egyet; két, korán betépett, derékig érő hajú srác már vízszintesen aszalódik, nem messze tőlük, a placc közepén egy el­hagyott bugyi. A kipécézett vécében jócs­kán megemelkedett a szint, időközben a szárnyas betét ikreket szült. A Coda hozza magát, a bongyor komlói Gypsivel - utoljá­ra a Hit Rock-ban játszott, most ingatlan- ügynök - és Stonival a nevét viselő blues band-ből támasztjuk az egyik pultot, érke­zik Joe is. Stoni morog, a Bikinit vagy tuda­tosan rosszul keverik, vagy nem értenek a pulthoz, de hát ugyanaz a gárda, már-már szabotázs-szag van. Mindenki szerencsés, aki itt van, de mi most a vesztesekről fo­gunk énekelni - üti meg az alaphangot a Junkies énekese. Közben a hűvös este a színpad elé csalogatja a népet, és mire föl­áll a Tankcsapda, szinte vágni lehet a füs­töt. Legalább húsz deka „fű” száll a levegő­ben. Aztán elpárolog a közönség is, bár van még hátra két zenekar, csak néhány bősz táborlakó és néhány száz eldobott műanyagpohár marad. Tekerés közben is borzongat az éjszaka az úton. Kétszer is megelőzök egy Traban­D. Nagy Lajos, a Bikini frontembere tot. Segíthetek? Egy henger, ohne benzin, a tulaj leszólja a biciklimet, szerinte a két­ütemű fényezése többet ér, aztán két kilo­méter kocsitolás után kioktat Magyaror­szágból, naná, huszonnyolc évéből hu­szonegyet élt Németországban, az apja milliárdos építőipari cég tulajdonosa, és hiába voltak az ősei között a Máré-vára bir­tokosai, zaklatja az APEH, sokmilliós fel­számolással úszik az egyik káeftéje, ez ám a baj! Nem fogunk kezet, amikor elválunk. Majdnem négy óra van, és túl fáradt va­gyok már a toleranciához. ____________________________BALOGH ZOLTÁN So kan napokra kiköltöznek a fesztiválra fotók: tóth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom