Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)

2002-06-14 / 160. szám

j'| 2002. Június 14., péntek RIPORT 9. OLDAL K U L T Ú R A ­HABPAGON, A FÖSVÉNY címmel a győri Révai Miklós Gimnázi­um színjátszókörének tagjai szórakoztatták tegnap a nagyérdeműt. Sokan tapsoltak a pécsi Széchenyi téri színpadon előadott vidám Moliére-átiratnak. Felvételünkön Surányi Sára és Papp Gergely jele­nete látható. FOTÓ: MÖLLER ANDREA Zene a szavak terében A távlati tervekben nemzet­közi fesztivállá akarják bőví­teni a POSZT-ot, de már az idei találkozón is szerepelt két határon túli darab. Egy er­délyi társulat a versenyprog­ramban kapott helyet, és Krakkóból is érkezett pro­dukció, mely tegnap a zene nyelvén szólalt meg. A színházfesztiválon kedd este már bemutatkozott a találkozó történetének első versenyben is szereplő határon túli darabja. Az Hja próféta az erdélyi Sepsiszent- györgyről érkezett. Az egyik szakember úgy vélekedett, hogy a népi színjáték előadás igen ak­tuális kérdést feszegetett, a tö­meg manipulálhatóságát, vala­mint a hangadók szerepét. A tar­talom megjelenítése is igényes, így az előadás méltán került be a színházi évad legjobb magyar nyelvű darabjai közé. A POSZT végén pedig, leg­alábbis a kísérőprogramot illető­en nemzetközivé vált a színházi találkozó, tegnap egy krakkói tár­sulat adta elő a Bóbita Bábszín­házban a Zene a szavak terében színjátékot. Nem voltak nyelvi akadályok, tudtuk meg a darab alkotóitól, mert a krakkói Szent Norbert Pince csapata (a Lengyelország­ban neves társulat Pécs és Krak­kó testvérvárosi kapcsolata révén került a POSZT-ra) főleg profi ze­nészekből áll, és a muzsika nyel­ve uralja az előadást. Dzsessz, blues, rock és népzene az alap, rengeteg improvizációs résszel, versek és prózabetétek hangzot­tak el, közben színészi elemek­kel, valamint különleges díszle­tekkel fokozták a hangulatot. Rö­vid kis történeteket öltöztettek zenei köntösbe, és másfél órán át dzsesszzenekari hangszerelés­ben kéttucatnyi művész érzékel­tette, hogy lengyelföldön is igen közel áll egymáshoz a zene és a költészet. ________________________• M. B. E. A kulcsember: Forgách András A Jelenkor Szinnyei Júlia-emlékdíját kapta az író-dramaturg A Pécsi Országos Színházi Találkozó és az Ünnepi Könyvhét közös rendezvénye­ként a Művészetek Házában bemutatták a Jelenkor ez alkalomra szerkesztett, jú­niusi tematikus számát. Az első POSZT-programot Forgách András író- dramaturg állította össze az ország színházi pro­dukcióterméséből barátja, Jordán Tamás kéré­sére. Az idei rendezvényen sorra visszaköszön­nek a kettejük által kialakított megalapozó voná­sok. Az író azonban a frontemberek sorából mintha a szürke eminenciások közé hátrált vol­na - drámaírói, dramaturgiai, színházelméleti jelenlétét hangsúlyozandó. A Pécsi Művészetek Házában a Jelenkor című irodalmi és művésze­ti folyóirat tematikus számának bemutatója előtti percekben a mostani helyzetről kérdez­tük. - Pécsett itthon érezhetőn magam. Az iro­dalmi folyóirat, a színház, az itteni légkör mind fontos nekem. A Jelenkor kimagasló színvonala heroikus szerkesztőségi küzdelem eredménye. Ugyanakkor mindez nem megy a csapat, az em­beri kapcsolatok rovására. Sőt, ki-ki érzi ennek a tétjét. Régi munkatársa vagyok a folyóiratnak, örülök, hogy a szerzők körébe tartozom. Ma­gyarországon ez rangot jelent. Mivel a színházi világban a harmadik előadások a sikeresek, a POSZT-ról azt mondtam Jordán Tamásnak, hogy az első után rendezd meg mindjárt a har­madikat! Úgy látom, ez a mostani második úgy is viselkedik, mint egy igazi „harmadik”. Ko­moly országos színházi szellemi centrum ala­kult itt ki, ami már most is nemzetközi vonáso­kat képes felmutatni. A színvonalában minden­képp. Szóba került Molnár Ferenc: Liliomának Hamburgból való meghívása, de egyeztetési problémák miatt ez eltolódott. A jövő azonban a POSZT nemzetközi fesztivállá való fejlesztése szempontjából is ígéretes. Mint írónak, két új könyvem van kint a sátrakban. Korábban a Je­lenkor kiadónál is megjelentem. Mostani kötete­imet a Magvető adta ki. Az én igazi titkos műfa­jom a mondat. A pillanatszerűségből tudok csak nagy formát építeni. Ezt reprezentálja az Aki nincs című könyv. Az „ami még nincs”, azaz a készülőben lévő munka viszont levélregény •lesz, amely tulajdonképpen egy 70 évet átfogó levélfo­lyamból álló családregény. A két különböző kontinensen, különböző politikai rendsze­rekben élő anya és leánya kö­zötti levelezés 45 évnyi anya­ga realitás, a többi saját. Ágoston Zoltán, a Jelen­kor főszerkesztője a folyóirat tematikus számát bemutató est kezdetén a folyóirat Szinnyei Júlia-emlékdí­ját adta át Forgách Andrásnak, aki Kárpáti Péter­rel, a Pájinkás János című darab szerzőjével, ugyancsak színházi szakemberrel a moderátor szerepet betöltő P. Müller Péter kritikus kérdése­ire válaszolt. Mindhárman a Jelenkor Pécsi Or­szágos Színházi Találkozó 2002 alcímet viselő számának kulcsszerzői. bebessi károly Egyszerűen szeretek írni Alibi olvasásra Závada Pál az utóbbi öt év ta­lán legsikeresebb regényírója. 1997-ben megjelent Jadviga párnája című művével lett or­szágosan ismert és elismert. Idén nagy várakozás előzte meg a közelmúltban megje­lent új regényét, a Milotát. , A pécsi könyvheti dedikáláson részt vevő Závadának egyik olvasója épp sok erőt kíván az írósághoz. De va­jon miféle erő kell mindehhez? - kérdezem a szerzőt.- Nem szükséges semmiféle kü­lönleges erő, csak annyi, mint min­den munkához. Főképp elszánás, hogy ne hagyjam abba, ne lazsáljak csak azért, mert itt nincsen főnök. Persze, vannak rosszabb hetek, amikor nem megy az írás, de ki tud­ja, ez is nem a regény érdekében történik-e? Szóval az egésznek az erőhöz nem sok köze van. Egy­szerűen szere­tek írni.- Meg tudják lepni az olva­sóki Nagyon sokszor. Az meg tud hatni, ha valaki pici gyerekének nevére kéri a dediká- ciót, mondván, mennyire örülni fog neki, ha majd felnő és olvassa a könyvet. De tegnap például egy asszony azt mondta, neki kifeje­zetten tetszik, hogy a könyvek fa­lusi környezetben játszódnak, olyan helyen, ahol ő is él, tud azonosulni helyszínekkel, a figu­rákkal, nem úgy, mint a tévében futó dél-amerikai sorozatok ese­tében.- A Jadviga párnája megjelenése után azt mondta, nem tudja, mikor sikerül majd egy új hangon megszó­lalnia. Mennyi ideig kellett „pihen­nie”, míg elkezdte írni a Milotát?- Igazság szerint én akkor sem pihentem. 1997 januárjában fejez­tem be a Jadvigát, és egy év is eltelt az új hangütés keresgélésével. De ez az idő is írással telt, szerephan­gok próbálgatásával, bár kétségte­len, ezekből a szövegekből alig maradt valami, amiben mellesleg ejgy számítógépvírus is ludas volt. Am talán érdekes, hogy ezeknek a megmaradt töredékeknek az egyi­kéből lett a Milota utolsó fejezete, vagyis a vége lett meg a legelőbb. Utána már csak ki kellett találni, hogy lesz a többi...- Mindkét regény napló, illetve magnóra mondott emlékezés írott változata. A magánéletben is jel­lemző önre a naplóírás?- Nem, egyáltalán nem. Amióta e-mail létezik, talán többet levele­zek, mint korábban, de a naplóírás sose csábított. Viszont az iroda­lomban nagyon jól használható, én pedig sokkal jobban szeretem, ha nem egy szerzői elbeszélő szö­vegel, hanem maguk a szereplők adják elő gondolataikat, végül is magát a cselekményt.- És akkor most újabb várakozás következik, várakozás az új hangm?- Úgy tűnik, igen. Megmondom őszintén, szeretnék minél előbb rá­találni a folytatás mikéntjére, mert vannak tervek a fejemben. Kérdés, milyen hamar lesz ez. Folyóiratként alapították, mégis inkább könyvre hason­lít, olyannyira, hogy évente csak két száma jelenik meg. De általa szerkesztői szerint fél évre biztosít alibit arra, hogy inkább olvassunk, mint - mondjuk - tévézzünk. Alexander Brody, aki egyébként Bródy Sándorként mutatkozik be, az író Bródy Sándor déduno­kája. Élete nagyobbik részét az óhazától távol töltötte, de a rend­szerváltás után úgy döntött, ide­jét megosztja Hawaii és Budapest között. Mivel felettébb nyitott a világ dolgaira, a reklámszakma (amivel igazán híressé és vagyo­nossá lett) mellett érdekli a mű­gyűjtés, ért a lovakhoz, képzett orientalista, jól beszél kínaiul és több angol és magyar könyv szer­zője. Szinte természetes, hogy komoly olvasó is, a kortárs ma­gyar irodalom alapos figyelője, az általa alapított díjjal jutalmazzák évente a legígéretesebb első köte­tes szerzőt. Alexander Brody Alibi című folyóirat-könyve tematikus szá­mokkal jelentkezik, eleddig kettő látott napvilágot. Az első az evés- ivással, a legújabb, második a kert témakörével foglalkozik. A pécsi-, könyvheti bemutatko­záson Márton László író, az Alibi egyik szerkesztője elmondta, hogy az egy-egy számban szerep­lő művek felkérésre születnek, többnyire 4-5 oldalas írások ér­keznek be.- Ideális esetben egy ilyen szöveget egy nap alatt el lehet készíteni, de szerencsére az al­kotóknak több hét áll a rendelke­zésére. A témakörök olyanok, hogy valamilyen viszonya min­denkinek van hozzájuk, elvégre nincs ember, aki ne enne, ne in­na. A kert talán valamivel szű- kebb, és a következő készülő szám témaköre még inkább, lé­vén szó a lovakról. De ez utóbbi esetben is szé­les az asszociá­ciós lehetőség, hiszen van, aki az igáslóról, van, aki sakk­játszma lováról ír - mondta Márton László. Bár egy-egy Alibi-számban több tucat szerző szerepel, ők nem kizárólag írók. A legújabb, kertről szóló könyv lapjain ugyanúgy találkozhatunk Lova- si András zenésszel (akinek ezek az első nyomtatásban megjelenő sorai), mint éppen Nyilasi Tibor 70-szeres váloga­tott labdarúgóval, aki természe­tesen a gyep mibenlétéről és furmányos tulajdonságairól ér­tekezik. A szerkesztők elárulták, hogy nem profi írók esetében nemrit­kán konzultálnak az írások köz­readóival, és hozzájárulásukkal alakítanak a szövegeken. Az Alibit egyelőre tíz számra tervezik (ami 5 év), és a már em­lített lovas szám mellett készül a fürdőkkel és a füsttel foglalkozó válogatás is. MÉHES K. Csak olvasgatnak a színpadon Feltámasztottak egy érdekes színpadi műfajt az idei POSZT- on, a felolvasószínházat. Több színdarab is ennek a program­nak köszönheti majd, hogy végül közönség elé kerül, a nézők pedig megismerhetik a drámakészítés fortélyait. Ujláb Tamás (balról), Németh János (középen) és Króm Ádám jelenete fotók: müller a. Háy János A Herner Ferike faterja című felolvasószínháza is telt házat vonzott a pécsi Művészetek Házába gét. Nyomokban a színpad is idézi a történet helyszínét, a színészek pe­dig úgy mondják el a leírtakat, mint ha élőben játszanának. Ez a felolva­sószínház, kicsit több, mint a rádió­játék, de a mozgás, a mimika csak ritkán követi a forgatókönyvben le­írtakat. Becsukott szemmel valódi színház, nézve a szereplőket vi­szont több, mint a hangjáték. A szí­nészek egy-két próbával, szinte blattolva elmond­ják ezeket a szövegeket, de az mindig kiderül, hogy színpadon működ­ne-e az előadás. A felol­vasószínház elsősorban a szakmának nyújt segít­séget, dramaturgoknak ad olvasatot új művekről, hogy bátran érvelhesse­nek a rendezőknél a da­rab bemutatása mellett. Ilyenkor az írott műből jellemeket, felvonásré­szeket húznak meg/ki. A műfaj úgy született, hogy valamikor a Nagyvüág fo­lyóiratban megjelentet­tek olyan szövegeket, melyeket színdarabként politikai okokból nem lehetett bemutatni. Ki­találták hát, hogy Budapesten a Kos­suth Klubban ilyen formában mű­sorra tűzik szakmai közönségnek. Később Miskolcon újhullámos munkákat játszottak így. Rendező­vel, kosztűmbe öltözve, díszletek­kel. A cél itt az volt, ami napjaink­ban is, hogy lemérjék a közönség, és a bennfentesek véleményét egy friss alkotással kapcsolatban. A felolvasószínház előadásai után a dramaturgok a POSZT-on megvitatják, hogy miként lehetne formálni a nyelvezeten, mit lehet ki­húzni, hol kellene finomítani, eset­leg hozzáírni. Jelen van a szerző is, aki elmondja, hogy mi miért került a szövegbe, jelképekről, rendezői fogásokról röpködnek a tanácsok, szóval a néző megismerheti, ho­gyan is készül napjainkban egy drá­ma, mely stílusjegyek erősítik, vagy gyengítik az összbenyomást. A mű­faj tehát visszatért, s ezentúl szerves része lesz a magyar dráma Nyílt fó­rumának, vagyis a Pécsi Országos Színházi Találkozónak. MÉSZÁROS B. E. r rül a sor, nem csak a hangja hallat­- szik. A darab szereplői stilizált kosz­- tűmben, vagy utcai ruhában helyet ■ foglalnak, a pódiumon, aztán ki-ki- szerepe szerint felolvassa a szöve­Mint a rádiószínházban, moderátoi indít: ismerteti a színhelyet, a díszle tét, éppen csak ott változik a hely zet, hogy itt tényleg belép bal ról/jobbról egy-egy ember, ha ráké

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom