Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)

2002-06-14 / 160. szám

8. OLDAL 2002. Június 14., péntek POLITIKAI VITAFÓRUM Hogyan tovább? Tiszta lappal! A FKgP legújabb kori történeté­nek nagy napja volt 2002. ápri­lis 7-e, a választás napja; a kis­gazda szellemiségű és szimpa­tizáns polgárok akarata meg­buktatta a 10 éve tartó torgya- nizmust. Végre sokunk óhaja beteljesült, és ez a tény lehető­vé teszi a párt megújhodását! A választás eredménye alapján az új parlamentben a jobb életre vá­gyó, kétkezi munkából, szellemi te­vékenységből élő vidéki emberek­nek, családoknak nincs önálló, ér­dekszolgáló képviseletük. Kétpólu­súvá vált a parlament. A gazdálko­dásból élő őstermelő, vállalkozó, a nyugdíjas helyzete - létfenntartási küzdelem, miközben a hazai és külföldi tőke kezében lévő iparnak és kereskedelemnek társadalmat nyomasztó haszna van. Ennek megváltoztatása csak erős, önálló érdekképviselő párt életre hívásával érhető el a 2006. évi választásokon. Haladéktalanul össze kell fog­nunk és alulról építkezve létre kell hozni egy politikai pártot! Teendő­inkhez a múltunk ad segítséget. Az 1930-ban alapított kisgazda- párt lényegében 1992-től megszűnt létezni, a különböző kisgazda cso­portosulások közötti megbékélés re­ménytelen. Mélyek a sebek, és gyű­lölet lett úrrá, belső harcban, székek utáni vágyakozásban őrlődik erejük, miközben a bukott despota tíz kö­römmel ragaszkodik az elnöki szék­hez. A sorok rendezése sok energiát igényel, de rajtunk, vidéken élő kis­gazda érzelmű embereken múlik: lesz-e érdekünket töretlenül szolgá­ló pártunk. Ha nem, akkor más, MSZP-, Fidesz-, SZDSZ-érdek sze­rint fog alakulni sorsunk és to­vább tart a lét- fenntartási küz­delem, továbbra is mások fölözik le munkánk gyü­mölcsét. Ne másoktól, főleg ne felülről várjuk a segítsé­get! A változás alul, az emberek gondolkodásában, hitében, összefo­gásában, kitartásában veszi kezde­tét. Ott és akkor, amikor ráébrednek igényeikre és kikövetelik azok érvé­nyesítését cselekedeteikkel. Olvasói­mat nemzeti, népi érdekszolgálatú gyülekezésre hívom fel. A jelenlegi FKgP-t megbuktattuk, de a marako­dástól nem mentes haldoklás évekig is eltarthat. Tiszta lappal és tiszta szolgálatra képes, azt vállaló embe­rekkel lehet boldogulnunk. És kell! Az alapokat a vidék embere rakja le, s ne más! El kell érnünk, hogy 2006- ra ismét legyen a parlamentben a vi­dék érdekét szolgáló párt. És az mi­előbb alakuljon meg, hogy beadvá­nyaival segítse az érdekünket figye­lembe vevő törvényhozást. Szentpáli László, '92-ben kizárt kisgazda Egy szál gyertyával A politikai üldözött szervezetek, valamint a kommunizmus áldoza­tai szervezésében június 16-án, va­sárnap 17.00 órakor emlékezést tar­tunk a 48-as tér 56-os emlékművé­nél. Emlékezünk Nagy Imre kivég­zésének és újratemetésének évfor­duló-napjára, 56 hőseire, mártírjai­ra, mert befejezni nem lehet, felej­teni nem szabad. Kérjük, hogy a megjelenők egy szál gyertyával ró­ják le tiszteletüket az emlékműnél. Pető Sándor, a Pécs-Baranyai 56-os Szövetség elnöke Gyógyulás álomkórból Az álomkór halálos trópusi betegség. A cece- légy terjeszti arrafelé. Nehéz belőle a gyógyu­lás, sok irodalmi műben és útleírásban írtak róla főleg a múlt század elején élő szerzők. A inai magyar közéletet szemlélve „politikai ce- celégy” csípéseinek nyomát lehet látni. Meg­éltünk egy választási kampányt, ahol a volt kormánypártok álomkeringőre hívták az or­szágot, el akarván ringatni és bűvös álomban tartani több millió szavazót. Emlékezzenek csak a jelszavakra, a hirdetésekre, no meg ar­ra, hogy mint rémálmot mutatták be a balol­dal győzelmekor az országra váró jövőt. Az álomkórból való gyógyulás még a peni­cillin korában sem könnyű dolog. Nem köny- nyű az ocsúdás a politikai álomkórból sem, fő­leg azoknak a vezetőknek, akik elhitték saját propagandájukat, saját maguknak beadva ezt a sajátos toxint. Ezért ma olyanokat mondanak és tesznek, amit egyébként normális ésszel - ha egyszerű közemberek lennének és nem politi­kusok - nem mondanának és nem tennének. A politikai cecelégy Pokornit csípte meg leginkább, tőle hallunk olyan szavakat, ame­lyek egy olyan tudati állapotra jellemzőek, ahol az álom és a valóság keveredik. Első ilyen szimptóma: a Szent Bertalan éj­szakájára való utalás a köztisztviselők leváltá­sánál. Az álom bizonyos dolgokat felnagyít, bizonyosakat elfed. Esetünkben a váltás tized akkora volt, mint 1998-ban, a Fidesz hatalom­ra kerülésekor. Második szimptóma: amikor nyári Miku­lásnak nevezte Medgyessy kormányát a peda­gógusbérek 50 százalékos emelése miatt. Az álom másik tulajdonsága, hogy a jó és a rossz gyakran keveredik, megfordul. Amit annak idején népszerű szakszervezeti vezetőként ujjongva éljenzett volna, ma fanyalogva fo­gadja. Alomvilágban él Orbán is. O a pártok felett álló nemzetvezető, aki tulajdonképpen beköl­tözött a Sándor-palotába (egyébként miért ír­ta volna alá miniszterelnöksége utolsó napján az említett épület, mint miniszterelnöki rezi­dencia, védelmére vonatkozó rendeletet). Az álmokban nincsenek keretek, nincsenek hatá­rok. Ezért szűk számára a pártkeret és polgá­ri köreivel egyféle politikai kisgömböcként nyeli le a kisgazdákat, kereszténydemokratá­kat, az MDF-et, de talán másokat is. A kérdés csupán az, mikor durran szét a kisgömböc, mikor ébred a valóságra? Ugyanide sorolható a ha­lálbüntetés visszaállítására való utalása is, amiről mint véleményéről bölcsen hall­gatott, míg funkcióban volt, hiszen minden európai úri szalonból rögtön kitiltották volna. Álmaiban azonban megtehet mindent, a cecelégyre nyugodtan hivatkozhat - lázálma van, ilyenkor néha fél­rebeszél az ember. Álomkórból gyógyulni ne­héz, de nem lehetetlen. Utóhatás is lehet, ami sok kelletlenséggel jár. Medgyessy 100 napos széruma előbb-utóbb hat majd a társadalom széles tömegeire. A jelek szerint néhány Fi- desz-vezetőnek hosszan elhúzódó gyógyulá­sára lehet csak számítani. Meixner András, MSZP Nem így gondoltuk! Sokan voltunk így, sokan tévedtünk. Ráadásul mi, az 56-os Szövetség tagjai egymás után kapjuk a leve­leket külföldre szakadt magya­roktól. A választás eredménye őket is megdöbbentette. Mit tette­tek? - kérdezik. „Visszaválasztot­tátok a kommunistákat, akik el­nyomtak, megkínoztak, gyilkol­tak bírói ítéletekkel, meg csak úgy kedvtelésből, tönkretették az or­szágot, családokat!” Szívesen mondanánk, hogy ezek, akik most hatalomba kerül­tek, már nem kommunisták, ha­nem szociáldemokraták, de ekko­ra hazugságot képtelenek va­gyunk kimondani. Nekünk nem is kell kimonda­ni, mert kimondják és fennen hir­detik. Vannak, akik elhiszik, bíz­nak bennük. És vannak, akik pontosan azért szavaztak rájuk, mert nem hiszik el ezt a szociál­demokrata mesét. Ők a nosztalgi­ázó kommunisták, a Kádár-hívők, az „akkor sokkal jobb volt” elvtár­si-baráti körök tagjai. Szocdemek, vagy nem, de az övék. A lenini-sztálini világboldogító marxizmus távoli rokonságban van a nyugati szociáldemokráciá­val, de egyben annak halálos el­lensége. Amíg nyugaton a szocde­mek a demokrácia játékszabályai szerint működtek és működnek, emezek a „béketábor” százmillió halott tetemén gázolva próbálták a hatalmat és a nagyvilág feletti uralmat kezükbe kaparintani. Ha a most hatalomra jutók va­lóban szociáldemokratáknak akarnak látszani, akkor nem kel­lene ám a múlt torzulásainak em­lítésekor dühbe gurulni, tiltakoz­ni. Nem kellett volna a Terror Háza elnevezé­sét azonnal cél­ba venni, mint megváltozta- tandót. Ha nem tudnák, sok kö­zött egy valódi szociáldemok­ratát, Ries Ist­ván igazságügy-minisztert kihall­gatás közben túlbuzgóságból agyonverték. Csak annyi volt a bűne, hogy ellenezte a szocdem és a kommunista pártok összeol­vasztását. Abban a házban nem volt gyógyszer (Ries István beteg volt), de terror az volt. Mi az ország lakosságával egyetemben várjuk, csak várjuk az új magyar csodákat, vagyis az ígéretpiramisok megvalósítását. Reméljük, talán sikerül nekik egy kicsit szocdemnek lenniük. De az a kölönc igen nehéz lehet. Ez a liberális SZDSZ nagynehe- zen, de bedöccent a Parlamentbe s máris mutogatják oroszlánkör­meiket. Az ő valódi céljaikat ille­tően sem kétségeink, sem illúzió­ink nincsenek. Pető Sándor elnök, Bangó Géza szóvivő, Pécs-Baranyai 56-os Szövetség Kedves Fiatalok! Az elmúlt hetekben ezerszám­ra alakultak polgári körök az or­szágban, ha már Viktor ezt kérte tőletek. Nem Fidesz-alapszerve- zetek létrehozását kérte. Még csak az kéne. A pártszerű műkö­dés alapján akkor beleszólhatná­tok, hogy vezetőitek milyen állás­pontot képviseljenek, választhat­nátok és leválthatnátok őket. Csá- poló kezekre és tömegre van szükség. Megadjuk neki! Nem ját­szunk demokráciásdit. Az alap­szabály: ő a mi vezérünk, nem megkérdezhető, nem kritizálha­tó! (Ezt felejtette el annak idején Fodor Gábor és Ungár Klára: volt képük megkérdezni, hová lett az eladott Fidesz-székház ára.) Hívó szavára ugrunk, me­gyünk, hogy az én-tudatunk a tö­megben feloldódjon. A fanatizá- lás vezérkultuszos formájában az a jó, hogy erkölcsi pátosszal tanít meg bennünket ösztönökre építő zsigeri gyűlölködésre. Mert igenis utálunk minden volt kommunis­tát. Kivéve, akik most a mi sora­inkban vannak. Amit ő mond, azt hisszük el. Azt, hogy a választások 2. fordu­lójában az MSZP a nagy lélekszá­mú körzetekben utcahosszal győ­zött, s mi a kis létszámúakban csak paraszthajszállal, azt hogy ekkor is több szavazatot kaptak mint mi, az nem számít! A volt polgári kormány nevé­ben kijelentjük, hogy a legpolgá- rosodottabb város nem Budapest, hanem Mátészalka. Ilyen családbarát kormányotok még nem volt. A fiatalok építkezé­séhez adott kamattámogatás húsz­évi részletekben milliós nagyság- rendű támogatás. Igaz, az építő­anyagok megvásárlásakor előre, egyben, áfa formájában, adóban ennél nagyobb reálértékben ti fi­zettek be az államkasszába. De ezen ne filózzatok! Az csak aljas kommunista mézesmadzag-húzás volt, hogy korábban az áfát vissza­igényelve, szocpol kedvezménnyel a lakás vagy ház költségének több mint felét adták a támogatások. Egyébként meg ne is számolgas­satok! A lényeg az, hogy ki tudja el­hitetni, hogy többet adott, s Or. Sulo László kai! Szeressük a Viktort, ő is szeret bennünket! Hajrá Viktor! Hajrá szittyák, ma­gyarok és besenyők! Dr. Sütő László Orbán Viktor levelét megírta! Barátaink, Polgártársak, Választási tanulságok A képviselő-választás objektív tanulságainak a levonása nem­csak az új kormányba pártok vezetőinek a feladata, hanem az állampolgároké is. Örvendetes, hogy az ÚDN politikai vitafó­rumában is megindult ez irányú véleménynyilvánítás. Értéke­sek Goják János gondolatai. A magam részéről azt a tényt látom meghatározónak, hogy az állampol­gárok szükségesnek találták a kor­mány leváltását. A rendszerváltás alatt ugyanis nem az az alkotmányi rendelkezés érvényesült, hogy a „Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szer­ve az Országgyűlés", hanem a min­denkori miniszterelnök, illetve az őt adó párt elitjének az akarata érvé­nyesült. Nyilvánvaló, hogy így sok­szor nem a rendszerváltás fő céljai - a fejlett nemzetgazdaság és a nép ál­talános jólétének kialakítása -, ha­nem a régi és az új kiváltságosok maximális vagyongyarapodása, en­nek folytán a nép többségének egy­re jelentősebb elszegényedése érvé­nyesült. A demokrácia kialakítása, a piacgazdaság megvalósítása és a jogállamiság létrehozása csak for­málisan, külsőségek vonatkozásá­ban történt. A „többpárti kormány" végrehajtó jogkörében nem szolgál­ta a népet, hanem uralkodott. A megvalósult piacgazdaság a szociális feladatok mellőzésével, a gazdasági.törvényszerűségek figyel­men kívül hagyásával az elit maxi­mális vagyonszerzését és profitját tette lehetővé - folyamatosan, ami nemzetgazdaságunk működését je­lentősen visszafogta. Igaz, a Fidesz kormányzása alatt „gazdasági fejlő­désünk számokkal" még az EU tag­államait is „legyőzte", de népünk nagy többségének életszínvonala messze elmaradt a „legyőzőiteké­től". Jogállamiságunk is formálisan érvényesült. Jogszabály-dömping született, de a szabályok többérthe­tősége, ellenőr- zésük és végre­XmTolgán •l'V'uB Ivat erősen meg- ■iliiagiate» kérdőjelezték és a korrupció „me­legágyává" váltak. Ezt az állapotot, amely népünk gazdasági és már tár­sadalmi kettéosztottságát is jelenti, ítélték meg a szavazó állampolgárok és leváltották az előző kormányokat. Olyan országgyűlésre és kor­mányra van szüksége, amely a gaz­daság valódi fejlődését, az általános jólétet, és a társadalmi békét megva­lósítja. Dr. Vejkey Kálmán, MSZDP Igazi jobboldali értékek A nemzeti színű zászló évekig tartó lobogtatása csak a tömegek félrevezetésére volt jó? Nézem a futball-világbajnoksá- got. Japán-Oroszország 1-0. A ja­pánok (francia) szövetségi kapitá­nya nyilatkozik: az egész ország (Japán) mögöttünk van. Ennek tudata hatalmas lelkierőt adhat egy csapatnak. Az együvé tarto­zás, a közös felelősségvállalás, a másik iránti megbecsülés, a tisz­telet az elődöknek hangjait is ki­hallom a tréner nyilatkozatából. Természetesen tudom, hogy ez itt nem sportrovat. Az előbbi sorokat csak példaként írtam a Politikai vitafórum oldalon nem­rég megjelent „Adassák tisztelet a hősöknek!”, Gábor Gyula tollá­ból megjelent cikkhez. Valóban lehangoló volt az elmúlt években és idén is a Hősök-napi megemlé­kezés a Gábor Gyula által leírtak miatt. A mások (meg)bántási szándéka nélkül nézzünk né­hány észrevételt. Minden évben megállapítjuk, hogy sokkal nagyobb nyilvánossá­got, figyelemfelhívást kell biztosí­taniuk a szervezőknek a nagyobb részvétel érdekében. Ezek évről évre elmaradnak. Természetesen tisztelet az ez évi megemlékezés szervezőinek, hisz komoly mun­kát végeztek, de ez sajnos kevés, mint ahogy a részvétel is mutatta. Gábor Gyula kifogásolta, hogy az önkormányzat részéről nem volt ott senki. Való igaz. Az előző évek­ben amikor ott voltak (ott álltak mellettem), akkor hangos, nem éppen tisztességes megjegyzése­ket kellett elviselniük a párthova­tartozásukkal kapcsolatban né­hány emlékező részéről. Nem tar­tom valószínűnek, hogy az üyen jelenségek nagyon ösztönöznék az önkormányzat bármelyik baloldali képviselőjét is a megjelenésre. Az végtelenül elszomorít engem is, hogy nem jelennek meg a különfé­le egyházaik képviselői. Katolikus­ként különösen fáj, hogy saját egy­házam képviselői sem. Ebben a vá­rosban kb. 300 civil és társadalmi szervezet van. Nem tudom, há­nyat értesítettek a megemlékezés­ről. Ismerve a helyi médiát, kellő figyelemfelhívás és invitálás esetén eljöttek volna. Hol volt az ifjúság? - teszi fel a kérdést Gábor Gyula. Hol voltak az idősebbek, a veterá­nok? - teszem fel a kérdést én. Ter­mészetesen azt is megkérdezem, hogy miért nem jelennek meg rendszeresen a volt kormánypárt­ok parlamenti és önkormányzati képviselői. Hol volt a Fidelitas, hol voltak az Áprilisi Ifjak? Ezek sze­rint hiába ho­zott a Fidesz- MDF törvényt 2001-ben a ma­gyar hősökről való évenkénti megemlékezés­ről, ha ők ma­guk is messze elkerülik ezen megemlékezé­seket. Úgy látszik a nemzeti színű zászló évekig való lobogtatása csak a tömegek félrevezetésére volt jó. Amikor a hősöket illene megtisztelni, akkor minden fonto­sabb, mint a tiszteletadás. Nem kenyerem dicsérni a MIÉP-et, de leírom, hogy a MIÉP minden évben megjelenik a Ma­gyar Hősök Emlékünnepén és el­helyezi a tisztelet koszorúját. így történt ez ebben az évben is. Jelen voltak részünkről az ifjúság képvi­selői, MlÉP;es önkormányzati kép­viselő, MIÉP-tagok és jómagam, mint a MIÉP városi elnöke, és elhe­lyeztük mi is az emlékezés koszo­rúját. A megemlékezés után átsiet­tem Uránvárosba, a „Repülős” em­lékműhöz, ahol szintén leróttam a magam és a MIÉP kegyeletét a re­pülős hősöknek. Egyre jobban be­bizonyosodik (nem csak) szá­momra, hogy az igazi jobboldali értékeket Pécs-Baranyában is a MIÉP képviseli. Dávid Ibolya a 2002. január 10-i Magyar Nemzet­ben azt nyilatkozta, hogy „ a jó Is­ten mentse meg Magyarországot a MIÉP-től”. Talán szerencsésebb lett volna azt mondania, hogy a Fi- desz-MDF tartsa be legalább a sa­ját maga által hozott törvényeket és tisztelje meg azokat a hősöket, akiknek a vére őértük is omlott. Hamarosan jönnek az őszi ön- kormányzati választások. Remé­lem, az áprilisban „hezitáló” jobboldali választópolgárok most már tudják az „Adassék tisztelet a hősöknek” cikkből és jelen írásból is, hogy olyan pártra és képviselőjelöltjeire érdemes adni szavazatukat, akik kellő mérték­ben tisztelik hazájukat és leróják hálájukat és kegyeletüket az el­múlt ezredév magyar hőseinek. Sípos Sándor, MIÉP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom