Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)

2002-05-27 / 142. szám

2002. Május 27., hétfő RIP ORT 7. OLDAL Pécsi kórus sikere Svájcban A pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola kórusa Svájc­ban járt a napokban. Az Euró­pai Zeneiskolák Szövetségé­nek meghívására az egyetlen magyar kórusként vehettek részt egy rangos fesztiválon. 1988 óta működik az az ének­zene tagozatos gyerekekből szervezett kórus a pécsi Testvér- városok Terei Általános Iskolá­ban, amelynek alapítója és je­lenlegi karnagya Tillainé Merácz Ágnes. Többször elnyerték már az „Év kóru­sa” címet, 2000-ben pe­dig az Ének- Zene Tagoza­tos Iskolák Kórusainak Fesztiválján, Budapesten megkapták a fődíjat. Ennek eredményeképpen hívták meg őket május közepén Svájcba, ar­ra a zenei fesztiválra, ahol a ma­gyar kóruséneklést egyedül ők képviselhették. A Bernben, Luzernben, St. Gallenben és Zü­richben megrendezett fesztivá­lon 28 országból 179 zeneiskola különböző zenei együttesei mu­tathatták be tudásukat, köztük a 60 pécsi gyerek. 26 éves felső korhatárt szabtak meg a rende­zők, a magyar kórus 10-14 éves gyerekei voltak a legfiatalabb részvevők. Kétszer léptek föl, olyan sikerrel, hogy az előírt 20 perces program helyett 50 per­cig énekeltek. A siker bizonyíté­ka az is, hogy meghívást kaptak egy 2005-ös zürichi fesztiválra. A kórus tervei között egyelőre a szeptemberi kaposvári fellépés szerepel, ott a Kodály-év meg­nyitó hangversenyén énekelnek, és készülnek az iskola fennállá­sának jövő évi 20 éves évforduló­jára, amely alkalomból jubileu- mi hangversenyt adnak. cs. l. SZATIRKÁK Lezárult a szájtépőzáras kampány. * Plázalag - bevásárlóközponti leb­zselő. * Sápadt zöldek sárgulnak a lebar­nult kömyezetrongálók láttán. ■k Szexuálrendőr eredetiségvizsgá­lata a kocsisoron. •k A szövőnő vigyázott a fonalaira. * Marafkó László KULTURA­ÖREGDIÁKOK PÉCSETT. Tavalyi megalakulása óta másodszor szervezett találkozót a Pécsi Diplomá­sok Köre. A nagyszabású összejövetelnek az egyetem Ifjúság úti épülettömbje adott otthont. A program­ban gyémánt-, és vasdiplomák átadása (képünkön), évfolyam-találkozók, kulturális és sportrendezvé- nyek egyaránt szerepeltek. ______________■___________;_______________________fotó: laufe« László A következő ősbemutató egy oratórium A Pécsi Szimfonikus Zenekar jövőre újabb háziszerzőt avat, a Nemzeti Kulturális Alap pályázati programjában immár a harmadikat. A Pécsi Szimfonikus Zenekar Ha­mar Zsolt vezényletével május derekán mutatta be Petrovics Emil legújabb művét, a II. szim­fóniát. A koncerten Petrovics Emil háziszerzöként megkapta a Pécsi Szimfonikus Zenekar „Amt­mann Prosper” emlékérmét. A kitüntetést átadó Szkladányi Péter, a Pécsi Szimfonikus Zene­kar igazgatója ezzel összefüggés­ben arra emlékeztet, hogy az együttes, illetve jogelődje mindig is természetes kötelezettségének tartotta kortárs magyar zeneszer­zők új műveinek bemutatását, il­letve utánjátszását:- Mindig abban a reményben teremtettünk lehetőséget új mű bemutatására, hogy az nemcsak egyszer hangzik el, hanem re­pertoárra kerül. A hajdani be­mutatók alapján az utóbbi évek­ben használatos fogalom szerint háziszerzőjeként tekinthet a pé­csi zenekar például Farkas Fe- rencre, Maros Rudolfra. Később Howard Williams, az előző ve­zetőkarmester nagyon szívén vi­selte a Fiatal Zeneszerzők Cso­portja tagjai új műveinek bemu­tatását. Újabb fejezetet jelent, hogy a Nemzeti Kulturális Alap házi ze­neszerzői pályázata révén az elő­ző három esztendőben Balassa Sándor egy-egy új művét mutatta be a pécsi zenekar. Most a Petro- vics-mű próbái idején már meg­állapodásban rögzült, hogy 2003- ban ki lesz a következő házi­szerzője a zenekarnak és milyen művel. Kovács Zoltán fiatal zene­szerzőnek - akinek a tavalyi évadban a pécsi zenekar már be­mutatta Moldvai kantáta című művét - 2003. április 25-én mu­tatják be új oratóriumát, a Magna Matert. _____ D. I. Gr undsuli a Kertvárosban Egy hely, ahol jól érezhetik magukat Alacsony képzettségű, hátrá­nyos helyzetű fiatalok foglal­koztatási hátrányainak le­küzdésére hoztak létre Kert­városi Grundsuli elnevezés­sel Pécsett egy intézményt, amelynek „zsíros kenyeres” avatóünnepségére a közel­múltban került sor. Az Országos Foglalkoztatásfej­lesztési Közalapítvány pályáza­tát, amelyet a 16-25 év közötti alacsony képzettségű, hátrá­nyos helyzetű fiatalok foglal­koztatási hátrányainak leküz­déséért, illetve megelőzéséért írtak ki, a Magyar Iparszövetség Oktatási Központ nyerte el, és így megkezdhette működését a napokban Pécsett a Kertvárosi Grundsuli. A működést főállású prog­ramvezető, mentálhigiénés alprogramvezető, szociális munkások, részmunkaidős fej­lesztőpedagógus és pszicholó­gusok biztosítják. A Kertvárosi Grundsuli azokat a zömében kertvárosi fiatalokat várja, akik 10 osztálynál nem rendelkez­nek magasabb iskolai végzett­séggel, nincs szakmájuk és munkanélküliek. Az intézmény célja, hogy a fiatalokban kialakítsa az igényt a társadalom által elfogadott és támogatott normák iránt, hogy egyéni képességeiknek és lehe­tőségeiknek megfelelően visz- szakerülhessenek az oktatásba, szakmát tanuljanak, munkát vállaljanak. A Grundsuli elnevezés azt jelképezi, hogy létezik számuk­ra egy hely, a „grund”, a hozzá szervesen tartozó szakember- gárdával és infrastruktúrával, ahol bizonyos keretek és szabá­lyok között jól érezhetik magu­kat. Első akciójukra, a „Tervezd meg a grundodat” elnevezésű­re, 52 fiatal jelentkezett, és hoz­ta el elképzeléseit. Ekkor derült ki, hogy a művelődési házakon, szabadtéri kosárlabdapalánko- kon és pingpongasztalokon kí­vül nem léteznek legális „fel­nőtt játszóterek”, ahol a szá­mukra fontosnak vélt játékai­kat, sporttevékenységeiket, mint a BMX, a gördeszka vagy a görkorcsolya, űzhetnék követ­kezmények nélkül. Az a grund, amelyet ők el­képzelnek, közös használatú lenne azokkal, akik tanulnak és dolgoznak, az összekötő ka­pocs pedig a közös hobbi és ki- kapcsolódás lehetősége. CS. L. A POSZT-on erősebb lesz a kamarai program A színházi évad legjobb és legfontosabb darabjai Pécsett A POSZT versenyprogramját kiválogató színházi kritikus igen erősnek értékeli a kamaradarabok vetélkedését, míg a nagy- színházi előadások között sok a szakmai körökben is nagy vi­tát kavaró alkotás.- Nem rajtam múlt, hogy a II. Pécsi Országos Színházi Találkozón a ver­senydarabok száma ismét túllépte az eredeti keretet - mondja Szűcs Katalin, a színházi kritikusok céhé­nek elnöke, aki a több mint száz elő­adásból végül 16-ot javasolt bemuta­tásra. Eredetileg ugyanis csak 12 színdarab szerepelt a válogatásban, de szakmai vita kerekedett néhány nagyszínházinak jelölt programról (például a Szent György és a sár­kányról a Katona József, vagy A kripliről a Radnóti Színház produk­ciójában), hogy inkább a kamara- színházban érvényesülnek ezek a színjátékok. így aztán nagyon fel­erősödött a kamarai kínálat, míg a nagyszínházi programot utólag ki kellett egészíteni. így kerül be a ver­senyelőadások közé A csoda alko­nya és a Don Juan is. A színikritikus megjegyzi, az előb­bi mű az évad kiemelkedően eredeti munkája, a kortárs zenés művek kö­zött nálunk még nem született ilyen igényes darab, mindenképpen itt a helye Pécsett, s mintát ad a sok rágógumizenét használó produkci­óknak. A Don Juan pedig azért került be a körbe, mert arról szól, ami a vá­logatót a leginkább foglal­koztatja a színházban: a vi­lágra teljes folyamatában reflektál, a sajátos emberi gondolkodásmódot ábrá­zolja. A további darabok kö- JFÍjTf zül Szűcs Katalin kakukk- * Ir1 tojásnak nevezte A testőrt (Molnár Ferenc munkáját a Madách Színház adja elő), mert kilóg a kortárs darabok so­rából. Viszont olyan kiváló színészi teljesítményekből áll össze, hogy nem maradhatott ki a II. POSZT-ról. A szakember azt is hozzátette, ez az előadás jelképezi azt a kedvező vál­tozást, ami a Madách Színházban történt az utóbbi időszakban. Arról nem is beszélve, hogy ez egy gyö­nyörű vallomás a színészi hivatásról. A Szent György és a sárkányról azt emelte ki, hogy az évad egyik legfon­tosabb előadása, mért hihetetlenül komplex világértékelési kísérlet, Törőcsik Mari szenzációs játékával. A W-Munkáscirkusz a budapesti Krétakör Színháztól pedig azért ke­rült fel a toplistára, mert szakmai kö­rökben igen nagyok az ellentétek a megítélését illetően, van, aki oltárra emeli, más viszont kifejezetten eluta­sítóan vélekedik róla. A debreceniek Gézagyereke ugyanakkor azt mintázza, hogy az évadban a kortárs munkák kapták a főszere­pet, s ennek egyik legjobb­ja ez a mű, tartalmában, feldolgozásában, játéká­ban egyaránt.- Szilárdan megfogad­tam, nem fogok csak azért pécsi darabot beválogatni, hogy hazai előadás is legyen a ver­senyprogramban. A válogatási szempontjaim alapján azonban A revizor az elsők között került be az igen nívós stúdiószínházi program­ba - jegyzi meg a szakember. Aztán hozzáteszi: - Persze lesznek sértő­dések, mert a nyíregyháziak, a szol­nokiak is megérdemelték volna, hogy itt legyenek, de hát ennyire tel- lett a keretek alapján, mészáros b.e. Ápolni csak hivatásból lehet A betegápolás mindig is kegyes tevékenységnek számított, nem véletlenül alakultak erre a feladatra „specializálódott” szerzetesrendek az évszázadok folyamán. Ma az ápolás az egészségügy része, állami feladat, amit végeznek jól vagy ros­szul, nem megfelelő körülmények között, de azok az ápolók, akik hosszú évekig megmaradnak ezen a pályán, csak egyféle­képpen tudják magyarázni döntésüket: segíteni szeretnének szenvedő embertársaikon. Pécs, Négyszáz ágyas klinika, in­tenzív osztály. Talán az összes or­vosi intézmény közül a leginkább próbára tévő munkahely. Schiffer Lászlóné itt dolgozik 32 éve, 12 éve intézetvezető főnővérként.- Itt naponta történnek megrá­zó események. Nemegyszer for­dul elő olyan helyzet, hogy a gyógyultnak tekinthető beteg álla­pota egyik pillanatról a másikra rosszabbodik. Állandó készenlét­ben kell lenni, azonnal cseleked­ni. Az intenzív osztályon a nővé­reknek sok önálló feladatuk van, sok esetben még arra sincs idő, hogy az orvos odaérkezését meg­várják, dönteni kell, meg kell kez­deni, mondjuk, az újraélesztést. Schiffer Lászlóné tapasztalata szerint ahhoz, hogy valaki jó ápo­ló legyen, megfelelő szakmai fel- készültség, kitartás, elhivatottság és empátia kell. Ugyanakkor ke­ménység is.- Vészhelyzetben nem enged­heti meg magának senki, hogy el­gyengüljön. Inkább utána, amikor elgondolkodunk azon, mi is tör­tént, miért nem élhet tovább egy fiatal ember, vagy egy beteg, aki már sokáig feküdt nálunk. A ha­lált soha nem lehet megszokni. Ami aggasztónak tűnik, az utánpótlás hiánya.- Kevés a nővér, nincs olyan képzés, ami az iskolából adná őket, a nappali tagozaton végzett diplo­más ápolók pedig már nem akar­nak ilyen kemény feltételek mellett dolgozni. A most gyakorlaton lévő évfolyamból senkinek nem áll a szándékában betegágy mellett há­rom műszakozni. A beteg egyre több, sok a lélegeztetett, nálunk a minimumfeltétel 3 nővér lenne ágyanként, de ezt nem tudjuk biz­tosítani. Most is kiesett öt kolléga, egy osztályt be kellett zárni. Miközben a stresszhelyzet ál­landó, a munka szinte 24 órás éberséget követel, a fizetés - még ha nem is ez az elsődleges szem­pont - elképesztően gyatra. Egy 5 éve dolgozó nővér 54 ezer forintot visz haza, a 10 éve állásban lévő alig többet, 60 ezret kap. Madarász Mónika egy éve van az osztályon.- Az emberek sok mindent nem is látnak a mi munkánkból. Azt, hogy még az altatott betegek­kel is kellene beszélgetni, mert fontos a számukra. Aztán ott van a fizikai munka, a betegeket emel­getni, forgatni. Sok esetben mi tartjuk a kapcsolatot a kétség- beesett hozzátartozókkal is, akik az összes fájdalmukat rázúdítják az emberre. Hányszor előfordul, hogy azt mondom: na, most ki­megyek reggelizni, de csak az aj­tóig jutok el, mert közben törté­nik valami. Meg kell szokni a tel­jes ritmustalanságot. Szeretem a munkámat, de hogy a betegágy mellett meddig lehet bírni, azt nem tudom... A főnővér elárulja: ez a szakma szó szerint teljes embert követel ma­gának. Azok, akik régebben vannak náluk, többnyire egyedül élők. Helyszínváltás: Gyermekklini­ka, Perinatalis Intenzív Centrum. Az inkubátorokban olyan apró csöppségek szuszognak - miköz­ben kis testükből mindenféle dró­tok tekerőznek - akiknek akkor, amikor Bágyi Miklósné itt elkez­dett dolgozni, nem sok túlélési esélyük lett volna.- 1966. szeptember 1-jétől va­gyok itt. Azóta rengeteget válto­zott ez a szakma, természetesen maga az orvoslás is. Én eredetileg is mindig gyerekápoló szerettem volna lenni, és most azt mondom, hogy ha valaki elkezdte, nem is le­het abbahagyni, pedig egyszer én is majdnem megfutamodtam. Amikor egy időben még a belosztályon kezelték a leukémi­ás gyerekeket, az annyira megvi­selt, hogy el akartam menni. De Imhof Sándor doktor úr újból lel­ket öntött belém. Fiatal koromban nem egy babát sirattam el... S vajon miképp lehet átadni a tapasztalatot, a tudást a követke­ző nemzedéknek? FOTÓ: TÓTH Schiffer Lászlóné, a intenzív osztály főnővére- Türelmesnek kell lenni velük, elbeszélgetni egy-egy kisebb vagy nagyobb kudarc után. Tudom, hogy az ember sokszor személyes hibájaként éli meg, ha esetleg meghal valaki. De igaz ez a kisebb dolgokra is, stresszhelyzetben mindig történik valami, ami sok­szor kivédhetetlen, ilyenkor is meg kell vigasztalni a fiatalokat. Amibe nem igazán lehet beleszól­ni, hogy ki mennyire bírja a terhe­lést. A lelkit és fizikait egyaránt. Nyolc órán talpon lenni nem könnyű, de a kis betegeket nem le­het magukra hagyni. Néha arra gondolok, kellene szereim egy ki­lométerórát a lábunkra... És vajon a síró kisgyerek vala­ha is megszokható-e?- Mit lehet tenni? Megsimogat­ni őket, cumit adni a szájukba. De legfőképpen szeretni kell őket. MÉH1SK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom