Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)
2002-05-19 / 135. szám
4 RIPORT 2002. MÁJUS 19. Nem bírják a magyarokat? „A magyarok szilárd meggyőződése, hogy az ő országuk a legszebb a világon, hiszen... 1. Magyarország a világ legszebb országa - máskülönben a magyar honfoglalók továbblovagoltak volna. 2. Magyarország a világ legszebb országa - hiszen a kivándorlók is folyton hazajárnak szépségét csodálni, még ha a múltban a legszörnyűbb igazságtalanságok közepette űzték is el őket. 3. Magyarország a világ legszebb országa - hiszen egy nagy 19. századi romantikus költő ezt írta róla: „...Ha a föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta...” A közelmúltban egy londoni kiadó jelentősen megtépázta a honi országimázst. A Kennington Road-i könyvesházban - az amcsik, a ruszkik, a digók, a németek, az angolok, a franciák és a kínaiak után - minket, magyarokat vettek „irodalmi össztűz” alá. A vékony, ámde igen velős megállapításokat tartalmazó kötet címe egyetlen lényegre törő kérdés: „Miért nem bírják a magyarokat?” Nos, e gyűjteményből is kiderül, hogy volna dolga egy igazi Országimázs Központnak. ■ A könyvben sok szó esik három magyarosCh mániáról: a fociról, a világhírről és az evésről. „Ha focimeccsen maradnak alul, az valóságos nemzeti tragédia több napon át. Ez annál inkább szomorú, mivel a válogatott színvonala mélyebbre már nemigen süllyedhet. Az igazi futballrajongók már állandóan feketében járnak.” A könyvben a hángerien policáj áldásos működése is górcső alá kerül. A magyar rendőr prototípusát így jellemzik: „a testület nem udvarias világfiakból áll. Ráadásul szeretik hatalmukat fitogtatni... Ha jókedvükben vannak, kedvesek és barátságosak is tudnak lenni. Vannak köztük pocakos, atyáskodó típusok, akiknek sörhasa rá- omlik a szolgálati fegyvert tartó derékszíjra - minden rendőr pisztollyal jár -, mások hosszú hajú fiatalok, akikről nehéz elképzelni, hogy rendet teremtenének egy komolyabb verekedésben. Nem is olyan szigorú számukra a szolgálati fegyelem, mint nyugati kollégáiknál: a minisztérium előtt őrt állva is dohányoznak, és fagylaltot nyalogatnak járőrözés alatt.” Apropó, országkép. Arról, hogy milyen látszatot kívánunk kelteni magunkról, ez áll a sértő megjegyzésektől sem mentes kötetben: „a magyarok a nyugati világ osztatlan elismerésének kivívására törekszenek. Számukra a nyugat a szakértelem, a biztonság és a vagyon szinonimája. Ami viszont valóban hízeleg nekik az, ha tudományos és művészi tehetségüket értékelik. Ha be akarunk vágódni egy magyarnál, említsük meg futólag, milyen csodás dolog, hogy egy ilyen kicsiny nemzet nyolc Nobel-díjast adott a világnak, és számos zenészt, például Bartókot és Lisztet.” Szántó Péter kommunikációs szakember úgy véli vannak bizonyos prekoncepciók (pozitív és negatív tartalmúak egyaránt), amelyek a magyarsággal kapcsolatban élnek a világban. A puszta, kocsma, romantika „édeshármast” világszerte hozzánk kötik - jórészt Jókainak köszönhetően. Kevesen tudják, hogy a magyar virtusról kialakult sommás képhez a nagy orosz drámaíró, Csehov is jelentősen hozzájárult. Barátnőjéhez címzett, férfierőt sugárzó leveleit például rendre Hunyadi Jánosként szig- nózta. A 20-as években Hollywood megalapítása lendített újra az országimázson. Ebben az időben terjedt el az ún. forgóajtó-hasonlat, miszerint: a magyar ember még ha utolsóként is lép be a forgóajtóba, végül elsőként „szabadul” onnan. Szántó figyelmeztet: az atomkísérleteknél betöltött kiemelkedő szerepük révén emigráns tudósaink is sok dicsőséget szereztek Magyarországnak. Oppenheimer egy ízben állítólag azt mondta a vele dolgozó tudóscsapatról, hogy annak tagjai egymás közt csak tapintatból nem beszélnek magyarul, mivel ha ezt tennék, a team nem magyar származású tagja, Enrico Fermi nem értené a diskurzust... Manapság egyre inkább mellékes, ki honnan jött. A lényeg: a teljesítmény. A kisebbrendűségi érzés ennek ellenére bennünk munkál: ha külhoni polgárral találkozunk, általában panaszkodunk vagy szabadkozunk. Időnként önként felvállaljuk a szegény rokon hálátlan és megalázó szerepét. A brit szerzők viszont úgy látják: „Általában a kisebb nemzeteknek kisebbségi komplexusuk van. Nem így a magyarnak! Ők szellemesnek és tehetségesnek tartják magukat, akiket történelmi átok sújt. Önbizalmuk akkor kell igazán életre, amikor új életet kezdenek külföldön.” Legendás pesz- szimizmusunkat is felemlegetik, mondván: ez afféle alaptulajdonság; a magyaroknak egy fél üveg ital még véletlenül sem félig van tele, hanem csakis félig üres. Zárszóként még egy megfontolandó könyvbéli zönge: „A magyarok realisták: népmeséikben a hősök boldogan élnek, amíg meg nem halnak, örök boldogságról szó sem esik.” No comment. Szabó Zoltán Attila lt Kőbányai születésű, Csepelen érettségiző operaénekesnőnk ma hivatásszerű világutazó. Washingtontól Tokióig otthon érzi magát.- Bárhol járok, igyekszem megfelelni a helyi elvárásoknak, átvenni az ottani életritmust. Egyébként soha, sehol nem bántottak azért, mert magyar vagyok! Amerikában egzotikus népként tartják számon a magyarokat. Az osztrákok úgy tartják, hogy életrevaló nemzet vagyunk; ezért tisztelnek is bennünket, bár a rámenősségünket néha zokon veszik. Tokióban az egyik fellépésemre azért látogatott el a német nagykövet asszony, mert azt hitte, a honfitársa vagyok. A magyar nagykövet viszont teljesen elfeledkezett ottlétemről. Rost Andrea ■ A notórius utazó hírében álló színművész szerint nincs olyan nemzet a Földön, amelyről ne lehetne elmarasztaló kritikát írni. Azok, akik külföldön járva képesek alkalmazkodni az adott ország kultúrájához és tiszteletben tartják a helyi törvényeket is, nem valószínű, hogy kellemetlen élményekkel térnek majd haza. Jórészt rajtunk múlik, mit gondolnak rólunk a más nációkhoz tartozók. Úgy érzem, ma már egyenrangúak vagyunk; velünk sincs Szilágyi Tibor több gond, mint másokkal. Az persze engem is szíven ütött, amikor egy bécsi bevásárlóközpontban a következő magyar nyelvű felirat fogadott: „Minden lopást bejelentünk!” ■ A népszerű bokszbajnok, Kokó állítja: máig annak látjuk kárát, hogy sokáig a keleti blokk kasztjába soroltak bennünket. - Biztos, hogy vannak lemaradásaink egyes területeken, ám nem kérdéses, hogy Magyarország Európa része. Úgy érzem, csak mostanában kezdünk ráébredni, mit érünk valójában. Én egyébként Németországban egyetlen rossz szót sem hallottam a magyarokról. Hamburg, ahol éltem Kovács István különben is egy nagy olvasztótégely, ahol szépen megférnek egymás mellett a törökök és az olaszok is. Hangsúlyozom: én csak nyitott kapukra leltem odakint! Amit a mi sztárunk kér Aki kicsit is ismeri a sztárok világát, tisztában van azzal, hogy a szórakoztatóipar nagyágyúi szinte minden rigolyájukat szerződésbe foglalják. Az ásványvíz márkája ugyanúgy külön bekezdés a megállapodásban/mint az öltözőhelyiség hőfoka, a kiszolgáló személyzet összetétele, az állandó telefonos kapcsolat az aktuális kedvessel - és még hosszan sorolhatnánk. Gálvölgyinek nincsenek extra kívánságai, szerinte egy ilyen kicsi országban fura is volna. Rékasi Károly néha beérné egy székkel is, amire forgatási szünetekben le lehetne ülni... ■ Amióta a pályán vagyok, a színházi szerződések szövege egy jottányit sem változott - állítja Gálvölgyi János. - Ezért hát nincs is ezekben semmi extra dolog. Evidens elvárások fogalmazódnak meg, például olyanok, hogy a színész köteles a szöveget megtanulni. Ami pedig az összeget illeti: ha fellépti díjas az ember, mindig akkora összeg szerepel a lap alján, amennyit az illető színház pénztára enged. Gálvölgyinek egy exkluzív szerződése van csupán: az, amelyik a nevével fémjelzett show révén az RTL Klubhoz köti. Ám ebben sincs semmi különleges. Nem akarták átformálni, mássá gyúrni, mint amilyen valójában, s ha vannak is megkötések, azokat igen rugalmasan kezelik.- Nemrég Hofi Géza halála kapcsán hívtak a közszolgálati televízió egyik műsorába. Szóltam az RTL-nek, s ők azonnal rábólintottak, hogy mehetek. Ezért hát úgy érzem, egyáltalán nem vagyok kiszolgáltatva, nagyon korrekt a kapcsolatunk. Gálvölgyinek sincsenek különleges kérései. Szerinte visszatetsző is lenne, ha valaki ilyennel hozakodna elő.- Kis ország vagyunk ahhoz, hogy bárki is sztárnak kiáltsa ki magát - mondta a színész. - Megmosolyogtató- nak tartom, ha valaki például testőrökkel veszi körül magát. A tehetséget ugyanis nem a külsőségekben mérik. Rékasi Károlynak a hazai és a külhoni viszonyokat illetően lehet már némi összehasonlítási alapja, hiszen olyan nagyágyúk filmjében szerepelhetett, mint Brad Pitt vagy Eddie Murphy.- Amikor Murphy a Várban forgatott, négy kamion kizárólag az ő kényelmét szolgálta. Az egyikben kon; diterem volt berendezve, a másodikban a szakácsa főzött neki, a harmadikban ő maga pihent, s volt még egy, amiről azt sem tudom, milyen célt szolgált. Ehhez képest amikor mi az Európa Expressz című sorozatot forgattuk, ha épp nem volt jelenetünk, nem tudtunk leülni, mert nem volt szék... A magyar színészeket elszoktatták attól, hogy privilégiumaik lehessenek. No persze nem kamionokra gondolok, de a színészi munkához olyan körülmények kellenek, amelyek azt szolgálják, hogy a szereplők kellően koncentrált állapotba kerülhessenek. Emlékszem, amikor Brad Pitt ságok, hanem csak a gázsi kifizetését bebiztosító feltételek. Magyarországon ugyanis nagyon lazá a fizetési fegyelem, ezért mostanában ki szoktam kötni, hogy a kész anyagot csak akkor adhatják le, ha az anyagi kötelezettségeiknek is eleget tesznek. Rékasi szerint ha Magyar- országon működne a külföldön már jól bevált ügynöki rendszer, nem neki kelleges kí- vánne az ilyen dolgokkal foglalkozni. Ám sajnos szerinte ez a módszer a hazai viszonyok között még nem életképes.- Az elsők között voltam, akik egy ilyenbe belevágtak, de nem működik. Tudom, persze, hogy vannak kollégák, akik már ügynökökkel illetve menedzserekkel intéz- tetik az ügyeiket, ám ez egyelőre még nem egyszerűsíti, hanem épp ellenkezőleg, inkább bonyolítja a megegyezést. Amíg ez nem változik, szerintem a színészeknek nem irigykedniük, hanem örülniük kell, ha valaki egy jó szerződést köt, hiszen az egy jó példa lehet az utána jövőknek. Koltai Róbert is amondó, hogy nálunk a szerződéskötésnek nincs még kultúrája. Ő több szempontból is látja ezt a prob- hiszen szía kamera elé állt, olyan nyugodt volt, hogy neki valóban csak a feladatra kellett összpontosítania. Rékasi találkozott már olyan szerződéssel is - feleségének, Détár Enikőnek ajánlották -, amely szinte csak követelésekből, illetve az azok megszegése esetén várható büntetések leírásából állt. A színész egyébként mostanság már rendszeresen átírja a neki felajánlott szerződéseket - amit persze a megbízók nem fogadnak kitörő lelkesedéssel.- Az egyedüli „extra”, amit valaha is szerződésbe írattam, az volt, hogy az Európa Expresszben nem használok sem dublőrt, sem kaszkadőrt. Ami pedig a többi átírást illeti: ezek általában nem küRékasi szerint a magyar színészeket elszoktatták attól, hogy kéréseik legyenek nészként, rendezőként, forgatókönyvíróként és társproducerként is szerződött már.- Gyakorta a szocializmus típusszerződéseit írjuk alá - mondta. - Nyugaton ez egy kicsit másképp van. Ezt onnan tudom, hogy amikor A miniszter félrelép című filmet forgattuk Andy Vajnával, külön 26 oldalas szerződést kellett aláírnunk Kern Andrással, mint rendező-forgató- könyvírók, s másik 26 oldalt, mint színészek. Vajnával csak néhány szót váltottunk a szerződésről, a dolog alku részét rábízta az ügyvédjére. Mi is átnézettük a megállapodást a saját ügyvédünkkel, mégsem mondhatom, hogy végül túl jól jártunk volna. Egyvalamit azonban a színész sem von kétségbe: a Vájná által kínált szerződés1 bői áradt a profizmus. Minden oldalát külön alá kellett írni - miközben Magyarországon egy megállapodás maximum két lapból áll.- A szerződéseimet a fiam szokta átnézni, ő ugyanis gazdasági szakember. Volt is emiatt már feszültség: a szememre vetették, hogy talán nem bízom a másik oldalban? Én erre azt válaszolom, hogy külön kell választani a barátságot az üzlettől. Ónodi Eszter szerint sem lehet addig extra szerződési feltételekről beszélni, amíg a legalapvetőbb megállapodásokat sem tartják be.- Én is megjártam - meséli. - Volt egy film, ahol nem szabtam fizetési határidőt. Másfél évig törlesztgettek. A színésznő úgy véli, a Gát György producer szerint már nálunk is vannak olyan színészek, akik szerződésbe foglalják extra igényeiket.- Maximum 15 emberről lehet szó, ám ők a szakmájuk krémjét alkotják. A leggyakoribb feltételek a gépkocsim, a büfére, az étkezésre vonatkoznak, de olykor az illető a megállapodás szerint beleszólhat a történetbe, sőt, akár vétójoga is lehet. Mindez független a honorárium összegétől. Neveket szándékosan nem említenék, de előfordult már, hogy a színész szerződésben kötötte ki a gyerekszállítást, a sofőrt, illetve az italok nőségét. színészmenedzserek alkalmazása jelentheti a kiutat. Ő is gondolkodik, hogy megbíz valakit az ügyei intézésével.- Nagyon zavaró, ha egy színésznek arról kell beszélnie, hogy nézzétek, én eny- nyit érek, majd jön a válasz, hogy rendben, de mi nem tudunk ennyit fizetni. Ilyenkor mit lehet tenni? Értékeljem le magam? Egy menedzser az ilyen szituációkat sokkal profibban tudja kezelni. D. T.