Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)

2002-05-03 / 119. szám

6. OLDAL C S E R D I BEMUTATKOZIK 2002. Május 3., péntek A FALU TÖRTÉNELME A helységet először egy 1326-ban datált oklevél említi Chereg változat­ban. A mai idősek közül néhányan használják a Serdit is. A ser, sir, sür ige g-képzős származékának az értelme: szövevényes, bozótos hely. A szőlőhegyen római sírokról és őrtoronyról, míg a teleház feletti dombon még régebbi, tehát őskori sírhelyekről tudnak. Római hadiút vezetett a Csapásban. Néhány portán nagy faragott útköveket és sirfedö tégla­lapokat őriznek az eltűnt útvonal környékéről. Hajdani középkori falura utalnak a felszíni kerámiatöredékek a szőlőhegyi Csöpögönél, a volt tsz-istállónál, a Küesben, a Gondos-tanyánál, valamint a Borsós-kert­nél. Az utóbbi két helyen a szájhagyomány szerint a Szarkád nevű kö­zépkori helység terült el. Nincs kizárva, hogy a Turcsiny-dülőben ugyancsak faluelőd létezett. Öslakók állítják, hogy a Rezula-dűlőben a templomos lovagrendnek kisebb kőegyháza magasodott. Az ófalut a jelenlegi templom környékére teszik, ahol a kertek végében időnként emberi csontokat találnak. Birtokoltak a határban a szentlörinci keresz­tesek, a Batthyány-, a Brenner-, az Eszterházy-, a Horváti-, az Istvánffy- valamint a Szigfried-család. A község vezetősége A polgármester: Jászberényi Már- díjas, Kovács Zoltán (50) anyag­ár (54) gyógypedagógiai asz- kiadó, Tóth Zoltán József (52) szisztens. Alpolgármester: Bog- MÁV-dolgozó. Önkormányzati dán Ernő (48) vállalkozó. Képvi- dolgozó: Salk Istvánné (55) selők: Bartalovics Béla (38) raktá- nyugdíjas, ros, iá. Gyenei József (65) nyug- _____1______________________S Nő Cserdi turisztikai vonzereje A falut átvágja egy főút, ami mentén kiemelkednek a temp­lom, körülötte a tér, az emlékmű, az öreg festett kereszt, a partoldalban bújó pincék és a díszes feliratú teleház. A köz­ségvezetőség az idegenforgalom munkahelyteremtő lehetősé­gében bízik. Aki autóval halad át a községen, annak is feltűnik, hogy a széles Fő utca keleti sávja kiemelkedé­sen fut. Szembe tűnnek a ková­csoltvas kerítések, a hársak és fe­nyők, a gondosan ápolt középüle­tek a virágdíszekkel és leánder-in- dákkal, valamint Zsolnay színes lapokkal fedett házhomlokzatok. A temetőből, ahol nemrég áram­mal látták el a ravatalozót, kima­gaslik a két méteres Krisztus kő- szobor. Nem véletlen, hogy a lát­vány hatásait fokozni akarja a községvezetőség, ezért a temp­lom és a Hősök szobra díszkivilá­gítását tervezik. A hétmillió forin­tért megerősített pincesort beton támfallal egészítik ki, hogy meg­előzzék a talajroggyanást. Az egykori gazdaköri épületben idő­vel művelődési házat rendeznek Jászberényi Márta polgármester asszony be. Hogy a tervek megvalósulja­nak, minél előbb elkészítik a köz­ség rendezési tervét. Több ková­csolt portakerítést védelem alá helyeznek, ugyanis egy gazda el­adta a kovácsolt remeket. Az egyik néprajzi értékű házban vagy egy pincében pedig létre­hozzák a helytörténeti gyűjte­ményt. Gazdag anyaggal számol­nak, hisz hajdan legkeve­sebb hetven iparos dolgo­zott a faluban, köztük nem egy fazekas és ko­vács. Újabb boltot nyit­nak, mivel az átmenő gyalogos és kerékpáros forgalom jelentős. Sokan tartanak ugyanis a falu, Helesfa és Dinnyeberki érintésével Kánba, Ibafára és Gyűrűfűre. Ha elkészül Helesfán a terve­zett tó, akkor nagyobb tu­risztikai forgalommal számolnak. A falu és Boda között a régi római út vonalán 3 kilométeres új utat építenek együttműködve a Zöld Völgy kistérségi társulással. Várható, hogy elkezdik a szenny­vízhálózat létesítését. Becefa 5 Nagyi Nyugotszent- CSERDI erzsébet HelesfaÄ Q Boda Botyka- J peter(iO Rózsafa Kacsota Katádfa CT f \ X) Szabad-q Bicsérd Királyegyházad szentkiráiV Népességalakulás A török alatt magyarok lak­ták, majd a XIX. század elején németek települtek le. A svá­bok idővel beleolvadtak az őslakosságba. 1930-ban 338 magyar és 26 német élt, 1970- ben a faluközpontban lakók száma 134, míg a szőlőhe­gyen 436. A népességszám növekedik, most 357, egy év­tizede pedig 330 volt. Ősi fa­míliák az Angyal, Ferenc, Magócs, Márton, Nyúlás és a Pintér. Jelenleg a lakosság 50 százalékát cigányok (kolom­pár és oláh) alkotják. Kisebb­ségi önkormányzat még nem alakult. Panoráma a szőlőhegyről A szőlőhegy fennsíkjából gyö­nyörködhetünk főleg a nyu­gatra elterülő határrészek lát­ványában. Keleten a Jakab- hegy úgy hat, mintha karnyúj­tásra lenne. A terület a Zselic-dombság része, felszínét több tucat, főként észak­déli irányú völgy szabdalja. Leg­magasabb pont a szőlőhegy csú­csa, ahonnan rálátni Dinnyeberki és Helesfa völgykaüanaira. A szö- lőskertek egy nagyméretű fennsí­kon terülnek el, néhol horhosok között. A környék ideális hely a ki­rándulóknak, a biológiát imádó embereknek és azoknak, akik imádják a történelmi rejtélyeket. A vidéket szerették a legutolsó jég­korszak mamutjai. Csonttöredé­keikre bukkanni a falu nem egy pincéjében is. Van olyan gazda, aki kegytárgyként őrzi a csontma­radványokat a pince oldalfalában kibontatlanul. Ahol a magán mén­telep központja található, húzódik egy több hektáros védett ősgyep, amelyben évszázados fűzfák magasodnak. ______________■ A kézműves múlt Az önkormányzat azt tervezi, hogy egy 20 fős kisüzemet létesít azzal a céllal, hogy a 40 állástalan személy egy részének munkalehetőséget biztosítson. Gondolkodnak azon is, hogy a felhagyott Cséke-homok- bányát ismét megnyitják. Ehelyen a geológusok üvegkészítéshez szük­séges finom homokféleségről tud­nak. A szomszédos Helesfán, a Völ- gyi-kútnál működött már olyan ho­mokkitermelő hely, ahonnan az alapanyagot üveggyáraknak szállí­tották. A bányászkodás intenzíven fdyt, bányalovakat is alkalmaztak. Örvendetes, hogy néhányan kosár­fonással próbálkoznak. Példaképér­tékű, hogy Zsivko Attila 22 éves fia­talember és testvére pedig az Őrház­nál 10-es állománnyal mini állatfar­mot hozott létre. Egykor intenzíven gazdálkodtak a községben, hisz a 10-20 holdas kisparasztok szarvas- marhát és lovat neveltek 1950-ig. Hí­res lótenyésztőnek számítottak az Izsa-famáia tagjai. A világháború előtt csaknem 80 kézműves szor­goskodott a településen. Sokan nemcsak földet műveltek, de értet­tek a kovácsoláshoz, a fazekasság­hoz és a kerámiaégetéshez is. Nem egy gazda a földtől megválva csak a kézművességnek hódolt. Főként a kovácsmesterek ör­vendtek nagy hírnévnek messze környéken. _________________■ A kis múzeum A falumúlt néprajzi, hely- és ipartörténeti, biológiai, vala­mint geológiai emlékeit és bizo­nyítékait szeretnék megmente­ni a teleház fiataljai. Van mit megkutatni, hisz volt itt hadi re­pülőtér és nem egy pincefalban mamutcsontok lapulnak. A teleházat Bogdán Norbert irá­nyítja, a szervezésben segítőtár­sai: Bogdán Krisztián, Debreceni Ferenc, Mangold Krisztián, Péter László, Pintér József. Az utóbbi fi­atalember és Bogdán László falukutatók, akik a felszíni leletek alapján eltűnt falvakról tudnak. A tárgyak összeszedését megkezd­ték, ügyelnek a néprajz és a kéz­művesség bizonyítékaira. Miután a ház internet-lehetőséghez jut, a fiatalok alaposabban végezhetik a gyűjtést, hisz háttéradatokat szol­gáltat a világháló. A hagyomány- ápolás nemcsak a letétőrzésben merül ki, de vigyáznak a temető gondozó utód nélküli sírhelyeire. Ezért tervezik a kallódó fejfák em­lékkertjének a kialakítását dr. Papp Gyula segítségével, akivel jó a kap­csolat. Az egykori néptanító helyi nyelvi adalékok felhasználásával magyar-cigány szótárt írt. Az em­berek sűrűn bukkannak mamut­csont töredékekre. A mini múze­umban lesz őstörténeti rész is. ■ Az oldal a cserdi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Csuti János Gondosan óvott házak A FALUKÖZPONT EGYUTCÁS. Ékessége a Szent Márton tiszteletére 1906-ban emelt kis temp­lom, amelyet azóta ötször renoválták. Az oltár mögött enyhén a falba építve magasodik a névadó szent hatalmas portréja. A bejárat előtt látható a szépen festett, 1883-ból való öreg kereszt, amelyen az átadás teljes dátuma olvasható: X. hó 10. Az imahelyet mind több hazai és külföldi csoport kere­si fel, a vendégeket Kádas Róbertné templomgondnok kalauzolja. A látogatók megnézik a nemrég megerősített termény- és bortároló pincéket, a turulmadaras hősi emlékművet, az 1860-ban kialakí­tott kőhidat, valamint a téglaboltozatos föld alatti vízelvezető csatornát. A kőpincékből ma már csak öt látható, hajdan háromszor ennyit használtak. Miután omlottak, süllyesztették a talajt - épületek kerültek veszélybe - betömték, illetve megerősítették őket.__________________________________■ Egy szokatlanul széles főutcá­ból áll a község. Csinos és gon­dosan ápolt szinte mindegyik épülete. Egyedül az állomás kö­zelében vehetünk észre ugyan­csak leromlott állapotban lévő otthonokat. Érzékelhető, hogy a tulajdonosok cseppet sem tö­rődnek a portaszépítéssel. A templomdombtól Szentlőrinc irányában viszont a sok fa és cserje miatt nagy parknak hat a falurész. Arborétumnak is beil­lő, mutatós zöldövezet a teme­tő és környéke. Hangulatos a teleház és szomszédsága is ke­leti irányban, a meredeken emelkedő domboldal színesre festett házaival. A magaslat Helesfa irányából jövet azonnal szembetűnik. Mondhatjuk, hogy majdnem valamennyi családi ház legkevesebb egy év­százados. A 102 éves Márton- és a mel­lette lévő házon virágmotívu­mokat és Zsolnay-díszeket lát­hatunk. (A múltra és a népmű­vészet hagyományaira vonat­kozóan sok adattal szolgált ne­künk a most 72 éves Márton Nándor őslakó.) Az utcára nyí­ló gangajtóba színes üvegeket erősítettek. A Stempler-lakás ékessége a fatornácon kívül a kőoszlopos udvari bejárat. A Tormási-házon egykor a német építészeti stílus elemeit is fel lehetett fedezni, a Törgyéki- telken téglából épített kútház magasodik. Az egykori iskola- épület elé a gazdák közössége 1901-ben út menti kökeresztet állított. Szemben a megszűnt gazdakör helyiségei láthatóak. A Dobszai János néptanító által 1920-ban szerveződött kör 1946-ig működött. Jelenleg azonban nincs olyan utód, aki kezdeményezze az újjáalaku­lást. Legkevesebb 15 helyen fi­gyelhetünk meg kovácsolt vas­ból formázott kaput és kerítést. A falu vége felé az egyik lakó piros-fehér-zöldre festette az utcai kovácsolt sort. A LÓTENYÉSZTÉS országos hírnévnek örvendett már régen is a te­lepülésen. Az Izsa-család például a háború előtt a magyar félvérek ősét, a ramondát szaporította. Az első paripákat Belgiumból hozták. Később a magyar honvédség újabb ramonda-tenyészetet hozott létre a határban. Ma egy hobbi-lónevelde működik 35 hektáron, ahol a shagya arab faj egyedeit tartják (képünkön). Idővel a lovas turizmus feltételeit is megteremtik a volt tsz-majorban. Itt dolgozik Bősz Fe­renc, megyénk utolsó gyógypatkoló kovácsaként, akit mind több helyre hívnak a környék fogatos és fuvaros gazdái. Az állatgyógyító a népi értékű mesterséget az ötvenes években tanulta Békáspusztán Bank Jánostól. A kovácsmester egyben önkéntes természetvédő is. Óvja a féltett és ritka madarak fészkelőhelyeit. __________________■ A falu változó két arca A HEGY LEGSZEBB patinás épülete, amelyet a feliratok és bekovácsolások szerint 1929-ben léte­sített Nagy József. Az ablakokat színes üveg, a homlokzatot virágjelkép díszíti.______________■ Ak i kirándulni érkezik a település­re, mindenképpen keresse fel ne csak a Fő utcát, de a csaknem két­száz méter magasan elterülő szőlő­hegyet is. Napjainkban is erősen el­üt egymástól a két településrész küllemében és hangulatában is. Va­laha ellentét feszült a községmag és a hegy lakói között. Mára azonban a közelítés és megbékélés a jellemző. A keleten húzódó magaslatra csaknem nyolcvan éve települnek a családok és a magányos emberek, akik eredetükben zsellérek és cselédek, illetve azok leszár­mazottai. Az első földfoglalók a különféle uraságok, főként az Esterházy-dinasztia alkalmazottai voltak. Szép és hangulatos házakat emeltek, amelyeket az utóbbi időben megmagasítottak, többszintessé alakítottak át. Az építkezési és az épület­kiegészítési kedv jelenleg is töretlen. Ma is érkeznek új lakók, például Pécsről és Szentlőrincről. A XIX. század elejétől 1950-ig.elsősor­ban az ormánságiak szereztek szőlőterü­leteket, többek között sumonyiak, király- egyházaiak, szentlőrinciek, de szép számmal bodaiak is. Az épületek stílusán jól érzékelhető, hogy a tulajdonosok vagy a bérlők különféle tájakról költöztek ide. Látni például vert és vályog falakat, két- három szintben mélyített pincerendszert (Tarr-porta, Móíis-ház), vagy olyan pin­cét, amelybe létrán járnak le (Tarrék kö­zelében). A pincés házak, akár Zala me­gyében, kis csoportokban, mondhatni li­getekben tömörülnek. Gyorsan cserélő­dik a lakosság, a legtöbben csak 5-10 évet, vagy annyit sem élnek itt, aztán továbbáll­nak. Vonzerőt jelent, hogy a föld aranyko­rona-értéke magas, 20 körül alakul, a vé­teli és az eladási árak pedig nem magasak. A hegyi telep lakóinak egy része, érdekes, hogy a fő utcában keresett új otthont, je­lezve, hogy a megbékélés szelleme erősö­dik. Ma már nem jelentős a két település- rész közt az érzelmi és hangulati elkülö­nültség. Új vásárlókat csábít a roppant tiszta levegő, a gyönyörű magaslati táj, a déli, délnyugati táblák közt pedig a medi­terrán hangulat. Egyik látványérdekesség a vakító fehér kereszt, amelyet azért emeltek hálából, mert a megbokrosodott lovak vontatta szekéren a felborulás után senki sem halt meg. ____■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom