Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)

2002-05-14 / 130. szám

6. OLDAL G Y Ó D BEM UTATKOZIK 2002. Május 14., kedd A FALU TÖRTÉNELME Oklevél először 1511 -ben említi a települést, amelynek a középkori múltjá­ról, tehát arról az időről, amikor magyarok lakták, - roppant keveset tudni. A dió köznevünk maradt meg a falujelölő fogalom alapszavában, vagyis az értelme: diófás hely. A helyiek és a környékbeliek többféle változatban is említették a falunevet, amely volt: Jud, Juda puszta és Jid is. A török hó­doltság végére teljesen elnéptelenedett, aztán 1750 és 60 körül német te­lepesek szálltak meg, akiknek a leszármazottai ma is jelentős többséget alkotnak. Sőt gyarapodik a németség. Nem is sejteni, hogy a magyar la­kók mennyiben utóda a középkori őslakosságnak. Dombay János ré­gész 1941-ben a mai temető mögött közép- és későavar kori temetőrész­leteket tárt fel. Egyesek a szőlőhegy kisebb-nagyobb halmairól is azt állít­ják, hogy azokban avarok nyugszanak. A községtől keletre, ma már keszüi részen, a magaslaton pattintott vulkáni üvegeket tép fel időnként az eke. Nincs kizárva, hogy erre egy őskori erődítés állt, amelyet valamelyik kora Árpád-kori nemzetségfö is használhatott kisebb nemzetségi föld- és pa- lánkvárként. A községvezetőség most szerkeszti a címert egy XVIII. száza­di pecsételő alapján. A diófa és a diólevél jelképként szerepel benne. A község vezetősége A polgármesteri teendőket Schmidt nos (39) alkalmazott, Kovács Fe- Ferenc (47 éves) köztisztviselő látja renc (44) vállalkozó, Medgyesi An- el. Az alpolgármesteri posztot Krum tál (36) iskolaigazgató, Schmidt István (41) alkalmazott tölti be. A László (43) MÁV-alkalmazott, képviselők a következők: Krum Já- __________________________1 Ve ndégcsalogató értékek Schmidt Ferenc polgármester, aki a '12. éve ve­zeti a községet, az idegenforgalom szempontjá­ból azt a tartja a legfontosabbnak, hogy a helyi értékeket megóvják, csinosítsák a környezetet. A faluküllem javul azzal is, hogy a kétkilométeres árok­rendszert kitisztítják és megerősítik. Ezenkívül beton­járda készül csaknem kétezer méter hosszúságban. A főutca nyugati és magasabban lévő szakaszán a lejtőt megtámasztják, hogy az omlásokat elkerüljék. Ezzel az épületek állaga sem kerül veszélybe. Nem mondtak le arról sem, hogy végre kialakíthas­sák a szennyvízhálózatot a szomszé­dos községekkel összefogva. Az ön­erőt rég előteremtették, 1994-től min­den évben pályáznak, ám eddig nem sikerült semmiféle támogatáshoz jut­niuk. A lakók nagyon bíznak, hogy minél előbb megkezdődhet a kivite­lezés. A bizalmat jelzi a mind jobban terjedő előtakarékoskodás, vagyis pénzt gyűjtenek a megvalósítást segí­tendő önerőhöz. Reménykedve a csatornázás mihamarabbi indulásá­ban, az eléggé megviselt bekötőutat Schmidt Ferenc polgármester még nem újítják fel. Arról sem mondtak le, hogy egy majdani országos főút érinti a község határát, és akkor a turizmus és vele együtt az iparosodás jobban fellen­dülhet. A közművesítésnél maradva, örvendetes, hogy a zártkertek birtokosai teljesen önerőből bekötik a vizet. Készül a falurendezési terv, amelynek egyik célja, hogy kereszteket, népi értékű portákat és présházakat, utób­biakat legalább az utcai frontjukon - védelem alá helyezzenek. Jobban ügyelnek az ún. Epres útra, amely ki­rályi léniaként hadiútként is funkcio­nált a Monarchia idejében. Ezért az út menti évszázados eperfákat meg­kímélik. Bővül a számítógéppark, megteremtik az internet-elérhetőség feltételeit. Az új faluháznál hősi em­lékművet létesítenek. Tervezik a vendégfogadós-képzést, hisz a köz­ségben szinte mindenki beszéli a sváb nyelvjárást vagy az irodalmi né­metet. Legkevesebb húszán akarnak vendégszobát berendezni népi búto­rokkal. Egy letelepült német vállal­kozó nyitottá teszi majd a most csak a barátainak fenntartott mini ven­dégfogadóját. tóvágószőlős T'g Cserkút I On o< Romoriy^ Nagykozár Magyarsarlós Pellérdo Kozármisieny PécsSdvard Szrely iotHSrd® Atanyosgadány - Geszti ° GYÓD0 otókély Népességalakulás A török hódoltság végére kihalt. A XVIII. század hatvanas évei­ben német telepesek érkeztek. 1930-ban 28 magyar és 546 né­met lakta. 1970-ben 64 magyar és 415 német élt itt. 1990-ben 403, 1998-ban 494, 2002-ben 601 személyt tartottak nyilván. A lakosság zöme helyi az erőtel­jes bevándorlás ellenére. Nemrég holland, német és osztrák családok telepedtek le. Ősi famíliák: Arch, Bhon, Böke- li, Frei, Forszt, Kerner, Klausz, Kovács, Krum, Nagy, Szibert, Toldi és a Varjú. A VÍZGLÓBUSZ MELLETTI LAKÓTELEPEN pár év alatt több mint 30 új ház épült önerőből. Főként helyiek települtek ide, de sok köztük a pécsi is. Jelenleg három új otthon készül. Két utcajelöléssel illet­ték a területet, így van Ifjúság és Sport utca. Mind többen laknak itt, tavaly például az új falurészben 10 édesanya 10 kis lakónak adott életet. Az utcákat Regenye és Keszü irányában bővítenék, amennyiben megegyeznek az eladási árban a gazdákkal. A földtulajdonosok srófolják az árakat, a községvezetőség­nek azonban csak akkor éri meg, ha egy telek értéke nem haladja meg a kétmillió forintot. Jelenleg egy ezer négyzetméteres közművesített rész 1,2 millió forintért kél el. Ennyiért még idejönnek a betelepülők. Egy másik lakónegyed is kialakulóban van a szőlőhegyi Háromszög-dűlőben most mintegy tíz épülettel. A legtöbb létesítményt Sónyák József helyben élő építész tervezi. _______________________________■ Ki csik műsorai Az ÁMK-ban úgy oktatják a németet az ovisoknak és az alsó tagozatosoknak, hogy idővel a végzett diákok akár házi vendégfogadósként dolgozzanak. Szá­mítógépes lapot is szerkesztenek a ta­nulók Csacsogó-csevegő címmel. Nem véletlen, hogy tovább gazdagodik a géppark. Az ovisok és iskolások együtt lépnek fel az ünnepeken, a kistérségi vetélkedőkön. Emellett furulyáznak, báboznak, két nyelven színi darabokat adnak elő. Amikor a templomi védő­szentek, Simonnak és Júdásnak tiszte­letére búcsút tartanak, akkor a kicsik műsorral mutatkoznak be. Az intéz­mény erdejében, ahogy pénzhez jut a községvezetőség, erdei iskolát rendez­nek be. Játszótér létesítéséért szervez­kedik az új lakótelep közössége is. Pél­damutató munkát végeznek az ÁMK- ban például Hofekker Éva, Rechner Já­nosáé és dr. Solymár Istvánná igazgató­nő. Szeretnék elérni, hogy alsósok tér­ségi buszjárata induljon. Az oldal a gyódi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Csati János A KÖZÖSSÉGI ÉS FALUHÁZ KÉSZÜL a buszfordulónál. Lesz benne két rendezvényterem, színpad, telekunyhó és ifjúsági klub. Utóbbit Soltész Mária porcelánfestő vezeti, aki három év alatt egy aerobik jellegű tánccsoportot toborzott. Most pécsi sze­replésre készülnek a táncosok. A 24 éves fiatal szénrajzokat ké­szít és több méteres falfreskókat festett az iskola és az óvoda fa­lára. A klubtagok várhatóan kirukkolnak egy internetes képúj­sággal Sziládi Gábor informatikus vezetésével. A faluban és kör­nyékén népszerűségnek örvendenek a számítógépes játékos par­tik. A közös hálózatot három klubos szerkesztette. ■ Hagyománytisztelet Iskola és templom Régóta működik több mint húsz­lelkes, főként idős asszonyt tömö­rítő népi dalárda Krum Jánosné templomgondnok és sekrestyés vezetésével. A tagok egy ősi szokás értelmében elsősorban holtakat búcsúztatnak el a temetés alkalmá­val. Az eltávozott személy nevében lépnek fel, és elköszönnek a még élő családtagoktól, felsorolják az elhunyt tetteit, ismertetik jó tulaj­donságait is. Nem mindenki vállal­ja ezt az énekes szerepet, de akik teszik, azok átélik nemes feladatu­kat. Valószínű, hogy ez a dalos kö­zösség feloszlik, ahogy az idősödő nők abbahagyják a temetési sze­replést. Örülnének, ha egy néprajz- kutató összegyűjtené az általuk képviselt népi kultúra érdekessé­geit. Bármikor fellépnek a követke­ző személyek az alkalmi dalárdá­ból: Gúth Józsefné, Ivanova Ágos­tonná, Kemer Mihályné, Kovács Fe- rencné, Muszmann Mátyásné, Nagyatádi Jánosné, Regál Jáhos- né, Reith Istvánná és idős Schmidt Ferencné. Még járja a szokás, hogy tizenéves ifjak nagycsütörtökön és nagypénteken házról házra járva kerepelőkkel invitálják a lakókat a litániára. Ugyanők húsvétvasámap eldugott tojások után bóklásznak. Közalapítvány A falu fejlődését és anyagi gyara­podását segítendő alapítvány szü­letett pár esztendővel ezelőtt. Ak­kor elsősorban az iskola javára gyűjtöttek az emberek. Ma már Uyen formában igyekeznek segíte­ni a német nyelvoktatást, vala­mint a különféle kulturális és köz- művelődési törekvéseket. A párto­ló tagok száma megközelíti a 25- öt. A létszám nem oly magas, de várható, hogy növekedik. Kiemel­kedően sokat áldoz anyagilag is a közjó javára Nagy Árpádné és Jó­zef Lohner németországi eredetű állampolgár, aki letelepedett a községben. Településcsinosító munkássága példaértékű. ■ A polgármester is, aki építész, fára­dozott azért, hogy sikeresen alakít­sák át a több évszázados iskolát úgy, hogy az a vallásos emberek méltó imahelye is legyen. Ma a te­lepülés legmutatósabban kialakí­tott középülete, amelyben helyet kapott az általános művelődési központ. Hajdan, még a XVIII. szá­zad közepétől, amikor a mai néme­tek elődei letelepedtek, érkezve a Fekete-erdőből és környékéről - egy függönnyel eltakart alkalmi ol­tár jelképezte az imádságos helyi­séget. így zavartalanul folyhatott a tanítás. A jelenkori templom kiala­kítói meglepően sok faszerkezettel dolgoztak. A látvány emlékeztet egy erdélyi székely imahelyre is. Az építők ügyeltek arra, hogy meg­maradjanak a régi kegytárgyak, így a két értékes szobor, amelyek biz­tos, hogy az első sváb telepes imádságos létesítmény emlékei. Egyik, vagyis a Mária-ábrázolás a bejáratnál fülkében lett elhelyezve, a másik pedig az új oltár legszebb ékessége. A harang is régi, 1930- ban szentelték. Mutatós a gobelin utolsó vacsora-bemutatás a főbejá­ratnál. Hóim Sándornak, az utolsó néptanítónak az utódai ajándékoz­ták az egyházközségnek. Fenyeget a lösz Lépten-nyomon látszanak a laza lösztalaj kiszámíthatatlan omlá­sai. Löszbe vájt pincéket hagynak fel, több tucatnyi fahusánggal és cölöppel erősítik meg a löszbe mé- lyesztett kerti feljárókat. A főutcá­ban partfalakat erősít meg hama­rosan az önkormányzat. Van egy gazda, Dombai Imre, aki évek óta szorgalmasan fejti és távolítja el a meg-megcsúszó könnyű és sárga homokot a telkéről, nehogy az el­érje épületeit, nehogy kárt okoz­zon a szomszédoknak. A szőlő vi­szont kedveli ezt a talajt, jól terem benne. Nem egy termesztő első helyezést is ért el a versenyeken. Az eltűnt kálvária keresztjét már alig ismerik Keresztek A folklorisztikus értékű kereszte­ket, pincéket és régi portákat igyekeznek megóvni. A lakók ön­zetlenül vállalják a népi értékek megkímélését. Lengi István pél­dául legutóbb két héten át festet­te az ódon vaskerítést. Sürgőá beavatkozásra van szükség, hogy a málladozó kőkereszteket és a tö­vükben álló Mária-kisszobrokat meg­mentsék az enyészettől. Sajnos mind­egyik köztéri alkotás olyan laza szerke­zetű homokkőből lett kifaragva, ame­lyek az utóbbi pár évben erőteljes szét­esésnek indultak. Kiemelten ez mond­ható el például a Máyer-ház előtti kék és piros színű keresztről, amely a hajdani kálvária emlékét idézi. Az oldalában magasodó Mária mini szobrot például úgy állították be, hogy az az egykor volt és porták kálváriára tekint. A legtöbb ember már nem is sejti, hogy a közelben stációk so­rakoztak. A legsúlyosabb helyzetben a Lengl-kereszt van, amelynek a felújítá­sát tervezi özvegy Neubauer Mátyásné. Csodás hatááúak a paraszti porták, így az egyik Krum-ház árkádos gangja zöld­re festett kerek kőoszlopokkal. Krum Pál épületét az utcai fronton ablak felet­ti timpanonok és színes virágdíszek ékesítik. Népi értékű a Rónai-, a Reith-, a Szörgl- és a Kemer-porta is. A Lengl- háznál most is használják a gémesku­tat, pompás a majd százéves kovácsolt­vas kerítés, amelyet Eiter Sándor pécsi mester alakított ki. A községvezetés a hangulatos pincék megóvását is célul tűzte ki, mert díszes az ablakboltozat, fedett a tornác. Kiemelt értéknek számít a Frei-, a Krum-, a Naubauer-, a Praksch-, a Regál-, a Reüh-présház is. _______ j Az egyik Krum-telek árkádjai pingált kőoszloppal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom