Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)

2002-05-11 / 127. szám

2002. Május 11., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTURA­Négyen - gitárral I. Nemzetközi Akusztikusgi­tár Fesztivál elnevezéssel ha­gyományteremtő koncertso­rozat kezdődik a héten, és a tízállomásos szuperturné szombaton Pécsre érkezik. Az unplugged koncertek, az akusztikus gitár reneszánszát éli napjainkban, duók és triók vált­ják egymást a színpadon. John McLaughlin, Al di Meola, Paco De Lucia teremtette meg az ilyen együttzenélés nimbuszát, és most hagyományteremtő szán­dékkal egy hasonló attrakcióra készül az ország. I. Nemzetközi Akusztikusgitár Fesztivált szerveznek május 10- 19. között hazánkban, és a tíz nap alatt hét vidéki városban, vala­mint három fővárosi helyszínen lép fel a japán, olasz, német és magyar tagokból álló gitámégyes. A fesztivál második napján, má­jus 10-én, szombaton 19 órakor a pécsi Ifjúsági Házban játszik a tár­saság. Félórás szólókoncertekből áll a műsor, majd duóvá, trióvá és végül kvartetté bővül a csapat. Az olasz származású Franco Moron,a tokiói Isala Nakawa és a német Peter Finger mellett a hazai színeket a 45 esztendős Szabó Sándor képviseli, ő korábban a ugyancsak a dzsesszben jeleske­dett, de az utóbbi esztendőkben minden energiáját az akusztikus gitárzene' népszerűsítésére fordí­totta. Többet koncertezik külföl­dön, mint itthon, s ő a szellemi kezdeményezője ennek a külön­leges gitártalálkozónak is. Tizenhathúros hangszerével min­den bizonnyal a pécsieknek is tud majd újat mutatni.________w. b. e. Nem bántani akart Bükkösdi László április 27-i tár­cájában beszélgetésünket írta le. Legnagyobb sajnálatomra, szü­lőfalum, Ófalu lakosai úgy érez­ték, kigúnyolom őket. En, aki ma is ófaluinak érzem magam, tisztelettel bocsánatot kérek mindenkitől, akit megbántot­tam. Ám írásban is hangsúlyo­zom, hogy sem magyarságában, sem németségében senkit nem akartam gúnyolni. Csupán el akartam mondani egy „sváb” családtörténetet, amelyhez ha­sonló eddig nemigen kapott he­lyet a hazai sajtóban. Szerencsé­re Máriagyűdtől Sátoraljaújhe­lyig számos telefonáló és levél­író érezte ezt. Az ő elismerő sza­vaikat, soraikat köszönöm, de számomra a legfontosabb szülő­falum véleménye. Ezért tőlük is­mételten elnézést kérek. Hozmán Antal EGZOTIKUS TÁJFOTÓK. Mánfai György fotóművész Izlandról, a fortyogó föld szigetéről készített fényképeiből nyílt kiállítás a pécsi Ifjúsági Házban, amely a hónap végéig tekinthető meg. fotó, tóth l. Múzeum az üveghutákról Hosszúhetény és a Keleti-Mecsek ipartörténeti emlékei Állandó üvegművészeti kiál­lítást és falumúzeumot létesí­tenek Hosszúhetényben a Ke­leti-Mecsek hajdani üveghu­táira és a település történeté­re emlékezve. Tisztások tagolják az erdők ren­getegeiben bókiászók útjait. A Keleti-Mecsek néhány tisztásán kúpszerű képződmények talál­hatók. Hajdan volt üveghuták maradványai. A Hosszúhetény közelében fekvő Óbánya, Kisúj- bánya és Pusztabánya dr. Kár­páti Gábor régész általi azonosí­tása és részbeni föltárása révén szinte teljes képet ad a hajdani erdei huták körül kiépült tele­pülésekről, az üvegmunkások életéről. Az üveggyártás erdő­rengeteghez való kötöttségének az elképesztően magas tűzifa­igény volt az oka. A hajdani hu­ták falták az erdőket. Ennek azonban ma már nincs nyoma. A pusztabányai erdei huta közelében lévő vadászházban megrendezett legutóbbi üveg­művészeti kiállítás nyitóünnep­ségén jelentette be Nádor Ru- dolfné, Hosszúhetény polgár- mestere, hogy helytörténeti mú­zeum kialakítását határozták el. Ebben teremtenék meg a lehető­séget a falu és a térség ipartörté­neti múltjának bemutatására. A hangsúlyt az üveggyártásra he­lyezik. Ázóta a képviselő-testü­let is kinyilvánította ebbéli szándékát. Elhatározták, hogy a kultúrházat építik át, alakítják ki erre a célra. A polgármester asszony elmondta, hogy a turis- tac9alogatónak sem utolsó léte­sítményben az erdei ásatások során előkerült régészeti anyag mellett a modern üveggyártás­nak, továbbá a település és a tér­ség történeti múltjának a megidézésére, megörökítésé­re is gondol­tak. Jegenyés Já­nos üvegterve­ző iparművész az erdei hu­ták feltárásá­hoz már eddig is igen sok segít­séget nyújtott. Összeállított egy, a pécsi üvegművészeti szimpóz­iumokon készült 150 tárgyból álló kortárs, modern üvegművé­szeti kollekciót, amit a hosszú- hetényi múzeumban állandó ki­állításként mutatnának be. El­mondta, hogy a leendő múze­umban egy klasszikus sík- és öblösüveg-gyártási bemutató ki­alakítását is tervezik. Ennek keretében volna nyo­mon követhető, hogyan készült évszázadokkal ezelőtt a sík­üveg. Először az üvegesek hen­gert fújtak, majd ezt a palást mentén elvágva kiterítették, és mint ahogy az asszonyok a tész­tát, sodrófával síkra hengerel­ték. A technológiai bemutató a megye és a régió teljes erdei üveggyártására kiterjedne. BEBESSI K. Hírek DEMJÉN-KONCERT lesz ma T9 órakor Pécsett, az egyetem orvosi karának aulájában. Rózsi az Álmok, csodák, szerelmek című nagylemezének dalaival tér vissza közel egyesztendei távoliét után a színpadra, (d) PÉCSI TANULÓ is bekerült az idei fizikai diákolimpia ötfős ma­gyar csapatába. Geresdi Attila, az Árpád Fejedelem Gimnázium 12. osztályos kiválósága részt vehet a júliusban Indonéziában megren­dezésre kerülő erőpróbán. (d) KAZINCZY-ÉRMET kapott a Győrben megrendezett Orszá­gos Kazinczy Szép Magyar Be­széd Versenyen a szakközépis­kolások kategóriájában Mórocz Adrienn és Szeiler Ágnes, a Pé­csi Művészeti Szakközépiskola tanulója. Felkészítő tanáraik: Hermanné Lajber Mariette és Hódi Hajnalka. A gimnazisták közül Horváth Péter, a komlói Nagy László Gimnázium tanu­lója vehette át a címet. Felkészí­tő tanára: Halmai Tamás. (d) SIKLÓSON HARMINC ÉVVEL megalakulását követően e hét végén egy fellépésre összeáll az Uránia együttest alkotó Berta Zoltán, Bircsák Gyula, Kárpáti , Miklós összetételű trió. (kj) PONTOSÍTÁS. A keszthelyi helikoni ünnepségeken az ösz- szesített győztes pécsi Leőwey Klára Gimnázium 6 arany mi­nősítést, 3 kategória fődíjat és 4 ezüst minősítést szerzett. ■ _________Futnak a képek_________ A N ash-egyensúly Nem minden zseni élete alkalmas arra, hogy elbeszélés tárgya le­gyen. Immanuel Kant például, aki a königsbergi egyetem professzo­ra volt, olyan eseménytelenül élt, hogy noha lakóhelye mindössze néhány mérföldnyire feküdt a ten­gertől, soha nem vette a fáradsá­got, hogy kisétáljon a vízpartra, úgy halt meg, hogy nem látta a tengert. Rossini pedig olyan lusta volt, hogy mikor ágyban fekve, megkomponálta egyik legszebb zeneművét, s a kottalapok, le­csúszván a paplanról, beestek az ágy alá, a maestro rest volt felkel­ni, hogy előkerítse a partitúrát, in­kább írt egy másik kompozíciót, az előzővel egyenértékűt. Az effé­le „unalmas" lángelméknek nincs sok keresnivalójuk a filmvásznon. John Forbes Nash esete más. Az ő élete nem ok nélkül vált film- témává Ron Howard Egy csodála­tos elme című művében. Ez a zse­niális matematikus a magyar Neu­mann János játékelméletéből kiin­dulva (ezt a film nem említi) elju­tott a közgazdasági versenyhely­zetek eredeti és új értelmezésé­hez, amiért 1994-ben Nobel-díjat kapott (a magyar Harsányi János­sal megosztva, aki nem szerepel a filmben). Nash professzor ugyanis nem csupán autista személyiség, mozinyelven szólva „esőember", aki a számok képszerű látásának tulajdonságával lett megverve- megajándékozva, hanem súlyos skizofréniában is szenved, ami ná­la a világ jelszerű értelmezésével jár, szinte mindenben titkos kódo­kat észlel, amelyeket kényszere­sen megfejt. Vagyis egyszerre tölti be a zseni és az őrült szerepét, s ez a kettősség - Russell Crowe ki­munkált, plasztikusan megdolgo­zott alakítása révén - hálás filmté­mává teszi ezt a gyötrelmekkel teli életet, megfelelvén annak a közvé­lekedésnek is, miszerint a rendkí­vüli tehetséget és az elmebetegsé­get olykor csak egy hajszál választ­ja el, vagy még aimyi sem. A téma valóban kiváló. A Nash- egyensúly híres tétele szerint, amit Áltira Goldsman forgatókönyve kissé leegyszerűsít, az egyéni önér­vényesítés helyett sokkal eredmé­nyesebb stratégia a többiekkel való együttműködés, mert saját érdeke­inket is sikeresebben képviselhet­jük, ha ezeket oly módon alakítjuk ki s fogalmazzuk meg, hogy figye­lembe vesszük és méltányoljuk a többiek törekvéseit és várható dön­téseit. Ez a gondolat, amely a tu­dathasadásos kényszerképzetek­kel való viaskodás során formáló­dott meg, valószínűleg korunk egyik legfontosabb, s az európai humanizmus eszméivel összefüg­gő felismerése. Filmen történő népszerűsítése nemes feladat, mégha a rendező, aki egyébként szakmai szempontból igen színvo­nalas munkát végzett, a magánélet eseményeit olykor kissé megszépí­ti is, tapintatosan elhallgatja példá­ul, hogy a feleség a skizofrénia leg­súlyosabb szakaszában elhagyta a tudóst, s csak később tért vissza hozzá, igaz, a betegség megfékezé­sében hatékonyan segítette férjét. A film szemléletmódja is mé­lyen emberi. Arról tanúskodik, hogy a deviáns tehetség toleráns bánásmódot igényel a szűkebb és tágabb környezet részéről, hogy a kulturált együttélés szabályait, Mi­chel Foucault-val szólva, nem len­ne helyes velük szembeni kirekesz­tő mechanizmusként alkalmazni. És alighanem csak a mozgó­kép tudja elérni azt a valóban döbbenetes hatást - minthogy a filmkép reálisan létezőnek mu­tatja a dolgokat -, ami abból kö­vetkezik, hogy Nash életének, környezetének leghitelesebben egzisztáló szereplőiről (amilyen a kollégiumi szobatárs és a kém­főnök) kiderül: voltaképpen „csak" látomások. És ez valóban csodálatos: egy háborgó elme szülte meg az egyensúly filozófiáját. Nagy Imre A tudós és felesége (Jennifer Connely és Russell Crowe) Egy öregember emlékirataiból Szindbád törzsasztalánál (6) Nagybotos Viola meséli: Az ötve­nes évek végén, az ország másik felében dolgoztam, a Tokaji Bor­vidéken. Itt a borok akkor is iha- tók voltak, mikor még kukoricá­ból készített nedű dívott, s a nagy- gazdaságok is csak mennyiségre törekedtek. Arra felé tartotta ma­gát egy-két háztáji pince, ahol a családi hagyomány megkövetelte a minőséget. A gazda olyan bort termelt, amit maga is örömmel kortyolt. Nem aszút ittunk hét­számra, de híres volt a Gönczy bácsi gönci hordóiból való hársle­velű, s egy mádi gazda furmintja. Ezeket, aránylag olcsón be lehe­tett szerezni. Ottlétem első évében, lekerült Pestről egy pompás leányzó, a testvér intézménybe. Franciaor­szágból jött haza. 56-ban disszi­dált, de az amnesztia visszahozta. Jogi egyetemre akart menni. A család ismerőse, egy prof taná­csolta, hogy dolgozzon egy évet vidéken, s onnan jelentkezzen a felvételire. Könnyebb lesz a do­log. Ez persze titok volt, de ne­kem megvallotta. Hamar barátságba kerültünk. Az albérlősors mellett összekötött bennünket, hogy a kisváros tiszt­ségviselőinek, politikai vezetői­nek nagy része koslatott utána. Egyszál magában, egy gyönyörű 20 éves lány, albérletben. Ha nem lett volna sportosan kidolgozott, mégis finom ívű, látványként is lélegzetelállító dekoratív teste, ka­cajra mindig kész vonzó arca két- három pohár pataki bor után, ak­kor is beindította volna a tisztes papucsférjek fantáziáját. Mert ál­talában politikai, társadalmi ün­nepségek után, protokolláris ren­dezvényeken, s főként az ezeket lecsengető utópoharazgatások idején találkoztunk a városi elit­tel. Egy hónap elteltével már alig volt funkci, aki a feleségét is ott tartotta, a „még megbeszélünk egy-két dolgot, drágám”- jeligéjű együtt maradásokra. Zsóka házi­asszony volt ilyenkor. Ő kínálta, én töltöttem a borokat. Rávett, tegyünk úgy, mintha együtt járnánk, hogy könnyebben lerázhassa a tolakodókat. Úgy tet­tünk, de sajnos nem volt igaz a dolog. Más lányt szédítettem sti- kában, régóta. Izgatott Zsó is, de valahogy nem volt pofám vissza­élni a barátságával, bizalmával. Kihagyott lehetőség maradt szá­momra, amikor egy év múlva, va­lóban egyetemre ment. Két év múlva fölhelyeztek Pest­re, de nem találkoztunk. Aztán mindkettőnket tanúnak idéztek egy érdemtelenül felfújt bírósági perben, Patakra. Megörültünk egy­másnak. Hazafelé együtt utaztunk a vonaton. Hoztunk magunkkal némi furmintot is. Az egyik üveg Pestig el is fogyott. Véletlen sóhaj­ként csúszott ki a számon, meny­nyire sajnálom, hogy akkor nem kóstoltuk meg egymást, pedig én kilencszer tudtam boldoggá tenni, akit igazán kívántam. Zsó gúnyolódott, hogy könnyű beszélni. Szinte kiprovokált egy fogadást. Mert én állítottam, hogy vele, tán még ma is teljesíteném a népmesébe illő sorozatot. Fogadá­sunk úgy szólt, ha szombat dél­utántól vasárnap délig kilencszer juttatom a csúcsra, megengedi, hogy ezt tizedszer is megtegyem, bármikor, amikor akarom. Ha nem tudnám teljesíteni a kilencet, veszek neki öt liter valódi tokaji furmintot. (Akkor még nem tud­tam, azért izgatta a dolog, mert a nála 15 évvel idősebb férje is azt mesélte, huszonévesen kilencet is tudott.) Naptárainkba jegyeztük a foga­dás eldöntésének idejét. Tíz nap múlva, délután, találkoztunk az Astoria kávézóban. A közelben laktam. Késő ősz volt. Megfáztam. Kö­zönségesen: taknyom-nyálam egybefolyt. A szomszédok nem tudták, köhögök-e vagy kutyát vettem. Az orrfúvásoktól vérzett az orrom. így jelentem meg az As­toriában. Orrlyukaimban átvér- zett vatták. Zsót lehangolta a lát­vány, azért rendeltünk fél liter for­ralt bort. Míg szürcsöltük, azt mondta, ez vis major, napoljuk el a dolgot. Én váltig ragaszkodtam, hogy mára beszéltük meg. (Kü­lönben is megvettem már a fur­mintot.) Parányi cselédszobában lak­tam. A szituáció itt lett igazán kí­nos. Hiába ittunk, az emlékezé­sek néha kacagásra késztettek, de a kezdő mozdulatot képtelen vol­tam megtenni. Rém abszurd volt ez a megbeszélt, fogadásból szü­letett együttlét. Lebénított. Pedig kívántam. A furmint hatására már alig kö­högtem. Ott ült, érintésnyire, mi­niszoknyában, s néha váltotta ke­resztbe tett lábait. Patakon, gu- vadt szemekkel bámulták ilyen­kor a férfiak, titkon én is. A vádli- ja így szexisebb volt, mint más nő combja. Eltelt másfél óra. Fölállt, karjait emelve nyújtózott, s azt mondta: Oké! Nem vesztettél, belátom, eb­ben az állapotban alkalmatlan vagy... Fölpattantam. A szűk helyen összeértünk. Átöleltem a derekát. A következő órákat nem a fe­csegés uralta. Már az előjáték alatt két strigulát húzott gondolat­ban a kedves, de én töröltem eze­ket a végelszámolásnál. Egy fiatal férfi, ha sorozatlövő is, amilyen hamar túljut az első három akci­ón, olyan hosszadalmasan ér el a befejezésig a későbbiekben. Ked­vesem a negyediktől, többször is megjárta a mennyeket, míg én egyszer-egyszer odalihegtem. Hajnalban már azt hajtogatta, ez több volt, mint kilenc, nyugodjak végre. Mikor a hetedik áldozatot is be­mutattuk Aphrodité oltárán, sírva csókolgatott: ne akard még egy­szer, ki vagyok dörzsölve, ha hoz­zám érsz, vérezni fogok. Szerencsére volt otthon vase- lin. S egy kis pihenés is rámfért. A fogadást, délelőttre, meg­nyertem. Sajnos a nyereménye­met, a jogos tizedik alkalmat, so­sem kaptam meg. Pécsre költöz­tem. Néha, futólag, láttuk egy­mást az elmúlt negyven évben, de már nem ugyanaz a két ember voltunk. Csak május táján jut eszembe, hogy Ő volt az utolsó, aki férfivirtusomat így fel tudta korbácsolni. Bár a mai furmintok tán még finomabbak. Csak a hatá­sukat nem észlelem. Lejegyezte: Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom