Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-17 / 104. szám

’ - | 2002. ÁPRILIS 17., SZERDA R I P 0 R T 7. OLDAL K U L T Ú R A ­Nyerjen Nokia 3310-est □OMINO- < csomagban! Dunántúli Napló S A tegnapi helyes megfejtések: 1: A, 2: A, 3: A Melyik nem főváros? ' /A7 . I W ti Hány kamrája van a szívnek? ® mm,. /c7 Pozsony Zágráb München kettő öt ^ három 3 Ki írta: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”? Petőfi Sándor Arany János /C7 Vajda János Ha tudja a helyes válaszokat, ma 11 és 14 vagy 16 és 19 óra kö­zött hívja a [72] 5D5-064-es számot, adja meg regisztrációs szá­mát és diktálja be a helyes válaszhoz tartozó betűket. Ha még nem regisztrált, akkor is telefonálhat, neve, címe és telefonszá­ma megadása után regisztrációs számot kap és játszhat! A napi megfejtés akkor telitalálatos, ha mindhárom kérdésre tudta a választ. Egy forduló 10 játék­napig tart: hétfőtől a következő hét csütörtökéig. Minden második pénteken sorsolunk, minden má­sodik szombaton közöljük a nyertes nevét. A sorsoláson az is részt vesz, akinek a tíz napból csak egyszer volt telitalálata és az is, akinek tízszer. Akinek több telitalálata van, annak a neve annyiszor kerül a képzeletbeli kalapba, ahány tökéletes megfejtése volt. Taroltak a honi „vándorlegények” Sikerrel szerepeltek a pécsi és komlói diákok az Alpok-Adria nemzetközi tanulmányi verse­nyen, mindkét város csapatát a legjobbnak ítélték a szervezők. Az elmúlt hét végén nyolcadik al­kalommal rendezték meg az Al­pok-Adria nemzetközi tanulmányi versenyt, ezúttal Szlovéniában. A „Vándorlegény” nevet viselő (a névvel a középkori céhek európai körutakon edződött mestereire utalnak) megmérettetésen Bara­nyából a pécsi Zipemowsky Károly Műszaki Szakközépiskola és a komlói Kazinczy Ferenc Szakkö­zépiskola diákjai vettek részt. A program lényege, hogy a tanulók szakképzési területükön (idén a közgazdaságtan, az elektronika, a vendéglátás, a mechanika és a ru­haipar) csapatmunkában oldanak meg gyakorlati feladatokat. A bara­nyai diákok kimagasló szaktudás­ról tettek tanúbizonyságot, s bár a programon hivatalosan nem állíta­nak fel rangsort, a szervezők sze­rint a sűrű nemzetközi mezőnyben is a legjobbnak bizonyultak. A „vándorlegényeket” tegnap Kékes Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke is köszöntötte. máté b. Tanulás két lépcsőben Sokan általános képzést választanának a szakmai előtt Főként ott nehéz eltalálni beiskolázási szándékokat, ahol szak- és szakközépiskolai kínálat egyaránt van a 9-10. évfo­lyamos képzésből, a keretek pedig nincsenek összhangban egyes szakmák vonzerejével. A pályaválasztási szándékokról ké­szült pécsi felmérés szerint még a közepes eredményt produkáló ál­talános iskolások is inkább általá­nos műveltséget adó képzésben szeretnének részt venni, és csak érettségi után kívánják elkötelezni magukat valamilyen szakma iránt.-Ezeknek a gyerekeknek a kö­zépiskolai elhelyezése pillanatnyi­lag gondot jelenthet. Azon lehet gondolkodni, hogy valahol, akár a szakközépiskolák valamelyikében indítsunk-e általános műveltséget adó képzést, amely után a gyere­kek szakmai képzésre mehetnek - mondja Róna Géza, a polgármeste­ri hivatal vezető főtanácsosa. A beiskolázási igények mindin­kább alkalmazkodnak ahhoz is, hogy Pécs és Baranya gazdaságá­ban egyre hangsúlyosabb a keres­kedelem és az idegenforgalom sze­repe. A Pécsi Kereskedelmi, Ide­genforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkás- képző 201 helyére 886 jelentkezés érdekezett.- Még ezt az arányt is messze fe­lülmúlja a szakiskolai képzésre előkészítő 9-10. évfolyamé, amely­ből egy osztályt indít ez az iskola 35 diákkal, ugyanakkor ide mint­egy kilencszer többen, 318-an jelent­keztek. Ezek a gyerekek nem érett­ségit akarnak, csak szakmát, amit 16 éves koruktól tanulhatnak. Mi­vel helyszűke miatt több^lye^ tunk egy általá­nos előkészítő osztályt. Onnan mehetnek majd tovább szakmát tanulni a Kereskedelmibe.- A gyerekek az Angsterbe jár­nak iskolába, de a szakmai orientá­ciós tantárgyakat a mi tanáraink tanítják nekik - közli Gyöngyösi Já­nos, a Kereskedelmi, Idegenforgal­mi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző igaz­gatóhelyettese. Az intézmény képzési struktú­rája sajátosságát a neve is mutatja. Az új oktatási rendszerben „A” és „B” tanterve van az iskolának. Az „A” tanterv a középiskolai szint: ha a diák tanulmányi eredménye megfelelő és akarja, négy év után érettségizhet. Ez a vizsga csak egy szakmai tárggyal bővíthető. De akár érettségizett valaki, akár nem, a szakmát csak később tanulhatja meg. Ha valamelyik ide járó diák tanulmányi eredménye gyengébb, vagy meggondolja magát, a 10. osz­tály után átiratkozhat a szakképző­be. A „B” tanterv valamivel csök­kentett tananyagú, de az általános képzés a 9. és 10. évfolyamon ott is megvan. Akik oda járnak, ezen ta­nulmányaik alapján nem érettsé­gizhetnek, szakmát kell, illetve le­het tanulniuk. Pont ez az osztály, amelyet továbbtanulási szándékkal annyian megjelöltek.- A korlátlan jelentkezési lehe­tőség következtében olyan számo­kat kapunk, amelyeknek nincs va­lós alapjuk. Például nem hiszem el, hogy valóban hozzánk akar jár­ni az egyetlenként meghirdetett osztályba jelentkezett mind a 318 gyerek. De így is valószínű, hogy nagy a túljelentkezés. Próbálunk még az önkormányzattal alkudoz­ni, hogy ha tényleg nagyon soknak valós ez a szándéka, akkor még egy plusz osztályt indíthassunk va­lahol. _________ __________ D. I. Eg yedül küzdeni meg a szereppel Az orvosi pályát cserélte az énekesire Hétfő este adott nagy sikerű dalestet Kovács István operaénekes a pécsi Művészetek Házá­ban. A végzett kórélettanász hosszú lelki tusa után döntött végleg az énekesi pálya mellett, ám a jelek szerint helyesen cselekedett. Bár Kovács István egyik nagyapja kántortanító volt, a családban mégsem uralkodott túl nagy zenekultusz. Őt mégis beíratták a Liszt Ferenc Zeneiskolába, ahol Komáromi Alice kezdett el vele foglalkozni. Az ének szeretete azonban nem jelentette azt, hogy hivatásként gondolt volna rá, inkább elvégezte a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetemet, majd a Kórélettani Intézetben kez­dett dolgozni. Persze, ekkorra már, háta mögött az 1993-as Ki mit tud? sikerével és számos énekversenyen szerzett díjjal, el kellett dönteni: melyik pályát vá­lassza.- Ráadásul én nem alibiből mentem az orvosira, ha­nem azért, mert érdekelt és komolyan is vettem. Szelé- nyi professzor úr intézetében tanítottam és bekapcso­lódtam a láz kutatásába is, bár arra rá kellett jöjjek, nem vagyok igazi tudós alkat, s csak remélni tudom, hogy azt az odaadást és figyelmet megvalósíthatom a zenei pályámon, amit a tudós kollégák körében ta­pasztaltam. A váltást nagy vívódás előzte meg, előtte számos énekversenyre elmentem, hogy biztos legyek benne, érdemes-e minden erőmet erre fordítani - me­sélte a most 30 éves basszista. A végső döntés akkor következett el, amikor a tori­nói opera igazgatója egyből hat szerepre hívta meg. Azóta Strasbourgban és Frankfurtban is szerepelt, és rendszeresen hívják a budapesti Operaházba is.- A repertoáromon ma már mintegy 20 szerep van, kisebbek és nagyok vegyesen. Ha egy szerzővel már volt kapcsolatom, természetesen sokkal könnyebb egy-egy új operát is megtanulni. Nagyon sok munka van az idegen nyelvvel, hiszen tökéletes dikcióval éne­kelni hatalmas feladatot jelent. Szerencsére, mesterem, Polgár László Zürichben él, és Németországból, ahol viszonylag sokat dolgozom, el-el tudok menni hozzá továbbképzésre. Ő egyébként azt szokta mondani, a következő tíz évet kellene még kibírnom, utána azt csi­Fodor Gabriella kíséri zongorán Kovács Istvánt fotós t. l. nálhátok, amit akarok. Tény, hogy a basszus későn érő hang, a szerepek is idősebb figurák, királyok, filozófu­sok, papok, ezért úgy tartják, hogy 35 éves kor után le­het a hangot komolyabban terhelni. Ami az ifjú énekes napi életvitelét illeti: alapvetően zenével telik.- Az énekhang ugyan nem zongora, nem lehet öt órán át használni, de két-három órát biztosan kell gya­korolni. Ha este előadás van, a legjobb, ha egész nap semmit sem teszek. Pihentnek kell lenni, sokat aludni, koncentrálni. Ez biztos, hogy ellentétben áll a normá­lis emberi életritmussal, elvégre egész nap arra az esti egy órára koncentrálok csak. Kovács István pályáját természetesen menedzsere és külföldi irodák szervezik.- Ez is egy piac. Ami minden további nélkül műkö­dik nélkülem is, arról kell meggyőzni az embereket, hogy velem sokkal jobban működne. Persze, mint min­denhez, ehhez is kell szerencse, ám önmagában ez egy idő után nem elég, csak a minőség adható el hosszú tá­von. Ezért se szeretek sokakkal ellentétben lemezről ta­nulni, jobb, ha magam küzdők meg egy szereppel, ak- kor derül ki, mit tudok magamból kihozni! ______m.k. BE NEDEK A BARANYÁBAN. Benedek Barna (képünkön) alkotásaiból látható kiállítás Pécsett, a Bara­nya Galériában, a József Attila utcában. A különleges fotómontázsokból, festményekből válogatott tárlat a jövő hét közepéig látogatható.__________________________________________fotó: laufer László A kultúra Kánaánja még odébb van A Kultúraközvetítők Társasága minden évben tanácskozást szervez A kultúra pénze, a pénz kultúrája címmel. Az elmúlt héten Budapesten megrendezett már a 9. sorszámot viselte, és a Városi víziók alcímet kapta. A Magyar Tudományos Akadé­mia kongresszusi termében ezúttal Bécs, Eger, Győr, Debre­cen, Pécs és Budapest mutatkozott be. A pénz kultúrája bur­koltan azt is jelenti, hogy mennyi közvetlen támogatást kap a művészet és a művelődés a gazdasági szférától. Majd tíz éve vizsgálhatja testkö­zelből, önkormányzati szemszög­ből is Pécs kultúrájának pénzügyi helyzetét dar. Újvári Jenő alpolgár­mester, aki a kultúra és pénz ösz- szefüggéseiről szóló tanácskozá­son Pécset képviselte.- Korábban végeztem egy szá­mítást és kiderült: vidéki nagyvá­rosaink éves költségvetésük 4,5-6 százalékot tudják a kultúrára for­dítani, ahogy Pécs is - mondja. - A költségvetések nagyságától függően városonként 500 millió­tól egymilliárd forintig terjed ez az összeg. Az állami támogatás szétosztása mintegy „fejkvóta” szerint és erősen koncentráltan történik, ami nem teszi lehetővé, hogy egyes városok jellegzetessé­geit, különlegességeit érdemük szerint méltányolják. Sorolja a példákat: Pécs belvá­rosának műemléki jellegét, az egyedülálló múzeumok, képtárak létét, a színház teljes kört felölelő tagozatait javarészt figyelmen kí­vül hagyja a támogatási sziszté­ma, és többnyire azt is, hogy mű­vészeti fesztiválok kedvelt szín­helye.- A rendszerváltás utáni nagy átalakulásban voltak törekvések a kulturális intézményrendszer kar­csúsító, finanszírozható ésszerűsí­tésére úgy országosan, mint Pé­csett. Mi lett ennek a hatása?- Megpróbáltuk az önkormány­zat pénzügyi erejének mértéké­ben biztosítani a lehetőségeket. Elmondható, hogy nem csökkent a város kulturális centrum szere­pe, sőt új törekvések is megjelen­tek. Nagyon fontos mozzanat az egyetem megerősödése, a kisebb­ségi kultúra jelenléte, és az egyhá­zak szerepe. Csakhogy miközben élethalálharc folyt a pénzekért, az intézmények fennmaradásáért, nem jutott kellő törődés - országo­san sem - a művelődés tartalmi elemeinek. Akad azért komoly po­zitív változás is: a gazdasági szféra egy része felismerte, hogy kedve­ző reklámlehetőség a kultúra szponzorálása, és a művelt mun­kaerő a legjobb munkaerő, tehát érdemes abba befektetni. A kedvező változásként emlí­tett tendencia intézményenként erősen eltérően mutatkozik. Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház művészeti igazgatója úgy látja, hogy a színház működteté­sét, dologi kiadásait illetően a mi­nisztériumi és önkormányzati tá­mogatás egyaránt tisztességesnek minősíthető. A bevételeikre pedig nem lehet panasz.- A béreket rendezgetjük, de azok még iszonyatosan alacso­nyak. Más tekintetben viszont el­indult egy örömteli folyamat. Ré­gen kuncsorognunk kellett a szponzorokért, ma már viszont nem ritkaság, hogy maguk a cé­gek keresnek meg minket. Csak olyanokkal tárgyalunk, akik nem diktálnak feltételeket, nem akar­nak beleszólni például a műsor­tervbe, mindössze a támogatás té­nyét kell reklámoznunk.- Arra akadt-e példa, hogy va­lamelyik cég azt mondja: adnék pénzt egy bemutatóm, és csak a műfajt jelölöm meg.- Nemrég kaptam igen tisztes­séges összegről szóló levelet egy cégtől: műsortervünkből kivá­lasztva Spiró György Imposztor című darabjának színre vitelét szponzorálja. Van viszont olyan cég, amelyik az egész évadunkat támogatja, és közönségdíjat is ala­pított.- A színház költségei fedezeté­nek mekkora hányada a szponzo­ri támogatás?- Csak négy-öt százalék. Vagy­is még nem vagyunk a Kánaán­ban, de a tendencia határozottan kedvező. Jellege miatt más cipőben jár a pécsi Ifjúsági Ház.- Ha az intézmény nem orszá­gos hírű rendezvény szervezője, akkor nemigen akadnak szponzo­rok. Mecénások pedig még nin­csenek nálunk - summázza a ta­pasztalataikat Nagy Sándor igaz­gató. Néha persze hozzájut az IH is szponzori támogatásokhoz: éven­te 200-300 ezer forinthoz, az összbevétel 1,2-2 százalékához. Vagyis még kevés olyan cég van, amely az ifjúságban meglátja a potenciális fogyasztót.- A pályázatokon jobb esé­lyünk van, bár államilag dotált in­tézményként elég sok pályázatból ki vagyunk zárva. Nemrég 2,2 milliót nyertünk az ISM-től. Eb­ből, meg az önkormányzati ön­részből - 27 év után! - lecseréljük a színházterem székeit. Az újak írólaposak lesznek, hogy a szín­háztermet napközben konferenci­ák megtartására vagy egyéb olyan célra is ki lehessen adni, amely rendezvényen jegyzetelni kell.- Szokták mondani: a kultúra nem árucikk.- Dehogynem az, legalábbis tudni kell eladni. Olyan produk­ciókat kell megszerezni, amikre vevő a közönség. Illik arra is odafigyelni, hogy ne csak bevé­telt produkáljunk, hanem minő­séget is adjunk. Például a jazz néhány eset kivételével mindig ráfizetéses volt nálunk, de elvár­ják, hogy színvonalas együttesek lépjenek fel.- Ez pénzügyileg megoldhatat­lan egyenletnek látszik.- A kultúra az igazi jóléti társa­dalmakban sem tudja eltartani magát, támogatásra szorul. Mos­tanában nálunk szűk esztendők járnak a kultúra felett, de remé­lem, egyre több pénz fog jutni rá. Az IH különösen támogatásra szorul, ha a fiatalok zsebéhez akarjuk mérni a belépődíjakat és nem ahhoz, hogy mennyiért kap­tuk a produkciót. . DUNAI I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom