Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

2002-03-06 / 64. szám

2002. Március 6., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTURA­Nyerjen Nokia 3310-est , DOMINO- * csomagban! Dunántúli Napló HB A tegnapi helyes megfejtések: 1: C, 2: B, 3: C Hány méterről dobják kézilabdában a bün­tetőt? /Ä7 hétről ötről kilencről Melyik szervünkben található a csiga? A a szemben By a gyomorban C a fülben 3 Melyik olasz városban található Michelan- ** gelo Pieta című szobra? /A/ Velencében Firenzében C Rómában Ha tudja a hejyes válaszokat, ma 11 és 14 vagy 16 és 19 óra kö­zött hívja a (72) 505-064-es számot, adja meg regisztrációs számát és diktálja be a helyes válaszhoz tartozó betűket. Ha még nem regisztrált, akkor is telefonálhat, neve, címe és telefon­száma megadása után regisztrációs számot kap és játszhat! A napi megfejtés akkor telitalálatos, ha mindhárom kérdésre tudta a választ. Egy forduló 10 játék­napig tart: hétfőtől a következő hét csütörtökéig. Minden második pénteken sorsolunk, minden má­sodik szombaton közöljük a nyertes nevét. A sorsoláson az is részt vesz, akinek a tíz napból csak egyszer volt telitalálata és az is, akinek tízszer. Akinek több telitalálata van, annak a neve annyiszor kerül a képzeletbeli kalapba, ahány tökéletes megfejtése volt. Nagydíjas pedagógus Könyv a gyerekek vizuális kifejezésvilágáról Évente csupán hárman kapják meg a több, mint 100 éves Ma­gyar Rajztanárok Országos Egyesületének (MROE) díját, melynek utoljára hét éve volt baranyai nyertese. Idén Svas- ticsné Bogáthy Zsuzsanna (ké­pünkön), a pécsi Csokonay Vi­téz Mihály Általános Iskola rajztanára az egyik díjazott.- Egy aktív rajztanár anélkül nem tudja jól átadni a tananyagot, ha maga nem műveli a képzőművé­szet valamelyik területét - véleke­dik a baranyai nyertes. - Ezért he­tente összehozom a szakmabelie­ket a térségből modell- és csend­életfestésre a Belvárosi Általános Is­kolába. Van egy tűzzománc szak­osztályunk is a központi lánykollé­giumban, ugyancsak felnőtteknek. Az alkotó munka produktumai­ból évről évre kiállításokat szervez­nek. A tárlatok helyszíne a Civil Kö­zösségek Háza. Ezek a találkozók amolyan szakmai fórumok is egy­ben, diaporámás előadásokkal, nagy beszélgetésekkel és a progra­mokat mindig megspékeli egy nyá­ri alkotótábor. Utóbbi elmaradha­tatlan, hiszen a pedagógusoknak ez az a nyugodt pár hetes időszaka, amikor mindentől függetlenül csak a kreativitásnak és a kompozíció­nak szentelhetik idejüket. Bogáthy Zsuzsa festményei közül néhány ilyen alkotótáboros mű most a Lur- dy Galériában van kiállítva. Az országos elismerés összete­vője, a gyermekek körében folyta­tott művészetpedagógiai munka is. A tanárnő tagja egy szakmai cso­portnak, amely 8 éven át 10 ezer 10- 14 éves gyerek vizuális képességei­ről készített felméréseket. Pécsett 650 kisdiák kapcsolódott be a prog­ramba, és az elemzésnek olyan ré­szei vannak, hogy miként jelentke­zik az iskolások rajzaiban, vizuális kifejezésvilágukban a család har­monikus vagy deviáns magatartá­sa. A megállapításokat, tanulságo­kat a kiadás előtt álló Képességek enciklopédiája című könyv foglalja majd össze. mészáros b. e. Egy évnyi Diurnus Megjelent Bodor Pál másfél évti­zeddel ezelőtti jegyzeteinek válo­gatása: Diumus-Bodor Pál 365 jegyzete a régi Magyar Nemzetből (1985-1990) címmel. A múlt szá­zad 80-as éveinek második felé­ben hat éven át jelent meg napon­ta Bodor Pál Diumus szignójú ro­vata, összesen kétezer írás az ak­kori Magyar Nemzetben. Ezekből válogatta Szigeti András az egy „évnyi terjedelmű” kötetet, de nem időrendben, hanem hangu­latcsoportokba rendezve. A más­fél évtizeddel ezelőtti írások csok­rához Lengyel László írta az elő­szót, Kaján Tibornak a szerzőről készült rajza az illusztráció, Csíki László jegyzete a pályakép portré utószót. Az utóbbi időben Bodor Pál tárcáival a Dunántúli Napló háziszerzője. A lapunkban már recenzióban méltatott mű orszá­gos bemutatója március 20-án lesz Budapesten. ____________ibi Má rciusi Jelenkor Megjelent a Pécsett szerkesztett Jelenkor márciusi száma, mely­nek élén Sándor Iván A város alatt című regényrészlete, vala­mint Oravecz Imre, Vörös István, Csengery Kristóf és Makay Ida versei állnak. Méhes Károly és Szántó T. Gábor készülő regénye­ikből közölnek részletet, melye­ket Vaskó Péter és Mrena Julian­na versei követnek. Latzkovits Miklós Találós kérdés című elbe­szélése után Villányi László Egy másik rokon című játékos esszé­je, illetve Déri Balázs és Lázáry René Sándor versei olvashatók. A márciusi szám tanulmányro­vata a 2001 őszén megrendezett JAK Tanulmányi Napok előadása­it adja közre: Györffy Miklósnak a „Világirodalom-kriüka” témakö­rében elhangzott referátumát, a konferencia másik témájáról, a „Szerzői önépítés”­ről pedig Vári György és Csehy Zoltán írásait. A kritikarovatban Komákmcs Zoltán méltatja Villányi László Egy másik élet című verseskötetét, Hor­váth Györgyi recenzálja Latzkovits Miklós Hogyan tanultam meg kop­tul című novellagyűjteményét, vé­gül Sándor Iván Rocinate nyomá­ban című tanulmánykötetéről Wemitzer Julianna írt bírálatot. A márciusi Jelenkor mellék­letben közli a tavalyi Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíja­sok írásait, köztük Fenyves Mar­cell, Harcos Bálint, Király Leven­te és Szabó T. Anna verseit, Gaz­dag József és Müllner András prózáit, valamint Mekis D. János és Szilágyi Zsófia kritikai mun­káit. A műmellékletben a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndí­jasok, Fekete András, Kemenesi Zsuzsa, Szabó Dezső és Wechter Ákos fotográfiái láthatók. ■ ZSIRÁF BETEG címmel jótékonysági koncertet tartottak tegnap a pécsi Művészetek Házában. Stumpf Árpád, azaz inkább Zsiráf, ahogy a legtöbben ismerik grafikus-szobrász-énekes, most a sokadik szívmű­tétjére készül. S ehhez nagyon sokan drukkolnak nelti, hogy sikerüljön. Felvételünkön a telt ház előtti koncert egyik előadója, az Unicum Laude és akiért a koncert szólt. _______________________fotó: tóth l. Lé tfontosságúak az óraadók A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudomá­nyi Karán mintegy kétszáz óraadó vesz részt az oktatásban. Alkalmazásuk hol kifejezetten dicsőség, legtöbbnyire szakmai megfontolások eredménye, néha kényszermegoldás. Mint a kar dékánja, dr. Font Márta elmondta, a tan­székek voltaképp a maguk hatáskörében döntik el, kiket szeretnének egy-egy szemeszterben óraadó­ként alkalmazni, ám ehhez min- den esetben dékáni engedély szükséges. A félév előtt óraadói tervben (költségvetéssel együtt) •fL sj j3f»| kell kérvényezni a külsősök al- * kalmazását, de a tanszékvezetők «gBÉí- tapasztalata szerint ritkán érke­zik elutasítás. Kérdés persze, HbpK meddig ér a takaró, azaz hány óraadó kifizetésére áll rendelke­zésre anyagi forrás. Az óraadók, akik egy félévre kiterjedő kurzust hirdetnek meg, természetesen a kari szabályzatban lefektetettek alapján kapják javadalmazásukat, ami pozíciójuk­tól, tudományos rangjuktól függ. Font Márta el­mondta: az óraadók szükségszerűek és egyben lét­fontosságúak a kar életben. Sok esetben kifejezetten megtisztelte­tés, ha egy-egy nemzetközi vagy országos tekintélyt lehet meg­nyerni kurzustartásra, de az érem másik oldala is igaz, amikor kényszermegoldásképp alkal­maznak óraadót. Dr Szendi Zoltán, a Német Iro­dalmi Tanszék vezetője elmondá­sa szerint akkor alkalmaznak óra­adót, ha egy-egy témakörnek nincs főállású specia­listája, mint az ő esetükben pl. a régi német iroda­lomnak. Ennek oktatására a grazi egyetemről nyer­tek meg egy vendégprofesszort, áld úgynevezett blokkelőadásokban, azaz néhány hét alatt adja le a félév anyagát. Ilyen esetekben azonban mindenképp elkél a külső anyagi segítség is, hiszen az egyetem­nek nem áll módjában grazi fizetést biztosítani, így aztán alapítványok, kulturális intézetek segítenek.- Az óraadók hasznosak, mert állandó frissülést je­lent a felbukkanásuk - véli Szendi Zoltán -, de az is igaz, hogy hosszú távon nem lehet rájuk építeni, hi­szen a mobilitás mellett legalább olyan fontos egy tanszék életében a stabilitás is. És egy-egy szakdolgo­zatot, mondjuk, csak hosszú, akár több féléven át tar­tó közös munkával lehet tisztességesen elkészíteni. Dr. Szijjártó Zsolt, a Kommunikációs Tanszék ve­zetője is úgy vélekedik, hogy a vendégoktatók jók az álladó munkatársak és a diákok számára egyaránt. Más kérdés, hogy a szakma nagy neveit szinte csak baráti kapcsolatok révén lehet Pécsre csábítani, mert a nagyjából a közalkalmazotti fizetéshez köze­lítő, átlagosan 2000 forint/óra javadalmazás nem igazán vonzó, jóllehet az egyetemnek ez is sok pénz, hiszen legtöbb esetben útiköltség- és szállás­térítés is társul az óradíjhoz.- Indokolt esetenként bizony a tiszteletdíjat ki kell egészíteni más forrásból, de muszáj csinálni a szakma és az egyetem érdekében, mert különben egy idő után nem lennénk rajta a térképen. A hallgatók, mint kiderül, ritkán tesznek javasla­tot arra, hogy kit’szeretnének tanáraik között látni, a tanszékvezetők inkább a „követő” megoldást vá­lasztják: azt a vendégoktatót, aki különösen nép­szerű és megmozgatja a hallgatóságot, megpróbál­ják hosszabb távra az egyetemhez kötni, s ellenke­ző esetben, akármekkora szaktekintély is valaki, ha a diákok körében nem túl sikeres, nem hosszabbí­tanák vele szerződést. MÉHES K. Eltérő ízlések, egyforma pofonok Amikor bizonyos, hogy nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja A Ferencesek utcájában két üzlettulajdonos alaposan összerúg­ta a port. A nyílt utcán ütötte a régiségkereskedő idős úy a fiatal antikváriust. A vita oka a zene volt, no nem az eltérő ízlés, ha­nem a hangerő hevítette az indulatokat, bár a szomszédok sze­rint az ellenségeskedésnek mélyebben vannak a gyökerei. Az ilyen „zenés” ügyekre nincs egyértelmű jogszabály, a hatóság is személyes megítélés alapján dönti el, hogy kinek van igaza. Vi­szont az önbíráskodásnak súlyos következményei lehetnek.- Hogy mi történt? Hát a múlt hét egyik délutánján látom, hogy kijön az öregúr a régiségboltjából, átsiet az üzletem bejáratához és szó nélkül el­vágja az utcára kitett hangfalak veze­tékeit. Kimentem megkérdezni: Most meg mi nem tetszik? Jobb így az ön lelkének? Mire a válasz: Már ezerszer megmondtam, hogy ne üvöltsön itt ez a förtelem. Ezután rá­lépett a lábamra és elkezdett lökdös- ni. Én igyekeztem eltartani magam­tól, de egyre inkább felbátorodott, és elkezdett ütlegelni. Nem ütöttem visz- sza, direkt hátratartottam a kezemet. Persze nem estek jól a pofonok, így szavakkal cukkoltam: Mi van bunkó, jobb így neked? Közben csak moso­lyogtam, és odatartottam a képemet. Lehet, hogy ez ingerelte, mert még vagy hatszor a képembe vágott, majd a boltjába is berántott és ott folytatta. De könyörgöm, azzal él vissza, hogy idős? Ha az bántja a szemét, hogy nem tud kihozni a sodromból, meg­mondom, tudok én is akkorát ütni, hogy laikus is látleletet adhat utána. Aki látott verekedni, az tudja, nem kell engem félteni, punkkoncerteken sem tudtak a földre vinni. Aztán sorolja jogos, vagy vélt sé­relmeit. Korábban a szomszéd a ka­pualjban álló biciklijének leeresztet­te a gumijait. Másrészt úgy véli, a ré­giségkereskedőt mindenki utálja a környéken, mert a kocsijával rendre beáll mások üzlete elé. Van olyan közös ismerősünk - mondja, akivel azért nem áll már szóba, mert né­hány hétig ná­lam dolgozott.- Három éve nyitottam, de a zene kezdettől fogva vita tárgya volt köztünk - eleveníti fel a kezdeteket a fia­talember. - Már régebben is le­tépte a vezetéket, tavaly nyáron meg bejött az üzletbe, amely tele volt vendégekkel és üvöltözni kezdett. Mire elnézést kértem a bent lévők­től: Bocsánat, az úr nem vásárol, csak a szomszédom. Hát így pereg­nek a hétköznapjaink. Megmutatja a zaj forrását, a midi­tornyot is, mely nem jobb és nem rosszabb, mint amilyen a legtöbb la­kásban megtalálható. A CD-k árá­ban ott a sugárzási díj, jegyzi meg, ha pedig a szomszéd bejött szólni, hogy hangos a zene, akkor mindig lehalkítottam. Ki nem kapcsoltam, teszi hozzá, mert ez egy CD-bolt is, és az a cél, hogy a vevőt becsalogas­sam. Másrészt soha nem metálzene szól, legutóbb például, amikor a ve­rekedés történt, a cambridge-i egye­tem kórusa énekelt Bach-dalokat.- A történtekről nem óhajtok nyi­latkozni - mondja a régiségkereske­dő. Azt azért hozzáteszi, hogy sze­rinte nincs értelme tovább spannol- ni az emberek idegeit üyen pitiáner dolgokkal. Úgy véli, az országnak van elég problémája, mint hogy ilyen csip-csup magánügyekkel fog­lalkozzon. Az egyik szomszédos üzletben dolgozó hölgy megerősíti, hogy a látta a verekedést, a fiatalember va­lóban nem ütött vissza. A nő úgy ér­tékel, hogy nem csak a hangerőről van itt szó, az idős úr irigykedik, mert hozzá kevesen járnak vásárol­ni, a CD- és könyvkereskedésben meg még késő este is hemzsegnek az egyetemisták. - Az öregúr egy nehéz ember - folytatja -, hói a sze­métért veszekszik a környékbeliek­kel, hol elállja kocsival az utat. Egy férfiszomszéd tanúja volt a dulakodásnak. Ő azt emeli ki, a fiatal­ember valóban provokálta a másik felet, hogy üsse meg. Abban azon­ban egyöntetű a véleményük, hogy a zene itt még soha nem volt olyan hangos, amiért veszekedni kellett volna. Más kérdés, hogy a hangfalak a régiségkereskedés felé sugároznak.- Biztos, hogy jogi útra terelem a dolgot. Látleletet ugyan nem vetet­tem fel a sérülésekről, de tanúk van­nak rá, hogy megsértett a személyi­ségi jogaimban, és megrongálta a berendezést. Ismert vállalkozó va­gyok, és lejáratott a vevőim előtt. Va­lójában az a célom, hogy hagyja már abba ezt a primitív áskálódást, de úgy látszik nincs más mód, mint feljelenteni - összegzi a történteket az antikvárium tulajdonosa. Szilágyiné Szeitz Márta, az ön- kormányzat szabálysértési csoport­jának vezetője elöljáróban kijelenti, hogy önkormányzati rendelet nem tiltja sem az utca zenélést, sem azt, hogy a boltok elé hangfalakat rakja­nak ki. Legfeljebb közterület-hasz­nálati engedélyt kérhetnek, ha pél­dául a hangfal túl nagy területet fog­lal el. Ugyanakkor a hangszóróból nem hirdetheti magát az üzlet, mert az már reklámtevékenységnek szá­mít, amihez külön engedély kell. Akit pedig az így hallható zene za­var, az csendháborítás miatt kezde­ményezhet eljárást a jegyzőnél. A jogszabály szerint akkor kell az ön- kormányzatnak beavatkozni, ha va­laki indokolatlanul a mások nyugal­mát zavaró, a megengedettnél na­gyobb mértékű zajt okoz. A megen­gedett mérték 55 decibel. A bizonyí­tási eljárás tanúk meghallgatásából, helyszíni mérésekből áll. Az emlí­tett ügyben ilyen vizsgálati kérelem­mel eddig még nem fordultak a vá­ros szabálysértési osztályához. A tényállást ismertetve a szakem­ber kifejti: a sértett rongálás miatt kérheti az önkormányzat beavatko­zását, itt a kártérítés pénzbüntetés­sel párosulhat. A történet további ré­sze, a pofozkodás, az esetleges be­csület- vagy személyi jogsértés pol­gári peres úton orvosolható. MÉSZÁROS B. ENDRE Szilágyiné Szeitz Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom