Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

2002-03-01 / 59. szám

2002. Március 1., péntek RIPORT 7. OLDAL K ü L T Ú R A Botrányosan őszintén Érzéki, gusztusos feszültségeken át u végső áhítatig Magyarországi ősbemutatóként láthattuk a pécsi Harmadik Színházban, Eve Ensler: A vagina mono­lógok című művét, Moravetz Levente rendezésében. A világsiker nálunk is folytatódik. A pécsi bemuta­tóval egy időben, a Thália Színház is műsorára tűz­te, az első olvasatra meghökkentő című darabot. Azaz, szó sincs darabról. Az ilyen típusú szer­kesztett műsorokat, az irodalmi színpad alakította ki, bár, a legrangosabb drámaírók is éltek időnként e dramaturgia lehetőségével. Igaz, a legjobb előadá­sok e műfajban akkor születtek, ha a rendező, szín­padra állításuk során, színházi eszközökkel élt, mint ezúttal Moravetz is. A szerző konkrét interjúkat emelt irodalmi szö­veggé, ezeket szerkesztette olyan rendbe, hogy a néző elámuljon, meghökkenjen, borzongjon, érez­ze kulturális fölényét, levethesse tudat alatt még őr­zött gátlásait, cinkosan kacagjon, s végül megha­tódjon. Sikerorientált dramaturgia. Csak a címet rühellem kissé. A DN előzetesében, kollégám azt írta: „többek között Tandori Dezső közreműködésével” készült a fordítás. A propagan­daanyagok ezt sem jelzik. Kinek hányjam a szemé­re, hogy a triviális és közönséges vagina, magyarul hüvelyt jelent. A női testnek azt a misztikus részét, amelyet hol trágár szóval, hol költői szimbólumok­kal nevezünk, latinul vulvának hívják. A szó erede­tileg a méhet jelölte, de már réges rég a szemérem­testre vonatkozik. A szóalak is finomabb, meghit­tebb, s a produkcióban főként erről beszélnek. A szómágia törvénye szerint, amit meg tudunk ne­vezni, azt birtokoljuk, afölött hatalmunk van. Nem mindegy hát, hogy nevezzük meg. Bár valószínű, hogy az írói cél tartalmaz némi botránkoztatási szándékot, mint a New York-i isko­lához tartózók legtöbb írása. A legfontosabb törek­vés azonban a tabuk feloldásának segítése. Ettől elementáris az előadás. Többnyire nőnek és férfinak születünk. Nembe­li lényegünket, elsődleges ivarjegyeink határozzák meg. Az ősi társadalmakban, ahol a nép fennmara­dását a termékenységkultusz biztosította, nimbu­sza, kultusza volt e jegyeknek. Mindebből mára csak néhány keleti kultúra őrzött meg emlékeket. Eörsi István költőnek mesélte egy jobb körökből származó rabtársa, 1956 után a börtönben, hogy amikor menyasszonya engedett könyörgésének, s az esküvő előtt hajlandó volt lefeküdni vele, felpo­fozta és kirúgta az arát. Eörsi miértjére, azt felelte: mert élvezett a kurva. Sokáig reméltem, hogy ezt csak a költő találta ki, de hasonló felfogású, régi vágású urakkal, azóta magam is találkoztam. Ha vetélkedni akarnék Eve Enslerrel, az európai, afrikai, közel-keleti férfiak ostobaságának és terror­jának történetéből, riasztóbb példákat tudnék felso­rolni. El kell hát ismernem a monológok igazát és időszerűségét. Még akkor is, ha úgy érzem, a sérel­mekről, a gátlások levetéséről, az öröm megszerzé­séről esik több szó. Igen, az öröm jogunk, erőforrá­sunk is. De mintha a kudarcokat soroló kedves Eve nem tartaná elég fontosnak a kommunikációt, az örömszerzés örömét. Remélem, ez nem a feminis­ták terrorjának előszele. De eszembe jut: Európá­ban, Svédországban éltek a fiatalok először nagyon szabados szexuális életet. S évtizedekre ellényegte- lenült a svéd szerelmi költészet. Nincs erkölcsi ki­fogásom a mechanikus örömszerzés ellen, ám a kölcsönöset, magasabbrendűnek, teljesebbnek hi­szem. A produkcióról csak jót mondhatok. Hatásos Bényei Miklós díszlete. A vagina monológok falli- i kus szimbólumok és egy levont vi- torlájú hajó előterében hangzanak el, minimális, de funkcionálisan jól használható bútorok között, s közben minden nagyon elegáns. Bodnár Enikő jelmezei szerencsé­sen hangsúlyozzák, hogy három különböző típusú nő a szereplő, a ruhák szinte erősítik a színészek karakterét. De semmi sem frivol, csak érzéki, gusztusos. A rendező másodpercre sem hagyja a mono­lógokat hordószónoklattá válni. Szituációk sorát kreálja, nagysze­rűen él a csönd és a némajáték fe­szültségteremtő eszközével. A fe­szültséget hatásos világítással is fokozza. Lassan elfelejtjük, hogy Dévé­nyi Ildikó szubrett volt. Drámai ereje, a szereppel való empátiája egyre figyelemre méltóbb. Nyertes Zsuzsát és Xantus Barbarát a pé­csi közönség elsősorban könnye­debb tévéműsorokból ismeri. Zsuzsa a legpikánsabb pozíciók­ban is nagyon emberi tud marad­ni, percre sem viccelődik, szinte kislányos bájjal jelenít meg komi­kus és tragikus dolgokat, ettől nem csak nevében Nyertes. Xan­tus Barbara kapta a legnagyobb lehetőséget. Él is vele. A barbár katonák meggyalázta boszniai nő tragikus történetét megrázó színészi eszközökkel adja elő. Az sem zavart, hogy néha nem értettem halkabb szavait. Az atmoszféra, amit teremtett, megrendítő volt. Nem összevethető, de hasonló színészi bravúr, amikor a különböző típusú nyö­géseket mutatja be, szeretkezés közben. Ezt nem lehet kéziratból megtanulni. A hatás frenetikus. Szerencsés oldása sok addigi feszültségnek, s elő­készítése a végső áhítatnak, amely a születés pro­fán misztériumáról szól. Bükkösdi László Xantus Barbara a vidám és a tragikus szerepekben is hiteles volt fotó: müller a. PÉCSI FOTÓS SIKER. Több ezer beküldött fénykép közül választotta ki díjazottnak a fiatal pécsi gé­pészmérnök, amatőr fotós, Jermás Krisztián munkáit az Utazás a világ körül című fotópályázat szakmai zsűrije. Az alkotó baranyai természeti értékeiről készítette látványos kollekcióját. __________ ■ Ni ncs gazdája a kamarazenének A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia két neves tanára, ha­zai és külföldi kamarakoncertek állandó szereplői, Zs. Szabó Mária hegedűművész, és Kemenes András zongoraművész ad­tak szonátaestet a héten a Művészetek Házában. Zs. Szabó Mária kisebb-nagyobb vonószenekarokban játszik, és a Danubius vonósnégyesnek is ve­zetője. Arról kérdeztük, mennyi­ben más a felkészülés a kamara­együttesi és a zenekari szerepre?- Minden fellépés más, mert egy együttes nagyban függ azok­tól, akikből áll. A ráhangolódást azonban inkább a darab szerzője, a zenemű jellege határozza meg. Kinek mi tetszik: a kamarazené­ben a tagok vitatják meg, hogy milyen lesz az interpretáció, a ze­nekarnál a karmester többnyire teljesen átveszi az irányítást.- Zenetanárként és két évtize­des tapasztalattal rendelkező elő­adóművészként hogyan látják, változik itthon a komolyzene megítélése?- A közönséget ma is ugyan­úgy érdekelné a komolyzene mint 15 éve, de sokat változott a szervezés és a koncepció, ahogy a műsorokat összeállítják. Tény, hogy a könnyűzene iránt sokkal nagyobb az érdeklődés, de ez ré­gen is így volt. Az elszomorító az, hogy a két műfaj koncertjeinek felvezetésében, a reklámozásban, a marketing vonalán óriási a kü­lönbség.- Hogyan találkoztak össze Kemenes Andrással?- Csak két hónapja játszunk együtt, de több, mint húsz éve is­merjük egymást, egészen kis ko­runkban egyszerre kerültünk a Zeneakadémia előkészítő tagoza­tára. Aztán egy időben tanítottunk a kecskeméti Kodály iskolában és ekkor voltak közös koncertjeink is. Mindig szerettünk kamarázni, most újra egymás mellé sodród­tunk, mert még nem aknáztuk ki azt a repertoárt, amelyet a hegedű- és a zongorairodalom kínál.- A pécsi közönség milyen új le­mezeken találkozhat a művészek nevével?- Azt még nem tudni, hogy eb­ből a szonátaestből lesz-e felvé­tel, mindenesetre a koncertkörút folytatódik. Jómagam Dinnyési Zoltánnal készítek lemezeket, most éppen egy Szöllősi András- darabon dolgozunk - mondja Kemenes András.- A Danubius vonósnégyessel több kamaralemezem is megje­lent, a napokban pedig egy cselló­hegedű duó CD-m kerül a boltok­ba - teszi hozzá Zs. Szabó Mária.- Keveset alkotnak a mai elő­adók. Mi az oka?- Ennek hosszú történeti folya­mata van. A komponálás, az előadóművészet és a tanítás még a XX. század elején is teljesen összekapcsolódtak. Napjainkra viszont annyira kifinomult az elő­adókkal szembeni elvárás, hogy egyes művészek már csak bizo­nyos stílusban játszanak, például csak régi zenét, vagy csak kortárs darabo­kat.- Nincs ott az emberben állandóan az alkotás kis­ördöge?- Dehogynem. A ma­gam részéről az improvi­záció mindig foglalkozta­tott. Titkot árulok el, a főis­kola után dzsesszfolk csa­patban játszottam, s olyan fokra jutottam, hogy dön­tenem kellett, a pálya me­lyik útját választom - így a hegedűművész. - A Gép- folk együttes utódzeneka­ra volt ez, de végül is nem bántam meg, hogy a kamaraze­nélést választottam. Mellesleg há­rom évig indiai hangszeren is próbálkoztam a folkzenével.- Én csak apró változtatásokra vállalkozom - szerénykedik Kemenes András. - Erre a pécsi koncertre is tartogattam egy meg­lepetést, Mozart Esz-dúr szonátá­jának rondó tételébe csempész­tem be egy általam kiötlött impro­vizációs betétet. MÉSZÁROS B. E. Zs. Szabó Mária és Kemenes András fotó: t. i_ Nem lehet kormány SZDSZ nélkül! Online-interjú Fodor Gáborral és Ungár Klárával, az SZDSZ Országos A Dunántúli Napló online-szerkesztőségének tegnap Fodor Gá­bor, az SZDSZ ügyvivője és országgyűlési képviselője, vala­mint Ungár Klára, az SZDSZ Netpárt ügyvivője volt a vendége. Az interjú szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük.- Ungár Klára egyéni képviselőjelölt­ként indul Kaposváron a választáso­kon. Miért épp ott? (Kovács Margó) U. K.: - A kaposvári SZDSZ kért fel rá. Úgy vélem, hogy az ország ér­dekét, így a kaposváriak érdekét is tudom képviselni az Országgyűlés­ben.- Van-e olyan parlamenti fide- szes politikus, akivel Fodor Gábor a „szakítás” után is jó viszonyban ma­radt? (Pécsi Dani) F. G.: - Igen van, de nem mon­dok neveket, mert nem akarok ne­kik kellemeüenséget okozni. El­mondásuk szerint a Fideszben ma is az a helyzet, hogy ha kiderülne, hogy szóba állnak velem, akkor büntetésre számíthatnának.- Kiábrándító, ahogy maguk a még egyetlen igaz szót sem író Ken­de doktorral kajánkodtak egy tévé­műsorban. Lehet esélye a liberális eszméknek, amikor ilyen ellent­mondásosak az azokat megtestesítő személyek? (súgok) F. G.: - Téved, Kende Péterrel semmilyen televízióműsorban nem szerepeltünk együtt. Azt megértem, hogy a Csak a narancs volt című könyv sokaknak fáj, mert igaz. A Fi­desz eltorzulását, vezetőinek lélek­tanát szerintem jól meg lehet érteni a könyvből.-Kuncze Gábor azt javasolta a Fi­desznek, hogy húzzanak el Nem gondolják, hogy önöknek kéne el­húzni, hisz a szócikked kötött frigy után meredeken zuhant a népszerű­ségük? ( Ladika Mariska) F. G.: - Meggyőződésem, hogy ellenzéki győzelem lesz a választá­sokon. Kormányt az SZDSZ nélkül nem lehet alakítani. A kérdező rosszul emlékszik: a szocialisták­kal kötött koalíció után 1994-ben meredeken emelkedett a szabad demokraták népszerűsége. A vá­lasztásokon akkor valamivel több mint 19%-ot kaptunk, a koalíció- kötés után 26%-os volt a népszerű­ségünk.- Miért használta az adjunktusi fokozatot, amikor nem volt az? (ad­junktus) F. G.: - Rosszul emlékszik, nem használtam. Ajánlott szakirodalom: Ki Kicsoda, Parlamenti Almanach.- Hogyan lehetséges az, hogy a Heti Hetes már minden pártot a nyelvére vett, kivéve az SZDSZ-t? Csak nem azért?! (Molnár G.) F. G.: - Szerintem más műsort néz.- Milyen érzés nőként politizálni? Lesz-e valaha Magyarországon nő miniszterelnök vagy köztársasági el­nök? (MGergely) Tanácsának tagjaival U. K.: - Igen, lesz. Jó érzés nőként politizálni, sőt nőnek is jó lenni.- Nem gondolja, hogy Haider csak kiscserkész lehetne Orbán Vik­tor mellett? (BGery) F. G.: - Ma Orbán Viktor a ma­gyar Haider, Csurka pedig Le Pen.- Önök hogyan építenék fel a bal­káni szintre süllyesztett egészség- ügyi rendszert, a kórházakat és a betegellátást? (Viktória) U. K.: - Nézze meg a veszhe- lyzet.hu site-unkat, ahol a részletes egészségügyi programunk megta­lálható.- Szerintem irány a M1ÉP, ők biz­tos bekerülnek, de az SZDSZ eléri majd a küszöböt? Mert a kilincs ki­csit magas még. (tinill) U. K: - A küszöb nem magas, és az SZDSZ 10%-nál többet fog kapni a választásokon. A MIÉP pedig az ország szégyene.- Kuncze Gábor meg fogja-e láto­gatni a Terror Házát azután, hogy 1995-ben a BM igazolást adott arról, hogy az ÁVH senkit nem bántalma­zott? (Turul) F. G.: - Biztos meg fogja látogatni és én is el fogok menni. Egyébként szerintem helyes megemlékezni az országot katasztrófába taszító 20. századi jobboldal politizálásáról, amely a nyilas terrorral ért véget, illet­ve a sztálini terrorról is. De nem he­lyes összekeverni a holokausztot és az ÁVH-t. Kunczénak egyébként volt bátorsága 1995-ben korrigálni egy beosztott tévedését.- Az SZDSZ kormánypártként mi­lyen álláspontot képviselne a Hü Gyü­lekezetével kapcsolatban? (kávé) F. G.: - Mindig a vallásszabadság pártján álltunk. Egy szabad és de­mokratikus országban mindenkinek a magánügye, hogy vallásos-e.- Mü ígér az SZDSZ Pécsnek? (Pécsi Dani) U. K.: - A 6-os utat Pécsnek, és ezen túlmenően egy rendes 7-es utat. Mi nem beszélünk róla, ha­nem építeni fogjuk az utakat. Az el­lenzéki vezetésű önkormányzato­kat pedig nem fogjuk megbüntetni. (Az online-interjú teljes egészében a umAV.dunantidinapb.hu alatt olvasható.) MÉSZÁROS B. ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom