Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

2002-03-28 / 85. szám

ill 2002. Március 28., csütörtök Á T A B EMU T A T K 0 Z I K 13. OLDAL Már csak a csatorna hiányzik Átán A polgármesteri hivatalban mindent el lehet intézni Zsáktelepülés, beszorítva a Tenkes és a Mecsek közti dimbes-dombos vidékre, Szőkéd alatt - adnak tréiás útbaigazítást a kérdezőnek, ami igaz is, az Egerág utáni kis településről már csak Átára vezet az út. Onnan meg csak földúton lehet eljutni Kistótfaluba - ha nem csapadékos az idő­járás. Mert bizony akkor néhány szaka­szon a szekérkerék is a tengelyig merül a latyakban. A falu egyébként majdnem összkomfortos, a csatorna ugyan még hi­ányzik, kiépítésére viszont már beadták a pályázatot, az állami támogatástól függ, mikor kezdik a beruházást. Ki gondolná, hogy a huszadik század végén még volt olyan falu Baranyában, ahol nem volt veze­tékes ivóvíz. Pedig jó pár településen a 90-es évek elején létrehozott önkormányzatok első nagy kiadása éppen az egészséges ivóvízhálózat kiépítése volt. Soós Nándor polgármester szerint az itteniek sokáig megelégedtek a fúrt kutakkal, s a tanácsi időszakban is fejlődött a falu, például az esővízlevezető árkok egy részét akkoriban tisztították ki és bélelték betonlapokkal. Az em­berek igénye is növekedett, sokan átalakították lakásukat, a konyhába meg a fürdőszobába a ve­zetékes víz dukált. Arról meg nem is beszélve, híre járt, az intenzív földművelés erősen szeny- nyezi a talajvizet, s bár a Köjál folyamatosan iha- tónak minősítette a kutakból nyert éltető elemet, azért nem árt az óvatosság.- Éppen emiatt is igényelték sokan az állami­lag folyamatosan ellenőrzött vezetékes ivóvizet. A LAKOSSÁGSZÁM VÁLTOZÁSA 350 410 430 237 _ 1 1940 1952 1961 1972 2000 Pályáztunk, nyertünk is, olyannyira, hogy az ön- kormányzat magára vállalta a kiépítés teljes költ­ségét. Erre hitelt is fel kellett venni, évente 450 ezer forintot fizettünk törlesztésként. Szerencsé­re a napokban lejárt a kölcsön, ez sem terheli már az idei költségvetésünket. Szinte minden évben történt valami a telepü­lésen. Kiépült a telefonhálózat, addig csak a pol­gármesteri hivatal előtti utcai fülkéből lehetett sürgős esetben telefonálni. Manapság már min- denld saját költségére megkaphatja ezt a szolgál­tatást, sokan éltek is ezzel, már minden második házban működik a távhívó-berendezés. Az esővízlevezető árkok rendbetétele* is sürgőssé vált, ugyanis a pünkösd körüli felhőszakadások miatt a falu mélyebb részeire zúduló víztömeg rendre elöntötte a környék házait, tetemes kárt okozva az ott lakóknak. A vis maior keretből kaptak támogatást, meg- toldották saját forrással, meg társadalmi munká­val, s kitisztították a fa­lun kívüli és belüli árok­rendszert, renoválták a hidakat. Manapság már jöhet bármilyen nagysá­gú égi áldás, a völgyben lévő házakat nem fenye­geti az elöntés veszélye. Járdákat is építettek, a területfejlesztési alapból nyert pénzen 1,5 kilo­méter hosszú gyalogos utat építettek az állomá­sig, főleg azért, hogy a pályaudvar melletti la­kóházakban élők szilárd burkolatú járdán közlekedhessenek hazáig. A kerékpárutat is kiépítették az állomásig, hogy baj esetén a mentők és a tűzoltók könnyen megkö­zelíthessék a lakónegyedet. Vásároltak hóeké­ket, egyikkel az utat, a másikkal pedig a járdákat tisztítják. Az alapgépet különféle adapterekkel is fel lehet szerelni, úgyhogy ezzel végzik a kültéri Soós Nándor, a község polgármestere utak karbantartását, a közterek fűnyírását is. Legutóbb a közvilágítást modernizálták, a régi oszlopokat felújították, újakat is telepítettek, azo­kat energiatakarékos lámpákkal szerelték fel. A beruházás hamarosan megtérül, hiszen ezzel a közvüágítás költsége a felére csökken. Az utób­bi időszak legnagyobb akciója a földgáz beve­zetése volt. A családok 60 százaléka igényelte a gázszolgáltatást, igaz, néhányan az aránylag nagy költségek miatt egyelőre nem tudják igénybe venni. Az ön- kormányzat 30 ezer fo­rintos támogatásával, meg a visszaigényelhető 15 százalékos közüzemi hozzájárulással tényle­gesen csak 51 ezer forin­tot kellett fizetniük.- Egyébként a polgár- mesteri hivatalban az ügyfélfogadási időszakban szinte mindent el lehet intézni - mondja végeze­tül Soós Nándor. - Nem kell például senkinek bemenni Egerágra a körjegyzőséghez, hogy befi­zesse az iskolások menzadíját, a jövedelempótló és szociális segély ügyeket is helyben intézzük. Alt A település története A török hódoltság után pusztává vált az addig meglehetősen sűrűn lakott település. A főként mezőgaz­daságból, növény- és állattenyész­tésből élő lakosság a környező er­dőkben talált menedéket, sokan a védettebb falvakba menekültek. 1691-ben Boszniából érkezett rácok népesítették be. A Rákóczi szabad­ságharc időszakában ismét elnép­telenedett, majd horvátok teleped­tek itt le. A török hódoltság után sokáig Hátának hívták, a 19. század derekára „lekopott” a H betű, azóta Átaként szerepel a térképen. Az 1940-es évekből származó statiszti­kai adatok szerint akkoriban túl­nyomó többségében horvát csalá­dok, kisebb számban németek lak­ták a települést. Végig jellemző volt a mezőgazdasági foglalkoztatás, ipar ide nem települt. Jelenleg a munkaképes korú lakosság túlnyo- mó többsége Pécsre ingázik. ■ Csak egy vállalkozó Valamikor a régmúlt időben Áta ar­ról volt híres, hogy Dél-Dunántú- lon itt állították elő a legfinomabb savanyúságokat, savanyított ká­posztát. Ebből, no és a tevékeny­séghez kapcsolódó kertészetből az akkori körülményekhez képes jól megéltek az emberek. A történe­lem folyamán átalakuló gazdasági rendszerek aztán fokozatosan elle­hetetlenítették ezt a tevékenységet, a termelőszövetkezeti tagosítás pe­dig a tevékenység alapját képező termőföldet vette el a vállalkozók­tól. A kilencvenes években a kör­nyék földterületének többsége is­mét magánkézbe került, ám az ősi mesterséget, a kertészeti tevékeny­séget, a savanyúságkészítést már csak egy vállalkozó folytatta. A me­zőgazdaságban nagyon kevesen dolgoznak, akinek földbirtoka van, az vagy bérbe adja, vagy pedig csak kiegészítő tevékenységként termeszt rajta takarmányt, kultúr­növényt. A munkanélküliség szin­te ismeretlen a faluban, jelenleg csak egy segédmunkást regisztrál­nak, szociális segélyben is csak né­hányan részesülnek. Az idei elfo­gadott költségvetésben (21 millió forint) erre 3 millió forintot szándé­koznak költeni. A falugazdálkodás 4,5 millióba kerül, az iskolára, óvo­dára, a körjegyzőségi hozzájáru­lásra 3 millió az előirányzat. A mű­velődési ház felújítását tovább foly­tatják, 800 ezer forintért a vizes­blokkot alakítják ki az épületben. A falu gazdái A polgármester immár második ciklusban Soós Nándor (48 éves, nyugdíjas). Alpolgármester Kovácsevics Györgyné (41, boltvezető). Az önkormányzati testület tagjai: Bélavári Antal (57, falugondnok), Nagy Tamás (33, szakács), Pátkai Jenő (36, vállalkozó), Hetényi Gá­bor (28, kereskedő). Körjegyző (Egerág, Áta, Szőkéd, Kisherend) dr. Kása Péter. Kápolna négy felekezetnek Hosszú időn keresztül a volt iskolaépület­ben, meglehetősen mostoha körülmé­nyek között tartották az istentiszteletet. A nemrégiben megépült kápolnát négy felekezet használja Az oktatási intézményben már a 60-as években megszűnt a tanítás, a gyerekek Egerágra jártak a körzeti általánosba, ahol igen magas szintű oktatás folyik. Az épület állaga folyamatosan romlott, senki sem fordított nagy gondot a tatarozására, csak annyi munkát végeztek a falakon, a tetőszerkezeten, hogy veszé­lyessé ne váljon. A 90-es évek elején aztán megegyezés szü­letett az egyház és az önkor­mányzat között, hogy az épü­letet a falu költségvetéséből felújítják, kialakítanak benne egy kápolnát, ezt követően közösen tartják fenn. Az egy­házi szertartásokhoz illően alakították ki a belső teret, a berendezéseket. A kápolnát a településen működő négy fe­lekezet (római katolikus, re­formátus, görögkeleti és evangélikus) veszi igénybe összejövetele- ik megtartására. _________________ ■ Az oldal az átai önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor Konditerem a fiataloknak Mint minden településen, itt is igényelték a fiatalok a klub létrehozását, csak hát erre Átán kevés lehetőség kínálko­zott. A 60-as években épült, a 70-es években még a helyi ter­melőszövetkezet által magtár­nak is használt kultúrházat ugyan 1996-ban felújították, ám itt sem tudtak olyan helyi­séget kialakítani, amely a fia­talok különcnek egyáltalán nem nevezhető igényeit kielé­gíthette volna. Mellette ugyan létrehoztak társadalmi mun­kával a legifjabb generációnak játszóteret, ezzel viszont még korántsem volt megoldva a ti­nédzserek gondja. A nagyte­rem megfelel a falu rendezvé­nyeinek (például a falugyűlés, falunap, majális) megtartásá­ra, ám ott nem lehetett létre­hozni például konditermet. Mert erre volt a leginkább szükségük, hiába, menni kell a divat után, s ha edzőtermet Kis A település nem tervez az elkö­vetkező években nagy beruházá­sokat, hiszen tulajdonképpen mindent (természetesen a szennyvízcsatornán kívül) létre­hoztak, amely egy ilyen kis falu­ban a normális élethez szüksé­geltetik. Átát is felfedezték a tu­risták, főleg a külföldi vadászok kedvelik, idényben sűrűn láto­gatják a környező réteket, erdő­ket. A faluban régóta működik vadásztársaság. A külföldiek el­helyezéséről a társaság vadász­házában gondoskodnak. Né­hány német már vásárolt is há­zat a településen, ám szükség lenne újabb vendégmarasztaló helyekre. Az önkormányzat a kápolna mögötti, volt tanítói la­kás átalakításával próbál a szál­lásgondokon enyhíteni, remé­nyeik szerint az idényben telített lesz ez a vendégfogadó. Abban tó nagy reményekkel is bíznak, hogy egyre többen vállalkoznak majd a falusi tu­rizmus szolgáltatásait bizto­sítani. Ugyancsak a tanítói la­kásban alakítják ki a bosnyák népi emlékeket felvonultató Matusek-múzeumot. A kiállí­tási tárgyak rendelkezésre állnak, hiszen a valamikori néptanító, Matusek László szorgalmasan összegyűjtötte a bosnyák relikviákat, ame­lyet egy bemutató kapcsán a mohácsiak kölcsönkértek, de azóta sem került vissza a fa­luba. Ugyancsak nagy remé­nyeket fűznek a horgásztó­hoz. A terület az önkormány­zat tulajdona, mint ahogy a halőrház is, de a helyi hór- gászegyesület bérli. Szinte a horgászhelyekig betonút vezet (ez az 1996-ban elkészült, az ál­lomásig vezető kerékpárút, ame­A falu mellett lévő horgásztavat idegenforgalmi célra szánják Falugondnok és mezőőr A falu ügyes-bajos dolgainak intézé­sére, a közterületek karbantartására, no meg a valamikor pályázaton nyert iskolabusz vezetésére önálló munka­kört létesítettek. Amikor a testület döntött, már tudták, erre is lehet pá­lyázni, az állam bizonyos lélekszám alatti településeken létesített falu- gondnoki állás költségeinek egy ré­szét évenként fedezi. A pályázaton nyertek is, ennek következtében nem jelent nagy terhet a településnek az egyébként is szükséges „mindenes” foglalkoztatása. A buszt az iskolások szállítására kapták, ám ha erre sort kerítettek volna, a Volán bejelentette, azonnal megszünteti a reggeli és a délutáni iskolajáratokat. Ez viszont feszültséget okozott volna a faluban, hiszen a járatokon nemcsak az isko­lások, munkába járók is utaztak. Úgy döntöttek tehát, hogy a kisbuszt erre nem alkalmazzák, viszont ki tudják használni betegek szállítására, ha­vonta kétszer lakossági bevásárlásra, kirándulásokra. Sofőrt nem kell kü­lön alkalmazni, a falugondnok veze­ti, a garázs pedig a volt tűzoltószertár­ban van. A mezőőr beállítását is a kényszer szülte. A falu ugyan nem „átjáróház”, zsáktelepülés lévén aki erre téved, s nem itteni lakos, azonnal feltűnik mindenkinek. Egy ideje azonban megszaporodtak a lopások, no nem a faluban, a környék erdeiben fákat vágtak ki, valamint a mezőgazdasági területeken a betakarítás előtti idő­szakban dézsmálták meg a tolvajok a kukoricatáblákat. Ez az elmúlt évek­ben olyan méreteket öltött, hogy kénytelenek voltak a szomszédos Szőkéddel összefogva alkalmazni egy mezőőrt. Az addig szinte napon­ta tapasztalt lopások megszűntek, el­vétve ugyan még most is előfordul, hogy a termés egy része eltűnik, ám a mezőőr beállításával az üyen bűncse­lekmények száma már jelentősen csökkent. ■ évenként díjazzák, az első 15, a második 10 és a harmadik 5 ezer forintos jutalomban ré­szesül. ____________________ ■ ki , itt van az önkormányzat tulajdonában lévő 15 szemé­lyes busz garázsa is. A fiatalok ösztönzésére a legjobban ta­nuló három általános iskolást kell létrehozni, hát meg kell ke­resni ennek lehe­tőségét. A falu ve­zetősége körülné­zett, a birtokuk­ban lévő épületek­ben van-e lehető­ség a divatsportot űzők elhelyezésé­re. S akkor valaki azt ajánlotta, vizs­gálják meg a volt tűzoltószertárt, al­kalmas volna-e a fiatalok összejöve­teleinek megtartá­sára. Úgy találták, a célnak megfelel, az ifjúság azóta is szorgalmasan edz, bár senki sem tudja, milyen versenyre ké szülnek. Más sportágr ugyanis nincs lehetőség, igái igény sem. A szertárban ner csak a konditermet alakítottá i művelődési házban az idén alakítják ki a vizesblokkot den hal megtalálható, kivéve a törpe- és a szürkeharcsát. __________________________§ ly en engedélyezték a személy­gépkocsi-forgalmat), a csaknem egyhektáros tóban szinte min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom