Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

2002-03-18 / 75. szám

2002. Március 18., hétfő R I P 0 R T 7. OLDAL K U L T Ú R A ­„Látni akarom ezt a históriát” A Veszedelmes viszonyok a Kamaraszínházban Choderlos de Laclos, a vidéki tüzértisztből lett jako­binus két nevezetes produktumot hagyott az utó­korra: feltalálta a robbanógolyót, és még 1782-ben megírta a Veszedelmes viszonyok-at. Ez utóbbi bizo­nyult a félelmetesebb fegyvernek. Egyik értelmező­je szerint olyan erővel leplezte le az arisztokrácia züllött életmódját, hogy valójában ez a könyv lett az a „faltörő kos”, amivel bezúzták a Bastille kapu­ját. Mások viszont szabados erkölcsű, libertinus re­gényként olvasták, amely kikezdi a morális rend alapjait: a jók éppúgy bűnhődnek, mint a gono­szak, és ez utóbbiak csak azért buknak el, mert nem voltak elég következetesen elvetemültek. A regény alapján három film is készült (Roger Vadim, Stephen Frears és Milos Forman alkotásai), Christopher Hampton pedig gördülékeny drama- turgiájú, a lelki folyamatok egy részének ábrázolá­sát ugyan mellőző, ám egészében mégis korrektnek nevezhető színművet írt belőle. Észrevette ugyanis, hogy mivel a levélregényből, a dráma műfajához hasonlóan, eleve hiányzik az elbeszélői szólam, a cselekmény nagyobb vérveszteség nélkül színpad­ra állítható. Látszólag tehát nyert ügye van a rende­zőnek. Sínen van a dolog, a téma is ingerlőén si­kamlós, csak hagyni kell, megy magától, gondolták többen. Bele is buktak rendesen, mint Szikora Já­nos 1986-ban. Hargitai Iván, a pécsi előadás rende­zője azzal nyert, hogy a nehezebb utat választotta. A történet mögé nézett, az ese­mények motí­vumait, magya­rázó elvét ke­reste. E törek­véséből adódó­an kettős kódot alkalmaz: a színpadon ját­szódó ese­ménysort moz­góképek által is megjeleníti, és a kétfajta vizuá­lis nyelv párhu­zama folyama­tosan kibomló, izgalmas polifó­niát eredményez. A megidézett világ szintjén ez oly módon realizálódik, hogy a szereplők levelek mel­lett képi üzenetekkel is kommunikálnak (Merteuil márkiné számára itt egy videofelvétel lesz Valmont vikomt aljasul kitervelt hódításának végső bizonyí­téka), miközben állandóan a kamera nyilvánossága előtt élik életüket, azaz azt az álságos, színlelt sze­repet, amit a médium számára létrehoznak, amivé életüket alakítják. A kettéosztott színpad térfeleit összekötő hosszanti sáv (díszlettervező: Huszti Edit) ezért is olyan, mint a divatbemutatók kifutója vagy mint a vívópást, illetve párbajszíntér (ahol mindig csak az egyik félnek van fegyvere). Hargitainak ezzel a megoldással a nem csupán XVIII. századi jelenségnek tekinthető libertinizmus lényegét sikerül megragadnia, vagyis az eredeti té­mához látszólag nem illő, modem technikájú mód­szer valójában igen kreatív értelmező funkcióval bír: a libertinusok szerint ugyanis a csábításnak mindig tanúk előtt kellett megtörténnie, a társaság cinkos pillantásai által kísérve. Megdöbbentő tuda­tossággal törtek a nyilvánosság megszállására és az intimszféra felszámolására. A rendező tehát a pub­licitás kettős arcával szembesíti a nézőket, akik egy olyan világ szemlélőivé válnak, ahol a kamera ál­landóan jelen van. Ám a képek nem egyszerűen megismétlik a színpadi látványt, hanem a felvevő­gép nézőpontjából értelmezik is azt: a szűz, ám szexuális tapasztalatokra vágyakozó Cécile (Simon Andrea) elcsábításának jelenetét például keményen drámaivá teszi az alulról fényképezett játékmackó közelképe, máskor pedig kimerevítések és leleple­ző torzítások interpretálják a folyamatokat anélkül, hogy ezt túlmagyarázásnak éreznénk. A Kameramann szerepét betöltő Ottlik Ádám (én in­kább operatőrnek mondanám) a színészekkel egyenrangú szerepet tölt be ebben az előadásban. A koncepciónak kétségkívül akad egy veszély- forrása, ami akkor okozna problémát, ha a színé­szek rábíznák magukat a felvevőgépre, vagy'túlzot­tan ennek jelenlétére építenének. Efféle számítás azonban szerencsére csak ritkán érzékelhető (ilyennek vélem Valmont tükör mögötti jelenetét), nyilvánvaló, hogy itt nem film készül (a rögzített mozgóképi betét is a színpadi látvány szerves ele­mévé válik), hanem a bemutatott élet részeként funkcionál a videokamera, amelyet Ottlik Ádám egy döntő ponton átad a Valmont vikomtot játszó Rázga Miklósnak, aki alakításának ebben a legmeg­győzőbb szakaszában el tudja hitetni, hogy miköz­ben gátlástalanul tönkreteszi Tourvelnét (Fábián Anita), akarata ellenére bele is szeret az asszonyba. Ha van a történetben pozitív elem, akkor ez bizo­nyára az, Laclos talán ezért is rejtette bele hőse ne­vébe a vad (völgy) mellett a mont (hegy) szót is. A színpadot egyébként az est kiemelkedő telje­sítményét nyújtó Melkvi Bea uralja a cselszövő asz- szony, Merteuil márkiné szerepében: karcsú alakjá­hoz társuló dinamikus mozgásával és erőteljes or­gánumával azt a vészterhes jelenséget képviseli, amely az előadás dramaturgiai centrumát alkotja. Nagy Imre Melkvi Bea és az óriáskivetítőn Rázga Miklós fotó: laufer l. Gordiuszi matekmegoldások Néhány pécsi középiskolai mate­matikatanár 1995-ben elhatározta, hogy tesztversenyt rendez középis­kolásoknak, így jött létre a Gordiusz Matematika Tesztverseny. A ha­gyományos matematika versenyek­től eltérően a Godiusz feleletválasz­tós. Aránylag rövid idő alatt sok fel­adatot - 90 perc alatt 30-at - kell megoldani, de az eredményhez ju­tás menetét nem kell leírni. A fel­adatlapon minden feladat után öt válasz található, melyek közül egy helyes: ennek betűjelét kell egy kódlapon jelölni. Az időközben országossá, sőt a határon túli diákok bevonásával nemzetközivé bővült versenyt je­lenleg négy pécsi pedagógus szer­vezi és bonyolítja: Bereczidné Szé­kely Erzsébet, Polcz Katalin, Sáráné Dombi Anna és Poronyi Gábor. Idén a mind a tizenkilenc me­gyéből és Budapestről, valamint hat erdélyi megyéből, a Vajdaságból és Kárpátaljáról 11200-an jelentkeztek a versenyre, köztük 730 pécsi, illet­ve baranyai diák. A múlt héten megtartott megyei eredményhirdetésen évfolyamon­ként a legjobb 12 versenyző mellett díjat kaptak a legjobb szakközépis­kolások, és a legeredményesebb csapatok is. Itt adták át a meghívót annak 7 diáknak, akik bejutottak az április 6-i pécsi országos döntőbe. A továbbversenyző diákok: Horkai Alexandra (Kisfaludy Gimnázium, Mohács), Poronyi Balázs, Tolnai Gábor, Ruppert László, PéerfaM Ferenc (Janus Pannonius Gimnázi­um, Pécs), Györkő Péter, Metzing András (Leőwey Klára Gimnázi- um, Pécs). ___ d. i. SZ ATIRKÁK Irodalmi pályázat a pécsi világörökségről Pécs Önkormányzata 10-14 éves gyerekek számára pályá­zatot ír ki, melynek témája a világörökségi listára felvett pé­csi ókeresztény emlékegyüt­tes. A maximum 10 oldalnyi írásművek két kategóriában, vers és próza műfajban ké­szülhetnek. A szövegeket le­hetőleg számítógéppel vagy írógéppel írva, de mindenkép­pen jól olvasható formában kell benyújtani. A pályázatra olyan írással - kitalált vagy va­lós élményeken alapuló szö­veggel - lehet jelentkezni, amely a pécsi ókeresztény em­lékekről szól vagy azokkal kapcsolatos. A beérkezett pá­lyázatokat irodalmárokból álló zsűri bírálja el. A pályázat beérkezési ha­tárideje: április 15. A pálya­munkákat a pécsi Városházára (7621 Pécs, Széchenyi tér 1.) jeligével ellátva - külön borí­tékban mellékelve a jelige fel­oldását -, kizárólag postai úton, Varga Zoltán örökségi referens nevére kell eljuttatni. A pályázat eredményhirdeté­se a Múzeumi Világnap alkal­mából rendezett ünnepségen lesz. A sorkatonai szolgálat lassan házhoz jön. Fehér-Oroszországban sok a Lukasenkó-óra. Az aranyköpéseit még csak-csak, de az ezüstköpéseit már nem vi­selték el. Alkoholmánymámorban média­harcos. Kedvenc tárgya volt a fargebra. A város ismert lokáli patriótája. BUX-szal járt a tőzsdére. Marafkó László Hogy felépüljön A pécsi Tiborc utcai Magyar-Német Nyelvű Iskolaközpontban második alkalommal rendeztek szavalóversenyt középiskolá­sok számára, ezúttal is egyik fontos kortárs költőnk verseiből - és jelenlétében. Lászlóffy Aladár Kolozsvárról érkezett. Az idén 65 éves Lászlóffy Aladár nem titkoltan meghatódott attól, hogy diáklányok és fiúk még kap­hatók irodalommal, verssel, azon belül is az ő műveivel való elmé­lyült foglalatoskodásra.- Erdély-szerte mindig is nagy hagyományai voltak a szavalóver­senyeknek, ezért örülök, hogy itt is megint feléledőben van ez a gya­korlat. Hiszen ez az egyetlen re­mény, amikor az ember látja, hogy a fiatalabb nemzedékek is ragasz­kodnak az irodalomhoz. Egy ver­seny azért jó, mert egymáshoz is hozzámérik magukat, és mint kö­vek a patakban, ezáltal is csiszo­lódnak.- Rosszul tűri, hogy nem „divat” manapság a vers?- tácsit érteüenül állok azelőtt, hogy olyannyira ellendivat lett verssel foglalkozni, hogy ha valaki, mondjuk, a vonaton utazva egy verseskötetet olvas, arra lassacs­kán úgy néznek, mint valami hát­rányos helyzetűre. Sose szabad el­felejteni, hogy az elmúlt évszáza­dok alatt volt olyan időszak, ami­kor Magyarország szünetelt, volt, amikor Erdély szünetelt, de hogy a magyar irodalom szünetelt volna, az nem történt meg.- Milyennek látja az erdélyi ma­gyar irodalom helyzetét?- Először is, soha nem volt két­séges, hogy csak egy és oszthatat­lan magyar irodalom létezik, de ezt valahogy mégis sikerült a fejek­ben szétnevelni... Az oszd meg és uralkodj elve ma is remekül alkal­mazható, és akiknek ez áll érdeké­ben, meg is teszik. Nem adhatjuk fel azt a reményünket, hogy a jövő esélyei mégis csak összekötnek bennünket határokon innen és túl.- Ezt képviseli a Magyar írószö­vetség választmányának tagjaként is, gondolom.- Azt, hogy ne nézzenek ránk úgy, mint egy másik állatfajra. Va­laha, Trianon után apáink azért fo­hászkodtak, hogy a fejekben ne le­gyenek határok. Sajnos lettek. Amíg a Balaton partján, miután va­laki meghallja, honnan jöttünk, a ház úgy kiált fel: „És üyen jól tudnak magyarul?!”, addig bőven van mit tenni a kultúra szolgálatában.-„Civilben” újságíró, ezért nem is kérdezem meg, min dolgozik, mert, vélem, egyfolytában dolgo­zik.- Publicistaként több helyre is rendszeresen írok, szerepelek a bukaresti rádióban is. De nem rossz dolog ez, olyan, mint a kesztyű a mes­termunkához, amikor valaki téglát cipel, hogy majdan felépüljön a háza. A szavaló­versenyre egyébként hat pécsi gimnáziumból és középiskolából 11-en neveztek. A Lászlóffy Ala­dár, dr. Nagy Imre irodalomtörté­nész és Füsti Molnár Éva színmű­vésznő alkotta zsűri döntése ér­telmében \. helyezett lett Czirkelbach Ágnes (Leőwey Gim­názium), 2. Káplár Péter (Ma­gyar-Német Nyelvű Iskolaköz­pont), 3. Dénes Anett (Janus Pan­nonius Gimnázium). ________ MÉHES K. Kö zlekedés a tudat és a világ között Díszdoktorokat avattak a Pécsi Tudományegyetemen A Pécsi Tudományegyetem március 14-én díszdoktorrá avatta Lász­ló Ervint, a nemzetközi hírű tudóst, aki zenei csodagyerekként kezdte pályáját: 14 évesen diplomázott a Zeneakadémián, 1947 ta­vaszán megnyerte a Liszt zongoraversenyt. 1966-ban már az ame­rikai Yale Egyetem filozófia karán ad elő, 1969-ben a New York ál­lami egyetem filozófia professzora. 1972-ben a Princetoni Egyetem­re hívják, ahol rendszerfilozófiát ad elő. 1977-ben az ENSZ Tovább­képzési és Kutatási Intézetének igazgatója. Tagja a Római Klub­nak, alapítója és elnöke a Budapest Klubnak, az UNESCO főigazga­tójának tanácsadója. Alapítója és elnöke a „Planetáris Tolerancia Társaságnak”. A bécsi, Jövő Tanulmányok Akadémiájának” rekto­ra. 2001-ben és 2002-ben Béke Nobel-díjra jelölték. Az ezredforduló tudományos világ­képe éppen olyan mély változáson megy át, mint a 20. század elején, amikor a newtoni mechanikus óra­mű-univerzumát Einstein relativista világegyetemmel váltotta fel, mondja László Ervin. Ez a mostani tudo­mány azonban, általános szemszög­ből nézve, a világnak egy elemberte- lenedett képét nyújtja, amely szá­mokból és formulákból áll. Úgy tű­nik, mintha a világegyetem lelketlen mechanizmus volna, amelyben az élet valami véletlen történésként zaj­lana. Az élenjáró tudományok azon­ban nem erről szólnak. Newton, Dar­win és Freud népszerű tanításait pe­dig mára az új felfedezések túlhalad­ták.- A most kialakuló felfogásban a világegyetem nem mozdulatlan anyagdarabok élettelen, lélektelen együttese, hanem jobban hasonlít az élő szervezetre, mint egy élettelen sziklára. A tudomány világlátásának módosulása már a valóságról alkotott legelemibb fogalmakban is megmu­tatkozik: az anyag és a tér fogalmá­ban. A tudósok szerint nem tartható az az elmélet, miszerint az anyag el­sődleges és a tér másodlagos: elsődle­ges valóságot a térnek kell tulajdoní­tani, vagy inkább a kvantumvákuum kozmikusán kiterjesztett „nullapont­mezöjének”. A kvantumvákuum nem üres, hanem telített tér, érvel a tudós, ezen mező energiái akkor mu­tatkoznak meg, amikor az összes töb­bi energia eltűnik a rendszer egy ré­szecskéjében: a nullapontban. Ez a kiterjedt mező az ismert elektromág­neses, gravitációs és nukleáris erők és mezők forrása, maguknak az anyag­részecskéknek is eredője. A nulla- pontmező energiasűrűsége úgyszól­ván elképzelhetetlen, számítások szerint 1094 gramm/cm3, amely na­gyobb, mint a világegyetem teljes anyagsűrűsége. A tapasztalható uni­verzum nem a vákuumenergiák megszilárdulása, hanem azok ritku­lása, és ez 180 fokban eltér attól a né­zettől, hogy az anyag sűrű, autonóm, passzív, és üres télben mozgó. Az anyag akkor jött létre, amikor a Nagy Bummként ismert robbanásban a vá­kuum destabilizálódon, s ez az anyag nemcsak eredetében, hanem viselke­désével is szoros kapcsolatban áll a vákuummezővel. Az anyagnak és térnek ilyen értel­mezése mintha a józan gondolko­dást a feje tetejére állítaná, mondja László Ervin, de alaposabb megfi­gyelésből kitűnik, hogy mindez kö­zelebb áll a valóság természetéről al­kotott mindennapi feltételezésekhez, mint a 20. századi fizika standard el­képzelései. Mert a kvantumvákuum­mal az élő rendszerek is kölcsönha­tásban állnak.- Az élő szervezetek nem bőrbe bújtatott egyedek, és az élővilág nem a klasszikus darwinizmus rögös te­rülete, ahol minden ellen küzd, mi­közben minden fáj, minden szerve­zet és minden gén egymással elő­nyökért versenyez. Az élőlények bensőséges viszonyok széles hálóza­tának elemei, amely átfogja a bio­szférát, és ez maga is egyik eleme azon még szélesebb viszonyoknak, amelyek messze belenyúlnak a koz­moszba. Tudatunk és a világ többi része közötti közlekedés állandó jellegű, és mindkét irányban működik. Min­den, ami az eszünkben történik, nyomokat hagy a környező vákuum­mezőben, és azok a finom minták, amelyek ott továbbítódnak, felfogha­tók a tudat megfelelő állapotában. Mindezt az elképzelést módosított tudatállapotú emberek tapasztalatai támasztják alá. Úgy tűnik,_ hogy módosított állapotok közvetíthetnek kapcsolatot az agy és az ismert univer­zum majdnem bármely ré­sze között, s beigazolódni látszik Carl Jung eredeti meglátása, így László Er­vin, miszerint az egyéni tudat mellett létezik valamiféle kollektív tudat. Ez a tudat az új tudományok szerint a kvantumvákuum finom hullámmin- táiban gyökeredzik, vagyis az univer­zuméban. Az új tudományos világ­kép tehát többé nem választja kate­gorikusan szét a fizikai világot, az élő világot, valamint az ész és a tudat vi­lágát.- A számunkra szükséges látás­mód alapelemeinek van egy közös vonása: ezek nemcsak a fákat, ha­nem az erdőt is magukba foglalják. Az „erdő” egyenlő az univerzummal a maga teljességében, a galaxis kere­te és a naprendszer méhe, és a Föld valamint a Föld bioszférája. E látás­mód szerint részei vagyunk egy em­beri közösségnek, amely a bioszféra része, ez pedig a naprendszer, a gala­xis és az univerzum része, ami feltá­masztja azt a hovatartozási érzést, amelyet a 19. és 20. század materia­lista és redukcionista világképének elfogadásával elvesztettünk. Ezt az érzést a mai élenjáró tudományok­ban kialakuló világkép is inspirálhat­ja. Ennek a fogalomnak a megisme­rése fennmaradásunk és további fej­lődésünk lényeges tényezője lehet. Ez új értelmet és jelentőséget adhat nekünk. Begyógyíthatja az ész és a test közötti, saját magunk és mások, valamint az ember és a természet kö­zötti hasadékot. És képessé tehet bennünket annak felismerésére, hogy az univerzumban egy nagysze­rű evolúciós tervezetnek vagyunk egyedülállóan tudatos részei, és ké­pesek vagyunk saját sorsunkat irá­nyítani. Es felelősek vagyunk azért, hogy tudatosan és bölcsen cseleked­jünk. CSERI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom