Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

2002-03-02 / 60. szám

2002. Március 2., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA PALOTÁS JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA várja az érdeklődőket a Pécsi Kisgalériában. Az egykoron Baranyában alkotó, Munkácsy-díjas szobrászművész köztéri alkotásai többek között Pécsett, Komlón, Siklóson, Bu­dapesten, Dunaújvárosban, Zalaegerszegen láthatóak. A közeljövőben Székesfehérváron avatják egy szobrát. A pécsi tárlat válogatása március 30-ig látogatható.________________________fotó: müller andrea Hatszázezer euró a szakképzéshez Európai uniós elismertségű diplomát adnak Tovább folytatódik a bajor Hanns Seidel Alapítvány és Pécs együttműködése a duális szakképzésben: újabb négy évre szóló megállapodás vár aláírásra. Mindez erősíti Pécs régió­központi pozícióját az oktatásban. A közelmúlt fejleménye, hogy a Pollack Mihály Műszaki Szakkö­zépiskola és Szakiskola Batthyány utca 1-3. szám alatti épülettömbje 20 tanteremmel és 40 ezer kötet elhelyezésére alkal­mas könyvtárral bővülhet 2004 végére, az 500 milliós költségből 300 milliós állami támogatásból. A jelenleg különböző helyeken működő intézmény végre*egy épülettömbbe kerül. Épp ideje, hiszen az iskola mindinkább a régió szakmai to­vábbképzési bázisa. Az Európai Unió Phare Regionális Program­alapok keretéből pályázaton el­nyert támogatás révén az iskolá­ban az előző tanévben megindul­hatott a földmérő szak különböző ágaiban az akkreditált felsőfokú szakképzés, amelyet az intéz­mény a Nyugat-magyarországi Egyetem Földmérési és Földren­dezői Karával együtt valósít meg. Ennél is régebbi, de fejlődésben lévő folyamat a német Hanns Sei­del Alapítvánnyal kialakult kap­csolat az építőipari képzésben: az iskola diákjai ennek révén - kül­földi kiegészítő tanfolyamok el­végzésével - már most is európai uniós elismertségű diplomát sze­rezhetnek.- Pécsnek a régiós szerep betöl­téséhez érdemes az oktatásban is további pozíciókat szereznie - mondja Meixner András, Pécs Ön- kormányzata közoktatási bizottsá­gának elnöke. - Az egyik pozíció­szerző a Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola, amelyben nemcsak középfokú ok­tatás folyik, hanem szakemberek továbbképzése is egyre szélesebb körben. A Hanns Seidel Alapítvány a német építőipari képzési modellt hozta be Magyarországra és annak itteni kifejlesztését támogatja. A duális képzési módszer Bajoror­szágban már bebizonyította, hogy működőképes rendszer azzal, hogy az iskola és a cégek teljesen egymásra hatóan képzik a tanuló­kat. Általában elmondható, hogy az önkormányzat infrastrukturális beruházásokra ad pénzt, az alapít­vány pedig az iskola felszereltséget és az oktatási programokat finan­szírozza. A Hanns Seidel Alapítvány Pécs Önkormányzatával, a Pécs- Baranyai Kereskedelmi és Ipar­kamarával és a Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola és Szakiskolával kötött együttmű­ködési megállapodás alapján 1993 és 1996 között 1,4 millió német márkával, a 2001-ig ter­jedő idősza­kaszban 930 ezer márkával támogatta a duális oktatási program meg­valósulását és ezzel összefüg­gően az iskola fejlesztését. Nemrég el­készült a 2002. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó újabb meg­állapodás, amely már csak az ünnepélyes aláírásra vár. A Hanns Seidel Alapítvány az elő-' ző időszakhoz képest egyharma- dával emelte a támogatási össze­get: 1,207 millió márkára. Ezt persze át kell számolni a közben trónra került euróra. Kalkuláci­ónk szerint kb. 620 ezer euróról, vagyis mintegy 150 millió forint­ról van szó. Mandulavirágzási Tudományos Napok Március 4-8. között immár máso­dik alkalommal rendezi meg a Pé­csi Tudományegyetem a Mandu­lavirágzási Tudományos Napokat. Janus Pannonius által megénekelt virágzó mandulafa inspirálta az év első nagy tudományos rendezvé­nyét, amely teret enged az újszerű és eredményes együttgondolko­dásnak. A tavaszindító konferenciaso­rozat elsődleges célja ugyanis az, hogy a pécsi egyetemen művelt tudományterületek kapcsolatba kerüljenek egymással, közösen dolgozzanak fel tudományos problémákat, újszerű és sokszínű megközelítésben. Az egyetem ugyanakkor a nagyközöhség szá­mára is meg kívánja mutatni az in­tézményben felhalmozódott szel­lemi tőkét. Az idei rendezvény tizenhárom különálló, egynapos minikonfe­renciát foglal össze. Ezek címek szerint a következők: Az irlan- disztika nemzetközisége, Multi­média az oktatásban, A régészeti műemlékek kutatása és gondozá­sa a 3. évezred küszöbén, A határ, amely elválaszt és összeköt, Za­rándokutak, Komplex rendszerek a matematikában, élettanban és a kognitív tudományokban, A ma­gánnapló nyüvánossága, Stratégi­ai döntések, A tér globalitása, a globalitás terei, Migráció - mobili­tás, Az újszerű műszaki alkotások létrehozásának egy lehetséges út­ja, Molekuláris epidemiológia, Családbarát munkahely - Győzte­sek konferenciája. Ez utóbbinak a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kara ad otthont Szekszárdon. d. i. Roma ügyintézőket képeznek A Pécsi Regionális Munkaerő­fejlesztő és Képző Központban országos beiskolázású roma szociális és képzési ügyintézői tanfolyam indult az elmúlt év novemberében, amelynek zárá­sa a március 7-i vizsga lesz. A hallgatók várhatóan április else­jétől az ország különböző pont­jain ilyen irányultságú foglal­koztatásban részesülnek, tájé­koztatta lapunkat a szervező, Apró Antal Zoltán. A fiatalok több megyéből - Borsodból, Nógrádból és Bara­nyából - jöttek. A tanfolyam in­dításának szándéka az volt, hogy ezek a fiatalok vegyenek részt azokban a Phare-progra- mokban, amelyeket a romák számára írnak ki a közeljövő­ben. A részvevők közül kilencen tovább szeretnének tanulni a Pécsi Tudományegyetemen. A tanfolyamot támogatja a Brit Nagykövetség és a Soros Alapít- vány is. __________________csj. ________Futnak a képek_________ Ev ezősök reggelije Nem könnyű megfejteni (nem is biztos, hogy kell) Jean-Pierre Jeunet új művének, az Amélie csodálatos élete (Le fabuleux des- tin d'AméliePoulain) című vígjá­téknak a titkát. Beérhetnénk an­nak regisztrálásával, hogy a film kitűnő, a rendezés lendületes, a hősök rokonszenvesek, s az egész alkotásból pazarló bőség­gel árad a vizuális humor. És mi­közben a játékosan felbontott- összerakott szerkezet és az ironi­kus képi fantázia izgalmasan posztmodern jelenség, van eb­ben a filmben valami barátságo­san ódivatú is, egy kis „tatis” ár­nyalat. A figurák például a régi francia vígjátékok kedvesen flúgos sze­replőit idézik. Ilyen Madeleine, az idősődő házmesterasszony, akit jó negyedszázada elhagyott a férje, ám ő lankadatlan buzga­lommal olvasgatja annak egykori szerelmes leveleit, s szentül meg van győződve arról, hogy a férfi csakis és kizárólag őt szerette. Aztán itt van Georgette, a hipo- chonder ' trafikoshölgy, vagy Gina, a csontkovács pincérnő és az ő faképnél hagyott lovagja, Joseph, aki nem tágít tőle, s eny­hén belebolondult a féltékeny­ségbe. Továbbá az üvegember, a tö­rékeny csontú öreg, aki betegsé1 ge miatt húsz éve nem lépett ki a lakásából, ahol Renoir egyik re­mekművét, Az evezősök reggeli- jé-t festi meg újra és újra, hogy megfejtse (lám csak, ő is), mitől olyan szép. Azt hiszem, a film valójában, legbelül ennek a kép­nek az értelmezése, de olyan la­zán és könnyedén előadva, hogy az ember szinte észre sem veszi. A festményen látható egy poha­ras lány, aki mintha várna vala­mit, vagy várakozna valakire, ezért lélekben kicsit máshol tar­tózkodik, miközben a többiek számára nagyon is jelen van. Al­kalmasint ő a film hősnőjének a modellje. Mert hát ki is ez az Amélie, akit Audrey Tautou olyan megnyerő természetesség­gel formál meg? Egy pincérlány­nak és egy jótékony tündérnek a keveréke. Még nincs egészen otthon az életében, magányos és félszeg, és miközben készül „az igazi” megérkezésére, igyekszik segíteni a környezetét alkotó embereken. Özvegységébe be- gubózott apján, akinek kerti tör­péjét világ körüli útra küldi, hogy kecsegtető példát kínáljon a férfinak. Ginát (átmenetileg) megszabadítja Josephtól, s egyúttal Georgette-t is kigyógyít­ja hipochondriájából, a szőrös­szívű fűszerest megleckézteti, a kiszemelt fiút, Ninót, azaz Mathieu Kossovitzot pedig játé­kos próbatételeknek veti alá. Mindennek során szellemes ké­pi megoldásokat élvezhetünk, mint amilyen az igazolványké­pek „kvartettje”, a szimultán ké­pek sziporkázó Apollinaire-pa- ródiája vagy a szellemes Louis Malle-parafrázis („Zazie-Amélie a metrón”). És a film valódi hőséről még nem is szóltam, nem is tudom, festőnek vagy elbeszélőnek ne- vezzem-e inkább, akinek láttató narrátorhangja át- meg átszövi a történetet, bölcsen kommentál, önironikusan értelmez, játékos mindentudással előre sejteti a fordulatokat, s főként elhiteti ve­lünk, meg a hősökkel is, hogy az a sok-sok véletlen, az olykor bi­zony szomorú események mégis­csak összeállnak valami nagy egészbe, amit talán rendnek, s olykor még harmóniának is lehet nevezni, és ami derűt és szerete- tet áraszt, mint az impresszionis­ták képei. A fáradt evezősök pe­dig néha megpihennek, és regge­lizés közben hirtelen észreve­szik, hogy itt van közöttük ez a különös lány pohárral a kezében, s arra gondolnak, hogy bár feltö­ri az ember kezét a lapát, mégis jó evezősnek lenni, sőt, ha iga­zán belegondolunk, tiszta sze­rencse. Nagy Imre A mesés végzet kiválasztottja: Amélie (Andrey Tantort) Egy öregember emlékirataiból Szindbád törzsasztalánál (2) Nagybotos Viola meséli: Harmincöt éves korom után rettene­tesen sokat szenvedtem a lumbágó- tól. Alig tudtam menni, állni, de a legborzasztóbb az volt, ha köhög­nöm vagy tüsszentenem kellett. Az idő tájt volt egy ideális kap­csolatom. Nem csak pompás, eroti­kát sugárzó nő volt a kedvesem, de távol is élt tőlem hét közben. Béké­ben dolgozhattam, tettem a dolgom hétfőtől péntekig, majd péntek este lementem az állomásra, megölel­tem, s kis túlzással mondhatom: hétfő hajnalig egyvégtében Aphro­dité oltárán áldoztunk. Mert vele az evés-ivás, mosdás, alvás, de egy színházi program vagy baráti társa­ság is, az érzéki öröm jegyében telt el. Könnyen voltam monogám, ho­lott ez messze áll alaptermészetem­től. ' Ám, ha idegen nőknek ezt nem is engedtem, a lumbágó időnként ágy­nak döntött. Orvos barátom döfköd­te belém a Bl, B12 vitamininjekció­kat, valami Scutamin nevű tablettát zabáltam üyenkor, hogy a hét végé­re rendbe jöjjek, mert ezekért a hét­végékért volt érdemes szenvedni. Egyszer úgy jött ki a lépés, hogy csak csütörtökön döntött le a lum­bágó, s pénteken napközben még megfordulni sem tudtam az ágy­ban. Este jajgatva szálltam taxiba, az állomás peronján a falnak tá­masztva fájós derekamat, nyögtem, s egyre csak azt hajtogattam: remé­lem, ma lekéste a vonatot. Se egy szelet kenyér, se egy üveg bor nem volt otthon. Még rendet rakni sem tudtam. Máskor is lekéste már. Istenem! Ugye nem engedted, hogy elérje ezt a büdös vonatot. Megdöglök, annyira fáj a derekam. Am az én gyönyörűségem máris vidáman hiteget, azzal a kedves mo­solyával. Még kiállt is: Huhu! És csodálkozik, hogy nem rohanok fe­lé, csak támasztom a falat. Másfél óra múlva, az ágyban, egyszer csak belém villant: most va­jon miért nem fáj ez a nyavalyás de­rekam? Bükkfáiéi kapitány meséli: Hogy varázserő van a csókban, arról én is tudnék regélni. A legboldogabb hadnagy korom­ban laktanyában laktam, ahova ak­koriban egy lány fényképét sem le­hetett bevinni, nemhogy azt, akiről készült. Ám ez idő tájt a KPVDSZ színját­szói között megismertem Ancsát. Maga volt az élet. Ha csak duzzadt ajkait nézted, elillant a depressziód, s úgy gondoltad, bármüy ocsmány is a vüág, ráérsz meghalni. Sokat ígérő és adó ajkak voltak. Nagyon egy hullámhosszon vol­tunk. Volt, hogy a Hullámfürdő parkjában feküdtünk egymással szemben, a napsütésben, hason, egy-egy pádon, s ujjunkkal rajzol­gattunk a finom kavicsos homokba. Csak úgy. S Ancsa sírva fakadt a bol­dogságtól, hogy milyen gyönyörű ez így. A Mecseken, kölcsön albérletek­ben, lehetetlen helyeken csengtek le pásztoróráink, de a félórákat is na­gyon megbecsültük. Késő ősszel, amikor már korán sötétedik, a Negyvennyolcas téren volt randink, este hatkor. Még öreg gömbakácok riogatták fura árnyé­kukkal az ismeretlent szerte a park­ban. A fák ágait minden évben rö­vidre nyesték, ezért törzsük göcsör- tös, hatalmas dudorban végződött, abból nőttek ki az új ágak. Szerettük ezeket a furcsa fákat, s ezt a parkot. Ám most csak azért mentem el, hogy elmondjam, ma nem lehetünk együtt. Taknyom-nyálam egybefo­lyik, köhögök, véres váladékot fújok a zsebkendőmbe. Ancsa egy fának dőlve várt már a süvítő szélben. Szája előtt zsebken­dő, sírva mondta, megfázott, lázas, meg se csókoljuk egymást. Csak azért jött, nehogy hiába várjam eb­ben az ítéletidőben. (Csak a mai kadétoknak mon­dom, hogy nem voltak mobü telefo­nok, s a vezetékes is kivételszámba ment, magánháznál.) Hogy mind a ketten ilyen betegek vagyunk, azon összenevettünk. Vi­gasztaltuk egymást, hogy sebaj, majd ha meggyógyulunk, bepótol­juk. S aztán hogyan, hogysem, min­den szó nélkül, kézen fogva elindul­tunk toronyiránt, a Tettyére. Ott is fújt a szél. Végül a Havi-hegyen, a kápolna melletti domb tetején, a fű­ben, találtunk egy aránylag szélvé­dett gödröt. Ha felálltunk, zúgott a szél, de a ballonkabátokon fekve a% éreztük. Épeszű ember nem tesz üyent. Ám mi, nem bírván elviselni a bék­lyót, amely betegség formájában ön­megtartóztatást követelt volna, hihe­tetlen tűzzel szakadtunk egymásba. Megszűnt a világ. Majd az önfeledt, szédítő ölelkezés végén hanyatt fe­küdtünk egymás mellett, s boldogan néztük a ragyogó csillagokat. Nem vettük észre, hogy meghitt mélyedésünk szélén gyalogút vezet. Egyszer csak ott állt egy férfi, s út- széli hangnemben gyalázott ben­nünket tisztességtelen és fer- telmes... Már föl akartam állni, hogy egy jobb csapottal befogjam a szá­ját, amikor azt mondta: biztosan di­ákok. Ezen mindketten kacagni kezd­tünk. Az erkölcscsősz elment. Fel­öltöztünk. Hazasiettünk. Igaz, én még leöntöttem némi röviditalt, mielőtt visszalopóztam a gyengél­kedőre. Másnap arra riadtam, szűz­anyám, mi lehet a szerelmemmel. Ott hentergett velem lázas betegen. Félve hívtam föl a munkahelyét tele­fonon. Talán tudják, melyik kórház­ban keressem. A drágám kacag a telefonba. Kér­dem, hogy van? Még jobban nevet. Képzeld, nem csak a lázam, a nát­hám is elmúlt. És neked? Ekkor veszem észre, hogy ne­kem sincs kutya bajom sem. Hát ez az igazi gyógyszer, nem az aszpirin. Lejegyezte: Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom