Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

2002-02-16 / 46. szám

I 2002. Február 16., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL MUNKAESZKÖZEINK VOLTAK. Különleges kiállítás várja az ér­deklődőket Pécsett, a Baranya Galériában, a József Attüa utcában. Összesen 28, lassan eltűnő kézműves-, iparosszakma kellékeiből, szerszámaiból ad ízelítőt a gyűjtő, a pécsváradi Endrődi Sándor. A február végéig látogatható kiállítás anyaga a tervek szerint a leendő Pécsi Ipartörténeti Múzeumban találhat majd végleges helyet. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Tudományos műhelyeket építene az új diákelnök Kádár Péter ötödéves böl­csészhallgató lett az EHÖK új elnöke. A szervezet korábbi titkára három nagy ötlet meg­valósítását tervezi. A diákigazolványok ügyében kíván az elnök elsőként lépni, mert az tarthatatlannak érzi, hogy a hallga­tó a papírért kifizet ezer forintot, ha meg elhagyja, akkor újabb 2500-at, s ezért cserébe semmit sem kap, legfeljebb a kollégiumkaput tudja kinyitni vele. Azt szeretnénk elérni, hogy a tulajdonos a jegyzetboltban vásárolhasson az igazolvánnyal, ol­vasójegyként használhassa min­den könyvtárban, bemehessen a segítségével a számítógépterembe stb. Megvan a technikai háttere az elképzelésnek - teszi hozzá -, ez el­sősorban szervezés, szándék és pénz kérdése. Kádár Péter több éve ott találha­tó a diákok érdekvédelmi szerveze­teiben, 1998-ban ő lett a Bölcsé­szettudományi Karon a Diákjóléti Bizottság elnöke, új helyére pedig az EHÖK titkári székéből került. Az ötödéves történelem-francia sza­kos egyetemistának egy évre szól a megbízatása, de nagy tervekkel in­dul a ciklusnak. Másik elképzelé­se, hogy a diákságnak legyen egy „üzemorvosi” rendelője. A 25 ezres egyetemen 12 ezer állandó nappali tagozatos hallgató van, akiknek csaknem a fele vidéki. Az intéz­mény dolgozóinak, oktatóknak biztosítanak háziorvosi ellátást, de a tanulóknak nem, nekik betegen haza kell utazni az ellátásért. No és egy harmadik problémára is megol­dást keres az érdekvédelmi vezető, országos hírű szakkollégiumok­ban, tudomá­nyos műhelyek­ben gondolko­dik, amelyek­nek megfelelő vonzerejük van. Vagy egy nagy egyetemit kelle­ne létrehozni - jegyzi meg, vagy olyan köz­ponti támogatási rendszert kellene kialakítani, amelyik ösztönzi a kari műhelyek ténykedését. Ha az egy­éves ciklus alatt a három ötletből akár csak egy is megvalósul, akkor én már nagyon elégedett lennék - vallja Kádár Péter. Nem tervezi hosszabb távra a feladat ellátását, szerinte ezen a poszton sűrűn kell váltani a személyeket, hogy mindig friss, aktuális javaslatok kerüljenek napirendre.____________ w. b. e. Egy-két elmulasztott főszerep Beszélgetés Hernádi Judittal a humorról, a színházról, a zenéről és az életről A színésznő nem tagadta meg önmagát pécsi fellépésén az Ifjúsági Házban: el­játszott és elénekelt dalokat, humoris­ta, énekesnő, és tévésztár volt egysze- mélyben, a közönség derűs közreműkö­désével.- Igaz, hogy már kicsi gyerek korától színésznp akart lenni?- Apám gyermekorvos, anyám kozmetikus volt, a nővérem pedig a matematika nagydokto­ra lett. Szóval nem volt nagy hagyománya a szín­padi szerepléseknek otthon. Mindemellett én még el sem kezdtem az iskolát, már ez volt a vá­gyam. Később azért volt bennem egy kétség, mert Venczel Verával egy házban, egy folyosón laktunk, s úgy éreztem, kicsi az esélye, hogy ugyanonnan ketten is színésznők legyenek, rá­adásul a Vígszínházban kezdett, s nekem is ez volt a másik titkos kívánságom.- Nem is volt egyszerű odáig az útja.- Tény, hogy elsős gimisként kicsaptak az or­szág összes gimnáziumából hiányzások miatt. Aztán hamarabb vettek fel a főiskolára, mint ahogy leérettségiztem. A bizonyítványomat le­velezőn, taxisok közt csináltam meg. Másrészt 17 évesen, mondhatni unalomból férjhez men­tem, s bár csak öt év múlva váltunk el, egy évre rá már vége volt a házasságnak. Aztán a főisko­lán végre felnőttem.- Úgy tudom, igen jó társasággal járt együtt?- Várkonyi Zoltán osztályába jártam, és az év­folyamon végzett többek között Udvaros Doroty- tya, Peremartoni Krisztina, Andresz Kati, vagy a fiúk közül Józsa Imre, a kis Tomanek, és a kö­zépső Tahi, Tahi József, akivel nagy szerelem­ben töltöttem a főiskolai éveket.-És az éneklés mikor került képbe?- A nagy kiugrást a Soha se mondd! dal jelen­tette, holott a főiskolán kifejezetten távol tartot­tak a zenés műfajtól. Úgy fogalmaztak, ez a nagy testű, magas nő ne csipogjon. A Ki látott engem? című Adyról szóló és megbukott filmben énekel­tem először. Arra jó volt, hogy felfigyeljenek a mély hangomra és meghívjanak az Örökség cí­mű filmbe, melynek a Soha se mondd! volt a fő­dala. Egyébként a számot Kovács Katinak írták, de ő nem vállalta az előadását. Itt aztán egy fran­cia vendégszereplő megkérdezte, hogy én hol vagyok sztár! Ez annyira megdöbbentett, hogy utána rögtön elmentem az országban elsőként szabadúszó színésznőnek.- Nem bánta meg az önállósodást?- Nem való nekem a társulat egymásra utalt­sága. Az igazgatók meg sakkoznak az emberek­kel, kihasználják az emberek kötöttségét. Más­részt ekkor voltam terhes Zsófi lányommal, aki most már 16 éves.- Ez már egy újabb házasságban történt?- Az első sikertelen próbálkozás után én már nem mentem többé férjhez. Tarján Péter a gyer­mek apja, aki néhány zenés darabban fellépett velem, s ma is jóban vagyunk, de már 11 éve Gö­rög Lászlóval élek. Furcsa pár vagyunk, mert ő fiatalabb is, kisebb is nálam, de jól békén hagy­juk egymást.- Van-e még szerepálma?- Nincs, csak olyan szerepek, amelyekről tu­dom, hogy már biztosan nem játszhatom el. A szecsuáni jóember az, akit közülük a leginkább sajnálok, mert úgy gondolom, hogy arra igen al­kalmas lettem volna.- A színpadon szereti, keresi a poénos figu­rákat?- Én humor nélkül nem tudok élni. De a tra­gédia sem lehet jó, ha nincs benne vidám elem. Egyébként a szöveges gégékét ugyanúgy kedve­lem, mint a helyzetkomikumokat.- Ezért került a Heti Hetesbe is?- Meg kell mondani, hogy ez népi egy női műfaj. Kell bele nő, de kevés. Megküzdök min­den elmondott poénért, készülök minden fellé­pésre.- Erről a tévéműsorról gyakran elhangzik, hogy kormányellenesen politizál.- A hét ember nem egy szociálliberális beállí­tottságú társaság, akkor tudná meg ezt leginkább a néző, ha más lenne a kormány. A kabarénak alapeleme az ellenzékiség. ____ MÉSZÁROS B. ENDRE Fut nak a képek Dulcinea del Titanic Bigas Luna, a Saura utáni spa­nyol film legismertebb képvise­lője (nem biztos, hogy a legjobb is egyben), úgy látszik, kétféle ambíciót táplál magában: egy­szerre akar művész lenni, mint eszményképe, a messziről cso­dált Bunuel, és egy nem nagyon választékos ízlésű, közönség kegyeire ácsingózó kókler. He­gedűs a trapézon. Filmrendező és mutatványos. Hősei is gyak­ran effélék: A Titanic szobalá­nya (La femme de chambre du Titanic) című művének címsze­replője szélhámosnő, aki még- is-mégis az álmok asszonya, áb­rándkép, a vágy titokzatos - és illúziókat foszlató tárgya. Mielőtt e filmjéről szólnék, megsúgom, hogy Bigas Lunával nem árt vigyázni. Általában gördülékenyen ad elő, aztán a már-már túl simának is látszó cselekményt váratlanul megbo- londítja. Dekoratív fantáziája szinte lekenyerezi az embert, de időnként gyanakodni kez­dünk, hogy ez azért nem gics- cses-e kicsit. Sanda gyanúnk A meztelen Maya esetében eléggé határozott, bársonyfüggönyös- drapériás bizonyossággá érlelő­dik a szép Anita Sanchez-Gijón- nal együtt, aki most a szoba­lány a Titanicról. Az Aranygo­valóságnak nevezni, amely megállapítás, persze, még ak­kor is közhelynek számít, ha úgy mondom, hogy a jelenség szétfoszlik s egyszersmind újjá­születik a szubjektív átélés al­kotó természetű tapasztalatá­ban, ami tudományosabban hangzik, de a lényegen ez nem változtat. Mindazonáltal van azért ebben valami örök spa­nyolos is: Don Quijote módjára ellenséges óriásoknak nézni a szélmalmokat, Mambrin sisak­jának vélni a borbélytányért, Dulcinea del Tobosónak az egy­szerű parasztmenyecskét, s így lesz a szobalányból eszményi nő, halott kedves, aki váratlanul feltámad és osztalékot követel. A Titanic elindulása előtti éj­szakán semmi sem történt, és mégis minden megesett. S ha az nem is (vagy épp azért?), hő­sünk szeretné megállítani az időt, s mert ez másként nem le­hetséges, hát elbeszélővé válik, aki egyre csak arról az éjszaká­ról beszél, és mind népesebb közönség hallgatja a történetet, előbb a kocsmában, aztán a me­zőn, végül a zsúfolásig megtelt színházban. Bigas Luna filmjé­ben ez a legjobb, s egyben a leginkább pargdox. Ahogy az elbeszélés által testet ölt az élet, (Ki)találni egy nőt (Anita Sanchez-Gijón és Oliver Martinez) lyók szórakoztató mozi és lélek­tani etűd, miközben egy ezred­fordulós magatartásforma, a kö­nyörtelen érdekérvényesítés le­leplezése. A Kebel és Hold pedig a szexfilm parodisztikus fel­bontása, stílusbravúr és hang­zatos blöff zavarba ejtő keveré­ke. Egyszóval sok rosszat mondhatunk e rendezőről, de egyet biztosan nem, azt, hogy unalmas lenne. Legfeljebb bosszantó néha. A Titanic szobalánya, amit még 1997-ben, A meztelen Ma­ya előtt forgatott, arról szól (a szól szót itt aláhúznám, mind­járt kiderül, miért), hogy az álom fontosabb, mint az a vala­mi, amit egyesek hajlamosak a Nagy Szerelem, majd a lány eltűnése a jeges habokban, s ahogy ezek az emberek hallgat­ják e mesét 1912-ben, amikor még szavakból szőtték az em­berek a világot, nem pedig ké­pekből, mint azután és ma is, ahogy Bigas Luna is teszi, aki 1997-ben látványt festett a sza­vak hatalmáról. Mert az igék hatására még Marie, a szoba­lány is elhiszi végül, hogy neki mégiscsak az álmokban van az igazi otthona, és a tenger hullá­maiban. Volt egyszer a szó, azután a szó képeket teremtett, és most egy kicsit szomorúan nézegeti őket. Nagy Imre Egy meggebedt ember mereng Eszperente levelem Egy kedves menyecske, rendes ember neje, nem gyermekeket, meglett embereket nevel. Merre? E telep neve, sert erjeszt. (Komló. A szerk megj.) Egyre leveleket ereget nekem, eszperente nyel­ven. Kedvemre tesz, de rendre nem felelek. Elfelejtem, fejemre ejtetten. Neveletlen lettem. E helyt, ezen, bennem veszett levelek helyett, kedveskedem. Megengesztelem, ne nehezteljen. Rengeteg ember meg nevessen. Mert emberek serege nem nevet, legfeljebb fetreng. Ez nekem kel­lemetlen. Nem lelem helyem. De ellene tennem lehet-e? Ellenfelek, veszekszenek fejem felett, de kedvemre nem lesznek. Hevesen nyelvelnek, s szervez­nek egyenszervezetekbe egyede- ket. Bekebeleznek, nyernek, s el­felejtenek. Enyhét, nem szerez­nek neked. Veled nyertek, de Te meggebedhetsz. Eh! Jelzem: szerelmes egyletet te­remtek. Kellemes emberek men- helye lesz. Szerethetsz embere­ket, nejedet, szerelmesedet, gyer­meket, ebet, lebbencslevest, ker­tet, egrest, fekete retket, teret, he­gyet, szeleket, kedvenced lehet zene, esetleg vers, nemes veret, reszketeg levelek - benne lesz he­lyed. Felveszlek. Egyletemet reg­gel bejegyeztetem. Ellenfelek, reszkessetek! Velem, kereveten heverhetsz, kerek kebleken meg fenekeken merengve. Perec s pecsenye lesz eledeled. Szeszt nem vedel­hetsz, de sert, meg hegylevet nyelhetsz fesztelen - ezt kell ten­ned egyletemben. De ez egylet mellett teremtened kell, s nem elveket! Embereknek kenyeret, tejet, decemberben meggyet, melegben jeget, mezt, telente meleget, szeretetet, szerelme­seknek csendet, kellemes este­ket, szerelmednek szerelmet. De veszekedned, ellenfelet ver­ned, nem szeretned nem lehet. Meg ne szegd, mert mehetsz Pe­rekedre vesztesnek. Meggebed­hetsz. Gyermeked remek gyermeke, nevetve lebzsel melletted. Eme­letes legyen kedved. Vedd keb­ledre. Ne restelld. Repess. Het- venkedj. Ezt kell tenned. Nem perlekedned. Kellemetlenkednek neked, kellemetlen redves emberek? Re­mek zeneszerzemények zengje­nek, s emeljék lelked. Vess ver­set. Szerezz festett lemezeket, szemed legeljen ezeken. Betegre kezelnek? Szemed se rebbenjen. Ne verd fejed. Ne szedj szereket. Hencseren hen­teregj kedvedre, kedveseddel, s elszelel kehed. Kellemes lesz neked. Egyszer egy esetben, nekem kellett felkeltenem, kertemben el- szenderedett beteg kedvesemet. Csendesen tettem. Kebleken re­megett kezem. Leheletem melen­gette, nyelvem nedvesen tekergeti e kecses tereken. Megszeppent, de nem restellte. Fejem terelgette feljebb, lejjebb, s egyszerre resz­ketett velem. Lehetetlen ezt telje­sen elrebegnem. De el nem fele­dem. Szerek helyett, szerelemmel kezeltem, s nem lett beteg szeles egyetlenem. Legyenek fejedben feledhetet­len esetek. Nehezebb helyzetek­ben ez lehet lelkednek ereje. Tel­hetetlen nem lehetsz. De szerezz kellemes perceket, rengeteget, fe­jednek, testednek, lelkednek. Nem teszed? Restellheted. Fe­ne egyen meg! Te kerested. Rengeteg leveledet nem felej­tem. Kedvelem ezeket. Meg ne vess, de nem felelhetek. Keserves nekem levelet eregetnem. Ezt fe­szengve emlegetem, de tehetetlen kezem s eszem. Neked, velem nem kell vere­kedned. Legyen ez eszeveszett, telhetetlen emberek tette. Nem­zetet, mellet verve vezessenek, lehetetlenkedjenek, teljesen eszement seregek. Nekem egyre megy. Nem ezeket kedvelem. Ke­vesekkel megyek feljebb. Egekbe emelek, fel nem lelt, ember te­remtette kegyeket, s kellemes gyerekeket. Keress nekem szerelmes verse­ket, nem feledem el neked e tet­ted, megemlegetem, mert kedvet kelt bennem. Elfeledett szerel­mem, de emlegetem, s egy-egy versben meglelem. Nehezen lett meg e fejezet. Te­kergetve terelgetem nyelvemen e rettenetes „e”-ket. Egy fegyenc- nek sem nehezebb. Mert nem fess e nyelv. Veszett fejsze nyele. Per­sze, nem feleselek, mert vesztes lehetek. Meg kellett szerkeszte­nem e levelet, nem tehettem egye­bet. Terefere zeng mellettem szer­te, nem veszem be. Ellene berzen­kedem eszperente nyelven, e zen­gett elveket be nem veszem. Ne feledd! E szemmel vert em­berek, kerekeken ereszkednek lej­jebb, feljebb, de egyszer seggre esnek, ezt lesem s veled nevetek. Nevemet e nyelven nem jegyezhetem le

Next

/
Oldalképek
Tartalom