Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
2002-02-16 / 46. szám
I 2002. Február 16., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL MUNKAESZKÖZEINK VOLTAK. Különleges kiállítás várja az érdeklődőket Pécsett, a Baranya Galériában, a József Attüa utcában. Összesen 28, lassan eltűnő kézműves-, iparosszakma kellékeiből, szerszámaiból ad ízelítőt a gyűjtő, a pécsváradi Endrődi Sándor. A február végéig látogatható kiállítás anyaga a tervek szerint a leendő Pécsi Ipartörténeti Múzeumban találhat majd végleges helyet. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Tudományos műhelyeket építene az új diákelnök Kádár Péter ötödéves bölcsészhallgató lett az EHÖK új elnöke. A szervezet korábbi titkára három nagy ötlet megvalósítását tervezi. A diákigazolványok ügyében kíván az elnök elsőként lépni, mert az tarthatatlannak érzi, hogy a hallgató a papírért kifizet ezer forintot, ha meg elhagyja, akkor újabb 2500-at, s ezért cserébe semmit sem kap, legfeljebb a kollégiumkaput tudja kinyitni vele. Azt szeretnénk elérni, hogy a tulajdonos a jegyzetboltban vásárolhasson az igazolvánnyal, olvasójegyként használhassa minden könyvtárban, bemehessen a segítségével a számítógépterembe stb. Megvan a technikai háttere az elképzelésnek - teszi hozzá -, ez elsősorban szervezés, szándék és pénz kérdése. Kádár Péter több éve ott található a diákok érdekvédelmi szervezeteiben, 1998-ban ő lett a Bölcsészettudományi Karon a Diákjóléti Bizottság elnöke, új helyére pedig az EHÖK titkári székéből került. Az ötödéves történelem-francia szakos egyetemistának egy évre szól a megbízatása, de nagy tervekkel indul a ciklusnak. Másik elképzelése, hogy a diákságnak legyen egy „üzemorvosi” rendelője. A 25 ezres egyetemen 12 ezer állandó nappali tagozatos hallgató van, akiknek csaknem a fele vidéki. Az intézmény dolgozóinak, oktatóknak biztosítanak háziorvosi ellátást, de a tanulóknak nem, nekik betegen haza kell utazni az ellátásért. No és egy harmadik problémára is megoldást keres az érdekvédelmi vezető, országos hírű szakkollégiumokban, tudományos műhelyekben gondolkodik, amelyeknek megfelelő vonzerejük van. Vagy egy nagy egyetemit kellene létrehozni - jegyzi meg, vagy olyan központi támogatási rendszert kellene kialakítani, amelyik ösztönzi a kari műhelyek ténykedését. Ha az egyéves ciklus alatt a három ötletből akár csak egy is megvalósul, akkor én már nagyon elégedett lennék - vallja Kádár Péter. Nem tervezi hosszabb távra a feladat ellátását, szerinte ezen a poszton sűrűn kell váltani a személyeket, hogy mindig friss, aktuális javaslatok kerüljenek napirendre.____________ w. b. e. Egy-két elmulasztott főszerep Beszélgetés Hernádi Judittal a humorról, a színházról, a zenéről és az életről A színésznő nem tagadta meg önmagát pécsi fellépésén az Ifjúsági Házban: eljátszott és elénekelt dalokat, humorista, énekesnő, és tévésztár volt egysze- mélyben, a közönség derűs közreműködésével.- Igaz, hogy már kicsi gyerek korától színésznp akart lenni?- Apám gyermekorvos, anyám kozmetikus volt, a nővérem pedig a matematika nagydoktora lett. Szóval nem volt nagy hagyománya a színpadi szerepléseknek otthon. Mindemellett én még el sem kezdtem az iskolát, már ez volt a vágyam. Később azért volt bennem egy kétség, mert Venczel Verával egy házban, egy folyosón laktunk, s úgy éreztem, kicsi az esélye, hogy ugyanonnan ketten is színésznők legyenek, ráadásul a Vígszínházban kezdett, s nekem is ez volt a másik titkos kívánságom.- Nem is volt egyszerű odáig az útja.- Tény, hogy elsős gimisként kicsaptak az ország összes gimnáziumából hiányzások miatt. Aztán hamarabb vettek fel a főiskolára, mint ahogy leérettségiztem. A bizonyítványomat levelezőn, taxisok közt csináltam meg. Másrészt 17 évesen, mondhatni unalomból férjhez mentem, s bár csak öt év múlva váltunk el, egy évre rá már vége volt a házasságnak. Aztán a főiskolán végre felnőttem.- Úgy tudom, igen jó társasággal járt együtt?- Várkonyi Zoltán osztályába jártam, és az évfolyamon végzett többek között Udvaros Doroty- tya, Peremartoni Krisztina, Andresz Kati, vagy a fiúk közül Józsa Imre, a kis Tomanek, és a középső Tahi, Tahi József, akivel nagy szerelemben töltöttem a főiskolai éveket.-És az éneklés mikor került képbe?- A nagy kiugrást a Soha se mondd! dal jelentette, holott a főiskolán kifejezetten távol tartottak a zenés műfajtól. Úgy fogalmaztak, ez a nagy testű, magas nő ne csipogjon. A Ki látott engem? című Adyról szóló és megbukott filmben énekeltem először. Arra jó volt, hogy felfigyeljenek a mély hangomra és meghívjanak az Örökség című filmbe, melynek a Soha se mondd! volt a fődala. Egyébként a számot Kovács Katinak írták, de ő nem vállalta az előadását. Itt aztán egy francia vendégszereplő megkérdezte, hogy én hol vagyok sztár! Ez annyira megdöbbentett, hogy utána rögtön elmentem az országban elsőként szabadúszó színésznőnek.- Nem bánta meg az önállósodást?- Nem való nekem a társulat egymásra utaltsága. Az igazgatók meg sakkoznak az emberekkel, kihasználják az emberek kötöttségét. Másrészt ekkor voltam terhes Zsófi lányommal, aki most már 16 éves.- Ez már egy újabb házasságban történt?- Az első sikertelen próbálkozás után én már nem mentem többé férjhez. Tarján Péter a gyermek apja, aki néhány zenés darabban fellépett velem, s ma is jóban vagyunk, de már 11 éve Görög Lászlóval élek. Furcsa pár vagyunk, mert ő fiatalabb is, kisebb is nálam, de jól békén hagyjuk egymást.- Van-e még szerepálma?- Nincs, csak olyan szerepek, amelyekről tudom, hogy már biztosan nem játszhatom el. A szecsuáni jóember az, akit közülük a leginkább sajnálok, mert úgy gondolom, hogy arra igen alkalmas lettem volna.- A színpadon szereti, keresi a poénos figurákat?- Én humor nélkül nem tudok élni. De a tragédia sem lehet jó, ha nincs benne vidám elem. Egyébként a szöveges gégékét ugyanúgy kedvelem, mint a helyzetkomikumokat.- Ezért került a Heti Hetesbe is?- Meg kell mondani, hogy ez népi egy női műfaj. Kell bele nő, de kevés. Megküzdök minden elmondott poénért, készülök minden fellépésre.- Erről a tévéműsorról gyakran elhangzik, hogy kormányellenesen politizál.- A hét ember nem egy szociálliberális beállítottságú társaság, akkor tudná meg ezt leginkább a néző, ha más lenne a kormány. A kabarénak alapeleme az ellenzékiség. ____ MÉSZÁROS B. ENDRE Fut nak a képek Dulcinea del Titanic Bigas Luna, a Saura utáni spanyol film legismertebb képviselője (nem biztos, hogy a legjobb is egyben), úgy látszik, kétféle ambíciót táplál magában: egyszerre akar művész lenni, mint eszményképe, a messziről csodált Bunuel, és egy nem nagyon választékos ízlésű, közönség kegyeire ácsingózó kókler. Hegedűs a trapézon. Filmrendező és mutatványos. Hősei is gyakran effélék: A Titanic szobalánya (La femme de chambre du Titanic) című művének címszereplője szélhámosnő, aki még- is-mégis az álmok asszonya, ábrándkép, a vágy titokzatos - és illúziókat foszlató tárgya. Mielőtt e filmjéről szólnék, megsúgom, hogy Bigas Lunával nem árt vigyázni. Általában gördülékenyen ad elő, aztán a már-már túl simának is látszó cselekményt váratlanul megbo- londítja. Dekoratív fantáziája szinte lekenyerezi az embert, de időnként gyanakodni kezdünk, hogy ez azért nem gics- cses-e kicsit. Sanda gyanúnk A meztelen Maya esetében eléggé határozott, bársonyfüggönyös- drapériás bizonyossággá érlelődik a szép Anita Sanchez-Gijón- nal együtt, aki most a szobalány a Titanicról. Az Aranygovalóságnak nevezni, amely megállapítás, persze, még akkor is közhelynek számít, ha úgy mondom, hogy a jelenség szétfoszlik s egyszersmind újjászületik a szubjektív átélés alkotó természetű tapasztalatában, ami tudományosabban hangzik, de a lényegen ez nem változtat. Mindazonáltal van azért ebben valami örök spanyolos is: Don Quijote módjára ellenséges óriásoknak nézni a szélmalmokat, Mambrin sisakjának vélni a borbélytányért, Dulcinea del Tobosónak az egyszerű parasztmenyecskét, s így lesz a szobalányból eszményi nő, halott kedves, aki váratlanul feltámad és osztalékot követel. A Titanic elindulása előtti éjszakán semmi sem történt, és mégis minden megesett. S ha az nem is (vagy épp azért?), hősünk szeretné megállítani az időt, s mert ez másként nem lehetséges, hát elbeszélővé válik, aki egyre csak arról az éjszakáról beszél, és mind népesebb közönség hallgatja a történetet, előbb a kocsmában, aztán a mezőn, végül a zsúfolásig megtelt színházban. Bigas Luna filmjében ez a legjobb, s egyben a leginkább pargdox. Ahogy az elbeszélés által testet ölt az élet, (Ki)találni egy nőt (Anita Sanchez-Gijón és Oliver Martinez) lyók szórakoztató mozi és lélektani etűd, miközben egy ezredfordulós magatartásforma, a könyörtelen érdekérvényesítés leleplezése. A Kebel és Hold pedig a szexfilm parodisztikus felbontása, stílusbravúr és hangzatos blöff zavarba ejtő keveréke. Egyszóval sok rosszat mondhatunk e rendezőről, de egyet biztosan nem, azt, hogy unalmas lenne. Legfeljebb bosszantó néha. A Titanic szobalánya, amit még 1997-ben, A meztelen Maya előtt forgatott, arról szól (a szól szót itt aláhúznám, mindjárt kiderül, miért), hogy az álom fontosabb, mint az a valami, amit egyesek hajlamosak a Nagy Szerelem, majd a lány eltűnése a jeges habokban, s ahogy ezek az emberek hallgatják e mesét 1912-ben, amikor még szavakból szőtték az emberek a világot, nem pedig képekből, mint azután és ma is, ahogy Bigas Luna is teszi, aki 1997-ben látványt festett a szavak hatalmáról. Mert az igék hatására még Marie, a szobalány is elhiszi végül, hogy neki mégiscsak az álmokban van az igazi otthona, és a tenger hullámaiban. Volt egyszer a szó, azután a szó képeket teremtett, és most egy kicsit szomorúan nézegeti őket. Nagy Imre Egy meggebedt ember mereng Eszperente levelem Egy kedves menyecske, rendes ember neje, nem gyermekeket, meglett embereket nevel. Merre? E telep neve, sert erjeszt. (Komló. A szerk megj.) Egyre leveleket ereget nekem, eszperente nyelven. Kedvemre tesz, de rendre nem felelek. Elfelejtem, fejemre ejtetten. Neveletlen lettem. E helyt, ezen, bennem veszett levelek helyett, kedveskedem. Megengesztelem, ne nehezteljen. Rengeteg ember meg nevessen. Mert emberek serege nem nevet, legfeljebb fetreng. Ez nekem kellemetlen. Nem lelem helyem. De ellene tennem lehet-e? Ellenfelek, veszekszenek fejem felett, de kedvemre nem lesznek. Hevesen nyelvelnek, s szerveznek egyenszervezetekbe egyede- ket. Bekebeleznek, nyernek, s elfelejtenek. Enyhét, nem szereznek neked. Veled nyertek, de Te meggebedhetsz. Eh! Jelzem: szerelmes egyletet teremtek. Kellemes emberek men- helye lesz. Szerethetsz embereket, nejedet, szerelmesedet, gyermeket, ebet, lebbencslevest, kertet, egrest, fekete retket, teret, hegyet, szeleket, kedvenced lehet zene, esetleg vers, nemes veret, reszketeg levelek - benne lesz helyed. Felveszlek. Egyletemet reggel bejegyeztetem. Ellenfelek, reszkessetek! Velem, kereveten heverhetsz, kerek kebleken meg fenekeken merengve. Perec s pecsenye lesz eledeled. Szeszt nem vedelhetsz, de sert, meg hegylevet nyelhetsz fesztelen - ezt kell tenned egyletemben. De ez egylet mellett teremtened kell, s nem elveket! Embereknek kenyeret, tejet, decemberben meggyet, melegben jeget, mezt, telente meleget, szeretetet, szerelmeseknek csendet, kellemes esteket, szerelmednek szerelmet. De veszekedned, ellenfelet verned, nem szeretned nem lehet. Meg ne szegd, mert mehetsz Perekedre vesztesnek. Meggebedhetsz. Gyermeked remek gyermeke, nevetve lebzsel melletted. Emeletes legyen kedved. Vedd kebledre. Ne restelld. Repess. Het- venkedj. Ezt kell tenned. Nem perlekedned. Kellemetlenkednek neked, kellemetlen redves emberek? Remek zeneszerzemények zengjenek, s emeljék lelked. Vess verset. Szerezz festett lemezeket, szemed legeljen ezeken. Betegre kezelnek? Szemed se rebbenjen. Ne verd fejed. Ne szedj szereket. Hencseren henteregj kedvedre, kedveseddel, s elszelel kehed. Kellemes lesz neked. Egyszer egy esetben, nekem kellett felkeltenem, kertemben el- szenderedett beteg kedvesemet. Csendesen tettem. Kebleken remegett kezem. Leheletem melengette, nyelvem nedvesen tekergeti e kecses tereken. Megszeppent, de nem restellte. Fejem terelgette feljebb, lejjebb, s egyszerre reszketett velem. Lehetetlen ezt teljesen elrebegnem. De el nem feledem. Szerek helyett, szerelemmel kezeltem, s nem lett beteg szeles egyetlenem. Legyenek fejedben feledhetetlen esetek. Nehezebb helyzetekben ez lehet lelkednek ereje. Telhetetlen nem lehetsz. De szerezz kellemes perceket, rengeteget, fejednek, testednek, lelkednek. Nem teszed? Restellheted. Fene egyen meg! Te kerested. Rengeteg leveledet nem felejtem. Kedvelem ezeket. Meg ne vess, de nem felelhetek. Keserves nekem levelet eregetnem. Ezt feszengve emlegetem, de tehetetlen kezem s eszem. Neked, velem nem kell verekedned. Legyen ez eszeveszett, telhetetlen emberek tette. Nemzetet, mellet verve vezessenek, lehetetlenkedjenek, teljesen eszement seregek. Nekem egyre megy. Nem ezeket kedvelem. Kevesekkel megyek feljebb. Egekbe emelek, fel nem lelt, ember teremtette kegyeket, s kellemes gyerekeket. Keress nekem szerelmes verseket, nem feledem el neked e tetted, megemlegetem, mert kedvet kelt bennem. Elfeledett szerelmem, de emlegetem, s egy-egy versben meglelem. Nehezen lett meg e fejezet. Tekergetve terelgetem nyelvemen e rettenetes „e”-ket. Egy fegyenc- nek sem nehezebb. Mert nem fess e nyelv. Veszett fejsze nyele. Persze, nem feleselek, mert vesztes lehetek. Meg kellett szerkesztenem e levelet, nem tehettem egyebet. Terefere zeng mellettem szerte, nem veszem be. Ellene berzenkedem eszperente nyelven, e zengett elveket be nem veszem. Ne feledd! E szemmel vert emberek, kerekeken ereszkednek lejjebb, feljebb, de egyszer seggre esnek, ezt lesem s veled nevetek. Nevemet e nyelven nem jegyezhetem le