Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
2002-02-05 / 35. szám
Üf 2002. Február 5., kedd R I P ŐRT 7. OLDAL K U L T U R A KÉT LOTTI. Erich Kästner: A két Lotti című darabjának bemutató előadására várják az érdeklődőket a JESZ-Oberon Stúdiójának művészei Pécsett, a Bóbita Bábszínházban. A művet Varga Péter rendezésében .láthatja a nagyérdemű. Felvételünkön a két főszereplő, Rosner Krisztina (balról) és Gelencsér Tünde. FOTÓ: MÜLLER ANDREA A vizuális művészet Baranyában mintegy 150 hivatásos képző- és iparművész él, akik a héten azért találkoztak, hogy ezentúl új formában érvényesítsék érdekeiket, egy önálló megyei szervezetet létrehozva szerezzenek pályázati pénzeket, és irányítsák az ágazat tevékenységét.- Teljesen átláthatatlan az a szervezeti struktúra, amely a vizuális alkotóművészeket igyekszik ösz- szefogni. Korábban felülről szervezték az irányító egyesületeket, az utóbbi években pedig önálló kezdeményezésekre születtek mindenféle érdekérvényesítő csoportok, A helyzet így rendkívül kusza és zavaros, nem tudni, hogy melyik társaság mit akar. A pályázati pénzeket viszont csak egységes szervezetnek van esélye megszerezni, de szükség van egy elismert alkotó gárdára is, akik a szakmai megmérettetéseken zsűriznek, a véleményüket pedig a többség elfogadja eldöntendő szakmai kérdésekben - fogalmazza meg az igényeket Gamiis Árpád, a Pécsi Kisgaléria vezetője. Az ő kezdeményezésére a napokban mintegy hetven képző- és iparművész találkozott, s fejezte ki egyetértését egy Pécs-Baranyai Képző- és Iparművészeti Egyesület létrehozásáról. A társaság várhatóan február 12-vel alakul meg, a fenti célokkal.- Az iparművészek helyzete ennél is rosszabb - vélekedik Dévai Almást László, a Pécs Tv látványtervezője. - A Baranyában élő hivatásos vizuális alkotó művészek csaknem kétharmada iparművész, és ez a társaság mindenképpen önálló szekcióban kívánja a továbbiakban a saját ügyeit intézni. Nem a képzőművészek ellen akarjuk érvényesíteni igényeinket, csupán egyenlő jogokat kérünk, és teljesen eltérnek a szándékaink. Az utóbbi tíz évben ugyanis olyan gazdasági, társadalmi változások történtek, amelyek megváltoztatták az iparművészek megítélését is. Aktívabban részt akarunk venni a gazdasági élet napi munkájában, mert ma már egyre kevésbé arról szól a szakma, hogy valaki megtervez egy gyertyatartót, egy papírkosarat, aztán megpróbálja eladni a piacon. Hozzátette azt is, hogy a nagy- közönség a népművészeket sokkal jobban ismeri, elfogadja, új formái mint az iparművészeket. Pedig a formatervezés meghatározója mindennapi környezetünknek, nem véletlen, hogy Amerikában például két pécsi alkotó, Breuer Marcell és Zsolnay Vilmos neve sokkal ismertebb, mint bármelyik XX. századi magyar festőé, vagy szobrászé. De elég csak arra gondolni, hogy például a Ferrari, Laurent, Porsche nevet mindenki hallotta már, ugyanakkor sokkal nehezebb napjaink legjelesebb festői közül néhányat felsorolni. Másrészt a designoktatás ma a világon már mindenütt különválik a képzőművészeti képzéstől. Az iparművészeti felsőoktatástól függetlenül a budapesti Képzőművészeti Főiskolán is önálló szak lett a grafikus tervezői, és Sopronban is Design Főiskola indult, ahol formatervezői diplomát lehet szerezni. Az iparművészeknek az a célja, hogy miként Nyugaton, hazánkban is sokkal jobb kapcsolat legyen a szakma és a gazdasági élet szereplői között. Már a pályakezdőkre csapjanak le a nagy cégek, az alkotók rendszeresen megismerhessék a külföldi manufaktúrák tevékenységét, és végre legyen egy régiós szervezet, amely alkalmas a kapcsolat- felvételre az efféle európai társaságokkal. MÉSZÁROS B. E. Tv-jegyzet A Jávor Háromszor két Bergman ÁRTATLANSÁG ÉS PÁNIK a ríme a jelenetnek, amellyel a Pécsi Művészetek Háza dr. Stark András pszichiáter vezette filmklubja mostani Ingmar Bergman-sorozata indul. A ma este 18 órakor levetítendő 1. és 2. rész a Jelenetek egy házasságból című Bergman-mű bevezető részei. A következő részek vetítésére jövő kedden, majd a következő, ugyancsak keddi napon kerül sor. Á vetítések előtt bevezetőt mond: dr. Stark András. ■ Szatirkák Szószólószóló. Megakadályozták a csúcsforgalmi kilökődést a tömegközlekedésben. Kihízta a férjét. Párbajhős: Dek Coli. Hallani vélte a terapeutapatákat. Zaklatás: „Hédiké, magának olyan jó a lába, hogy három is kevés lenne belőle. ” Elbűvölték a Cote d’Azurt: előadták a Kottazűrt. (E-m)ailezte a helyzetet. Kárpótlás: visszaadták a sírhelyét. A méreg a leggyorsabban ölő méreg. Marafkó László „Én, Jávor Pál, fajtámmal és nemzetemmel szemben gyalázatoson viselkedtem, amiért most áldozatot hozó testvéremnél tisztelettel jelentkezem." Ezt a cédulára írt szöveget kellett Jávor Pálnak 1944 októberében öt napon át reggel hattól este tízig két- óránként a háza előtt álló nyilas díszőrség előtt felolvasnia. Minderre azért került sor, mert mindvégig kitartott zsidó származású felesége mellett, és mert nem hódolt be sem a náciknak, sem a nyilasoknak, s mert a korábbi időkben keringő legendák a-gerincességéről mégiscsak igaznak bizonyultak. Sopronkőhidára, majd Pfarrkirchenbe hurcolták. Nem mindennapos civil kurázsijáról azonban szinte semmit sem tud a nagyközönség, mindössze színészi tevékenységéről valamicskét. Bár színházi munkássága csak csekély feljegyzések formájában maradt örökül, a filmek pedig, amiket máig láthatunk, többnyire nem tartoznak a filmművészet kiemelkedő alkotásai közé. A Jávor által megjelenített figurák avíttak, nevetségesek, de legalábbis elnéző mosolyra késztetik a mai nézőt, hacsak nem tartozik az ékesebb női nemhez, amely még mindig rajong érte. Hiszen, amíg például Kabos Gyula esendő kisembere semmit sem veszített erejéből és korszerűségéből, Jávor magyarnótázó, bricseszes, huszártisztes, sárgacsizmás alakja már alig dobogtatja meg a friss női szíveket. Jávor éppen száz esztendeje született. Az elmúlt héten több tévécsatorna is megemlékezett erről a jeles évfordulóról, a Duna Tv és az Ml összeállítást és egy vígjátékot, az 1934-es Emmyt sugározta a hét közepén illetve végén, s láthattuk a Filmmúzeum jóvoltából az Egy tál lencsét. Érdekes azon elgondolkodni, hogy amíg filmjeiben nagy nőcsá- bász - az Emmyben például huszárhadnagyként, szerepe szerint előre betanult szabványszöveggel hódítja meg a nőket sorozatban -, a valóságban évtizedekig hű volt feleségéhez, Landesmann Olgához, az elvált, nála idősebb, kétgyermekes asszonyhoz, pedig az életben is hasonló sikersorozatot ért volna el a nőknél, mint szerepeiben. Amikor tehát J4vort, mint színészt filmjei alapján megítéljük, tudnunk kell, hogy emberi hagyatéka semmivel sem kevesebb művészi hagyatékánál. Hiszen 1954-ben is azért ment ki Amerikába, hogy százezer dollárt hozzon haza a magyar gyerekeknek. Nem rajta múlott, hogy ez végül is nem sikerült. Semmije sem maradt ezután, csak súlyos betegsége és tisztessége. És ez utóbbi, valljuk be, nem kevés. Még a mai világban sem. CSERI LÁSZLÓ Holtponton a szigetvári múzeum A szigetvári Helytörténeti Múzeum anyaga egy lopás következtében pécsi múzeumi raktárakba került. Ahhoz, hogy újra látogathatóvá váljék a helyi gyűjtemény, a szigetvári polgár- mester és a megyei múzeumigazgató közötti párbeszédre lenne szükség. A polgármester azonban inkább a miniszterhez fordult segítségért. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához fordult Mozs- gai Péter szigetvári polgármester a Helytörténeti Múzeum anyagával kapcsolatban, miután elfogadhatatlannak tartotta a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának állásfoglalását, miszerint csak meghatározott feltételekkel adják vissza a gyűjtemény anyagát, miután a 2000 tavaszán történt műkincslopás után az Pécsre került. Egy 2001. decemberi testületi ülésen a képviselők e mögött politikai indítékot sejtettek, pedig az ügy tisztán szakmainak tűnik. Mint azt Huszár Zoltán múzeumigazgató lapunknak elmondta, a szigetvári múzeumot a helyi önkormányzat üzemeltette úgy, hogy azt kiadta a városi könyvtárnak, amely alvállalkozót bízott meg a kezeléssel. Miután 2000 tavaszán, máig ismeretlen időpontban ismeretlen tettesek elloptak egyes szakértők szerint 18, mások szerint 25 millió forint értékű 18-19. századi műtárgyakat, Huszár Zoltán úgy gondolta, amíg a bemutatás feltételeit nem teremtik meg, a gyűjtemény anyagát elszállítja Pécsre, biztonságos raktárakba. Majd levelet írt a polgármesternek, amelyben javaslatot tett, milyen feltételek mellett lehetne újra indítani a bemutatót. A megbeszélések helyett aztán tavaly nyáron levelet kapott a polgármestertől, amelyben felszólította Huszár Zoltánt, hogy augusztus 20-ára pótolja az ellopott műkincseket, állítsa helyre a kiállítást. Válaszában az igazgató felhívta a polgár- mester figyelmét arra, hogy eltűnt műtárgyakat nem lehet pótolni, s kérte a polgár- mestert, hogy a múzeum két kijelölt szakemberével vegyék fel a kapcsolatot egy új kiállítás létrehozása ügyében, amelyhez partnerek lennének. Mozsgai Péter az ügyben egyetlen válaszlevelet sem írt a múzeumnak, panaszolja Huszár Zoltán, csupán egy rádiónyilatkozatban, illetve újságcikkben ítélte el a múzeum intézményét, és a minisztériumtól kért segítséget. CSERI LÁSZLÓ Olló a hasüregben Az orvosi pert nem a tárgyalóteremben kell megnyerni Az „orvosperek” ma Magyarországon egy ügyvéd szerint leginkább a parasztlázadásra emlékeztetnek, vagyis a kicsik harcára a nagyok ellen, mert az orvostársadalom többnyire védőfalat von azon orvosok köré, akik valamilyen szakmai hibát követnek el. Az orvostársadalom azonban ezt a megállapítást elutasítja. Az úgynevezett „orvosperek” száma Magyarországon nem túl magas, pontosabban: vidéken kevés, a fővárosban lényegesen több. Amíg Baranyában az ember két kezén meg tudja számolni a folyó perek „számát, addig egyetlen budapesti klinikán a múlt évben, ahol 23 ezer ember fordult meg az ambulancián, és az orvosok 9 ezer kórlapot írtak meg, 20 esetben indítottak a betegek illetve azok hozzátartozói peres eljárást. Ezekből mindössze kettőt veszített el a klinika. Magyarországon még nem szövi át annyira az egészségügyet a gyógyításban a biztosítás, illetve a biztosítottságra való koncentrálás és a pe- relhetőség. Egy amerikai nőgyógyásznak például 60-80 ezer dollár az évi biztosítása. Azért ilyen magas, mert a lehetséges vesztes orvosi perek összegét a biztosító fedezi. Az orvosperekre az ügyvédi szakmán belül külön réteg szakosodik. Vidéken kevesen vállalnak fel képviseletet, közülük az egyik legfelkészültebb dr. Marán Zoltán. Lehetne jóval több ilyen jellegű per, magyarázza, de a betegek gyakran még az ügyvédhez sem jutnak el, s ha igen, sokszor akkor sem indítja meg az eljárást, ha lenne keresnivalója. Mert minél idősebb a beteg, annál inkább tart attól, hogy kórházba kerülhet, és akkor számára nem túl előnyös, hogy perben áll egy egészségügyi intézménnyel. Az ügyvédek sem szívesen vállalnak ilyen ügyeket, hiszen az ők és családtagjaik is épp olyan kiszolgáltatottak, ha megbetegednek. Martin Zoltán némi „mazochiz- musból és perverzióból” vállalja az orvospereket, mondja, hiszen az ügyvéd és a beteg szövetségének esélye parányi a másik oldal hatalmas erőivel szemben az átlagban 3- 5 évig tartó per során. Hiszen többnyire az egész orvostársadalom ösz- szefog ilyenkor, és védőfalat von a hibát elkövető kolléga köré. Az orvosi per attól nehéz, hogy a betegnek kell bizonyítani, miközben a tanúk, a szakértők az orvosok köréből kerülnek ki, az okirati bizonyítékokat is a hibát vétő orvos vagy annak kollégái állítják ki, és többnyire senki sem ismeri el, hogy valamit elrontott volna. Az is gyakori, hogy a bíróság által kirendelt és a beteg által felkért szakértő véleménye ellentmond egymásnak, valamint a kórház szakértőjének, s egy jogásznak ezért nem könnyű eldöntenie, melyik állásfoglalás felel meg a tudomány jelenlegi álláspontjának. Ilyenkor kérhetik az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága állásfoglalását, amely orvosszakértői kérdésekben a legmagasabb szintű fórum. Természetesen, állítja dr. Martin, szép számmal vannak igen korrekt szakértők is, akik kizárólag a szakmai szempontokat veszik figyelembe. De az orvospert nem a tárgyalóteremben kell megnyerni, hangsúlyozza Martin doktor, előre ki kell sakkozni az egészet. Csak akkor szabad elindítani, ha előzetesen orvossal, ha kell igazságügyi szakértővel konzultálva egyértelműnek látszik a siker. Természetesen a józan paraszti ész is szükségeltetik, mert azt nemigen szabad elfogadni, hogy az olló bent felejtése a beteg hasában a műtéti kockázat részeként értelmezhető, amiért a kórház nem vállal felelősséget, ellentétben egy autószerelővel, áld nem hagyhatja csavarhúzóját a motortérben. Az orvos felelőssége többrétegű: munkajogi szempontból a munkáltatója, erkölcsi szempontból az etikai bizottságnak tartozik elszámolással. Továbbá büntetőjogi felelősséggel bír foglalkozás közben elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt,' és kártérítési kötelezettség terheli a polgárjogi per elvesztése után. Azonban az esetek nagy részében a rendőrség bűncselekmény hiányában megszünteti az eljárást az orvossal szemben, akivel kapcsolatban később a bíróság sok esetben megállapítja, hogy szakmai hibája folytán a beteg maradandó egészségügyi károsodást szenvedett, vagyis, voltaképpen megvalósult a bűncselekmény is. Csakhogy az orvos már csak akkor büntethető, ha mindez elévülési időn belül történik. A jogerős bírói ítélettel el lehetne sétálni a rendőrségre vagy az ügyészségre, de ez a legritkább esetben történik meg, mert a betegnek nem az orvos ellehetetlenítése a célja. Az esetek többségében a beteg először a Baranya Megyei Orvosi Kamara Etikai Bizottságához fordul, mondja annak elnöke, dr. Sülé Tamás. Hiszen az esetleges per során nem kevés súllyal esik latba, hogy miként döntött a bizottság. Dr. Sülé szerint nincs alapja az orvostársadalom elvtelen „összefogásának”, mert senkinek sem érdeke a nem megfelelő etikai alapokon álló orvos védelme. Az elmúlt évben 17 orvos ügyében döntöttek, kilencet felmentettek, nyolcat pedig elmarasztaltak. Azt is figyelembe kell venni, állítja az elnök, hogy a panasszal élők sérelmei sok esetben csak vélt sérelmek, aminek az oka, hogy nem kellő mélységben ismerik a tényeket. _______cseri László Ve se kontra ejtőernyős sport A napokban második fordulójához érkező „vesepei” - az ügíyvéd szerint - a világ legegyszerűbb pere, ha pusztán csak azt nézzük, hogy egy fiatalemberben benne felejtettek egy műanyag csövet, amitől veséje olyan fokú károsodást szenvedett, hogy el kellett távolítani. A 24 éves fiatalember 67 százalékos rokkant lett, nemzőképességét elvesztette. A másik oldal úgy látja, mindez bonyolult orvosszakértői kérdéseket felvető eset. Már több mint egy éve folyik a per, és még feltehetően eltart vagy másfél évig első fokon. A fenti eset szakértői véleményében szerepel egy cinikusnak nevezhető mondat, amelyet egy professzor írt az egyvesés fiatalember állapotáról: „Ütésektől, zúzódásoktóla vesét védeni kell, nem javasolt pl. az ejtőernyős sport, de ez a beteg életvitelét alig befolyásolja ” Pedig egyetlen vese elvesztése minimum 30 százalékos munkaképesség csökkenést eredményez, amihez további 25 százalék járul pszichés károsodás következtében.
