Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

2002-02-01 / 31. szám

I 2002. Február 1., péntek KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Tiltakozás a „tudásgyár” ellen A pécsi egyetem műszaki kara az egyik tesztelője a szeptembertől az egész or­szágban bevezetésre kerülő számítógé­pes tanulmányi rendszernek. A hallga­tók tiltakoznak az így kialakult személy­telenség ellen, amelynek következmé­nyeképpen iskolájuk, mint mondják, egy futószalag-termelést precízen alkalmazó gyárrá változott az oktatás területén. „Követeljük, hogy a számítógépes tanulmányi rendszer miatt egyetlenegy hallgató se kerüljön hátrányos helyzetbe! Egy számítógépes tanul­mányi rendszer elvileg hibátlan működés esetén sem képes kezelni a tantárgyfelvételek és vizsga­jelentkezések során felmerülő sajátságos helyze­teket. Tisztában vagyunk vele, hogy a műszaki felsőoktatásban régen jól bevált tanulmányi rendszert nem lehet .fájdalommentesen’ átültet­ni kredites képzési rendszerbe, azonban úgy érezzük, hogy az eddig hátrányos helyzetekbe történő kerülésünk fő okozója a számítógépes tanulmányi rendszer. Következésképp nagyobb szabadságot kérünk, melynek bázisát a lecke­könyv és az abban bejegyzett információk alkot­nák. Tehát a leckekönyv alárendelése a számító- gépes rendszernek szűnjön meg, és a lecke­könyv számítson önálló, teljes értékű dokumen­tumnak” - írják a PTE Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karának hallgatói. Tesztelés alatt álló programról van szó, vála­szol érdeklődésünkre dr. Vétek Lajos oktatási fő­igazgató-helyettes, amely az Oktatási Minisztéri­um megrendelésére készült. Két tesztelő intéz­ményben működik egyelőre, a pécsi egyetem műszaki karán és a szegedi egyetemen. Pécsett azért a műszaki karon próbálják ki, mert egye­dül itt működik a kreditrendszer teljes egészé­ben, amelynek több elemét a bölcsészkaron már korábban megvalósították. A program kezdeti hibái tehát erősen érzékelhetők, s a gondok ab­ból adódnak, hogy a rendszer sokkal kötöttebb, mint a hagyományos kartonos, és amíg a „kar­tonrendszer” lehetővé tette a tanulmányi rend megsértéséből eredő hibák és a véletlen hibák egy ember által való oldását, azok most kemé­nyen ellenőrizhetően, több lépcsőben történ­nek, ilyen vonatkozásban tehát sokkal rugalmat­lanabb megoldásról van szó. Ennek ellenére, mondja a főigazgató-helyettes, amikor a hallga­tók látszólag hátrányos helyzetbe kerültek e mi­att, a kar vezetése mindig a javukra döntött, bár ehhez a korábbinál több időre volt szükség. A kreditrendszerű képzés nagyobb rugalmas­ságot enged meg, mint a hagyományos tanulmá­nyi rendszer, ezért az adminisztrációja bonyolul­tabb, számítógépes támogatást igényel. Ugyan­akkor a számítógépes hallgatói információs rendszer elemei biztosítják, hogy a hallgató a számítógép előtt ülve válogathat a tantárgykíná­latból egyéni tanrendje kialakításához, a hálóza­ton keresztül készítheti el egyéni órarendjét, je­lentkezhet vizsgára, a rendszer segítségével le­het különböző visszajelzést adni a hallgatóknak, csak ennek felhasználásával követhető a hallga­tók előrehaladása, számítható ki a súlyozott ta­nulmányi átlag és az ösztöndíjindex, érvel dr. Vétek Lajos. Szeptembertől országosan is kötelező lesz a kreditrendszer bevezetése, tehát valamennyi egyetem valamennyi karán megjelenik - a szük­séges finomításokkal. ________ cseri László „M egy a bot? Megy a bot?” (Gogol „Revizor”-a a Kamaraszínházban) INDIÁNTÁNC CÍMMEL Kovács Tamás fafaragó kiállítása látható a siklósi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakképző Iskola galériájá­ban. A harkányi Harka Alkotói Kör tagja magyar, román és székely motívumok után e mostani tárlatának anyagát indiai és indián törzsi fafaragások hatására készítette._______________________fotó: tóth l. A BE TEGEK JOGAIRÓL 19. A passzív eutanázia 2. Bagossy László jr. a tavalyi évad egyik figyelemre méltó pécsi pro­dukciója, az Éjjeli menedékhely után, idén ismét egy orosz klasszi­kus színpadra állítására vállalko­zott. A Revizor előadása a mai, kor­szerű esztétikai elvárásoknak meg­felelő, erőteljes rendezői színház, amely meghagyja ugyan a Gogol- mű alapszituációját és cselekmény­vázát, ám radikálisan aktualizálja a mű szövegét: részint tematikusán (kiderül, hogy a város állatkertjében jó pénzért vadászatot engedélyez­tek), részint pedig nyelvi anyagá­ban, stílusában (a szereplők replikái bizonyos körökben ma használatos trágár kifejezésekkel vannak „fűsze­rezve”). Ez utóbbi megoldás jelen eset­ben, az adott koncepció keretei kö­zött, nem kifogásolható, sőt, a jel­zett beszédmód az előadás szerves része. Míg a Gorkij-mű kapcsán úgy véltem, hogy a durva megszólalá­sok sora a nyelvi differenciálás, az adott, igényes előadás legfőbb érté­ke ellen hatott, mert homogenizáló tényező, most, többek között, ép­pen e nyelvezet által teremtődik meg a színjátékbeli világ, e korrupt, gátlástalan, harácsoló életforma le­leplezésének lehetősége. Ami pedig a tematikus aktualizá­lást illeti, Bagossy korrekt módon fi­gyelmezteti a nézőket interpretáció­jának várható sajátosságaira. Elő­függönyt nem alkalmaz, s míg a né­zők gyülekeznek (egy részüknek át kell lépkednie a színpadon, mintegy a játéktér részévé válva, hogy a szemközti széksorokhoz el lehes­sen jutni), a színen szöveg nélküli előjáték folyik: betonkeverő műkö­dik egy félig felépített hodályban (csak nem hajléktalanszállás, afféle éjjeli menedékhely készül itt?), és éppen iratmegsemmisítéssel fogla­latoskodnak. Pedig ekkor még nem lehet tudni, hogy revizor fog érkez­ni, de biztos, ami biztos. A néző tehát nem egy múlt szá­zadi, Oroszországban, tőlünk biz­tonságos távolban játszódó törté­net szemlélője lesz ezen az estén, hanem minden ízükben mai ese­mények részese, valahol Európa keletibb felén (mindenhol, ahol eltulajdonítják a közpénzeket és a kórházakban embertelen állapo­tok uralkodnak). Bizonyára lehet hiányolni az eredeti Gogol-szöveg jó néhány színét, tónusát, ám a bemutató üzenete vitathatatlanul nekünk szól. A polgármester kifa- kadása („Mit röhögtök? Magato­kon röhögtök!” - mondja a publi­kumhoz fordulva) zavarba ejtően érvényes és életszerű. Az előadás él és hat, amit a premieren a kö­zönség eleven reagálása, két nyílt­színi tapsa (Bánky Gábor és Füsti Molnár Éva egy-egy kiváló megol­dásának elismeréseként) egyaránt igazolt. A rendező hűtlensége a Revizor irodalmi textusához egyébként na­gyon is megfelel a Gogol-mű szelle­mének, hiszen a szerző maga is ko­rábbi, másoktól vett s szabadon ke­zelt dramaturgiai toposzokból épí­tette fel zseniális komédiáját: a cse­lekmény például mulatságos félre­értésből fakad, mint már Plautusnál is. Minden jó vígjáték ilyen, nem azt akarja, hogy tiszteljék, hanem hogy mindig újjászülessen. Ehhez pedig rendezői kurázsi szükségeltetik. A lendületes koncepció a szcenikai térképzés egyszerűségével társul (Antal Csaba díszletében a színvál­tozások érzékeltetéséhez elegendő csupán az emelőszerkezet), ami a mozgások és gesztusok fegyelme­zett és plasztikus kimunkálását te­szi lehetővé. A polgármester (Beze- rédi Zoltán) fenyegető körözései és indulatos rohangálásai egy vidéki kiskirály hiteles képzetét idézik, Hlesztakov (Széles László) kapko­dó, gyors gesztusai pedig egy ráme­nős hivatalnok (s egyben Mánk, al­kalom szülte szélhámos) jellemét festik. Külön ki kell emelni kettejük fogadóbeli találkozásának a dialó­gust kísérő, összehangolt mozgás­rendjét, továbbá a lerészegedési je­lenet tudatos koreográfiáját. A többi szereplőt is hatékonyan segíti a ha­tározott színészvezetés, közülük ezúttal csak Simon Andrea tipiku­san mai, vonagló-nyafogó újgazdag­lányát és Bajomi Nagy György go­noszul alattomos pincérfiguráját emelem ki. Kifogásaim inkább csak a máso­dik rész néhány megoldásával kap­csolatosan vannak: némi túlmozga- tását érzékeltem olykor a szereplők­nek, s egy-két helyzet kidolgozásá­val sem értek egyet, még ha ezek (így Fllesztakov és a kereskedőasz- szony jelenete) a bemutatott világ gátlástalan ízetlenségének megnyil­vánulásai is. A befejezést, az igazi revizor lelövését is problematikus­nak vélem, mert ez a fordulat nem következik az adott színjáték belső folyamataiból, habár vészjósló jel­zésként igencsak elgondolkodtató, ám ez már egy másik előadás lenne. Vagy tévednék? Azt azonban bizton állíthatom, hogy a Revizor pécsi előadása izgal­masan mai színházi esemény. Nagy Imre Az előző részben arról írtunk, hogy a gyógyíthatatlan betegsége végstádiumában szenvedő cse­lekvőképes személy visszautasít­hat életfenntartó kezeléseket is. Fia valaki ezt cselekszi, készüljön fel arra, hogy igen megterhelő tortúra elé néz. A visszautasítást követően fel­állítanak egy háromtagú orvosi bizottságot, melynek feladata an­nak megállapítása, hogy fennáll- nak-e a törvény megkövetelte fel­tételek. A bizottságnak tagja a be­teg kezelőorvosa, egy, a betegség jellegének megfelelő szakorvos és egy pszichiáter. A szakorvos azt vizsgálja, hogy a beteg való­ban gyógyíthatatlan-e és halála a rendelkezésre álló kezelések mellett is hamarosan bekövet­kezne. A pszichiáter pedig arról nyilatkozik, hogy a beteg rendel­kezik-e a döntés meghozatalához szükséges belátási képességgel. A beteget akkor kell belátási ké­pességgel rendelkezőnek tekinte­ni, ha képes megérteni a dönté­séhez szükséges információkat, mérlegelni döntése esetleges kö­vetkezményeit, valamint dönté­sének megfelelő formában, ért­hető módon való közlésére. Fia a beteg „átment a vizsgán”, akkor a bizottságnak meg kell próbálnia rávenni a beteget, hogy változtassa meg a döntését. Amennyiben a beteg továbbra is makacskodik, új fent el kell neki mondani, hogy a beavatkozás el­maradása milyen következmé­nyekkel jár. Ezt követően három napot várnak (ezalatt az esetleg szükségessé váló életmentő be­avatkozásokat el kell végezni), és két tanú jelenlétében ismételten megkérdezik a beteget. Ha to­vábbra is elutasítja az életfenn­tartó beavatkozás (oka) t, akkor azokat meg kell szüntetni, illetve nem szabad megkezdeni, de to­vábbra is jogosult szenvedései­nek enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére szolgáló ellátásra. A visszautasító nyilatkozat bár­mikor, alaki kötöttség nélkül visszavonható. Amennyiben a bizottság úgy dönt, hogy a beteg nem felel meg a törvényi kötelmeknek és így a visszautasító nyilatkozata ér­vénytelen, akkor a beteg kívánsá­ga érvényesítése érdekében bíró­sághoz fordulhat. Amint látható, a jogalkotó igen körültekintően járt el annak érdekében, hogy még életünk végén se hozhas­sunk elhamarkodott döntéseket. Olyan feltételeket támaszt, amit a szenvedő, haldokló beteg nem tud teljesíteni. Nem tudja teljesí­teni, mert a fájdalomtól (annak kábítószerekkel történő csillapí­tásától), betegsége természetéből fakadóan belátási képességét erősen megkérdőjelezik. Azon­ban van egy „könnyebb út” is, az úgynevezett „élő végakarat” ké­szítése. A következő részben er­ről szólunk. Dr. Jakab Tibor Urbán Tibor és Tadics Ágnes jelenete fotós tóth László Létszámstop a kisgazdapártban Online-interjú dr. Torgydn Józseffel, az FKgP elnökével A Dunántúli Napló online-szerkesztőségének vendége volt teg­nap este dr. Torgyán József, a Független Kisgazda-, Földmun­kás és Polgári Párt országos elnöke. Az interjú szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük.- Elképzelhetőnek tartja-e a Fi­desszel való koalíció meghosszab­bítását a parlamentbe kerülés ese­tén? (viktoria) T. J.: - A választások eredmé­nyeként alakítandó kormánykoalí­cióban a FKgP csak olyan szaka­szos beosztással hajlandó belépni, hogy az első megállapodás két év­re szóljon, majd az azt követő idő­szakok egy-egy évre. Én személy szerint semmiképpen sem fogok az új kormányban részt venni.- Ön minden koalíríós partne­rének hátat fordított eddig; szem­beköpte Antallékat és le akarja kapni Orbán koronáját is. Semmi becsület nincs magában akkor, ha hatalomról van szó? (papi) T. J.: - Antall József nem tartotta be a reprivatizációs megállapodást és elárulta a kárpátaljaiak népsza­vazását, akik 1991. december 1-jén 76%-ot meghaladó arányban vok­soltak a referendumon Kárpátalja autonómiája mellett, Antall József pedig öt nappal később Kievben aláírta a magyarság jogairól lemon­dó nyilatkozatot. Lehet, hogy Ön­nek a nemzet érdekeinek elárulása szimpatikus, nézze el nekem, hogy én viszont minden erőmmel küz­dők ez ellen. Orbán Viktor pedig többször is hátba szúrt minket és éppúgy szét akarta szedni a pártun­kat, mint ahogy tette azt a KDMP- vel, a KDSZ-szel és az MDF-fel. Ezért joggal léphettünk volna ki a koalícióból, de nem tettük.- Hogy fordulhat elő az FKgP Baranya Megyei Szervezetében, hogy a kisgazdapárt alapítói, akik a Pécs város helyi szervezet tagjai, nem mehetnek be a székházba, gyűléseiket is idegen helyen , a MIÉP irodájában tartják. Semmire nem kapnak meghívót. Miért? És mikor változik meg ez a helyzet? (Hangya Antal, az FKgP Pécs Vá­rosi Szervezet elnöke) T. J.: - Felhívom a figyelmét, hogy Ön rossz ajtón kopogtatott, Ön ugyanis nem kisgazda, hanem kisgazdaáruló.- Ebben a nagy átalakulósdi fo­lyamatban maguk mennyien ma­radtak a pártban? (Pubi) T. J.: - Az FKgP létszáma az el­múlt hónapokban olyan mérték­ben megnőtt, hogy januárban kénytelen voltam a létszámstop- pot elrendelni. Remélem ez a hír örömöt okoz az Ön számára.- Kívánom, hogy szerezzen mi­nél több szavazatot és erősítse a keresztény-konzervatív tábort. Azért egy kérdés: Mi volt Jézus anyanyelve? A: héber B: arámi (arameus) C: görög D: német F: magyar (dantes) T. J.: - Megköszönöm kedves jó kívánságait, és biztosíthatom arról, hogy nem engedem víz alá nyomni a keresztény konzervatív tábort, sőt 2006-ra annyira meg­erősítem, hogy mi leszünk a veze­tő kormánypárt, mint voltunk 1945-ben és 1920-ban is. Kiegészí­tő kérdésére válaszolom, hogy a jelenlegi tudásunk szerint Jézus az arameus nyelvet használta.- 2002. február 15-én a Fővárosi Bíróság kimondja, hogy nem Tor­gyán úr a legitim elnök, hajlandó lemondani vagy sem? (Béda Pál, Harkány, Reform Kisgazda Párt) T. J.: - Én azt nem tekintem reformgondolatnak, ha valaki vá­lasztás nélkül be szeretne ülni a székembe. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egyébként én az általános országgyűlési képvi­selői választások jogerős ered­ményhirdetését követő 60 napig nem vagyok a tisztségemből le­váltható.- Jó lenne, ha a Torgyán online­interjú tényleg online lenne. (Frodo) T. J.: - Válaszom cáfolhatatlan bizonyítéka ittlétemnek. Miután 19.00 órától 20.05-ig tartózkodtam a web-szerkesztőségben és 20.00 órától a Pécsi Értelmiségi Klubban kellene már lennem, engedjék meg, hogy most már lezárjam a válaszadást és bár nem ígérem, hogy a többi hozzám eljuttatandó kérdésekre tudok-e majd válaszol­ni, mindenesetre szeretném ebbe­li szándékomat kifejezni, de an­nak megjegyzése mellett, hogy az elkövetkezendő napokban 56 helyszínen kell beszédet monda­nom, sajtótájékoztatókat tarta­nom, emellett a Kisújság főszer­kesztői teendőit ellátnom és szá­mos egyéb feladatot elvégeznem. ___________________________MÉSZÁROS ATTILA Az online-interjú teljes egészében a www.dunantulinaplo.hu alatt olvasható)

Next

/
Oldalképek
Tartalom