Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
2002-02-01 / 31. szám
I 2002. Február 1., péntek KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Tiltakozás a „tudásgyár” ellen A pécsi egyetem műszaki kara az egyik tesztelője a szeptembertől az egész országban bevezetésre kerülő számítógépes tanulmányi rendszernek. A hallgatók tiltakoznak az így kialakult személytelenség ellen, amelynek következményeképpen iskolájuk, mint mondják, egy futószalag-termelést precízen alkalmazó gyárrá változott az oktatás területén. „Követeljük, hogy a számítógépes tanulmányi rendszer miatt egyetlenegy hallgató se kerüljön hátrányos helyzetbe! Egy számítógépes tanulmányi rendszer elvileg hibátlan működés esetén sem képes kezelni a tantárgyfelvételek és vizsgajelentkezések során felmerülő sajátságos helyzeteket. Tisztában vagyunk vele, hogy a műszaki felsőoktatásban régen jól bevált tanulmányi rendszert nem lehet .fájdalommentesen’ átültetni kredites képzési rendszerbe, azonban úgy érezzük, hogy az eddig hátrányos helyzetekbe történő kerülésünk fő okozója a számítógépes tanulmányi rendszer. Következésképp nagyobb szabadságot kérünk, melynek bázisát a leckekönyv és az abban bejegyzett információk alkotnák. Tehát a leckekönyv alárendelése a számító- gépes rendszernek szűnjön meg, és a leckekönyv számítson önálló, teljes értékű dokumentumnak” - írják a PTE Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karának hallgatói. Tesztelés alatt álló programról van szó, válaszol érdeklődésünkre dr. Vétek Lajos oktatási főigazgató-helyettes, amely az Oktatási Minisztérium megrendelésére készült. Két tesztelő intézményben működik egyelőre, a pécsi egyetem műszaki karán és a szegedi egyetemen. Pécsett azért a műszaki karon próbálják ki, mert egyedül itt működik a kreditrendszer teljes egészében, amelynek több elemét a bölcsészkaron már korábban megvalósították. A program kezdeti hibái tehát erősen érzékelhetők, s a gondok abból adódnak, hogy a rendszer sokkal kötöttebb, mint a hagyományos kartonos, és amíg a „kartonrendszer” lehetővé tette a tanulmányi rend megsértéséből eredő hibák és a véletlen hibák egy ember által való oldását, azok most keményen ellenőrizhetően, több lépcsőben történnek, ilyen vonatkozásban tehát sokkal rugalmatlanabb megoldásról van szó. Ennek ellenére, mondja a főigazgató-helyettes, amikor a hallgatók látszólag hátrányos helyzetbe kerültek e miatt, a kar vezetése mindig a javukra döntött, bár ehhez a korábbinál több időre volt szükség. A kreditrendszerű képzés nagyobb rugalmasságot enged meg, mint a hagyományos tanulmányi rendszer, ezért az adminisztrációja bonyolultabb, számítógépes támogatást igényel. Ugyanakkor a számítógépes hallgatói információs rendszer elemei biztosítják, hogy a hallgató a számítógép előtt ülve válogathat a tantárgykínálatból egyéni tanrendje kialakításához, a hálózaton keresztül készítheti el egyéni órarendjét, jelentkezhet vizsgára, a rendszer segítségével lehet különböző visszajelzést adni a hallgatóknak, csak ennek felhasználásával követhető a hallgatók előrehaladása, számítható ki a súlyozott tanulmányi átlag és az ösztöndíjindex, érvel dr. Vétek Lajos. Szeptembertől országosan is kötelező lesz a kreditrendszer bevezetése, tehát valamennyi egyetem valamennyi karán megjelenik - a szükséges finomításokkal. ________ cseri László „M egy a bot? Megy a bot?” (Gogol „Revizor”-a a Kamaraszínházban) INDIÁNTÁNC CÍMMEL Kovács Tamás fafaragó kiállítása látható a siklósi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakképző Iskola galériájában. A harkányi Harka Alkotói Kör tagja magyar, román és székely motívumok után e mostani tárlatának anyagát indiai és indián törzsi fafaragások hatására készítette._______________________fotó: tóth l. A BE TEGEK JOGAIRÓL 19. A passzív eutanázia 2. Bagossy László jr. a tavalyi évad egyik figyelemre méltó pécsi produkciója, az Éjjeli menedékhely után, idén ismét egy orosz klasszikus színpadra állítására vállalkozott. A Revizor előadása a mai, korszerű esztétikai elvárásoknak megfelelő, erőteljes rendezői színház, amely meghagyja ugyan a Gogol- mű alapszituációját és cselekményvázát, ám radikálisan aktualizálja a mű szövegét: részint tematikusán (kiderül, hogy a város állatkertjében jó pénzért vadászatot engedélyeztek), részint pedig nyelvi anyagában, stílusában (a szereplők replikái bizonyos körökben ma használatos trágár kifejezésekkel vannak „fűszerezve”). Ez utóbbi megoldás jelen esetben, az adott koncepció keretei között, nem kifogásolható, sőt, a jelzett beszédmód az előadás szerves része. Míg a Gorkij-mű kapcsán úgy véltem, hogy a durva megszólalások sora a nyelvi differenciálás, az adott, igényes előadás legfőbb értéke ellen hatott, mert homogenizáló tényező, most, többek között, éppen e nyelvezet által teremtődik meg a színjátékbeli világ, e korrupt, gátlástalan, harácsoló életforma leleplezésének lehetősége. Ami pedig a tematikus aktualizálást illeti, Bagossy korrekt módon figyelmezteti a nézőket interpretációjának várható sajátosságaira. Előfüggönyt nem alkalmaz, s míg a nézők gyülekeznek (egy részüknek át kell lépkednie a színpadon, mintegy a játéktér részévé válva, hogy a szemközti széksorokhoz el lehessen jutni), a színen szöveg nélküli előjáték folyik: betonkeverő működik egy félig felépített hodályban (csak nem hajléktalanszállás, afféle éjjeli menedékhely készül itt?), és éppen iratmegsemmisítéssel foglalatoskodnak. Pedig ekkor még nem lehet tudni, hogy revizor fog érkezni, de biztos, ami biztos. A néző tehát nem egy múlt századi, Oroszországban, tőlünk biztonságos távolban játszódó történet szemlélője lesz ezen az estén, hanem minden ízükben mai események részese, valahol Európa keletibb felén (mindenhol, ahol eltulajdonítják a közpénzeket és a kórházakban embertelen állapotok uralkodnak). Bizonyára lehet hiányolni az eredeti Gogol-szöveg jó néhány színét, tónusát, ám a bemutató üzenete vitathatatlanul nekünk szól. A polgármester kifa- kadása („Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!” - mondja a publikumhoz fordulva) zavarba ejtően érvényes és életszerű. Az előadás él és hat, amit a premieren a közönség eleven reagálása, két nyíltszíni tapsa (Bánky Gábor és Füsti Molnár Éva egy-egy kiváló megoldásának elismeréseként) egyaránt igazolt. A rendező hűtlensége a Revizor irodalmi textusához egyébként nagyon is megfelel a Gogol-mű szellemének, hiszen a szerző maga is korábbi, másoktól vett s szabadon kezelt dramaturgiai toposzokból építette fel zseniális komédiáját: a cselekmény például mulatságos félreértésből fakad, mint már Plautusnál is. Minden jó vígjáték ilyen, nem azt akarja, hogy tiszteljék, hanem hogy mindig újjászülessen. Ehhez pedig rendezői kurázsi szükségeltetik. A lendületes koncepció a szcenikai térképzés egyszerűségével társul (Antal Csaba díszletében a színváltozások érzékeltetéséhez elegendő csupán az emelőszerkezet), ami a mozgások és gesztusok fegyelmezett és plasztikus kimunkálását teszi lehetővé. A polgármester (Beze- rédi Zoltán) fenyegető körözései és indulatos rohangálásai egy vidéki kiskirály hiteles képzetét idézik, Hlesztakov (Széles László) kapkodó, gyors gesztusai pedig egy rámenős hivatalnok (s egyben Mánk, alkalom szülte szélhámos) jellemét festik. Külön ki kell emelni kettejük fogadóbeli találkozásának a dialógust kísérő, összehangolt mozgásrendjét, továbbá a lerészegedési jelenet tudatos koreográfiáját. A többi szereplőt is hatékonyan segíti a határozott színészvezetés, közülük ezúttal csak Simon Andrea tipikusan mai, vonagló-nyafogó újgazdaglányát és Bajomi Nagy György gonoszul alattomos pincérfiguráját emelem ki. Kifogásaim inkább csak a második rész néhány megoldásával kapcsolatosan vannak: némi túlmozga- tását érzékeltem olykor a szereplőknek, s egy-két helyzet kidolgozásával sem értek egyet, még ha ezek (így Fllesztakov és a kereskedőasz- szony jelenete) a bemutatott világ gátlástalan ízetlenségének megnyilvánulásai is. A befejezést, az igazi revizor lelövését is problematikusnak vélem, mert ez a fordulat nem következik az adott színjáték belső folyamataiból, habár vészjósló jelzésként igencsak elgondolkodtató, ám ez már egy másik előadás lenne. Vagy tévednék? Azt azonban bizton állíthatom, hogy a Revizor pécsi előadása izgalmasan mai színházi esemény. Nagy Imre Az előző részben arról írtunk, hogy a gyógyíthatatlan betegsége végstádiumában szenvedő cselekvőképes személy visszautasíthat életfenntartó kezeléseket is. Fia valaki ezt cselekszi, készüljön fel arra, hogy igen megterhelő tortúra elé néz. A visszautasítást követően felállítanak egy háromtagú orvosi bizottságot, melynek feladata annak megállapítása, hogy fennáll- nak-e a törvény megkövetelte feltételek. A bizottságnak tagja a beteg kezelőorvosa, egy, a betegség jellegének megfelelő szakorvos és egy pszichiáter. A szakorvos azt vizsgálja, hogy a beteg valóban gyógyíthatatlan-e és halála a rendelkezésre álló kezelések mellett is hamarosan bekövetkezne. A pszichiáter pedig arról nyilatkozik, hogy a beteg rendelkezik-e a döntés meghozatalához szükséges belátási képességgel. A beteget akkor kell belátási képességgel rendelkezőnek tekinteni, ha képes megérteni a döntéséhez szükséges információkat, mérlegelni döntése esetleges következményeit, valamint döntésének megfelelő formában, érthető módon való közlésére. Fia a beteg „átment a vizsgán”, akkor a bizottságnak meg kell próbálnia rávenni a beteget, hogy változtassa meg a döntését. Amennyiben a beteg továbbra is makacskodik, új fent el kell neki mondani, hogy a beavatkozás elmaradása milyen következményekkel jár. Ezt követően három napot várnak (ezalatt az esetleg szükségessé váló életmentő beavatkozásokat el kell végezni), és két tanú jelenlétében ismételten megkérdezik a beteget. Ha továbbra is elutasítja az életfenntartó beavatkozás (oka) t, akkor azokat meg kell szüntetni, illetve nem szabad megkezdeni, de továbbra is jogosult szenvedéseinek enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére szolgáló ellátásra. A visszautasító nyilatkozat bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonható. Amennyiben a bizottság úgy dönt, hogy a beteg nem felel meg a törvényi kötelmeknek és így a visszautasító nyilatkozata érvénytelen, akkor a beteg kívánsága érvényesítése érdekében bírósághoz fordulhat. Amint látható, a jogalkotó igen körültekintően járt el annak érdekében, hogy még életünk végén se hozhassunk elhamarkodott döntéseket. Olyan feltételeket támaszt, amit a szenvedő, haldokló beteg nem tud teljesíteni. Nem tudja teljesíteni, mert a fájdalomtól (annak kábítószerekkel történő csillapításától), betegsége természetéből fakadóan belátási képességét erősen megkérdőjelezik. Azonban van egy „könnyebb út” is, az úgynevezett „élő végakarat” készítése. A következő részben erről szólunk. Dr. Jakab Tibor Urbán Tibor és Tadics Ágnes jelenete fotós tóth László Létszámstop a kisgazdapártban Online-interjú dr. Torgydn Józseffel, az FKgP elnökével A Dunántúli Napló online-szerkesztőségének vendége volt tegnap este dr. Torgyán József, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országos elnöke. Az interjú szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük.- Elképzelhetőnek tartja-e a Fidesszel való koalíció meghosszabbítását a parlamentbe kerülés esetén? (viktoria) T. J.: - A választások eredményeként alakítandó kormánykoalícióban a FKgP csak olyan szakaszos beosztással hajlandó belépni, hogy az első megállapodás két évre szóljon, majd az azt követő időszakok egy-egy évre. Én személy szerint semmiképpen sem fogok az új kormányban részt venni.- Ön minden koalíríós partnerének hátat fordított eddig; szembeköpte Antallékat és le akarja kapni Orbán koronáját is. Semmi becsület nincs magában akkor, ha hatalomról van szó? (papi) T. J.: - Antall József nem tartotta be a reprivatizációs megállapodást és elárulta a kárpátaljaiak népszavazását, akik 1991. december 1-jén 76%-ot meghaladó arányban voksoltak a referendumon Kárpátalja autonómiája mellett, Antall József pedig öt nappal később Kievben aláírta a magyarság jogairól lemondó nyilatkozatot. Lehet, hogy Önnek a nemzet érdekeinek elárulása szimpatikus, nézze el nekem, hogy én viszont minden erőmmel küzdők ez ellen. Orbán Viktor pedig többször is hátba szúrt minket és éppúgy szét akarta szedni a pártunkat, mint ahogy tette azt a KDMP- vel, a KDSZ-szel és az MDF-fel. Ezért joggal léphettünk volna ki a koalícióból, de nem tettük.- Hogy fordulhat elő az FKgP Baranya Megyei Szervezetében, hogy a kisgazdapárt alapítói, akik a Pécs város helyi szervezet tagjai, nem mehetnek be a székházba, gyűléseiket is idegen helyen , a MIÉP irodájában tartják. Semmire nem kapnak meghívót. Miért? És mikor változik meg ez a helyzet? (Hangya Antal, az FKgP Pécs Városi Szervezet elnöke) T. J.: - Felhívom a figyelmét, hogy Ön rossz ajtón kopogtatott, Ön ugyanis nem kisgazda, hanem kisgazdaáruló.- Ebben a nagy átalakulósdi folyamatban maguk mennyien maradtak a pártban? (Pubi) T. J.: - Az FKgP létszáma az elmúlt hónapokban olyan mértékben megnőtt, hogy januárban kénytelen voltam a létszámstop- pot elrendelni. Remélem ez a hír örömöt okoz az Ön számára.- Kívánom, hogy szerezzen minél több szavazatot és erősítse a keresztény-konzervatív tábort. Azért egy kérdés: Mi volt Jézus anyanyelve? A: héber B: arámi (arameus) C: görög D: német F: magyar (dantes) T. J.: - Megköszönöm kedves jó kívánságait, és biztosíthatom arról, hogy nem engedem víz alá nyomni a keresztény konzervatív tábort, sőt 2006-ra annyira megerősítem, hogy mi leszünk a vezető kormánypárt, mint voltunk 1945-ben és 1920-ban is. Kiegészítő kérdésére válaszolom, hogy a jelenlegi tudásunk szerint Jézus az arameus nyelvet használta.- 2002. február 15-én a Fővárosi Bíróság kimondja, hogy nem Torgyán úr a legitim elnök, hajlandó lemondani vagy sem? (Béda Pál, Harkány, Reform Kisgazda Párt) T. J.: - Én azt nem tekintem reformgondolatnak, ha valaki választás nélkül be szeretne ülni a székembe. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egyébként én az általános országgyűlési képviselői választások jogerős eredményhirdetését követő 60 napig nem vagyok a tisztségemből leváltható.- Jó lenne, ha a Torgyán onlineinterjú tényleg online lenne. (Frodo) T. J.: - Válaszom cáfolhatatlan bizonyítéka ittlétemnek. Miután 19.00 órától 20.05-ig tartózkodtam a web-szerkesztőségben és 20.00 órától a Pécsi Értelmiségi Klubban kellene már lennem, engedjék meg, hogy most már lezárjam a válaszadást és bár nem ígérem, hogy a többi hozzám eljuttatandó kérdésekre tudok-e majd válaszolni, mindenesetre szeretném ebbeli szándékomat kifejezni, de annak megjegyzése mellett, hogy az elkövetkezendő napokban 56 helyszínen kell beszédet mondanom, sajtótájékoztatókat tartanom, emellett a Kisújság főszerkesztői teendőit ellátnom és számos egyéb feladatot elvégeznem. ___________________________MÉSZÁROS ATTILA Az online-interjú teljes egészében a www.dunantulinaplo.hu alatt olvasható)
