Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

2002-02-01 / 31. szám

Bl 2002. Február 1„ péntek POLITIKAI 19. OLDAL V I T A F Ó R U M A gondolkodó Magyarország A kormányzati ciklus elején, amikor a Fi- desz-MDF-FKgP-kormány elkezdte működé­sét, sokan azt jósolták, hogy a vállalt ígére­tekkel, valamint az Orbán-Torgyán-vezetés- sel hamar előjönnek a problémák. Kiderül majd, hogy a Fidesz nem tartja az ígéreteit, a két dudás nem fér meg egy csárdában, az egész társaság az ország felemelkedése he­lyett a klientúra-építésben és leendő kam­pánypénzek kiosztásában, majd visszaforga­tásában sokkal inkább érdekelt. 'Ámbár az el­múlt pár esztendőben ezek mind kiderültek, sőt ennél sokkal több és sokkal súlyosabb dolgok is, a Fidesz vezette jobboldal a szélső­jobbal kiegészítve nem zuhant olyan mélysé­gekbe, mint annak idején az Antall-kormány mögött álló MDF. Ezt egyetlen módon tudta elérni a jelenlegi kormánypárt, azzal, hogy az oly sokat emle­getett politikai közepet, a politikai jobb- és baloldal közötti átmenetet tudatosan lezárták, elvágták, átjárhatatlan falat emeltek. Ennek eredménye az, hogy ma, 2002-ben sokkal ke­vesebb választó hagyja ott a jobboldalt, mint '93 végén, '94 elején. Viszont ezt a nem lebe­csülendő eredményt egy igen kétes megol­dással érték el, amely rövidtávon talán ered­ményeket hoz, de hosszú távú gyümölcsei fo- gyaszthatatlanok. Ezt az átjárhatatlanságot a politikai ellenfe­lekkel szembeni, jó néhány esetben már a gyűlöletbe csapó ellenszenv végletekig való fokozásával érték el. Természetesen amikor a gyűlölet szelleme kiszabadul, ahogy ezt a tör­ténelmi tapasztalatok is mutatják, már nem le­het irányítani, kordában tartam. Már nem­csak ideológiák, eszmék vagy pártok lesznek a célpontjai, hanem hús-vér, jó szándékú embe­rek is, legtöbbször igaztalanul, pusztán azért, mert ellentétes politikai nézeteket vallanak. Ekkor működik ?z a tudatalatti mechaniz­mus az emberek gondolkodásában, értékíté­letében, amely roppant veszélyes: már nem a valós események, a tényleges kormányzati cselekedetek foglalkoztatják a kormányhoz hű szavazókat, már egyáltalán nem érdekli őket, hogy a kormány igazat mond-e. Nem foglalkoznak azzal, hogy a kormánypropa­ganda mögött van-e tényleges tartalom. Az ön- és kormányzati kritika helyett egyetlen dolog lényeges, hogy a politikai ellenfelet ki nem állhatja, utálja, legrosszabb esetben gyű­löli, vagyis soha nem fog átszavazni. És a Fidesz számára ez a lényeg: politikai gettóba zárni az ellenfelet, ahonnan nem tud kitörni - no és önmagát, hogy saját hívei is bent ma­radjanak a végsőkig. Van azonban egy rossz meg egy jó hírem. A rossz az, hogy aho­gyan a történelemben a get­tók falai, úgy ez a fal sem fi­zikai, hanem egyfajta szel­lemi fal, amely az ellen­szenvből, a gyűlöletből táp­Horváth Zoltán Azok a szép napok... Mikor volt jobb fiatalnak lenni? - te­szi föl a kérdést Thürmer Gyula, aki a Kádár-rendszer kegyeltjeként minden megkülönböztető előnyét élvezte a diktatúrának. Empátia­készséget miért is várnánk el tőle? Jó volt-e fiatalnak lenni a Kádár­rendszerben? - Talán meg kellene kérdezni attól a fiatalembertől, aki egyházi gimnáziumban érettségiz­vén az egyetemi mi KISZ-titkára és egyes tanárai olyan megalázó és gúnyos kérdéseket tettek fel neki, ami szabad államban elképzelhe­tetlen. A kérdés feltehető lenne annak a fiatal tanárnőnek is, akit a nyolcva­nas években rendszeresen behivat­tak amiatt, mert templomba járt, s végül olyan lelkiállapotba hozták, hogy a fehérvérűség tünetei alakul­tak ki nála idegi alapon. Vajon jó volt-e fiatalnak lennie annak a munkásembemek, aki fi­atal házasként csak úgy tudta el­tartani családját, hogy a megfeszí­tett nyolcórai munka után még jócskán géemkázott. Ez volt az az időszak, mikor rohamszerűen emelkedett a fiatal férfiak infarktu­sainak száma, s indult meg a válá­sok sorozata. , Jó volt-e fiatalnak lenni, mikor az unoka azt látta, hogy nagyma­mája a téli napokon a vasút- és buszállomások várótermeiben ül­dögél, mert képtelen megvenni a tüzelőt, s ő sem képes segítem raj­ta. Tudta, hogy nagymama a havi nyugdíján mindössze 8 kg húst tudna venni, mert ennyire taksál­ta a Kádár-rendszer. Vajon szívesen vállalná-e újra a kádári fiatalságot az az ifjú há­zaspár, mely 15 éven át, amíg gyermekeit taníttatta egyetlen kabátot sem tudott vásárolni, csak a Temaforg rongykészleté­ből. A tanítás ugyanis nem volt ingyenes. Aki nem kapott kollé­giumot, súlyos albérleti díjak fi­zetését nyögte. Szívesen lenne-e kádári ifjú az a középiskolás, akit - mert nem tet­szett a képe az egyik rendőrnek - megakadályoztak abban, hogy osztálytársaival Kelet-Németor- szágba utazhasson. Röhögve ad­ták át útlevelét, amikor az osztály már Drezdában volt. Milyen ragyogó volt fiatalnak lenni, mikor március 15-én az ut­cán pofozták fel a rendőrök a ko­kárdát kitűző diákokat, az iskolai ünnepély előre bekért műsortervé­ből az oktatási cenzor kihúzta a Szózatot, a feltámadási körmenet alkalmával sunyi alakok lesték, ki merészelt részt venni rajta, behivat­ták azt az alkalmazottat, aki gyer­mekét beíratta hittanra. Természetesen Thürmer elvtárs erre nem emlékszik. Nem is emlé­kezhet, mert ő vidáman utazott az úttörővasúton, amíg mások gyere­kei éppen csak szabadultak a hor­tobágyi munkatáborokból. Vajon milyen fiatalság jutott a szinte gyer­mekként kivégzett Mansfeld Péter testvérének? Minek is érdekelné mindez Thürmer Gyulát? Ő Kádár megkü­lönböztetett kedvenceként csak az élet napos oldalát látta, s ma sem akar tudni az árnyékos oldalról. Ahol nincs szabadság, ott soha nem jó fiatalnak lenni! Lajdi Klára, a Nemzeti Keresztényszociális Fórum tagja Mindent a A Független Kisgazda Földmun­kás- és Polgári Párt a Magyar Or­szággyűlés egyetlen történelmi pártja. Szorosan összeforrt hazánk és nemzetünk történetével. Vívmá­nyainkat megvédjük, céljainkat megvalósítjuk, a most meghirdetet­tek végrehajtásához pedig hozzá­kezdünk. A Független Kisgazdapárt szét­verésére a múltban, és ma is sok kí­sérletet tettek, de éppen pártunknak a nemzet iránti elkötelezettsége mi­att mind kudarcra voltak ítélve. Az 1930. október 12-i „békési prog­ram” vezéreszméje: „Mindent a nemzetért! Mindent a mezőgazda­ságért!” Ez a programunk kibővült a „nemzeti polgárságot” létrehozni és erősítem akaró szándékunkkal, ezért 1930. október 12-től polgári párt is vagyunk. Az akkor meghir­detettek a mai napig is pártunk programjának alapját képezik. Hogy programunk mennyire kötődik a nemzet történetéhez és nem pillanatnyi elképzelések irá­nyítják munkánkat, álljon itt két rövid idézet az 1222. évi XXVI. Törvénycikkből, az Aranybulla­ként ismert máig ható törvé­nyünkből: „...birtokot az országon kívülálló embernek ne adjanak!” Továbbá „Ha valamelyest adtak vagy elad­tak, azt a haza fiai válthassák meg!” Az utóbbi idézet aktualitását az ún. zsebszerződések jelenléte adja, és ez a vezéreszme az ellenük való küzdelem leghatékonyabb fegyve­re is egyben. Az Aranybulla min­den magyarra kötelező előírásaiból fakadóan vezéreszménk ma is: A HAZA NEM ELADÓ! Mint a diktatúrát eltörlő, rend­szerváltó párt valljuk, hogy a tulaj­don és a jólét nem lehet kizárólag egyes társadalmi csoportok, a poli­tikai elit előjoga. Ezért célunk to­vábbra is, hogy a magyar állampol­nemzetért gárt tulajdonossá tegyük és megte­remtsük a jólét alapjait. Megvédjük a többpártrendszert, és nem enged­jük, hogy azt a Fidesz szándékai szerint egypártrendszerként műkö­dő kétpártrendszerré silányítsák. A diktatúra minden formáját elutasít­juk: demokráciát akarunk! A nem­zet akaratát figyelmen kívül hagyó országgyűlési és önkormányzati képviselők visszahívhatóságát a de­mokrácia védelmében is meg kell teremteni. Programunk szerint lét­rehozzuk a nép valóságos jogait biztosító új Alkotmányt és az Or­szággyűlés által ténylegesen ellen­őrzött felelős kormányt! Hogy a ha­zánk és népünk ellen elkövetettek se maradhassanak büntetlenül, fe­lelősségre kell vonnunk a nemzeti vagyon kifosztóit. A rablott holmi visszajár! Hazánk számára a Független Kisgazdapárt harcolta ki a köztársa­sági államformát (1946. évi I. tör­vénycikk), a II. világháborúban po­rig rombolt ország újjáépítését, 1946-ban a nemzetközileg is elis­mert és erős fizetőeszközként elfo­gadott forintot, a vidékfejlesztést, a családi gazdaságokat és az ősterme­lőket segítő rendszert, a földalapú támogatást, a külső üzletrészek tel­jes áron történő megváltását. A Füg­getlen Kisgazdapárt állt ki mindig elsőként a történelmi egyházak megbecsüléséért, a hitoktatás támo­gatásáért. Ez a felsorolás bizonyítja azt, hogy a mi harcunk volt kiemel­kedően a legeredményesebb. A 2002-es választásokon, melyet a földügyben tartandó népszava­zásnak is tekintünk, a Független Kisgazdapárt minden reménye jo­gos. Együtt a nemzettel fogja meg­valósítani hazánk méltó felemelke­dését. A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Baranya megyei Szervezete Felhívás! Választási megbeszélés szerkesztőségünkben a jelöltállító pártokkal, szervezetekkel A Dunántúli Napló a választási kampány során igyekszik előmoz­dítani a 2002. évi országgyűlési választások eredményességét, saj­tónyilvánosságban esélyegyenlőséget biztosít a kampányban jog­szerűen résztvevő minden párt, vagy független jelölt számára cél­jaik, programjaik bemutatására. A választásokkal kapcsolatos részletes programtervezet ismerteté­sére megbeszélést tartunk a pártokkal és minden olyan szervezettel, amely indulni kíván, illetve a független jelöltekkel február 6-án, szer­dán 10.00 órakor a DN Pécs, Engel János u. 8. sz. alatti székházának földszinti konferenciatermében. Pauska Zsolt főszerkesztő Aláírásgyűjtés A Fidesz Magyar Polgári Párt Bara­nyában is aláírásgyűjtési akciót in­dít a 2012-es olimpia magyarorszá­gi megrendezése érdekében. A Fi­desz az összegyűlt aláírásokat Jacque Rogge-nak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság március 16-án' Magyarországra látogató elnöké­nek kívánja átadni. Magyarország már több ízben is komolyan foglalkozott az olimpia megrendezésének gondolatával. Hazánk az egyetlen olyan ország az éremtáblázat első tíz helyezettje közül, amely még nem látta vendé­gül „az olimpiai család” legna­gyobb rendezvényét. Egy olimpia nemcsak a sport, hanem a kultúra területén is fontos esemény és egyúttal jelentős gazdasági vállal­kozást is jelent. Egy olimpia meg­rendezése úgymond „gyorsítópá­lyára ” helyezné Magyarországot az E-csatlakozást követő első évek­ben. A 2012-es olimpiát illetően 2004- ben lesz az első megmérettetés, ek­kor választják ki az összes jelentke­ző közül az öt versenyben maradó kandidálót, amelyek közül 2005- ben választják ki a végleges hely­színt. Baranya megye szempontjából elsősorban a gazdasági, kiemelten az infrastrukturális fejlesztések fon­tosak. A gazdasági élet mellett a ma­gyar versenysport is átalakuláson megy majd keresztül, ahol lénye­ges szerephez jut majd az utánpót­lás-nevelés. A ma sportpályafutásu­kat kezdő gyerekek lehetnek a 2012-es hazai olimpia magyar csa­patának tagjai. A kezdeményezést több neves baranyai olimpikon is támogatja, kérjük, támogassák Önök is Ma­gyarország olimpiai pályázatát! Pásztory Dóra, Knoch Balázs, Czukor Zoltán, Kürtösi Zsolt olimpikonok, Mikes Éva, Bánki Erik, Körömi Attila országgyűlési képviselők A Centrum jelöltjei Az Értelmiségi Klubban tartott fóru­mon mutatta be a Centrum Össze­fogás Magyarországért baranyai képviselő-jelöltjeit: 1. vk. Kitti János vállalkozó, 2. vk. Turbéky Jenő •nyugdíjas, 3. vk. dr. Somián György orvos, 4. vk. Tóth József iskolaigaz­gató, 5. vk. Hesz Antal vállalkozó, 6. vk. Polgár Zoltán vállalkozó, 7. vk. Mátis István polgármester. A fómm vendégei voltak: dr. Gyenesei István, a Harmadik Oldal Magyarországért Egyesület elnöke, dr. Pusztai Erzsébet, az MDNP el­nök asszonya és dr. Bartók Tivadar, a KDNP elnöke. Betegsége miatt nem vett részt a fórumon dr. Kupa Mihály, a Centrum országos elnöke. A vendégek néhány alapvető gon­dolatot közöltek a párt hamarosan bemutatásra kerülő programjából. A közlések szerint a Centrum, mint az elnevezése is mutatja, a középen helyezkedik el a jelenlegi magyar „páitpalettán”. Szigorúan a közé­pen, s ettől nem is kíván eltérni. Er­re utal jelvényének és zászlajának alapszíne is, a fehér. Nem hiányoz­hat egy erős Centrum a magyar parlamentből, mert a kétpólusú pártstruktúra nem tükrözi hűen a jelenlegi magyar társadalom igé­nyeit a politikával kapcsolatban. A Centrum baranyai elnöksége PÁRTHÍREK A FIDESZ MAGYAR POLGÁRI PÁRT pécsi szervezete a 2012-es olimpia magyarországi megrendezési jogáért aláírást gyűjt február 2-án (szombaton) a Vásárcsarnokban és az uránvárosi kispiacon 7.00 és 10.00 óra között, február 3-án (vasárnap) a Vásártéren 8.00 és 11.00 óra között, valamint a város több pontján. BRETTER ZOLTÁN, az SZDSZ Pécsi Szervezetének elnöke a Felsőmalom utca 13. sz. alatti SZDSZ-székházban tart február 1-jén 14-15 óra között fogadóórát. _________________________________■ Van elegendő idő A február 4-én kezdődő parlamenti ülésszak során határozathozatal várható a 2012-ben esedékes nyári olimpia megrendezésére benyúj­tandó pályázat ügyében. A döntés­hozók eddigi megnyilatkozásai is­meretében az eredmény nem lehet kétséges. Alá fogja támasztani a most kezdődött aláírásgyűjtési kam­pány is. Biztosra vehető, hogy ak­korra már a fővárosban meglesz a várt 500.000 támogató aláírás, hisz az olimpia rendezésének előnye el­sősorban Budapestet érinti, míg a terhét az ország viseli. A várható döntés kapcsán felve­tődik bennem (de talán másokban is) a kérdés: elég széles körű-e a megrendezés társadalmi támoga­tottsága ahhoz, hogy bizton sikerre lehessen számítani? Hogyan lehet­ne a támogatók körét jelentősen bő­víteni, a rendezést nemzeti üggyé tenni? Van-e elegendő idő a társa­dalmi összefogás megteremtésére? A rendezés gondolatának nyilvá­nos felvetése óta figyelve a támoga­tó, tartózkodó és ellenző reagáláso­kat, úgy vélem, hogy többségben vannak,; akik nem támogatják, jól lehet szinte kivétel nélkül elismerik, hogy az olimpiai játékok megrende­zése- növelné az ország tekintélyé, elismerését jelentené a sport terén eddig elért kiemelkedő eredmé­nyünknek,- jótékony hatással lenne az olimpia előtt és utána is a hazai sport fejlődésére,- minden egyéb megoldásnál na­gyobb eredményt hozna a turisztika fejlődésében, hazánk megkedvelte- tésében,- hosszú időre munkaalkalmat jelentene sok ezer embernek,- okos megrendezéssel, jó szer­vezéssel jelentős nyereséget hozna a befektetéseknek. Mi lehet az oka, hogy a fentiekkel általában egyetértve mégis keveseb­ben vannak a támogatók és mit le­hetne tenni a támogatók körének növelése érdekében? Az okot - lehet, hogy sajátos néző­pontból - abban látom, hogy a rend­szerváltozást az állampolgárok több­sége nem a várt módon élte meg. Az ország lakosságának döntő többsége reménykedve tekintett a változások elé. Azt várta, hogy szabadon élő, di­namikusan fejlődő, általánosan (szé­leskörűen) gazdagodó országgá vá­lik hazánk. Szerintem többségben vannak azok, akiknél a remény nem mindenben vált valóra. Miközben szűk réteg - részben az etika és a jog elkülönülése folytán - meggazdago­dott, széles réteg helyzete romlott. A- a törvényalkotásból és alkalma­zásból törlik azt a lehetőséget, mely szerint az etikátlan még törvényes lehet;- garantálják az állampolgárok anyagi helyzetét érintő törvények és intézkedések ciklusidőn túli érvé­nyességét, de készek módosítani, ha javítani kell;- az állampolgárok megosztását is eredményező intézkedések he­lyett (pl. minimálbér-emelést bér­táblázat módosítás nélkül) a kisebb lépcsős, de folytonos korrekciót al­kalmaznak, ha kell. Végül arra a kérdésre, hogy van-e elegendő idő a szükséges mérvű társadalmi összefogás megteremté­sére, a válasz csak az lehet: kell, hogy legyen. Ha a választási progra­mokba a pártok beépítik célkitűzé­sül, meghatározzák eszközeit és győzelem esetén annak érdekében cselekszenek, akkor a siker nem maradhat el. A választók egy ciklus alatt is érzékelhetik a vezetési stílus változását és utána dönthetnek. Bojtor József, Őszirózsa u. 25. aoigozoK (eDDen a sorrendűén csok- kenő mértékben ugyan, de) arat­nak, akik pedig éjt nappallá téve dolgoznak a sikerért, akik adóforint­jukkal biztosítják a rendezés anyagi hátterét - a munkások, alkalmazot­tak -, csak morzsákhoz jutnak, vagy - nem feltételezve, de nem is kizár­va - fedezik a veszteséget. A bank­sokmilliós végki­elégítésekkel és hasonló esemé­nyek az adófize­tők részéről ne­hezen „emészt- hetők.” Mit kellene tenni a kétkedők Változtatni kellene a (politikai, gaz­dasági) vezetők és vezetettek kap­csolatán. Érvényre kellene juttatni az „együtt sír, együtt nevet” elvet. A választásra készülő pártok, pártszö­vetségek programjába be kellene venni vagy erőteljesebben hangsú­lyozni, hogy sikeres választás esetén kárvallottak széles rétege megértve az ország gazdasági helyzetének romlásából eredő nehézséget, értet­lenül figyelte (politikai, gazdasági, pénzügyi) vezetői jövedelmének di­namikus növekedését. Úgy gondo­lom, hogy az állampolgárok többsé­ge természetesnek tartja, hogy vezetői (legyen szó mikroszervezetről vagy akár az országról) felelősségükkel arányos jövedelemben részesüljenek, de a jövedelmük változása legyen a szervezet anyagi lehetősége irányá­nak és nagyságának változásával egyirányú és arányos. Az olimpiai játékok megrendezé­sének a jelentősége ugyan nem mérhető a rendszerváltozáshoz, de hozzá hasonló annyiban, hogy nem mindennapi esemény sem lebonyo­lítását, sem várható eredményét te­kintve. Feltételezem, hogy a tartózkodók és ellenzők legfőbb aggálya abból fakad, hogy a rendszerváltozáshoz hasonlóan a megrendezés eredmé­nyéből is kimaradnak, hogy a befek­tetők, beruházók, alvállalkozók, be­lalkozik, és mérhetetlen pusztítást okoz nem­csak a gettókba zártak, de a falak építői kö­zött is, így az egész társadalomban. A jó hírem pedig az, hogy a történelemben egyetlen gettó falai sem maradtak fenn soká­ig, rövid időn belül leomlottak, és akik be vol­tak zárva, a várakozásokkal ellentétben még erősebbek lettek. Horváth Zoltán, SZDSZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom