Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-05 / 4. szám

2002. Január 5., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL PROFESSZOROK ÚJÉVI TALÁLKOZÓJA. Vezető oktatóit köszöntötte tegnap a Pécsi Tudomány Egye­tem kollektívája. A Rákóczi úti aulában dr. Tóth József rektor köszöntője után dr. Méhes Károly nyugal- mazott egyetemi tanár vehette át a Professor emeritus címet (képünkön középen). fotó: laufer László Megrövidült Gershwin-túra Baltimore-tól Floridáig Futnak a képek „Hogy hívod ezt? // Pécsett indulnak az újságíróbálok A hagyományoknak megfele­lően az országban az első új­ságíróbál az idén is Pécsett lesz, január 11-én. Hagyomá­nyos az is, hogy a nyitóbálra valamennyi asztal elkelt. Az újságíróbál helyei pillanatok alatt gazdára találtak. Ma még nem tudni, hogy Toller László polgármester komolyan gondol- ta-e, hogy a protokoll szokásos, központi helyét átadja a sajtó­nak, ő és a többi prominens pe­dig a Hotel Palatínus dohányzó­termébe teszi át székhelyét. Akárhogy is alakul, a parlament megválasztott összes alelnöke (mind a kettő) jelezte, hogy ott lesz a bálon. Csakúgy, mint a köztársasági elnök, valamint a parlament elnökének sajtófőnö­ke, akik pécsiek lévén, örömmel hálóznak idehaza. A részvétel feltételeiről érdeklődött a minap a Kossuth Rádió adófőszerkesz­tője is. Június elsejétől ugyanis ő a főnöke a közszolgálati rádiók vidéki stúdióinak. Neki persze lehetnek emlékei a vidéki rádió­zásról, hiszen annak idején (több mint 30 éve) éppen Pécs­ről indult a Bródy Sándor utcá­ba. • Ami a műsort illeti: a nyitó­táncot jó szokás szerint a sziget­vári Adria SzIGÓ táncegyüttes mutatja be, amely elegáns műso­rával méltán arat nagy tapsot év­ről évre. Jön Fekete Dzsonü Na­gyon tud énekelni, ha hagyják, hogy azt énekeljen, amit szeret. Pécsett megmutathatja, hogyan szól az ő 5 oktávja. Elismerték Ausztriában és Németország­ban is a tatabányai fiút, aki az el­múlt évben tűnt fel igazán. Előbb a TV2 fogadta kegyeibe, majd a BMG Kiadó készített le­mezt vele és azóta is menedzse­li. A másik énekes Polcsányi Mó­nika, 6 évig dolgozott külföldön, főleg Nyugat-Európában lépett színpadra. A zenekar változatla­nul az Alpha Band, amely az új­ságíróbálok állandó zenekara és februárban egyúttal az Operabál közönségét is szórakoztatja. A bálnak két médiaszponzora van, a Dunántúli Napló mellé el­ső alkalommal sorakozott fel a Danubius Rádió, amely a vidéki hallgatottságát igyekszik növelni. Ami változatlan, a bort to­vábbra is Villányból, az Új Alkot­mány Mgtsz-ből küldik, a Stella Artois pedig a borsodiak jóvoltá­ból kerül a pécsiek asztalára. Mindkét ital díjmentesen fo­gyasztható. Csak a Perczel utcai Questor Travelnek lesz idén kevés dolga, talán egyetlen (pót)asztalnyi üres hely akad még, amit elad­hatnak. Január 10-én több mint 11 he­tes turnéra indul az USA-ba a Pécsi Szimfonikus Kamaraze­nekar. A Pécsi Szimfonikus Zenekar egyik csapata még turnézik: a svájci fellépés után január 2-án a németországi Halléban koncer­teztek, majd Dortmundba men­tek, és 8-án térnek haza. A másik társulat január 2-án hajnalban ért vissza Pécsre Olaszországból.- A Velence közeli Porde- noneban adott koncert első ré­szében operaáriák mentek a kitű­nő olasz szopránnal és szlovén tenoristával. Az utóbbi hangver­senyszervező is. Vele megegyez­tünk, hogy júniusban Orff Carmi­na Buranáját adjuk elő az oderzoi nyári fesztiválon. Egyébként Pécsről is kell még oda egy 70 ta­gú kórus az összesen 300 tagú énekkarba. Aztán Pordenonéból átutaztunk La Speziába, ahol új­évi Strauss-koncertünk volt egy olasz karmesterrel - meséli Szkladányi Péter, a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar igazgatója. És nincs megállás. A tervezett amerikai nagyzenekari koncert ugyan anyagi okból elmarad, azonban január 10-én egy kama- razenekarnyi, vagyis 25 fős csa­pat mégis utazik Baltimore-ba. Ott, illetve egy közeli kisebb vá­rosban két koncertet adnak, ame­lyeken Szkladányi Péter vezé­nyel. A műsoron Bach- és Hándel- művek mellett egy régi pécsi szerző, Novotny Szimfóniája sze­repel. A zenekarból 14 fő tovább kinn marad: Gershwin Porgy és Bess című operáját játsszák már­cius végéig. Az eredetileg kitű­zött közel négy hónapos helyett rövidebb lesz ez a turné, mert a Mexikóba tervezett ága nem jött össze. így is elég hosszú lesz az út, hiszen Baltimore után lesz­nek előadások Pennsylvania, Ohio, Illinois, Texas államokban és a sort a floridai Jacksonville és West Palm Beach zárja.- A korábbi amerikai turnékon a zenészek- Most már meggyőzte amerikai impresszári­ónk a Gershwin Társaságot, hogy Pécsi Szimfonikus Kamarazene- kar néven szerepeljen turnézó együttesünk - újságolja az igaz­gató. Akik a Porgy és Bess előadásá­ban közreműködnek, kimarad­nak a régóta dédelgetett terv megvalósításából: a zenekar Howard Williams állandó ven­dégkarmester vezényletével Wagner-koncertet ad január vé­gén. Ezen a hangversenyen elő­ször hangzik el Pécsett A walkilr teljes első felvonása. ____ _______________________DJ. A Kodály-napok versenyeredményei A pécsi Kodály Zoltán Gimnázium decemberi Kodály-napok rendez­vényem a megyei, illetve regioná­lis versenyeken az alábbi eredmé­nyek születtek: Megyei népdaléneklési ver­senyül. Papp Orsolya (Pécs, Jókai Mór Ált. Iskola), 2. Kaposvári Szil­via (Mohács, Park U. Ált. Isk.), 3. Pécsi István (Mohács, Széchenyi Ált. Isk.). Középiskolásoknál: 1. Rózsa Bernadett. (Kodály Z. Gimnázi­um.), 2. Király Nóra és 3. Koszto­lányi Veronika (Ciszterci Rend Nagy Lajos. Gimn.), illetve Kősze­gi Mátyás (Babits M. Gimnázi­um.). Megyei versmondó verseny: 1. Mózes Balázs (Kodály Z. Gim­názium), 2. Géczi Dóra (Mo­hács, Kisfaludy K. Gimn.), 3. Mihály Hajnalka (Komló, Nagy László Gimn.). A regionális olasz nyelvi ver­senyben a baranyaiak közül a PTE 2. számú Gyakorló Ált. Isk. 6 első, 3-3 második, harmadik; a pécsi Jókai Ált. Isk. 1-1 első és harmadik; a pécsi Kertváros ut­cai Ált. Isk. 1 második, 2 harma­dik; ANK Ált. Isk. 1 második, a Kodály Z. Gimn. 10 első, 8 má­sodik, 9 harmadik; a Babits Gimn. 1 első, 2 második, 3 har­madik; a Leőwey Gimn. 1-1 első és második, 2 harmadik; a Nagy L. Gimn. és a Református Gimn. 1-1 első; a komlói Nagy L. Gimn. 1 harmadik helyezést ért el. Az 508-as Szakképző Iskola színjátszói különdíjban része­sültek. D. I. Gothár Péter szép, szűkszavú film­je, a Paszport egy nyírségi paraszt és egy ukrán téglagyári munkásnő házasságának tragikus történetét beszéli el. És most ennek a leírt mondatnak három szavát, úgy ér­zem, meg kell magyaráznom. Nem azért mondtam, hogy szűk­szavú, mert a film vetítése mind­össze hatvanöt percig tart, hiszen láttam már negyedórás fecsegést, mint ahogy többórás, mégis üres­járatok nélküli, tömör alkotást is. A sűrűség élménye nem az időtar­tam függvénye, hanem a képek mélységének, rétegzettségének következménye. Gothár - Litvai Nelli forgatókönyve alapján - öt perc alatt fel tud vázolni két sorsot, két plasztikus figurát az expozíció­ban, háromnegyed óra alatt egy élet drámáját bontakoztatja ki előttünk, férj és feleség, nővér és sógornő közt indukálódó feszült­ségekkel, aztán még befejezésül jön tizenöt perc az asszony mene­külésének képsorával, ami a rea­listának tűnő történetet az ab­szurd színjátékok világába lendíti át, s ez az átbillentés nem jár stí­lustöréssel, mert a cselekmény végkifejlete felől visszapillantva látjuk, amit korábban is érzékel­tünk ugyan, de csak most tudato­sul bennünk, hogy az ábrázolás kezdettől a naturális és az abszur­ditás között lebegett. De vajon tragikusnak és szép­nek nevezhető-e egy naiv, már- már gyermekdednek is mondható nő és egy brutális, alkoholista frá­ter históriája? Hiszen az, ami meg­jelenik előttünk, sokkal inkább csúfnak és alantasnak látszik. Ahogy Józsi kitántorog a kocsmá­ból, ahogy agyondolgoztatja ter­hes feleségét (nem vagy te vemhes kanca, hogy kíméljelek, magya­rázza neki), s mikor úgy akar ked­veskedni kislányának, hogy meg­mutatja neki, miként kell a vad- nyulat fejszével fejbecsapni. Ha van a filmnek gyengéje, akkor az, hogy a Kocsis Gergely által meg­formált Józsi primitívsége helyen­ként elnehezíti a cselekményszö- vést, s az alak patologikus jellege néha egyedi kóresetnek láttatja azt, ami vélhetően összefügg a kis­paraszti gazdaléttel. Mégis azt kell mondanom, hogy nemcsak Babos Tamás fényképezésének fegyel­mezett, klasszicista eleganciája az a formai tényező, ami a művészet szférájában igenis széppé teszi az önmagában viszolyogtatót és ta- szítót, nem is a vágás (Ostoros Ág­nes) pontos, racionális tisztasága, s még az elbeszélésmód említett kiegyensúlyozottsága, célirányos pontossága is kevés lenne ehhez az átlényegiiléshez: az a részvét is szükséges, amivel a rendező Jelizaveta sorsát szemlék, s amely egyre inkább kiterjed a sógornő alakjára is. És kell a két kiváló szí­nésznő, Börcsök Enikő és Nagy Mari a két asszony szerepében. Gothár Péter vizuális nyelve, akár ezt megelőző alkotásaiban, A részleg-ben és a Vászká-ban, letisz­tult, érett és gondolatilag telített. És ez az okos, a világot megérteni törekvő nyelv most a meg nem ér­tés témájával, a beszéd lehetetlen­ségének, a nyelv hiányának tényé­vel szembesül. Az egymás szavait nem értő ukrán nő és a nyírségi paraszt között az eltérő szokások, a különböző életformák is áthatol­hatatlan falat képeznek, a tervek és a realitások különbségei. Itt nincs, nem is lehet megértés. Pe­dig Jelizaveta törekedne erre: „Hogy hívod ezt?", kérdezi férjét rá-rámutatva egy-egy tárgyra. ,Já k vám pisú", én írok magának, mondja egy sokat jelentő utalással Józsinak személyes találkozásuk­kor, mert levelezés útján ismer­kedtek meg, de ez válaszul csak azt kérdezi: „Szereted-e az állato­kat, a barmokat?” Ekkor már tud­juk, hogy baj lesz. És ez a tragikus: művészi tisztasággal, világosan szólni a kelet-európai beszédkép­telenségről, kommunikációhiány­ról. Nagy Imre Jelizaveta és Ányocska (Börcsök Enikő és Fehér Zsuzsa) _____________________________________________________Egy öregember emlékirataiból Felvételikre várva Kampis Péter varázslatos fickó volt. Egy tudós és egy kohold keveréke. Az emberek általában az utóbbi jel­lemzőit érzékelték. Rejtélyes moso­lya biztatást, barátságot ígért, s mintha azt sugallta volna, ne lógasd az orrod, gyere, rosszalkodjunk ki­csit. Kellemes öniróniája, derűs egyénisége miatt azok is szerették, akiket néha finoman cikizett. Egy elfelejtett antológiában - Útközben 1969. - nézegetem a fo­tóját. Nem akarok hinni a sze­memnek. Zakó, fehér ing, nyak­kendő. Ha nem látnám enyhén gunyoros, mégis optimista moso­lyát, rövid haja és elálló fülei kö­zött, azt hinném, elcserélték a ké­pet, Hét évvel korábban, amikor a barátom lett, zakója még csak volt, de inge? Trikókban járt, amit garbónak nevezett. Albérlőtársak voltunk. Amikor szinte titokban, feleségül vette a gyönyörű kis komteszt, közös bará­tunk, Marosi Feri tőlem kért számá­ra fehér, inget. Azt mondta: Nem mondhatom meg, hogy mire, de olyan dolog lesz, hogy még a Peti­nek is nyakkendőt kell kötnie, de nem meri neked megmondani, rös- telli. Szóval adj egy fehér inget köl­csön, nyakkendővel. Másnap megtudtam, hogy az is­kola gazdaságvezetőként dolgozó valódi grófkisasszonyt, akinek szép­ségét egyszer már földicsértem, fele­ségül vette. Ez nem csak azért volt mérföldkő életünkben, mert Péter elköltözött a hármas albérletből, ha­nem mert nagyjából ekkor adta föl illúzióit, s elindult a realitások felé. Gyógypedagógusnak állt, főisko­lai diplomát szerzett. Egyre keve­sebbet festett, mind többet írt. Leg­emlékezetesebb novellái, riportjai tönkrement emberek végnapjairól szóltak. Újság'ró-gyakomok lett a DN-nél, majd főmunkatárs. Később az Universitás című egyetemi lap fő- szerkesztője, újabb házasságában már két gyermek büszke apja. Orr-ügy című novelláskötete szép szakmai sikert aratott. Ám publicisztikai remekeinek váloga­tását, a Vakrámát, halála után, a barátok előfizetői díjaiból adták ki, 1984-ben. Amikor a lépét kivették, tudta, mi vár rá, de kulturális érdeklődése, mosolya, életkedve töretlen maradt. Most trikós korszaka jutott eszembe. Mindenképpen orvos akart lenni. Műtősfiú volt, még az idegklinikára is beállt éjszaka ápo­lónak, hogy hátha, a szakmai ta­pasztalat segít a felvételin. Bújta az orvosi könyveket, éveken át. Nem tudom megmondani hányszor fel­vételizett. A kitűnően sikerült felvé­teli után, rendre értesítették: hely hiányában... Az volt az álma, hogy ül valami­kor, majd a kávéházban, s egyszer csak beszólnak: Kampis doktor urat sürgősen várják a klinikáján. Ő elné­zést kér, elköszön, és siet a kliniká­jára. A realitás, sajnos az volt, hogy Péter édesapja, Kampis Antal, aki a legkitűnőbb könyveket írta a közép­kori faszobrászatról, volt amelyiket angolul és franciául is kiadták, már a harmincas években, 1948 után, a Szépművészeti Múzeum igazgatói székéből egy recski munkabrigádba helyeztetett, s bár a hatvanas évekre újra művészettörténészként dolgoz­gatott, fia orvosegyetemi felvételét a recski háttér lehetetlenné tette. Péter imádta az orvostudo­mányt. Nemcsak tanulta, tanította is. Időnként a Nádorban, szigorló medikusokat készített fel egy-egy nagyfröccsért. Ketten-hárman is hallgatták, s jegyzeteltek. Az első fröccsöt a korrepetációkor fizették, a másodikat, amikor már átmentek a szigorlaton. Állítólag nagyon vilá­gosan, közérthetően magyarázott. Néha ugrattuk: Kész szerencse, hogy nem vettek fel, mi a fenét ta­nulnál már azon az egyetemen? Ez az ugratás mostanság sokszor eszembe jut. Nem Kampis Péterről, hanem az egyetemi előkészítőkről, a felvételi vizsgákról. Az orvosegye­temi és a műszaki főiskolai felvételi­ről nincs mai élményem, de néhány más szakon, fura jelenséget tapasz­talok. Úgy tetszik, néhány szak eseté­ben, csak bejutni nehéz. A felvételi témaköreit, kérdéseit, az előkészítő tanfolyamok leadott anyagát, úgy állítják össze, hogy alig legyen nehe­zebb, mint az államvizsga. így az­tán, aki bekerül az egyetemre, már vidáman töltheti szemesztereit sö­rözőkben, diszókban, bulikon, ha nem felejt elég intenzíven, az állam­vizsgán is áttuszkolják. Legföljebb az jelenthet problémát, ha véletle­nül sem látogat be órára, vagy ha képtelen nyelvvizsgázni, ám a job­bak az utóbbit már az érettségivel beszerzik. Persze vannak kivételek. Nem a felvételi vizsga nehézségi fokát, ha­nem a hallgatók magatartását illető­en. Minden évfolyamon van egy-két különc, aki annak ellenére, hogy agyontanulta már magát a felvételi­re, még mindig újabb ismeretekre vágyik. Sőt gondolkodik. Szelektál­ni képes a rázúduló információkat. Belőlük, annak ellenére, hogy a dip­lomagyárban kapnak ők is bárcát, értelmiségi lesz. De a kivételek, nem olyan szembetűnőek a tömegben. Én mindenesetre nem arra len­nék kíváncsi a felvételin, mit tud be­magolni, mi mindenre emlékszik a jelölt. A képességeit vizsgálnám, hogy mit tud majd elsajátítani egye­temistaként. De én, mint nemzedé­kem legtöbbje, naiv idealista va­gyok. Szerencsére már nem sok vi­zet zavarunk. Igaz, eddig sem a vi­zet zavartuk. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom