Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-21 / 20. szám

2002. Január 21., hétfő RIPORT 7. OLDAL KULTURA­KILENC IFJÚ ALKOTÓ TÁRLATA AZ ÚJ GALÉRIÁBAN. Radák Eszter és a KÁOSZ Shopping címmel nyílt kiállítás a pécsi Belvárosi Áruház emeleti kiállítóhelyiségében, mely február közepéig látogatható. FOTÓ: TÓTH L Németország hű hozzájuk A pécsi Lenau Egyesület 1985-ben, székházuk, a Lenau Ház 1990-ben kezdte meg a működését. A bő egy évtized során fel­adatai némiképp átalakultak, ám elvégzett munkájuknak mind a mai napig Németország a leghűségesebb szponzora. Hábel János, a Lenau Ház vezető­je (és a Pécs Város Németségéért díj friss kitüntetettje) sokáig tud­ná sorolni a tavaly megvalósított és az idei évre tervezett progra­mokat. Azonban - mint minden kul­turális területen tevékenykedő intézményvezető - a szakmai munka öröme és sikerei mellett meg kell említse, hogy az el­nyert pályázati pénzek ldutalása néha igen lássan történik meg, ami több szervezet számára je­lentős anyagi gondokat okozhat.- A pályázatok egyre bonyo­lultabbá válnak, egyre több iga­zolás,előkészítő- és utómunka kell hozzá. A Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériuma idén 22 millió forintos keretet szán a kisebbségi kulturális progra­mok támogatására. Magyaror­szágon 13 államilag elismert ki- , sebbség él, ezeknek több száz önkormányzata, kulturális .egyesülete és alapítványa léte­zik. Évről évre egyre többen pá­lyáznak. Ha belegondolok, eb­iből a keretből csak igen szerény támogatások oszthatók. Valaki­nek csak morzsák jutnak majd, vagy az sem, így aztán nem tud­ják a tervezett rendezvényeiket megvalósítani. Szerencsére a Lenau Egyesü­letről mind mai napig nem feled­kezett el Németország, amely kü­lönböző pályázatok alapján a kul­turális rendezvények költségei­nek mintegy háromnegyedét fe­dezi. A fenntartási költségekre azonban csak Magyarországon lehet pályázni.- Megszólítottam a Pécsett mű­ködő, általam ismert német és osztrák érdekeltségű vállalatokat is, de egy ka­vics-beton cég kivételével, amely rend­szeresen évi 1.5 millió fo­rinttal támo­gatja a Lenau Alapítványt, többnyire vá­laszra sem ■ méltattak. El vannak kötelezve mások felé, vagy talán egyáltalán nem érdekli őket a civil szféra. Annál nagyobb öröm volt, hogy 2001-ben Pécs városától 1 milliót kaptunk a működési költségekre - ecsetelte a helyzetet Hábel Já­nos. Emellett a Pécsi Német Ön- kormányzat is jelentős, félmillió forint támogatást biztosított. Az elmúlt időszakban átala­kult a Lenau Ház tevékenységi köre. A 90-es évek elején elsősor­ban a németoktatás színvonalá­nak emelésében segédkeztek: a vasfüggöny leomlása után könyv­adományok, oktatást segítő anya­gok és berendezések jutottak el az egyesület révén pécsi és bara­nyai iskolákba, könyvtárakba. A Lenau Egyesület segítségével szá­mos, máig eleven partnerkapcso­lat jött létre települések, iskolák, sportegyesületek, kultúrcsopor- tok és cégek között. Az elmúlt években ez a kapcsolatközvetítő szerep már kevésbé volt hangsú­lyos, helyére a nemzetközi kultu­rális együttműködés lépett. Az idei első félévben itt rendezik meg a Leőwey Gimnáziummal közösen a német nemzetiségű gimnáziumok országos fordító- és tolmácsversenyét, német nem­zetiségű borászok versenyét és továbbképzését, illetve Baden- Württemberg tartomány 50 éves fennállásának alkalmából szer­veznek nemzetközi ifjúsági prog­ramot "A Duna menti svábok nyomában". Természetesen nem marad el a hagyományos nemzetközi pün­kösdi fesztivál sem, amelyhez a magyarországi németek országos táncháztalálkozója is társul, de többfordulós regionális német nemzetiségi versenyt is hirdetnek iskolásoknak. Jó lenne, ha ezek­hez időben megérkeznének az el­nyert támogatások is. M.K. Kulturális kirándulások Idén 25 éves a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület A Bóbita Lahtiban A Himnusz születésnapján vi­lágszerte tartanak ünnepsége­ket a külföldi magyar kulturá­lis intézetek szervezésében. Pé­csi közreműködők is lesznek a finnországi programokon: a Bóbita Bábszínház. A helsinki magyar intézet Lahtiban, Pécs testvérvárosában tartja a magyar kultúra hetét, amelynek keretében képzőművé­szeti kiállítást rendeznek, a prog­ramot magyar filmek gazdagítják, és bemutatkozik a Bóbita Báb­színház is.- A helsinki magyar intézet fel­kérésére a Diótörő előadásunkat visszük Finnországba. Azt a pro­dukciót, amellyel novemberben Franciaországban szép sikerrel szerepeltünk - mondja Sramó Gá­bor igazgató. Feltételezi, hogy a francia turné visszhangja, az együttes honlapján közzétett be­mutatkozás, illetve a Bóbita hírne­ve együtt ragadta meg a helsinki magyar intézet figyelmét, amikor gyermekprogramot kerestek a ma­gyar kultúra hetéhez.- A Diótörő klasszikus és köz­ismert téma, és az előadás nem szöveges, vagyis nyelvi nehézsé­gek nem lehetnek a követéséhez. Január 22-én nyolcfős társulattal repülünk Finnországba és 23-tól a 27-i hazautazásunkig öt előadást tartunk Lahtiban és egyet Helsin­ki közeli kisvárosban. Annak idején, 1977-ben az egye­sület megalakításával a fő cél az volt, hogy a múzeumok és a kö­zönség minél gyakrabban egy­másra találjanak. A régi tagok lelkesedése máig megmaradt, most a fő cél a fiatalok megnye­rése. TiUai Gábor már a Baranya Megyei Múzeumok munkatársaként kap­csolódott bele a Tájak, Korok, Mú­zeumok mozgalom munkájába, ma pedig nem csupán az 1997-ben egyesületté átalakult pécsi csoport vezetője, hanem az országos egye­sület alelnöke is. Elmondása sze­rint korábban annyi könnyebbség volt a „közönségszervezésben”, hogy a brigádmozgalom keretében azok is kötelezően múzeumlátoga­tókká váltak, akik maguktól tán so­se tették volna be a lábukat... De et­től függetlenül népszerű volt az egész országra kiterjedő pecsételős játék, és az egyesületi munkát di­cséri, hogy mára mintegy 700 köte­tet számlál a kiskönyvtárt soroza­tuk, amellyel olyan nevezetessége­ket mutattak be, amelyekről koráb­ban semmi hozzáférhető informá­ció nem volt. 2002 elején egyéb­ként kereken 50 Tájak, Korok, Mú­zeumok klub működik az ország­ban, Baranya megyében a pécsi mellett Komlón. A hosszú évek alatt a tagok Tillai Gábor vezetésével számtalan hazai és külföldi helyszínt bejártak. A ki­rándulások tervezésekor arra fi­gyelnek, hogy az adott színhely ter­mészeti és kulturális értékeit együtt fedezzék fel - ahogy az elnök mondta -, „ne csak templomok szerepeljenek a programban”. Az idei év tervei között megta­lálható egy hor­vátországi (Da­ruvár és kör­nyéke), egy prá­gai és egy szicí­liai túra, de ugyanilyen az érdeklődés a budapesti út után is, ahol a Millenárist, illetve a felújított Szabó Ervin Könyvtárat lá­togatnák meg. Ezek az útak termé­szetesen önfinanszírozók, egyedül a működési feltételekre kell pályá­zatokból előteremteni a pénzt.- Az ifjúság megnyerése feltett szándékunk, ezért is találtuk ki, hogy rendezünk egy világörökségi rajzpályázatot, aminek előzménye­képpen vezetéseket tartunk majd a gyerekeknek a sírkamrákban. A Szivárvány Gyermekházzal közö­sen egy Kossuth-vetélkedőt rende­zünk az emlékév alkalmából. És a 25 éves jubileumunkról is szeret­nénk valamilyen formában meg­emlékezni az ősszel - szólt a ha­zai tervekről Tillai Gábor. M. K. Fiatal szobrászok új műterme A pécsi Verseny utca korábbi IFOR-telepén készültek a Jókai tér kőmunkái. A szobrok térelemek, kialakításában fiatal szobrászmű­vészek is részt vettek. Most az ön- kormányzattól egyéves használat­ra megkapták az objektumot. A nagy térben számosán mozognak. A szobrászati műterem nem fér el kis helyen. Egy művészcsoport még ke­vésbé. Ezért is jelentős az a gesztus, amely most egy fiatal művészekből álló csoportot előnyhöz juttatott. A télen megálmodott tervek, elkészült makettek immár a több szem többet lát elve alapján véglegesülhetnek, ki- viteleződhetnek. A csoportosulások nagy előnye, a benne résztvevők va­lamilyen szinten egyet akarnak, ugyanakkor a csoportosulás eleve egy zsűrit, szűrőt is képez. - Bennün­ket mindenekelőtt a kőnek, mint szobrászati anyagnak a szeretete köt össze - mondja Miklya Gábor. - Emellett dolgoztunk már együtt a vil­lányi szoborparkban, .továbbá a pé­csi, Jókai-tér szobrászati kivitelezé­sében is részt vettünk. Böszörményi István, Gitta János Zoltán, Kuti László és Nyári Zsolta művészcsoport tagjai Rétfalvi Sán­dor és Pál Zoltán tanítványaiként művészeti törekvéseik tekintetében is közel állnak egymáshoz. Többsé­gük a Pécsi Tudományegyetem Mű­vészeti Karán tanult; Nyári Zsolt és Kuti László mesteriskolát is végzett. Böszörményi István pedig a doktori programján dolgozik. Több mint két­méteres kőplasztikája remélhetőleg pécsi közterületen kap helyet. A cso­portosulás tagjai Pál Zoltán irányítá­sával vettek részt a Jókai tér szobrá­szati kivitelezésében, annak minden munkafázisában. A Jókai tér szobrá­szati elképzeléseinek kimunkálóját mostani csoportjuk hatodik tagjának tekintik. Korábban eddig is vala­mennyien több kiállításon szerepel­tek, néhány éves szobrászati múltat tudhatnak maguk mögött. Kinek-ki- nek saját gépparkja van. A hajdani katonai bázisnak mintegy az egyhar- madát képező, száz négyzetméteres műtermi tér egyik részletét most téliesítik. Rövidesen újabb hossza­sabb munkafázis veszi kezdetét a Verseny utcában, készülnek az első közös kiállításra szánt munkák. Most egy kifejező nevet keresnek, ezzel szeretnék jelezni egybetartozásukat. Erősen szimpatizálnak a ma már mű­vészettörténetnek tekinthető hajdani előddel, a Pécsi Műhellyel. Úgy gon­dolják, hogy az egykori eredményeik ma is igazolhatják a csoportos művé­szeti tevékenységben rejlő előnyö­ket. BEBESSI K. SZAT1RKÁK Kártalanítják a bűnszövet­kezeti külsőüzletrész-tu- lajdonosokat. Joghurtlány: könnyelmű és finom. Kabuliznak az északi szö­vetségbeliek. Egészséges: észolajban főz­ni. Nem a bor vizezéséért, ha­nem a víz borozásáért je­lentették fel. Imádta az orosz kémtortát. Madarat tolláról, embert mobiltelefonálásáról. Graffiti: ó, falhatatlanság! Karvaly Profittisztító Mű­vek Rt. „Régen hol állt?” „Sehol.” „Ült. Minden rendszerben. ” Antiglobalista gyerek: „Anyu, mikor megyünk a konzumállatkertbe? ” Éljen a kösz’társaság! Marafkó László Fél évszázadon Ötven esztendeje, 1952. január 16-án kezdett el dolgozni a Dunántúli Naplónál Báling József. Útmutatásaival neves médiaszemélyiségek, szépírók indultak az életnek. Az aktív pécsi újságírók doyenjét arról faggattuk, hogy mi vezetett a sikerekhez, s mi volt és van az eredmények mögött.- Hogy került a pályára?- Kezdő tanárként Beremenden kaptam állást, de a határsávba feleségemet nem akartam elvin­ni. Átkerültem Véméndre, de ad­digra már a megyei újság meghí­vott olvasószerkesztőnek.- Milyen volt akkor a szer­kesztőség?- A profi újságírókat 1948 után felállították, munkáskáde­rek kerültek a helyükre. Köztük is voltak jó tollú fiatalok. Mun­kámmal kapcsolatban az volt a legfőbb elvárás, hogy elfogadha­tóan megfogalmazott írások ke­rüljenek be a lapba. Igazi újság­írásra és lapkészítésre az ötve­nes évek közepén nyílt lehető­ség. Akkor már az egyetemekről olyan végzősök jöttek ide gya­kornoknak mint Ónody György, Hallania Erzsébet, Kocsis Tamás.... Velük már lehetett ér­dekes, mozgalmas újságról gon­dolkodni.- Aztán a nagy nevekből egy­re több lett.- A Dunántúli Napló mindig vonzotta a tehetségeket. Gon­dolok itt Thiery Árpádra, Bertha Bulcsúra, Lázár Ervinre, Kampis Péterre, Erdős Ákosra, Szántó Péterre vagy Rab Fe- rencre, és sorolhatnám. Miért? Talán a szerkesztőség légköre és a kibontakozás lehetősége miatt. Sokan mentek aztán to­vább Budapestre, a nagy lapok­hoz, a rádióhoz, később a tévé­át az újság bűvkörében hez. Sajnáltuk, de az volt az ál­láspontunk: aki százezrekhez szólhat, annak szabad pályát kell adni.- Mit tett a lapvezetés, hogy sorba álltak itt a tehetséges új­ságírók?- A hetvenes években meg­kezdődött a média fellendülése. Felismertük az új lehetőségeket és megszerveztük az országban elsőként az újságíró stúdiót az ország legjobb szakembereivel. A kilenc évfolyamból hatvanan lettek profik, sok esetben meg­határozó egyéniségei az újság­írásnak. Hogy csak Békés Sán­dor nevét említsem és a köréje tömörült fiatalokat, akik Pécsett megszervezték a tévét.- A szerkesztőség légköréről szólt...- Nálunk esélyt kaptak a fia­talok, tehetségük és hajlamuk szerint és megszállottan igye­keztek. Megpróbáltuk minden­kinek megtalálni a személyisé­gének leginkább megfelelő he­lyét, kit az információs vonalra, kit a publicisztikák területére irányítva, vagy riporternek. Sze­rintem az újságírásnak ma is ez a lényege: tehetség, megszállott­ság, és legyen kibontakozási le­hetőség!- Mi volt a hozadéka ennek a jó szellemi háttérnek?- A megyei lapok közül a Du­nántúli Naplónak volt a legma­gasabb olvasottsága. Elsőként mi léptük át a százezres pél­dányszámot. Megjegyzem, most is éllovas a DN a lapeladási lis­tán. Itt született meg az első „szocialista” bulvárlap, és nagy sikere volt: a Hétfői Dunántúli Napló 50 ezer árus példányban kelt el három megyében. Ez a szerkesztőség mindig mert és tudott továbblépni.- Merre halad ma az újság­írás?- A technikai újdonságok ki­próbálásában az ÚDN most is az élen jár. annak idején mi vezet­tük be vidéken az ofszet techno­lógiát, nálunk jelent meg elő­ször többszínnyomású kép. Budapesten az újságíró iskolán a Dunántúli Naplót mutatták be, mint a legszebben tördelt újsá­got. Az elektronikus újságkészí­tésben már nem vettem részt, de szívből örülök annak, ahogyan ma a lapnál csinálják. És csak gratulálni tudok ahhoz, hogy a megyei lapok internetes újságját a mi fiataljaink készítik. Él tehát tovább az a szellemiség: min­denben elsőnek lenni, mindig a legjobbat csinálni. S ha valami nem úgy sikerül, akkor rendre képesek újítani. Úgy gondolom, ma ez a legtöbb, amit kívánhat, s útravalóul adhat az időből kife­lé haladó generáció az utódai­nak. MÉSZÁROS B. ENDRE Báling József 1928-ban született Féke­den. Végzettsége: tanár és agrármérnök. 1952-ben kerül a Dunántúli Naplóhoz mint olvasószerkesztő, ahonnan főszer­kesztő-helyettesként 1988-ban vonulha­tott volna nyugdíjba, de a munkát azóta sem hagyta abba. Másfél évtizede vezető szerepet tölt be a magyarországi német nemzetiségi mozgalmakban és szerveze­tekben megyei és országos szinten. Fele­sége, Éva az MTI baranyai irodáján dolgo­zott, fia Ottó vállalkozó, unokája András egyetemi hallgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom