Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-14 / 13. szám

2002. Január 14., hétfő RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­NEMZETKÖZI FOTÓPÁLYÁZAT PÉCSETT. A hagyományokhoz híven idén is megrendezték a „Lovas nemzet” című fotókiállítást az Ifjúsági Házban. A látványos tárlat február 1-jéig látogatható. Képünkön az egyik különdíjas, Kenyeres Gábor felvétele látható.______________________________________________■ Az irodalomtörténész fotóművész Boda Miklós kiállítása a Mecseki Fotóklub galériájában A Pécsi Bazilika Kocsis László-termében több százan tekintet­ték meg Boda Miklós fotókiállítását, amelynek egyik szárnyá­ban Róma és a melengető mediterrán olasz táj, a másikban pe­dig a hűvös Finnország kelt életre a képeken. Az olasz főváros egyik legszebb ba­rokk épületeként ismert Palazzo Falconieri legendás épületében működik a Római Magyar Akadé­mia. Ösztöndíjasként dolgozott ott hajdan Boda Miklós. A féléves tudo­mányos ösztöndíj megannyi jelen­tős szellemi hozadékinak szépsé­gébe üröm vegyült: elhagyta féltett fényképezőgépének egy fontos ele­mét. Itthon rögvest tudatosult ben­ne a hiány. Három év telt el. A fény­ben telített olasz Nap ismét a tetőte­raszon találta. Onnan fényképezte az Örök Várost. A kiheverhetetlen- nek tetsző veszteségbe rég beletörő­dött már, amikor fotográfusi ambí­ciókkal ezúttal is a háztetőn időzve, objektívcserére készült. A leteendő objektívet az éppen kéznél lévő fal­mélyedésben szerette volna elhe­lyezni. Ott azonban már volt vala­mi. Egy méregdrága objektív. A szó­rakozott kulturhistorikus, iroda­lomtörténész nem akart hinni a szemének: saját, ottfeledett teléjét találta meg.- A fotózást Zalakoppányban kezdtem gyerekként - mondja Bo­da Miklós. - Az első, kezembe vett gép az ott tanítóskodó, tehetsége­sen festegető és fényképezgető apám bokszgépe volt. Világháborús katonáskodása során gyakorta használta. A zalakoppányi falusi postamester tanított meg fényké­pezni. Az úgynevezett művészi vé­nát fiam, Boda Páer iparművész ugyancsak örökölte. 1955-ben, ka­tonakoromban vettem egy szovjet katonától egy Zorkij-gépet. Ezzel már javában tudtam fényképezni az 1956-os eseményeket. Az október 23-ai budapesti fejle­ményekről számos értékes felvétele van. Később Nagy László, Ágh Ist­ván, Szécsi Margit és „sokan má­sok” is sűrűn szerepelnek az egye­temi idők fotóin. Az ELTE ma­gyar-könyvtár szakos hallgatója­ként a korszak számos jelentős mű­vészével, irodalmárával került kap­csolatba. Pécsett él, a Mecseki Fotó­klubban mélyült el benne a foto­gráfia iránti el­kötelezettség. Janus Panno­nius kutatója­ként megannyi itáliai út adatott meg neki, hogy a költő-püspök nyomdokait kö­vesse. Róma második otthonává, a vatikáni könyvtár és levéltár élete nagy szellemi kalandjaként pedig gyakori munkahelyévé vált. Most végzi az utolsó simításokat Stúdi­um és literatúra című, a közeljövő­ben megjelenő tanulmánykötetén. A pécsi Várkonyi Nándor Könyvtár­ban látható egy másik kiállítása is, amelynek felvételei Szerb Antal: Utas és a holdvilág című regényé­nek világát, olaszországi színhelye­it idézi meg. Mindemellett: készül a Mecseki Fotóklub Galériájában a napokban megnyíló újabb tárlatára. BEBESSI K. Központi felvételi nyílt nap és nyilvános próbafelvételi Ismét térítésmentes, központi felvételi nyílt napot*és nyilvános próbafelvételi napot szervez a Felvételi Információs Szolgálat Budapesten az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épületé­ben. A január 19-i nyílt nap cél­ja, hogy segítsen a 2002-ben magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából és közgazdaságtanból felvételi­zőknek eldönteni, melyik pá­lyán, illetve felsőoktatási intéz­ményben folytassák tanulmá­nyaikat. A január 26-i próbafelvételi napon a résztvevők a középisko­lai tankönyvszerzők által lekto­rált próbafelvételi tesztsorokat tölthetnek ki a vezető felvételi tantárgyakból: magyar nyelv és irodalom, történelem, matemati­ka, közgazdaságtan. A szerve­zők elsősorban már érettségi­zett, vagy 12-es diákok jelentke­zését várják a rendezvényre. A nagy érdeklődésre való te­kintettel a FISZ csak korlátozott számban, előzetes regisztráció alapján tud jelentkezőket fo­gadni. Jelentkezni a 06-1/473- 0769-es, a 06-30/230-7309-es hivatali számokon, illetve az info@fisz.hu e-mail-címen le­het. DUNAI I. „Pécs Németségéért” díj A Lenau Házban pénteken tar- székének adjunktusa, Vargáné tott ünnepségen adták át a Pé- Fáth Éva, a Magyar-Német esi Német Kisebbségi Önkor- Nyelvű Iskolaközpont igazga- mányzat által 1996-ban alapi- tóhelyettese és Hábel János, a tott „Pécs Németségéért” díjat Lenau Ház igazgatója vehette az idei kitüntetetteknek. Az el- át dr. Frank Gábortól, a Pécsi ismerést dr. Gerner Zsuzsán- Német Kisebbségi Önkormány- na, a PTE Bölcsészettudomá- zat elnökétől, nyi Kar német nyelvészeti tan- ___________________________'LL Sába királynő irodalmár követe Sába királynő országából jöttem címmel jelent meg az a kötet, amely egy Magyar- országon élő, jemeni származású orvos, dr. Khaled Nashwan (Prince, azaz Herceg néven is író) verseit, aforizmáit, novelláit mutatja be - amik magyarul születtek. Dr. Khaled Nashwan hazájában ismert szer­ző, rangos jemeni lapok közlik írásait, ám könyve megjelenése előtt már Magyarorszá­gon is volt némi költői előélete: 1990-ben, ak­kor még orvostanhallgatóként, épp a Dunán­túli Napló közölte első vérsét, 2001-ben pedig a TESZ Toliforgatók irodalmi díját is elnyerte. Mindeközben 1997-től sebészorvosként Kom­lón és Pécsett dolgozik. Khaled Nashwan szívesen beszél az írásról:- Nekem az irodalom nem munka, talán azt is mondhatom, hogy nem időigényes, mert ha már a fejemben megvan, mit kell a papírra vet­ni, az egy-két perc alatt elkészül. A versnél a gondolat mellé kell egy kis dallam is, azok a' zenélő szavak, amitől egy szövegből költe­mény lesz. Itt fontos, hogy gyorsan, rövid so­rokban fejezzem ki magamat. A próza olyas­mi, mint a beszélgetés, gondolatok árama. Persze, mindenkinek tengernyi gondolata van, de ahhoz szükséges a bölcsesség, hogy ebből a tengerből kihalássza a megfelelőeket. Az egyik legfőbb kérdés: vajon mi dönti el, hogy adott pillanatban arabul kezd el írni, avagy magyarul?- Lehet, hogy a tudatalatti irányítja - véli Khaled Nashwan -, esetleg a születendő mű üzenete, nem is tudom. Ami leginkább érde­kel, az emberi érzelmek, a lélek mélységei. Ér­dekes, hogy azok, akik valamiféle pszichés problémával küzdenek, és olvassák írásaimat, úgy érzik, megszűnik a lelki fajdalmuk. Ezt az­zal magyarázom, hogy a pszichés betegségek oka is az információhiány, ám olvasás közben az agy megragad ott, ahol megtalálja a számá­ra szükséges gondolatot, amitől megbékül. Úgy tűnik, az írásaimban akadnak ilyenek. Khaled Nashwan további kötetek elő­készítése mellett a napokban létrehozta a Sába Alapítványt, ami azt szolgálja majd, hogy a magyar és az arab (tehát nem pusztán jeme­ni!) kultúra között közvetítsen, felkarol­Művei egy évtizede jelennek meg Magyarországon va a két ország egymás iránt érdeklődő tehet­ségeit.- Én mindig a jó oldalt keresem - fogalmaz­ta meg arc poeticáját Khaled Nashwan, ami az életére is érvényes. - A rossz dolgokból le kell vonni a tanulságot, hogy meg lehessen fordí­tani őket, szó szerint: jóvá tenni. Ezt érzem küldetésemnek. M. K. Prince-gondolatok Nincs nagyobb csoda, mint maga az ember, és nincs ostobább, mint maga az ember, amikor hisz más csodákban. Nagyszerű ember az, aki tesz valamit saját nemzetének, de annál nagyszerűbb, aki tesz valamit az egész emberiségnek. Amiből saját nemzete is meríthet. Igazi királynak tűnsz, amikor uralkodsz önmagadon. Mindenkinek igaza van, de nem mindenkinek van igazsága. A csernobili zóna időálló kisugárzásai Még 300 év múlva is lesznek nyomai a növényzetben az atomkatasztrófának Az emberek nem könnyen felejtik el a csernobili atomerőmű balesetét. Az emlékek máig kísértenek, s egy pécsi orvos a leg­frissebb összegzést adja 15-én a Dominikánus Házban arról, hogy mi a szakemberek véleménye a történtekről, s miként alakult napjainkra a sugárzás az atomerőmű környékéit, s mi­lyen utóhatásokkal számolhatunk hazánkban.- Csernobilt nem lehet és nem sza­bad elfelejteni - mondja egy neve el­hallgatását kérő baranyai hölgy. Majd eseteket sorol, egy komlói tós- lányt említve elsőként, aki az 1986 tavaszi atomerőmű-baleset idején a Blikkben túrázott, majd rejtélyes módon pár hónapra rá minden haja kihullott, és csak kemoterápiás ke­zelésekkel tudták elejét venni a sú­lyosabb következményeknek. Meg­jegyzi, hogy akkoriban a kismamák hónapokig rettegtek, milyen követ­kezménnyel jár megszületendő gyermekükre, hogy kint sétálgattak a szabadban, akadt olyan terhes nő is, aki fél évig nem fogyasztott zöld­ségfélét. Pszichésen máig kihat Csernobil emléke, hiszen ki tudja, hogy a ma már 14-15 esztendős kor­osztály sejtjei mit hordoznak, van-e még kódolt üzenete az ukrajnai atomszerencsétlenségnek.- Hogy miért titkolózunk? - kér­dez vissza a hölgy barátja. - Nos, én egy budapesti történetet említhetek válaszképp. Állatorvosi egyetemisták az említett tavaszon egytucatnyian a Hortobágyon jártak tanulmányi ki­ránduláson, és különös módon a fia­tal társaságból három esztendőn be­lül öten haltak meg rákban. Persze a hivatalos vizsgálatok ok-okozati ösz- szefüggést nem találtak a Csemobil- ban történtekkel. De hát hogyan is le­hetett volna bizonyítani, hogy akkor hazánk területén hol milyen mérté­kű radioaktív szennyeződés hullott, hiszen még a szakembereket is felké­születlenül érte az esemény.- Az 1986 áprilisi atombalesetet követően a Pécsi Orvosegyetem leg­nagyobb kutató izotóplaborja sem kapott semmi hivatalos információt arra nézve mit, hogyan mérjen. Jó­magam az említett egyetemi labor beosztott munkatársaként, pályakez­dőként szembesültem a történelem legnagyobb nukleáris katasztrófájá­val - mondja dr. Kóbor József biofizi­kus, hozzátéve, hogy csak így utólag lehetünk okosabbak: hónapok, évek szakmai konferenciái, publikációk tömege után jelenthetjük ki, hogy a csernobili katasztrófa Magyarország részére elsősorban figyelmeztetést és tanulságok töme­gét jelenti, és nem sugárbete­geket.- Mire alapoz- hatók ezek a kö­vetkeztetések?- Már 1988- ban jártam Ukraj­nában egy egye­temi küldöttség­gel, ám akkor még Csernobil tabuté­ma volt. 1996-ban aztán az Európa Zöld Föderáció segítségével sikerült bejutnom a zónába, néhány egysze­rű mérést végezni. 1998-ban már a Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség szervezte azt a kéthetes terepi méréssorozatot, amelyben egy cso­port tagjaként vehettem részt a Zó­nában. 2001-ben pedig egy kijevi nemzetközi szakmai konferencián tapasztalt szenvedélykitörések döb­bentettek rá ismételten arra, hogy Csernobilt soha sem lehet pusztán szakmai kérdésként felfogni.- Miként foglalkoznak a szakem­berek napjainkban Csemobilkd?- A Kijevi Egyetemen európai uniós támogatással megalakult az ún. Európai Technológiai Biztonsá­gi Központ. A sajnálatos körülmé­nyek között létrejött csernobili zóna egyfajta gyakorlóterep lett a világ su­gárvédelemmel foglalkozó szakem­berei számára.- Mik az ön közvetlen tapasztala­tai?-1998 őszén egy ilyen csapat tag­jaként vettem részt egy területszel­vény radiológiai felmérésében, amely a négyes blokk szarkofágjától kb. 4 km-re helyezkedett el. A kije­lölt területen talaj, növényzet, leve­gő sokkomponensfl radiológiai fel­mérését végeztük.- Mit mutattak az adatok?- A külső gammasugárzás dózisa a normálisnak tekinthető háttér 20- 100-szorosa körüli értékek körül in­gadozik, szinte méterenként válta­kozva. Az említett hulladéktároló­nál ez az arány 1200-szoros, itt futó­lépésben haladva kellett mérni. A gammasugárzás forrása a kiszóró­dott Cézium 137 izotópból jön, amellyel telítve van a talaj és a nö­vényzet, az erdőben magasabb emi­att a sugárzás. A másik szennyező a bétasugárzó Stroncium 90. A sugár­zás degeneráló hatását biológus szakemberek elsősorban a kataszt­rófa után, kifejezetten tesztcélokra ültetett fiatal fenyőfák torzulásain tudták kimutatni. Sok izotópot szív­nak fel a gombák, mohák is. Ez még elvileg 300 évig így lesz...- Mi változott 1998 óta?- 2001 áprilisában, a katasztrófa 15 éves emlékére nemzetközi tudo­mányos konferenciát rendeztek Ki- jevben, ahol Magyarországot én képviseltem. Itt olyan összefoglaló megállapításokat tettek a szakembe­rek, hogy Ukrajnában egyértelműen kimutatható a katasztrófa idején 0-2 évesek pajzsmirigyrák-halmozódá- sa. Ezt feltehetően az akkor szerve­zetükbe került Jód 131 okozta. Új­donság, hogy vannak eredmények a katasztrófa felszámolásában részt vevő likvidátorokról is, ők végezték a terület kiürítését, az objektumok katonai lezárását. Halálozásuk jóval magasabb az átlagpopulációnál, pél­dául a fehérvérűség, az immunrend­szeri, és szemkárosodási megbete­gedések sokkal gyakoribbak a kö­rükben. Másrészt a helyi orvosok és sugárbiológusok jelentős része elfo­gadja a „Csemobil-szindróma” létét, amely szerint a sugárzás késleltetve, évek múlva is okozhatja az immun- rendszer gyors összeomlását. Ami Magyarországot illeti, a hely­zetet jól jellemzi, hogy eddig egyet­len esetben ítéltek meg kártérítést a csernobili katasztrófával összefüg­gésben: egy kamionsofőr haláláról mondta ki tavaly (!) a bíróság, aki az említett időpontban Ukrajnában fu­varozott, hogy a sugárzás miatt halt meg. Azóta több per is folyamatban van hasonló okokra hivatkozva, de újabb lezárt ügy még nincs. MÉSZÁROS B. ENDRE A mérések eredményei Pécsett az atomkatasztrófát követően három napon át is volt eső, és a víz- mintavételek során 5000 becquerel/liter értéket is mértek, ami az ivóvízre engedélyezett nemzetközi radioaktivitás kétszerese. Kóbor József kiszá­molta azt is, hogy aki ekkoriban a baranyai megyeszékhelyen bőrig ázott, az milyen sugárterheléssel számolhatott. Eszerint az éves természetes su­gárdózis 5-6 százalékát kaphatta meg egyszerre az érintett. Szakértői vélemények szerint az atomkatasztrófa eredményeként a levegő­ből a talajba jutó 131-es jód, a cézium 137 és a stroncium 90 mennyisége hazánk területén elhanyagolható mértékű, a hidegháború atomfegyver-kí­sérletei húsz év alatt enne! sokkal több szennyeződést juttattak a földbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom