Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-13 / 12. szám

1 LABDARÚGÁS 2002.JANUÁR 13. Terembabérra törnek Tavalyi pillanatkép az akkor remeklő Hévízről ■ Elkezdődött a Terembajnokság, amelyen a 12 el­ső osztályú klub mellett az NB I/B nyugati csoport­jának legjobb hat, a keleti csoportjának legjobb öt csapata és házigazdaként a Nyíregyháza vesz részt. A selejtezők most és a következő hétvégén esedéke­sek Zalaegerszegen és Dunaújvárosban, a finálét az utóbbi helyszínen rendezik február 2-án. Tegnap a Debrecen nyerte az első tornát és ezzel bejutott a döntőbe. A Nyíregyháza-Debrecen mérkőzés alatt a nézőtéri korlát beszakadt és néhány debreceni druk­ker a játéktérre zuhant. Egy nő csuklótörést szenve­dett, egy fiatalember pedig a lábán sérült meg. A végeredmény: 1. Debrecen 9 pont, 2. Újpest 4, 3. Nyíregyháza 3, 4. Békéscsaba 1. M"“““ W‘““m dg"**» W“““m ■ 4^"%, -ÍZ» I_ rnl SZÍ SZÍ <ZZlt HANGSEBESSEGGEL! Meghallgathatja leendő párja 1 i/i-eneféf/ Válaszolhat rá, vagy || felmondhatja saját hirdetését! TALÁLJON TÁRSAT MÉG MA! 06-90-230 720 A hivó* díja 99 Ft-t-ófa/porc+6 Ft-f-áfa kapcsolási díj. Axel Sprlngor-Budapost Kiadói Kft. Audio tox 1539 Bp., Pf:591. Tol.: 488 -5515 Európai labdarúgás: nekünk csak térkép e táj A kilencvenes évek elején a magyar labdarúgók „futótűzként" terjedtek az öreg földrészen. Euró­pa pedig nem kíméli ma­gát, továbbra is kér belő­lünk. Noha nem az elit, de hát a Real Madridban, Puskás egykori mezében Raul elég jól nyomul, így oda felesleges lenne újabb magyart delegál­nunk. Ellenben egy másik elit liga számos focistán­kat foglalkoztatja: Német­országban, az első és má­sodosztályban jelenleg ti- zenketten játszanak hét­ről hétre. Sőt, egyeseket a Bundesliga éljátékosai között jegyeznek. Európa focitérképén, ha csak nyomokban is, de rajta vagyunk. Többet nem is érdemiünk. H Külföldön az utóbbi ti­zenöt évben csupán a Bun- desligában jegyeztek olyan magyar sikereket, amelyek nemzetközi mércével mér­ve is élproduktumnak bizo­nyultak. Emlékezzünk csak Détári Lajos Német Kupa- győzelmet jelentő góljára, amelyet az Eintracht Frank­furt színeiben lőtt a Bo- chumnak. Vagy 1998-ra, amikor Szűcs Lajos és Hrutka János bajnoki címet nyert a Kaiserslauternnel. Mostanság sem kell piron­kodnunk, hiszen Király Gábort, a Hertha kapusát a legjobb hálóőrök között tartják számon, Dárdai Pál a berlini szurkolótábor ► nagy kedvence, míg Brémá­ban már Lisztes Kriszti­ánhoz igazodik a teljes zöld-fehér stáb, a támadá­sokat az egykori ferencvá­rosi vezényli. Rajtuk kívül a Cottbus egy teljes magyar egységet foglakoztat, noha róluk Csernai Pál egyszer azt mondta, hogy oly’ mindegy, játszanak avagy sem... Németország után meg­lepő módon már nem Bel­gium, hanem főképp Finn­ország érdeklődik a magya­rok iránt. A skandináv or­szágban nyolcán játsza­nak, a Haka és MyPA pél- dul két-két focitánkat is rendre kezdőbe vezényel. A Haka kapuját védi az egykori Vasas-portás, Ba- bócsy András, míg a MyPA hálóját a Videotonból meg­ismert Mitring István őrzi. Arrafelé elég gyenge lehet a kapusfelhozatal, mert a Lahti kapuját is egy ma­gyarra, Hámori Istvánra bízták... Hollandia, a Breda há­rom magyarjával együtt összesen öt labdarúgónk­nak ad otthont. így Breda olyan nekünk, mint a Cottbus Németországban. Sőt, ha Henk ten Cate-t az MTK-s múltja okán „foga­dott” magyarnak tekintjük, akkor még az edzőre is büszkék lehetijnk. Öt játékosunk játszik Izraelben is. Pisont István és Halmai Gábor klubtár­sak, a Hapoel Tel-Avivban nyomják, rajtuk kívül Sán­dor Tamás, Nyilas Elek és Horváth Ferenc is a Szent­földön terjeszti a magyar virtust. Az egykori fő csapás­irány, Belgium már nem nagyon kér belőlünk, míg Ausztria továbbra is vevő egy-egy válogatott játéko­sunkra. Újabban Bulgária is szimpatikus lett a külföldre vágyóknak, de hát Albánia és Kína után ezen már meg sem lepődünk. Szabó Tamás Ferenczinek már nem tetszik Szófia Szófiában a Levszki vezetői úgy vélik, magyar csatárok kellenek ahhoz, hogy a gárda bejusson a BL-be. Jóllehet, a hazai élvonalat rendre abszolválják, ám a balkántól balra to­vább soha nem jutottak. így a Levszki leakasztott két magyar válogatottat, Kabát Pétert és Ferenczi Istvánt, akik tavasszal már Bulgáriában tesztelik a kapusokat. ■ Tegnap már az első edzőmeccsen is túl voltak a srácok. A Levszki Szófia jelen­leg Törökországban edzőtáborozik és ott került sor a mérkőzésre.- Sajnos vereséget szenvedtünk - ke­sergett a törökországi hotelszobában tele­fonon utolért Ferenczi. - Ám nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem játszhattam, mert megsérültem. Szeren­csére azonban nem tűnik komolynak, a dokik szerint néhány napon belül újfent pályára léphetek. Ferenczivel ellentétben Kabát Péter focizott, de a német edző, Rüdiger Abramczyk nem a szokásos helyén, ha­nem eggyel hátrébb, a középpályán ját­szatta. A tréner ugyanis a centerposzton a tavalyi gólkirályt, Georgi Ivanovot favorizálja.- Két csatárral játszunk, valószínűleg én leszek Ivanov ékpárja - árulta el Ferenczi. - Petivel mögöttünk, támadó középpályásként számol a tréner. Csak néhány napja vagyok itt, de az gyorsan ki­derült, hogy Ivanov a legnagyobb sztár. Egy robusztus, erőteljes csatárról van szó, nem véletlenül lett gólkirály. A bolgár gólkirályon kívül más nem igazán nyűgözte le Ferenczit. Úgy véli, Bulgária fővárosánál már látott szebbet...- Hát nem Budapest, az biztos. Na jó, csak néhány napig voltam Szófiában, és most csak az első benyomásaim alapján Ferenczi a száját is eltátja mondom ezt. Persze nem a város szépsé­ge miatt vagyok itt. A stadionra és az edzőpályákra azonban nem lehet panasz, ebből a szempontból jó helyre kerültünk. Ferenczinek még nincs lakása, csupán január végén, a török edzőtábor után vá­laszt magának a kínálatból.- Egyelőre a csapattal lakom, majd ha ismét hazatérünk, akkor nézem meg a lakásokat. Autót is kapok, tehát mindent megtesznek a kényelmem érdekében. (szabó) Vitár visszavonulót fújt Aranyköpésnek tituláltak egy része tudatos volt, mint ahogy a bakik között is volt ilyen.- Nem mondja, hogy direkt eltervezte az ismert sztorit: „a hogyan ismer­jük fel a fekete-fehér té­vén az ökölvívókat" cí­men fogalommá vált is­mertetőjét?- Valóban jó poén, ahogy a szpíker vadul elemzi a fel­sőt és a nadrágot, majd a zoknit, végül a cipő csíko­zását és mindannyiszor bosszankodva fedezi fel, hogy minden egyezik. S a rendező szól rá a fülére, hogy: „Hé, az egyik néger!” Egy a bökkenő, hogy nem én voltam, csak egyszer, még a 70-es évek elején közvetítettem ökölvívást, egy junior Eb-t, Miskolcról. Ott pedig nem volt egyetlen fekete legény sem. Persze sok ilyen poént tulajdoníta­nak nekem, ám jórészüket kitalálták, nem egyet pedig Komlósi Gábor barátom, kollégám terjesztett.- Most ön jön, beszélik, könyvben számol be a valós eseményekről.- Erre csak akkor kerül sor, ha Dávid Lapaj elkezdi, akkor szívesen beszállok, hiszen akad mit mesélni, de egyedül biztos nem kezdek neki. Élem a nyugdíjas életet: pihe­nek, olvasgatok. És szörfözgetek a csa­tornák között. A sportnál megál­lók... Schiller Zsolt „Micsoda gólt lőtt a kis Kopcsák és Bárfi Ági tanári mó­don irányít" - hallottuk Vitár Róberttól. Jó húsz éve még nem rendezett terembajnokságot a honi labdarúgó­szövetség, ám a miskolci focifarsang mindezt kárpótol­ta. A sportriporter neve is összeforrt a viadallal. Vitár majd negyven év után, az induló Eurosporthoz távozott a királyi tévéből, néhány napja pedig nyugdíjba vonult. Szegényebbek lettünk egy fogalommal. A Vitárral. ■ - Nincs szenzáció, eb­ben a korban nyilvánvaló, hogy a helyemet a fiatalok veszik át - adja a magyará­zatot Vitár Róbert. - Az em­ber nem életfogytig ül a mikrofon mögött. Az utób­bi fél évben kevesebbet vál­laltam, főként az éjszakai és a késő esti munka miatt. Már 68 éves elmúltam, ké­szültem a nyugdíjra. Év vé-* gén nem hosszabbították meg sem Dávid Sándor, sem az én szerződésem. Nem panaszkodom, 1958- ban kerültem az MTV-be, 1970-től ’89-ig tudósít­hattam a négysáncver- seny két osztrák viadalá­ról. Részt vettem a szara­jevói olimpián, akkor még utoljára összefogott Jugoszlávia. Az a stadion valóban egy ékszerdoboz volt, ma pedig... Sok él­mény után 1995-ben igazol­tam az Eurosporthoz.-Ez jelentős váltás volt akkoriban.- Sportnyelven szólva levezető időszaknak, juta­lomjátéknak szántam az Eurosportot, aztán hat év lett belőle. Lemondtam a képernyős szereplésről, mondván: jöjjenek a fiatalok, hiszen szerintem egy bizonyos kor után már nem kell azt eről­tetni. Az új helyen stúdió­ban ülve kommentáltam az eseményeket. De legalább a magyar bajnokikkal ellen­tétben nem érhetett az a vád, hogy drukkolnék vala­melyik csapatnak. Főként a focinál megpróbáltam egy kicsit csevegősre venni. Persze nehezítette a helyze­tet, hogy esetenként több ezer kilométer választott el a történésektől. A helyszí­nen sem mindig jobb, mert a Luzsnyiki stadionban pá­lyára lépett egy 18-as szá­mú játékos, de ilyen nem is szerepelt az összeállítás­ban. Kutattam, ki lehet, eközben gólt lőtt és kiírták a nevét az eredményjelző­re. De azért gyakran mellé lehet nyúlni...- A szurkolók is sok­szor jókat derültek az el­szólásain. Évről évre szösszenete is he­lyet kapott az év végi Aranyköpések között.- Akadt közte ren­geteg szándékos po­én is, vagyis az é

Next

/
Oldalképek
Tartalom