Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-12 / 11. szám

I 2002. Január 12., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Megújulva lehet tartani a pozíciót Beszélgetés dr. Tóth Józseffel, a PTE rektorával a fejlesztési elképzelésekről _______________Futnak a képek________________ Al kony Süteménybolt „Keressük az egyetem hazai és nemzetközi társadalmi környezetbe való beágyazódá­sának leggyakorlatibb módjait. Feltehető­en az államilag finanszírozott hallgatói lét­szám növekszik néhány ezer fővel a követ­kező tanévtől. Ebből szeretnénk megcsípni mi is valamennyit - mondotta év eleji számvetésnek szánt beszélgetés előhangja- ként dr. Tóth József, a PTE rektora.- Mi volt az elmúlt év legfontosabb eredménye a PTE számúm?- Alighanem az, hogy az egyetem intézmény- fejlesztési tervét végre elfogadták az illetékesek. Most el kell készítenünk egy másik ütemű tervet, amely már a konkrét beruházásokról szól. Az el­fogadása után a PTE is jelentősebb központi tá­mogatásokhoz juthat. Tavaly így is volt néhány nagyobb fejlesztésünk jelentős minisztériumi, il­letve kari hozzájárulással. A 2001-ben magvaló­sult komoly informatikai fejlesztések ugyan még nem teremtik meg a korszerű kommunikáció bázisát, de jó úton haladunk ehhez.- Milyen fejlesztéseket hoz 2002., és látszik-e miami a távolabbi jövőből?- Idén megkezdődik a Rákóczi úti tömb nagy rekonstrukciója. A kétmilliárd forintos fejújítás a tervek szerint 2003 nyarára készül el. Ez fejlesz­tés magalapozza azokat, amelyek már az intéz­ményfejlesztési terv beruházási fejezetének elfo­gadása után 2003-2004-től kezdődnek. Az orvostudomá­nyi egyetem épületével szem­ben létesül egy központi könyvtár és egy agora jellegű, rendezvények, konferenciák megtartására is alkalmas kor­szerű, reprezentatív épület. Szakminisztériumi pénzek felhasználásával folyamatban vannak bizonyos egészség- ügyi fejlesztések is. Remélhetőleg a szülészeti, nőgyógyászati klinikáé hamar megvalósul.- Lesznek-e új irányok az egyetem külkapcso- lataiban?- Főleg egy tartalmi elem erősödik. A külkap- csolatok fejlesztésében nem az a célunk, hogy deklaratív szerződéseket írjuk alá egzotikus or­szágok egyetemeivel, hanem az, hogy ha van kapcsolat velük, legyen igazán tényleges. Példá­ul végezzünk bérképzést Kínának, Indonéziá­nak, a délkelet-ázsiai országoknak. Az arabok előtt is jobban megnyitnánk az egyetem kapuit. Főleg orvosi és közgazdasági szakterületen van az idegen nyelvű képzés kiterjesztésére mód, de a PhD-képzés esetében sok más szakterületen is.- Milyen a FTE pozíciója a felsőoktatási piacon?- A PTE - az ELTE, debreceni és a szegedi mellett - az ország négy legnagyobb egyetemei­nek egyike mintegy 26 ezer hälgatöval. E négy intézmény sorrendje ebben évről évre változik. A legváltozatosabb képzést nyújtó egyetemek közé tartozunk. Sokféle profilunk van, ebből követke­zően pozíciónk összességében stabil: mindig vannak kurrens szakjaink, és persze olyanok is, amelyek éppen agonizálnak. Az garantálhatja po­zíciónk megtartását, ha innovatívak maradunk.- Miben kell javulni?- Gyenge a pozíciónk abban a tekintetben, hogy még nincs jóváhagyott beruházási tervünk, ezért a debreceni, a szegedi, a kaposvári egye­temhez képest kevesebb központi forrást ka­punk fejlesztésekre, beruházásokra, illetve a fej­lesztéseinkhez a pénz nem automatikusan érke­zik. Idén szeretnénk ledolgozni ezt a hátrányun­kat. Mivel új egyetem vagyunk, az is hátrá­nyunk, hogy a kvalifikált oktatói kar még nem érhetett be az alig két évtized alatt: a tudomá­nyos minősítéssel rendelkezők aránya az össz- létszámhoz képest még nem olyan magas, mint az ELTE-é, a debreceni vagy a szegedi egyetemé. De ezen hátrány ledolgozása is folyamatban van: PhD fokozatú fiatal szakemberek tömege végez nálunk és marad egyetemünkön. _______dunai i. Se feltét, se bíráskodás (Sóska, sültkrumpli. Bemutató a Harmadik Színházbanj Az elmúlt másfél évtizedben fellé­pő fiatal, tehetséges drámaíró nemzedék egyik markáns képvi­selőjének, Egressy Zoltánnak Sós­ka, sültkrumpli című műve (a szerző talán eddigi legjobb alko­tása) olyan, mint a hajdani szín­darabok közjátékai, amelyek sok­szor érdekesebbnek bizonyultak annál az előadásnál, amelynek szüneteit voltak hivatva kitölteni. Azzal a különbséggel, hogy a fő produkció ezúttal - korunk popu­láris szférájának jellemzőjeként - egy futballmeccs, amely a színfa­lak mögött zajlik, míg a három- szereplős dráma - a bírónak s két partjelzőjének jelenetsora - a színteret alkotó öltözőben játszó­dik a mérkőzés előtt, a két félidő közti szünetben s a hármas síp­szót követő percekben. A feszesen szerkesztett színda­rab gondolati feszültsége abból fakad, hogy a labdarúgás társa­dalmat, politikai életet modelláló szerepe groteszk formát ölt ben­ne, miáltal a szöveg betű szerinti jelentése mögött gyakran, de so­ha nem erőltetetten, megvilágoso­dik egy másik üzenet, ahogy a díszlet legfontosabb elemét alko­tó tükör is átláthatóvá válik az előadás fináléjában. Míg a szakér­tők például úgy vélik, az a jó já­tékvezető, aki szinte észrevétle­nül vezeti a mérkőzést, mert tud­ja, a dolog nem róla szól, neki a sportszerű játékot kell szolgálnia, addig a mi Bírónk az adminisztra­tív irányítás megszállottja. „Hatal­mad van, minden tőled függ. Té­ged néznek. És mint a jó apa, szi­gorú vagy, de igazságos", magya­rázza egyik partjelzőjének. Ahogy a szerepet alakító Lipics Zsolt frissen vasalt öltönyében bejön a színpadra, ahogy átöltö­zés közben akkurátusán elrende­zi a cipőit, abból a hatalom bir­toklásának öntudata sugárzik, mint indulatosan fel-felcsattanó hangjából, határozott gesztusai­ból is, amelyeknek várható hatás­fokát időnként gondosan ellenőr­zi az ember nagyságú tükörben. Ez a Bíró máris sztárnak képzeli magát, akinek szolgálatkész kol­légákra van szüksége: „Akik az ember alá dolgoznak. Mindenki­nek meg kell tenni a magáét. Min­den sztárnak aládolgoznak, ez a világ rendje, ettől megy a világ. De boldog az is, aki aládolgozik." Mindezt hivatásszerű meggyő­ződéssel fejtegeti két segítője előtt, akik kö­zül az egyiket, Szappant való­színűleg ő fúrta ki az első osz­tályú keretből, a Művész névre hallgató másik­nak pedig el­szerette a ked­vesét, aki meccsnapokon mindig sóskát készített neki sültkrumplival, ő pedig arról ál­modott, hogy egyszer majd fotói t.l feltét is lesz. A Bíró végső ku­darca bele van építve az alap­helyzetbe. A Művész (Széli Hor­váth Lajos), akit felőrölt a rásza­kadt magány, s alig áll a lábán a másnaposságtól, eleve nem ké­pes a meccsre koncentrálni. Mu­latságos közhelyeken jár az esze, amiket a maga részéről komoly verseknek gondol. Szappan viszont, akit Egressy a klasszikus' drámák intrikusai- nak ironikus „kifordításával" for­mált meg, elhatározza, hogy bosszút áll sérelmeiért. E jellem megformálása azért nem könnyű feladat, mert a cselszövő szerep­körének hagyományos eszközei könnyen parodisztikus karikatú­rává tennék a figurát. Fillár Ist­ván azonban pontosan tudja, hogy ezt a lecsúszott, kisszerű alakot ennek az öltözőnek a szű­kös terében csak visszafogottan, kevés gesztussal és fegyelmezett arccal lehet hitelesen eljátszani. Dramaturgiai szempontból fon­tos cselekvései is (például a Bíró sárga lapjainak ellopása) ezáltal kapnak színpadi súlyt. Vincze lános helyesen dön­tött, hogy szünet nélkül, egyvég- tében pergeti az eredetileg háromfelvonásos szöveget, a hangulat így töretlen, a dráma tudatosan komponált, emelkedő­eső íve zökkenőmentes, a szöveg írói tagolása egyébként is arány­talan, ami olvasva nem zavaró, az előadás egyensúlyát azonban ez a bontás kizökkentette volna. Ettől eltekintve a rendezés szoro­san követi és hitelesen értelmezi a szöveget, egészen a zárójelene­tig. A befejező kép színpadi meg­oldásával azonban vitatkoznék, jóllehet elismerem, hogy az együttes zuhanyozás látványa igazi színjátékos poén, ami a groteszk mitológiai utalás mel­lett a közös kudarc (befürdés!) élményét is kifejezi, ám ellent­mond a szöveg belső logikájá­nak, mert ez inkább a decrescen­do, a fokozatos elhalkulás mód­szerét igényli, míg végül „a szín­pad üres, vízcsobogás hallat­szik". Se feltét, se bíráskodás. Nagyi. Széli Horváth Lajos a korhely partjelző szerepében Furcsán alakult az én kritikusi viszonyom Woody Allenhez. Népszerű, különösen értelmi­ségi körökben körülrajongott filmjeit, bevallom, nem nagyon tudom kedveim, kissé modo­rosnak vélem e műveket, egy túlírt intellektuális szerep oly­kor maníros ismétlődéseit látva bennük. Korai filmjei viszont valóban eredetiek, s azok is jól sikerült alkotások, amelyekben színészként nem lépve fel, ki­zárólag rendezői feladataira koncentrált. És szeretem a Woody Allen-szakértők által mellékesnek, periférikusnak te­kintett munkái könnyed termé­szetességét, laza eleganciáját. Ilyen a Small Time Crooks, a Piti csirkefogók, amelyet ná­lunk, ismeretlen okokból, Süti, nem süti címmel játszanak. Látszik, hogy Woody Allen csak úgy felskiccelte a történe­tet, s lezser módon, csuklóból forgatta a jeleneteket. Ám ha valaki kapásból így tud szer­keszteni, ennyire érzi, hova kell tenni a kamerát, s hol kell elvágni a felvételt, az, ahogy mondani szokták, nem semmi. A film a klasszikus vígjáté­kok háromszakaszos felépíté­sét követi, és a legősibb humor­forrást aknázza ki: helyzetko­mikumra épül. Woody Allen ezúttal a kelléktárban hagyta fanyar, intellektuális maszkját, s egy műveletlen, kétbalkezes betörőt alakít, aki szeret mécs­esekre járni, kártyázni a baráta­ival, otthon pedig sörözgetve nézi a tévét alsógatyában. Ez a Ray elhatározza, hogy kirabol egy bankot. IE nemes cél érde­kében a pénzintézet szomszéd­ságában kibérel egy boltot, hogy a pincéből, hasonszőrű cimboráival együttműködve, alagutat fúrjanak egészen a tre­zorig. Élettársa, a hajdani sztriptíztáncosnő, Frenchy (Tracey Ullman) majd falazás céljából fönt az üzletben (Al­kony Süteménybolt) sütemé­nyeket sütöget. Az alagút el is készül, annak ellenére, hogy első fúrásra elta­lálnak valami főnyomócsövet, csakhogy az ellenkező irány­ban található ruházati boltban kötnek ki, mert Ray fordítva tartotta a térképet, ott is egy rendőr fogadja őket, mert az akcióról már mindenki tudott a környéken. A sütemény viszont beüt. Míg a férfiak mindent elszúr­nak, amit csak lehet, a kis Frenchy megcsinálja a szeren­cséjüket, s hőseinket hamaro­san egy hatalmas édességháló­zat tulajdonosaiként látjuk vi­szont. Innen kezdve a film át­vált újgazdagék históriájába. Ray, mint afféle amerikai Schneider úr, egyre rosszabbul érzi magát új környezetében (színészi remeklés, ahogy ál­mából felrázva értetlenül körül­néz a színházban), s unalmá­ban elindul ékszert lopni, a kedvesen bugris Frenchy pedig elhatározza, hogy művelődni fog a vonzó szerencsevadász, David oldalán (Hugh Grant mint Woody vetélytársa, ez sem akármilyen rendezői húzás). Frenchy tehát nekiáll a művé­szeteknek, mint tónak a tehén. A többit el lehet képzelni... A tehénről jut eszembe: a Sü­ti, nem süti előtt egy kis ma­gyar animációs filmet vetíte­nek, Igor Lazin A kis tehén cí­mű alkotását, amelynek hőse hatalmas piros szájjal egy fa­ágon ülve bőszen énekel. Két­perces remeklés, A légy óta nem láttam ilyet, a mai populá­ris ízlésvilág sziporkázóan szellemes torzképe. Nagy Imre Újgazdagék vendégeket fogadnak (középen Woody Allen és Tracey Ulman) Egy öregember emlékirataiból Totya professzor úr A Tüke Pressz jelentette, hogy a legtükébb tüke tegnap este lapzártá­ig nem érkezett meg a Tüke Bálba. Meg nem erősített hírek szerint, a megyében tartózkodó egészségügyi miniszter tartotta fogva. Hogy ké­sőbb eljutott-e a Pezsgőházba, nem tudjuk. Tudjuk viszont, hogy anyai déd­apja, Arnold János lakatoslegény, az 1890-es években kezdte vándoréveit Nyugat-Európában, hazatérve mes­terlevelet szerzett, majd a századfor­dul ó környékén egyre híresebb laka­tosműhelyt alapított a Légszeszgyár- Rákóczi-Zsinkó-Alsómalom utcák négyszögében. Termékeit világkiállí­tásokon is bemutatta. Makár-tetön lé­vő szőlőjében szívesen kártyázott Zsolnay Miklóssal és Zsinkó István püspökkel. Amikor a püspök meg­halt, az üzemét határoló egyik utcát, amelynek minden háza az övé volt, Zsinkó utcának nevezte el. Negyven­öt után azt hitték, e név munkásmoz­galmi alakot rejt, nem változtatták meg. Ma is Zsinkó utca. A Makár-te- tői, parasztbarokk hétvégi ház, lomb- fűrészmintás teraszával, ma a déd­unoka családi háza. Arnold papa Margit lánya, Kocsis Imréhez ment férjhez, aki eredetileg malomtulajdonos volt, de nagyon ér­tett a szőlőhöz. Lányuk, Gabriella, sokszor hallotta a baráti rendelést: hozz már egy kis Kocsis-bort. Ilyen­kor senki sem gondolt lőrére. Kocsis Gabriella sebészből lett fo­gászhoz, a stomatológiai klinika egyik szervezőjéhez, a gyermekgé­gész Dezső testvéréhez ment férjhez. A fiúk apja fogtechnikus volt. Sajna, Totya atyja az 50-es években nem lé­pett be a pártba, racionalizálták. MÁV fogorvos lett, később magán- rendelőt is nyitott. Két gyermeküket Csimpinek és Totyának hívták, ha másra is keresztelték. Csimpi tanár­nő, gyermekkori barátom felesége. Totya az apai elődök nyomdokait kö­vetve orvos. Persze van hivatalos ne­ve is, de a Lajosra csak munkahelyén figyel oda, s a nemzetközi konferen­ciákon, ahol rendszerint már a szer­vezőbizottságnak tagja. Hosszadalmas lenne felsorolni, hazai és nemzetközi tudományos társaságokban betöltött tisztségeit. Érjük be annyival, hogy négyféle műtéti beavatkozást ő végzett el elő­ször Magyarországon, 153 jelentő­sebb érsebészeti előadást tartott, a hazain kívül 13 európai nagyváros­ban is. 92 publikációja jelent meg ha­zai és külföldi szaklapokban. Tükeségének fő bizonysága, hogy mindenhonnan hazajön. Az egye­tem után két évig Szekszárdon szol­gált, a zenésznek, sebésznek, barát­nak egyaránt kitűnő Kelemen Bandi mellett, de első hívásra a II. sz. Sebé­szeti Klinikán termett. ’83-ban, csábí­tó állásajánlatot kapott egyik ösztön­díja után Németországban, de még Pestre sem óhajt elmenni.- Szabad akaratomból választot­tam a Széchenyi teret, a Mecsek pa­norámáját, a mandulaízű olaszrizlln- get. Konzervatív vagyok. Nekem minden fontos, ami régi, tárgy és csa­ládi hagyomány. A házam minden repedését ismerem. Szeretek dumál­ni a gyerekkori haverokkal, akik még Totyának neveznek. Németül a hu­moromat sem értették volna. Fontos a szakmai siker, de hogy jól érezzem magam, az sem kutya - mondja. Érettségi után műtős a gyermek- klinikán, fogtechnikát tanul, aztán bekerül az egyetemre. Lezser, bo­hém medikus. Nádor-törzsvendég, barátaival, Berki Tamással, Haraszti Ádámmal, Kosári Auréllal vidámkodnak, politikai vicceken ne­vetgélnek. Aztán vizsgaidőszakban a rendőrségre járnak beszélgetésre. El­úszik egy félév. Édesapja ekkor meg­kérdezte: Mondd, milyen szakmát akarsz tanulni, ha már a családi ha­gyományokat nem folytatod? Totya tudta, eminensnek kell len­nie, hogy az egyetemen maradhas­son. A tanulási láz akkor sem szűnt meg, amikor 1995-ben, azt írták a névtáblájára: Prof. Kollár Lajos, a POTE Érsebészeti Tanszék igazgató­ja, az Általános és Érsebészeti Osz­tály igazgatója. Egy év múlva a Bara­nya Megyei Kórház orvosigazgatója is. De főképp a város és a vitorlázás szerelmese. Hétéves kora óta vitorlázik. Apai barátja volt vitéz Solti László, hajdani tengerésztiszt, akinek családját, va­gyonát elvitte a háború, csak egy ha­jója maradt a Balatonon. Tavasztól őszig a nádasban lakott, egy kunyhó­ban, télen a barátait látogatta sorba. Mellette lett a vitorlázás tudósa és szerelmese. Hajója, a Tabu, öregebb, mint ő, ’42-ben épült, 40-es cirkáló. Szépség­verseny-díjas. Hozzá is hűséges. Csak akkor csalja meg, ha külföldön hajózik. A Karib-tengert már körbe- vitorlázta barátaival, ott minden szigetet ismer. Ezen a télen Fran­cia Polinéziába készül. Ott ol­csóbb a hajóbérlet, mint az Adri­án. Osztályát nem félti távollé­tében. Olyan kollégákkal vette kö­rül magát, akik bármit el tudnak végezni. Felesége, Proksza Gabriella, szintén pécsi családok gyermeke, így tízéves Iván fiuk, már tűkén tüke. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom