Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-10 / 9. szám

I 2002. Január 10., csütörtök POLITIKAI 13. OLDAL T A FÓRUM A foga fehérje! Az utóbbi évtized legjobb kormá­nya a jelenlegi, minden pozitívu­mát és negatívumát is beleértve. Gondoltam egy évvel ezelőtt. Most már nem gondolom! Erről nem én tehetek. Kövér Lászlót idézem: „A Fidesznek minden jó, ami az országnak jó”. Magamat idézem: „Nem minden jó az or­szágnak, ami a Fidesznek jó!” A Fidesznek biztos jó, hogy választási szövetséget kötött olyan párttal (MDF), amelyről ez a véleménye: Kövér L., 1992, „...nem csak az ellenzék, de min­den józanul gondolkodó, a sza­badságot, a demokráciát és a bé­két féltő magyar ember előtt vilá­gosnak kell lennie, hogy egy ilyen párt nem csak szalonképte­len minden parlamenti demokrá­ciában, hanem... közvetlenül fe­nyegeti életünk mindennapi bé­kéjét... agresszív kisebbségek ut­cára hajtásával próbálják azt a látszatot kelteni, hogy mögöttük a társadalom”. Gondolom, a kommunista párttörténeti inté­zetben, a volt munkahelyén, vagy hol fenében tanulta ezeket a veretes mondatokat. Biztos jó a Fidesznek, hogy li­berális-kereszténydemokratákat (csoda, hogy bírja a papír ezt a szóösszetételt!) adoptáltak sora­ikba, miután szétverették velük a KDNP-t. Biztos jó nekik, hogy olyan (kapát, kaszát sose látott) kisgaz­dákat fogadnak örökbe, akik hat­hatósan közreműködtek a volt pártjuk szétverésében, amelynek segítségével felkapaszkodtak. Biztos jó a' Fidesznek, hogy szövetséget kötött a Hosszú Út­tal, ezt jelenti a Lungo Drom, megosztva a cigányságot, újabb problémát akasztva a nyakukba, de nem tisztázva ezen szervezet szerepét a zámolyi ügyben. Per­sze az, hogy ez az út hosszú lesz-e, vagy csak egyszerűen rö­gös, mondhatnám keréktörő, azt a Fidegzen kívül mindenki tudja. Már csak azért is aggályos ez a szövetségkötés az ország részé­re, mert a másik aláíró képviselő­jét korábban köztársasági elnöki egyedi kegyelemben részesítet­ték egy várhatóan súlyos köztör­vényes börtönbüntetés alól. Erre mondják, hogy aki szajhával hál... Idézem a MIÉP-elnökség állás- foglalását: „Milyen párt lesz kor­mányon, ha ennyi különböző és komoly mér- tékben ütköző Sípos Sándor a független kis­gazdapárt egykori frakcióvezető­helyettese a Fidesz listájára kerül­ve éppen úgy megtalálja a számí­tásait a népfrontszerűen kiszélesí­tett pártban, mint egykori ellenfe­lei, vagy mint a volt keresztényde­mokraták, meg a baloldaliak, ak­kor valójában milyen politika vár­ható a Fidesztől?” A válasz szá­munkra adott! Katasztrofális! És még milyen jó kis meglepetések lehetnek a Fidesz tarsolyában? Biztos jó a Fidesznek, hogy a cigányok egy részével foglalkozik csak - díszcigányokat leválogat­va - ahelyett, hogy a mindenkori kormányokra hagyná a feladatot, amely az egész cigányságot és ér­dekeiket figyelembe véve tevé­kenykedne. Az lehet, hogy jó a Fidesznek, hogy a hozzájuk húzó cigányo­kat minden tekintetben torony­magasan az átlag fölé emelik, te­hát kivételeznek velük, a többi ci­gány és nem cigány kárára, terhé­re. Kíváncsi lennék rá, hány ci­gányt alkalmaznak fideszes cé­gek, főleg frontembernek. Biztos jó a Fidesznek az új pártelnökük szerepe, mely az egyfolytában mocskolódó liberá­lis csoportok irányába való nyi­tást jelképezi. Nesze neked nem­zeti lobogó, státustörvény, mil­lennium, Amnesty International, Strasbourg, Zámoly és a többi. Sípos Sándor, MIÉP városi elnök Miért csak a bevétel számít? Az elmúlt év végén bejárást tartottam választókerületem­ben. Ez nem lenne rendkívüli esemény, csakhogy ismét a bevezetett parkolási rendszer forgatta föl a megszokott hét­köznapi életünket. A Forbát Alfréd utcában a hosszú éveken keresztül megszokott for­galmi rendet változtatták meg. Mindezt úgy, hogy az itt élőket a lehető leghosszabb kerülőútra kényszerítsék, ezzel akaratlanul is bosszantva őket. Az utcában a forgalom irányát nemrég a lakók tiltakozásának következménye­ként a közelmúltban megfordí­tották. Lássuk, még mit lehet kitalálni a pécsi polgárok bosszantására! Mondjuk az Attila utcában az amúgy is keskeny járdán az ab­lak elé helye- zik a parkoló- automata alap- ját. Micsoda faj miután elütöt­te a vekker a hetet, a tulaj­donos kinyitja BBMMBI az ablakot, kis­sé kihajol, majd pénzt helyez az automatá­ba. Teszi ezt azzal a boldog tu­dattal, hogy ezt rajta kívül senki sem tudja megtenni a városban. Ezek után már nem is bosszantja az a tény, hogy kompjuterizált sápszedő pfót lát az ablakából. De folytathatnánk a felsorolást az Alajos utcával, ahol a járda köze­pére helyezték az automatát oly módon, hogy az épület fala és a gép között csak elbújni lehet. Az Alkotmány utcában egy iroda be­járatával szemben sikerült elhe­lyezni az automatát. A Kóczián Sándor utcában már sikerült ki­alakítaniuk - az arra illetékesek­nek - egy járdaszigetet, de az au­tomatát nem a járdaszigetre he­lyezték el, hanem a járda közepé­re. Mintha az lenne a szándék, hogy ne csak az autóval közleke­dők érzékeljék korszerű parkoló­rendszerünk áldásait, hanem az eddig mit sem sejtő gyalogosok is. Városképi szempontok? Ugyan! Hogy nem lehet gyalogol­ni, vagy babakocsit tolni a jár­dán?! Ez idáig csak az itt élőket érdekelte. Most ígéretet kaptunk arra, hogy négy automatából né­gyet áthelyeznek, tavasszal... Végül egy pontosítás: Az előző cikkemben mely, az új parkolási rendszer bevezetésével foglalko­zott a következőket írtam: „Fél si­kerként könyvelhettük el, hogy - a Fidesz-frakció közgyűlési fellé­pésének köszönhetően - az üze­meltető önkényes, jogszabályel­lenes területbővítési törekvéseit leállították.” A Kerident Kft. - a parkolórendszert üzemeltető cég - irodavezetője felhívott és pon­tosítást kért tőlem, melynek ez­úton teszek eleget. A Vásárcsar­nok környezetében - fellépé­sünknek köszönhetően - az ere­deti parkolási rendelet értelmé­ben, továbbra is az olcsóbb díj- övezetű bérlettel lehet parkolni. A PW Rt. tájékoztató kiadványá­ban ezt a területet önkényesen a legdrágább övezetbe minősítette át. Érvényes rendeletünk betartá­sához képviselőtársaim fellépé­sére volt szükség. Tehát az üze­meltető nem a saját kiadványát osztotta szét az ügyfelek között. . Nagy Csaba, all. vk. önkormányzati képviselője Egy másik Bős Kövér László „jó szava” (bon-mot- ja) szerint a szocialisták eddig még népi nyertek soha választásokat, hi­szen a 40-es évek végén erőszakkal és hamisítással ragadták magukhoz a hatalmat, 1994-ben pedig az MDF nyerte meg nekik a választást avval, hogy elveszítette. (Hagyjuk most azt az ízléstelenséget, hogy az 50-es évek kommunizmusát Kövér dok­tor a jelenlegi szocialisták nyakába varrja.) Ha igaz a Fidesz-ideológus állítása, akkor igaz lehet az is, hogy a Fidesz nem nyert még egyetlen választást sem. Hiszen 1998-ban Hóm Gyula szerezte meg a mandá­tumok egy részét a Fidesznek av­val, hogy Bős-Nagymarossal a vá­lasztások előtti utolsó pillanatban fölizgatta a közvéleményt. Elbizakodottság, az önvédelmi ösztönök tompulása a hatalmi má­morban - a státusztörvényt fölé- nyeskedőn vágta képünkbe a kor­mánytöbbség, majd pedig ráadás­nak a Télapó meghozta a román­magyar megállapodást a munkaerő - egyoldalú - szabad áramlásáról. Rejtély, vajon miért volt szüksége a Fidesznek erre a törvényre. Emlé- keztetésül: az SZDSZ nem szavazta meg a törvényt és a román-magyar egyetértési nyilatkozattal szemben is elmondta a hazai munkaerőpia­cot védelmező érveket. De miért volt szükség arra, hogy a Fidesz-kormány is beálljon azon kormányok sorába, melyek a mentrendszerűen érkező román külpolitikai po­fonba belero­hannak? (Tes­sék olvasni a ro­mán újságokat: sikerült a Nastase-Or- bán megállapo­dással nemzeti konszenzust te­remteni - Ro­mániában.) Miközben napon-ta szembesülünk egyes EU-tagorszá- gok merev ellenállásával, hogy be­fogadják a magyar munkaerőt (például a nem tudom miért sógo­roknak nevezett osztrákok, látni sem bírnak minket munkavállaló­ként hét évig), mi szélesre tárjuk a kaput és azt mondjuk: román, ma­gyar, szlovák, ukrán, szerb, min­denki jöjjön, mindenki számára van hely, van munka. Csupán avval tudom magyarázni ezt a politikai elvakultságot, hogy a Fidesz-kormány saját látványpoliti­kájának csapdájába sétált bele. A nemzeti arcéi csinosításához kellett a státusztörvény, annak egyszerű léte messze fontosabb volt, mint tartalma. Lett légyen szó a hazai munkaerőpiacról vagy akár a hatá­ron túliak segítéséről, kedvezmé­nyeiről mindez másodlagos, tized- rangú, jelentéktelen ahhoz képest, hogy Orbán Viktor virtuálisan visz- sza akarta csinálni Trianont, és ha mást nem, de legalább képzeletbeli fehér lovon fogadni 15 millió ma­gyar hódolatát. Csak egy apró hiba csúszott a számításba. Orbánnak si­került 23 millió román miniszterel­nökévé is válnia. Visszacsatolta Er­délyt, de jött vele egész Románia. Könnyen lehet, hogy ez lesz a Fi­desz Bős-Nagymarosa. Bretter Zoltán, Pécs városi SZDSZ-elnök Csak akadékoskodunk? Az egészségügy helyzete mára annyira rossz lett, hogy ebbe akár bele is bukhat a Fidesz-kor­mány. Ennek felismerése az ígérgetési hullám, az orvostársa­dalom megosztására tett kísérle­tei, pozíciók osztogatása és pri­vatizálási lehetőségek felkínálá­sa is. A Fidesz politikájában az egészségügyre vonatkozóan vé­giggondolt cselekvési program soha nem is volt. A beledumálni a sikert az ágazatokba piár takti­ka ebben nem működik. Az egészségüggyel szinte minden család találkozik, a sikerpropa­ganda és a valóság közti különb­ség itt rögtön tetten érhető. Az alulfinanszírozás egy dolog, melyet sokan és sokszor elemez­tek, de igen keveset hallani meg­hozott döntésekről és azok követ­kezményeiről. Számtalan hasonló közül íme két példa, melyek meg­ítélését az olvasóra bízom. 1. Egy egynapos sebészeti be­avatkozással is kezelhető bete­get, akit tanyára vagy világvégi kisfaluba kellene hazaengedni, s nem a szomszéd utcába, az otta­ni kolléga pár napra befektet. Akkor ő most drágán korszerűt­lenül gyógyított vagy felelősség­gel? Ugyanis ezt a finanszírozás­ban büntetik. 2. Közeli, baranyai példa: Sik­lóson a gyermekosztályokat meg­szüntették. Közgazdaságilag biz­tosan igaz, hogy ott az egy gyer­mekre jutó költség magasabb volt a finanszírozott átlagnál. Most abból a régióból 40-60 km-t, oda- vissza a dupláját kell utaznia a szülőnek beteg gyermekével, vagy hozzá látogatóba, illetve érte. Politikus próbálta már ezt? Ha az egészségügy úgy spórol meg egy forintot, hogy az a lakosságnak 10 forintjába kerül, ez a korszerű ra­cionális közgazdasági szemlélet? Mi orvosok meg csak akadékos­kodunk, mert mint Mikola mi­niszter úr mondta, a betegek ér­dekképviseletének véleményét is mindig figyelembe kell vennie. Dr. Sütő László, Baksa PÁRTHÍREK AZ FKGP Pécs-belvárosi Alap­szervezete soron következő tag­gyűlését január 10-én (csütörtö­kön) 17 órakor tartja a Megyei Szervezet tanácstermében (Pécs, Széchenyi tér 18., II. em.). DR. TÓBIÁS JÁNOS, Pécs M. J. Város FKgP-önkormányzati képvi­selője fogadóórát tart január 10-én (csütörtökön) 14-16 óráig az FKgP Pécs Városi Helyi Szervezetében (Pécs, Széchenyi tér 18., II. em.). A „CENTRUM” Választási Iroda január 14-től ügyeletet tart na­ponta 10-18 óráig a választáso­kig a 7621 Pécs, Váradi A. u. 11. sz. földszinti helyiségében. T./fax: 72/212-040. Várják az ér- . deklődő választókat. ■ Kire szavazzak? (3.) Az én egyik álmom, hogy az ország vezetésében a jö­vőben több szó esik majd a javak megtermelésének mikéntjéről. Régi szabály, hogy azt lehet elosztani, és csakis azt, amit megtermeltünk. A polgári társadalmak korántsem egyenlő fejlődésé­ben megfigyelhető,-hogy a társadalom széles rétegei­nek jólétet-szociális biztonságot teremtővé azon orszá­gok fejlődtek, ahol a munka évszázadok óta a társadal­mi értékrend alapvető meghatározója. Csak az tudja vi­szont a munkát értékén kezelni, aki maga is dolgozott. Merjünk nagyot álmodni és tenni! Vitatkozzon a Parlament azon, hogyan lehetne ná­lunk a foglalkoztatottság alacsony arányát emelni. Ma­gyarországon a 10 millió feletti lakosságból mindössze 3,85 millió a foglalkoztatott. Ez a 15 és 64 év közötti ak­tív korosztály 60%-a, míg ugyanezen arány az Európai Unióban 70%, az USA-ban és Japánban 80%. Micsoda tartaléka a gazdaság és az életszínvonal emelésének, csak hogyan lehet ezt kihasználni. . Vitatkozzon a Parlament arról, hogyan emelhető vissza a mezőgazdaság a húsz évvel ezelőtti rangjára, amikor a legtöbb mutatójával a világ első 4-5 országa közé tartozott. Hatékony élelmiszergazdasággal igen, virágzó parlagfűtengerrel nem lehetünk egyenrangú tagjai az Európai Közösségnek. Vitára érdemes, hogy az Európai Unióhoz közeled­vén melyek azok a gazdasági tényezők, melyek felvált­ják a multinacionális vállalatok kötelezően megszünte­tendő eddigi ösztönzőit, mivel tehető vonzóvá a vállal­kozás a jövőben a nemzetközi és a hazai vállalkozók számára. Vitatkozzon azon, miként fordítható meg a tenden­cia, hogy a Széchenyi-tervben a támogatások döntő hányadát ez idáig a nagyvállalatok kapták, a haza kis- és középvállalkozások viszont csaknem kimaradtak. Pedig a hazai kis- és középvállalkozások termelik a GDP felét, az export harmadát, és ők foglalkoztatják a foglalkoztatottak kétharmadát. Valóban a gazdaság erősítését, a bizalmat szolgálja, ha a kiírt pályázatok elbírálása titkosított, a megadott telefonszámokon senki nem jelentkezik? Vitatkozzon a Parlament a jogalkotásról. Miért ala­kul ki - különösen a gazdaság jogterületén - olyan ér­zet, hogy a joghézagok nem véletlenek és korlátozott ideig nyitva maradhatnak. Miért gondolható, hogy a jogszabályi nyelvezet nem véletlenül ad lehetőséget többféle és utólagos értelmezésre. Talán nem elég nagyvonalú, de érdemes lenne a Parlamentnek arról is vitatkoznia, hogyan lehetne a pártok finanszírozását egyértelműen leszabályozni és egyenlő esélyűvé tenni. Alkosson a Parlament kötelező etika kódexet - ha már az egyéni belső mérce nem működik mely ese- ' tekben illik ill. kell a politikusnak lemondania, hogy ne rongálja az emberek hitét, bizalmát. Diákkoromban kémiai kísérleteken gyakran csep­pentettünk egy lombikba idegen anyagot. A szennye­ző anyag felülről lefelé haladva szétterjedt és átláthatat­lanná tette a tiszta folyadékot. A korrupció hasonlóan viselkedik. Kire szavazzak? Mely párt lesz képes új, korszerű társadalmi érték­rend kialakulását elősegíteni. Olyan értékrendet, amely a valódi munkát és teljesítményt teszi a siker mércéjévé? Melyik párt nem titkosítja a közre tartozó ügyeket, melyik képes elszámolni verejtékkel megdolgozott adóforintjainkkal, melyik képes olyan felelősségi rend­szert alkotni, ahol a politikai döntéshozók felelőssége nem elvont, hanem kézzel fogható, vagyis a politikus ugyanúgy felelős a milliárdokért, mint egy pénztáros az ezer forintokért? ■ Melyik pártban mérik a sikert, a politikus tehetsé­gét az ország előrehaladása és nem a hatalmi harcok­ban való ügyessége szerint? Kire szavazzak? Hogy a jövő generáció világában ne csak a pénz kapja a vezető szerepet, hogy megújítva bár, de a gye­rekek tudják és akarják folytatni szüleik magatartás- és életmódmintáit, hogy legyenek kapaszkodók. Hogy le­hessenek nekünk, idősebb generációnak követhető mintáink, hogy tudjunk útravalót adni gyerekeinknek, a „Légy jó mindhalálig” alapszabály mellett, útravalót, mellyel - legyenek bár versenyző típusúak, vagy sem - helyet találjanak maguknak a jövőben. A napokban egy országos konferencián egy kutató elmondta, hogy a fenyegető és megélt munkanélküli­séggel, a kíméletlen piaci harccal összefüggésben ha­zánkban mindinkább népbetegséggé válik a depresz- szió. A 15 és 44 év közötti korosztály harmadát sújtja bizonyos mértékig ez a kór. Hogy eltűnjön a depresszió, hogy hinni tudjunk magunkban, az országunkban, kire szavazzak? Dr. Sós Csaba Honnan ez a gyűlölet? Rendszeres olvasója vagyok az Új Dunántúli Napló vitafórumának. A cikkekből azt a következtetést vontam le, sok bennük - mostani szóhasználattal élve - a csúszta­tás, bizonyos történelmi esemé­nyek elferdítése, hamis színben való feltüntetése. Különösen vo­natkozik ez a jobboldalt képviselő politikusokra. Még ebben a környezetben is kirívó az elmúlt rendszert min­denben elítélő, szinte minden so­rában gyűlöletet sugalló írás, amely mindent, ami a rendszer- változás előtti időkben történt, a rossz oldaláról igyekszik bemutat­ni. A „Hazugság reggel, délben... mindenkor” pamflet mintha nem akarná tudomásul venni, hogy an­nak a negyvenöt évnek tényleg volt egy sötét és egy - a nagy több­ség számára - elfogadhatóbb kor­szaka. Az ún. Rákosi-rendszerben még a vezető káderek is féltek, nem tudták, hogy mikor kerülnek gyanúba és kerül sor a letartózta­tásukra. Igaz, azt sem szabad elfe­lejteni, hogy ebben az időben épültek az első fürdőszobás bá­nyászlakások Meszesen és Rigó- der-tetőn. Ötvenhatban együtt menetel a „lyukas” zászló alatt munkás, ér­telmiségi, volt -kisiparos, kiskeres­kedő, de a dzsentri, volt földbirto­kos is. Tény viszont, hogy a kétkezi munkások, bányászok, bérből és fizetésből élők voltak többen, még ha ezt dr. Schmidt szeretné is két­ségbe vonni. A cél sem volt azo­nos. Az egyik a szovjet minta nél­küli, „emberarcú” szocializmusért harcolt (ez vezérelte Nagy Imrét is, amikor a forradalom oldalára állt), a másik a Horthy-rendszer teljes restaurációjáért. Az ezt kö­vető időszakot is mindenki más­képpen élte és ítéli meg. De senki sem állíthatja (csak a fanatikusok és elvakultak), hogy a nyugatiak szerint is „puhadiktatúrá”-ban, a „vidám barakkban” semmi nem valósult meg az ötvenhatos célki­tűzésekből. A dolgozók, ha nem is éltek fényesen, de mindenkinek volt munkája, lakása. Nem voltak éhező gyerekek, felnőttek, volt köz- és létbiztonság és szinte is­meretlen a hajléktalanság. Úgy tu­dom, a doktor úr is és még sokan a jelenlegi elitből, ebben az idő­ben végezték el az egyetemet tan- díjmentesen, külföldi és hazai ösztöndíjjal, olcsó kollégiumi ellá­tással és tankönyvekkel. Az egykori munkástanácsbeli harcostársaim, akik közül sokan az átmeneti időszakban (1956-1962 között) megjárták a börtönöket, internálótáborokat vagy akadályozták az előmenete­lüket, ma, a rendszerváltozás után jöttek (jöttünk) rá: munkásember, bérből és fizetésből élő értelmiségi már a gyökerei és származása mi­att sem lehet más, csak baloldali és nem tolhatja azok szekerét, akik a Horthy-rendszert akarják minden hibájával együtt visszaállítani. Most már a volt ötvenhatosok közül nagyon sokan mondják (mondjuk), hogy legyen elég a gyűlöletből. Próbáljunk meg együtt, egymás értékeit figyelem­be véve az ország felemelkedésé­ért munkálkodni. Az elmúlt időszak értékelését, hogy volt-e Nemesmedves, és hogy Osztyapenkót és Steinmetz kapitányt, vagy Mező Imrét kik öl­ték meg, azt bízzuk az utókorra. Traj Ferenc önkormányzati képviselő, az MSZP-frakció tagja r, A í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom