Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-03 / 329. szám
2001. December 3., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Könyv Banalitások könyve Banalitás, közhely, groteszk. Egymást átjáró fogalmak. Meghatározásuk mégis nehéz. Meg, mire is volna jó? G. Tóth Károly most megjelent széppróza kötetében oldalról oldalra ezzel találja szembe magát az olvasó. A banalitások változékony világában az emberiség komoly hányadának nemrég még két nagy, ősi ellensége volt észlelhető Márai Sándor korabeli naplójegyzete szerint: az egyik az oroszok, a másik az öregség. A nagy szovjet birodalom, mint a kor meghatározó banalitása lassanként feledésbe merül. Az öregséggel más a helyzet. Vele még ki-ki elbíbelődhet a maga idejében. Az oroszok úgy voltak jelen az évtizedek hírvilágában, mint most a tálibok. A gyerekeknek azt lehetne mondani róluk, „csúnya bácsik”. Csúnya bácsi a jelenkori öregség is. Márai azóta groteszk módon kétfelé vált. Intellektuális etalonként banálisán integrálódott az európai irodalom élvonalába, fizikálisán pedig ugyancsak banálisán meghalt. Először meg- roppantotta, alapvetően új helyzetbe taszította a banális öregség, majd az önkezűleg véghezvitt, végső banális kizuhanás a létből. A roppant dolgok így jelentéktelenednek el, és az agyonhallgatott, kis nyelvterületen alkotó és publikáló szerző jelentősége így vált világméretűvé.'Mindez banális. G. Tóth Károly Pécsett élő, szakági doktorátussal rendelkező középiskolai magyartanár jól ismeri a térségi és benne a hazai kisvárosi lét minden csínját-bínját, „elhrabálosító” napi tendenciáit. Megfigyelte, hogy a groteszk és a banális nemcsak hogy közel esnek egymáshoz, egyenesen egyfajta analógiát alkotnak. A Banalitások könyve és más történetek címmel most megjelent kötetében e szerény vázlat szerinti banalitás és groteszk jelenik meg. Hasonló eredez- tetésű elbeszélések, az élet, a hétköznapok feletti olvasmányos, oxigéndús tűnődések alkotják a könyv második, illetve harmadik harmadát. bebessi k. G. Tóth Károly: Banalitások könyve és más történetek Pannónia Könyvkiadó, 2001 A hidegből is meleget Dékány Zsolté az Év természetfotója díj Dékány Zsolt húsz éve kezdett el fényképezni, és nyolc éve szinte kizárólag természetfotókat készít. Idén Az Év természetfotósa pályázaton mintegy 3000 kép közül az ő képe érdemelte ki az első díjat, Az Év Természetfotója kitüntető címet. Amikor találkozunk, épp reggeli „terepmunkáról” tér vissza, a tévétorony mellől, ahol a reggeli ködös tájat fényképezte.- Hetente egyszer-kétszer szükségem van erre. A természet ellazít, kikapcsol. A tél amúgy is a kedvencem, sokkal változatosabb, mint a többi évszak. Az pedig külön feladat, a hideg világból olyan látványt teremteni, ami meleg érzést ad - vall munkájáról Dékány Zsolt. Valaha, a Mecseki Fotóklub tagjaként, épületeket és szobrokat örökített meg, pécsi hangulatokat, de nem a dokumentálás szándékával. Amióta néhány éve tagjá lett a NaturArt szövetségnek, fotósként is vallja, a természetet meg kell próbálni olyan állapotban továbbadni utódainknak, mint ahogyan kaptuk. Ezért alapvetően nem is magának készíti a képeket, hanem olyan élményt szeretne adni, ami kicsalogatja az embereket a lakásaikból - úgy érzi, ez a munka is felfogható egyfajta természetvédelemként. A fényképeivel szemben abszolút maximalista. Igaz, nem is viszi túlzásba a fotózást, egy évben jó, ha 10 tekercset használ el.- Igen ám, de örülnöm kell, ha egy-egy tekercsből kettő- három használható kép lesz- teszi hozzá. - És még az se biztos, hogy ezek a képek, mondjuk, fél év múlva ugyanúgy tetszenek, mint előhívásuk pillanatában. Máig biztos, hogy több, mint tízezer felvételt készítettem, de archívumomban csak 500 felvételt tartok számon, amiket a nyilvánosság előtt vállalnék. Számtalan csoportos kiállítás mellett két önálló tárlattal jelentkezett eddig. Szívesen jár iskolákba is vetítem, mert tapasztalja: a gyerekeket és a fiatalokat be lehet lelkesíteni a természet szeretete iránt. És ennek örül a leginkább. EMLÉKEK A KÖZELMÚLTBÓL. Ilyenek voltunk címmel nyílt kiállítás a hét végén Pécsett, a Parti Galéria Mária utcai pincehelyiségében. A pécsi polgárok 1955 és 1965 közötti tárgyi emlékeiből válogatott tárlat január végéig látogatható. ______________________fotó: laufer László Ho rvát sebesülteket ápoltak Pécsett Fennállásának 100 éves jubileumára készül a Pécsi Honvédkórház Ha a baranyai katonai orvoslás múltját feszegeti az ember, óhatatlan, hogy ne gondoljon arra, hogy Mohács térségében egy római katonaorvos sírköve is előkerült. De a jelen is tartogat érdekességeket. Szenzációkat. Titkot. Olyat, amiről érdemes néhány év távlatából fellebbenteni a fátylat. Nos ezt teszi dr. Nagy Gábor orvos alezredes, a Pécsi Honvéd- kórház osztályvezető főorvosa és levéltári kutatómunkát végző íróember, amikor korabeli dokumentumok összegyűjtésével a százesztendős jubileumára készülő kórház köszöntésére könyvet tesz az asztalra, s e könyvben megemlíti, hogy a délszláv háború idején nemcsak fegyverrel segítettük déli szomszédainkat (lett is kalasnyikovokból politikai vihar), hanem a horvátok egyik „háttérkórháza” a pécsi volt! És ezt a háború végén a horvát vöröskereszt dr. Aracsi László kórházparancsnoknak személyes hangú oklevélben köszöni meg. Hogy is történt? Áttételeken át. Hiszen mégiscsak egy katonai kórházról van szó, s a jugoszláviai villongások idején a csupán humanitárius, egészségügyi részvételről sem dönthettek önhatalmúlag Pécsett. A kórházparancsnok szerint a megoldást és az „áttételt” a vöröskereszt hozta. A magyar és a horvát vöröskereszt kapcsolatát nem tilthatta a politika, ugyanakkor a magyar vörös- kereszt által odaátról áthozott sérültek gyógyítását nem tagadhatta meg a kórház sem. így aztán olykor tolmács is megfordult a délszláv válság idején a kórtermekben, közvetítve az orvosok és a horvát sebesültek között. A kötetből, melynek címe „Pécs-Baranya katonaegészségügyének töténete” megtudjuk, hogy az első katonai jellegű kórház a Király utcában volt Pécsett (a Domonkosok korábbi rendháza, későbbi bérház majd börtön), s hogy 1901-ben határozták el az új Császári és Királyi Csapatkórház építését, hogy a második világháborúban is gyógyítottak már itt „majdnem titokban”. Amerikai pilóták életét mentette meg dr. Kariinger György Tihamér orvosszázados (később egyetemi professzor), s bátor kiállásának köszönhető, hogy a három jenki elkerülte a német hadifogságot. Bár az is igaz, hogy az amerikai liberá- torok megjelentek az égen, a szirénák hangjaira nekik is félve kellett lekecmeregniük a kórházi óvóhelyére. És végül a közelmúlt: a traumatológia jelenléte - az égési osztály megszervezése 1967-ben (a bányák sújtólégrobbanásainak túlélői szólhatnának róla), s többek között az ideg-elme osztályok korszakos kezdeményezései... A baranyai helytörténetírás sajátos fejezetét és pótolhatatlan értékét jelenti ez a kötet, amely a téma eddigi legteljesebb feldolgozása, s melyről nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egy szép jubileum kapcsán született. SZATIRKÁK „Kiónom, kiónom, ki a legszebb a világon?” Sportpolitika: a magyar-török végvári csatározások 150 éve során ki volt a pályaválasztó? Kért két depressziókávét. Átlépte a saját ágyékát. A párt farternatívát kínál. Utólag a szocializmusról: mindenki fel akart kelni, de félt a leültetéstől. A kór megtette a kötelességét, a mór elmehet.. (Fele) másság: eltérő színű zoknit hord. Liftes kriptát építtetett magának. Örök emberi: emberi őrök. Mesteredző: „Mindannyian Gogol köpenyéből bújtunk ki. ” Par(a)nasszus - Homérosz: Diliász. Marafkó László yy Nekem nincs ebédem” Minden második kisdiáknak gondot jelent a menza befizetése az általános iskolában Az éhező gyermek nem panaszkodik, csak szomorúan nézi, amikor társai előveszik a tízórait. Sajnos ez a kép nem a XVIII. századi Angliából származik, napjaink pécsi valósága. És a pedagógusok szerint egyre több a szédülő, szomorú gyermek.- Ikertestvéremmel együtt mindig csak este, otthon ebédeltünk eddig, mert a családnak csak erre tellett - mondja Gábor. Az egyszerűen, de tisztán öltözött gyerek őszintén és értelmesen fűzi a szavakat. Valami hideget mindig vittünk magunkkal- folytatja, de gyakran összeszorult a gyomrunk, amikor az osztálytársaink a menzára indultak. Ám nem csak mi vagyunk így az osztályban. Most, hogy a Pécsi Nőegylet kifizeti az ebédünket, minden megváltozott otthon is. így még karácsonyra is maradt egy kis pluszpénzünk.- Mit szeretnél kapni Szenteste?- Talán lesz egy szép vacsora, és a fenyő alá is jut majd sok gyümölcs.- Gábor szülei mindketten dolgoznak, de éppen csak a minimálbér fölötti a keresetük, s az egy főre jutó jövedelem a családban a 20 ezer forintot sem éri el. Ahol pedig valaki munkanélküli, ott hasonló, vagy még rosszabb a helyzet mondja a Nevelési Központ Általános Iskolájának ifjúságvédelmi felelőse, Ruppert Zsuzsanna tanárnő. A hátrányos helyzetű gyerekek száma az elmúlt évben 10 százalékkal nőtt az iskolában, ötljől két gyereknél tanulási zavarok, szociális problémák tapasztalhatók. A szociális gondok mérése egyébként igen egyszerű, évente kiad az iskola egy kérvényt étkezési támogatásra, ahol a szülők nyilatkoznak a család egy főre jutó jövedelméről. Idén már száznál több gyerek került így nálunk a 20 ezer forintos határérték alá, a tanulók 40 százaléka. Azért végzi a városi önkormányzat ezt „felmérést”, mert ezeknek a diákoknak 25-50 százalékban állja a havi 3-4 ezer forintos menzadlját. A szomorú az, hogy sokan még a csökkentett összeget sem tudják fizetni. Ugyanakkor a Pécsi Nőegylet a várost is megelőzte segítő szándékával, már négy éve folyamatosan r «Nr Kittkáné Borii Katalin rendezi a város több iskolájában a gyerekek teljes étkezési díját. Azokra figyelnek elsősorban, akik jó tanulók, s a család önhibáján kívül került nehéz szoci- I ális helyzetbe. Az ANK-ban 20 gyerek részesül rendszeresen a Nőegylet támogatásából, de né- hányuk nyári táborozásához is hozzájárulnak, s tavaly például 140 tanulónak karácsonyi ajándékot is vettek. Névre szóló csomagokat játékkal, ruhával, előre begyűjtve az S, L, M, méreteket is. Az adományok fő forrását egy jótékonysági gálaest jelenti, melyet a Nőegylet szervez, és a fellépők a Pécsi Nemzeti Színház művészei.- A színházat rengetegen megkeresték már jótékonysági est gondolatával, de minket a Nőegylet kérése fogott meg leginkább - mondja Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója. Mert itt nem betegségben szenvedőkről van szó, hanem egy szörnyű helyzetről. Annál hátborzongatóbb érzést nehezen tudok elképzelni, hogy egy gyerek nem kap reggelit, nem eszik ebédet, s mindezt titkolja, mert szé- gyelli. A színészeket soha nem kellett csalogatni, önként és azonnal vállalta mindenki a fellépést, akinek csak szóltunk. Sőt, eljutottunk oda, hogy az előadás kinőtte a Művészetek Házát, és még sértődés is van, ha valaki nem fér bele a programba.- Alapítója vagyok a műsornak, négy éve mindig nagy örömmel veszek részt ebben a produkcióban - erősíti meg Stenczer Béla színművész. Megjegyezve, hogy testközelből is jól ismeri ezt a szomorú iskolai helyzetet, mivel felesége alsó tagozatban tanít, és nemegyszer jött már haza gyomorgörcsökkel, mert éhségtől szédelgő gyerekekkel találkozott. A színész azt is hozzáteszi, hogy annyi felé lehetne adakozni, de sokszor az ember nem tudja, hogy az adomány valóban odakerül-e, ahová szánja. Itt azonban mindig nyomon követhető a szándék és a tett is, sűrűn érkeznek a visszajelzések a színházhoz, hogy jó helyre érkezett a segítség. A Pécsi Nőegylet évről évre megkeresi az általános iskolák igazgatóit, hogy képet kapjon arról, hol, milyen mértékben kell segíteni az éhező gyerekeken. „Nekem nincs ebédem”, ez a jótékonysági akció elnevezése, és az ötlethez nagyban hozzájárult a pécsi kötődésű dr. Mádl Ferencnének, a köztársasági elnök feleségének személyes példája is, aki akkoriban több alföldi családot is támogatott ruhákkal, ajándékokkal önerőből - mondja Kittkáné Bódi Katalin, az egyesület elnöke. - A gyűjtést négy éve ehhez a nyilvános gálaesthez kapcsoljuk, de a pécsi cégek, magánszemélyek többnyire bankszámlára utalják támogatásukat. Kezdetben évi egymillió forint jött össze, de tavaly már 3,5 millióval gazdálkodhatott a Nőegylet, meGálaest az éhezőkért A Szélkiáltó együttes, és a musicalénekes Csenged Attila is fellép azon a jótékonysági gálaesten, melyet a Pécsi Nőegylet szervezett ma este 19 órára a pécsi Művészeti Szakközépiskola színháztermébe, Nekem nincs ebédem címmel az éhező gyerekek támogatására. Az est díszvendége dr. Mádl Ferencné, a köztársasági elnök felesége. A műsorban több mint negyvenen szerepelnek, többségében a Pécsi Nemzeti Színház művészei, valamint az iskola tanárai, legtehetségesebb fiatal művészei. lyet 13 köztiszteletben álló pécsi hölgy alapított (ma 25 fős a létszámuk). A jogászok, tanárok, labo- raszisztensek személyesen agitálják a cégeket, de a Polgárbál bevétele is sokszor gyarapította a számlájukat. Az összeg kétharmadából nyolc peremkerületi iskolában 20-20 gyereknek fizetik ki a teljes menzadlját a második félévben, de idén több mint egymillióért felújíttatták a tety- tyei játszótér fajátékait is. Tehetségpártoló vándordíját alapítottak középiskolásoknak, mellyel 13 hátrányos helyzetű jó tanuló továbbtanulásához, fejlődéséhez járultak hozzá. A vándordíjjal korábban 20 ezer forintos támogatás párosult, de most egy magánszemély másfél milliós adományának köszönhetően az összeget 50 ezerre emelték. A pénz tehát egyre több, de a rászorulók száma még gyorsabban emelkedik, mint a segítség mértéke. MÉSZÁROS B. ENDRE I I l /
