Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)

2001-12-08 / 334. szám

2001. December 8., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL ISMERT ÉS ISMERETLEN ALKOTÓK a századfordulótól napjainkig címmel nem mindennapi kiállítás várja az érdeklődőket a pécsi Mű­helygalériában. A tárlat a műélvezet mellett engedi, hogy a szemlélődő véleményt alkosson a jelzés nélküli ismeretlen festők műveiről. _______________________________________________________________________________________________________FOTÓI MÜLLER ANDREA Mi lliárdok ingatlanfejlesztésre A PTE-n az Orvosi Kar beruházásai következnek Elkészült a Pécsi Tudományegyetem tíz esztendőre tervezett közel 10 milliárd forintos intézményfejlesztési programjának ütemezése. Ingatlanberuházásokra a PTE a jövő évben 2,5 milliárd forintos segítségre számít, s meghatározták az épít­kezések sorrendjét is. p 11 Futnak a képek i-'i Szereti Ön Lisztet? Az országban sehol nem készült még olyan korfaelemzés, mint a Pécsi Tudományegyetemen, ok­tatók, nemek, tudományos foko­zatok szerint mérték fel az intéz­mény helyzetét, hogy ennek se­gítségével ütemezzék az egye­tem erőforrás-gazdálkodását - tudtuk meg a pályázati anyagot összeállító team vezetőjétől, Sipos Béla rektorhelyettestől. Az intézményfejlesztéshez a támo­gatási összeget jövő márciusban ennek az anyagnak az elbírálása alapján ítélik meg. A korfa-elem- zés többek között rávilágít arra, Felmérték végre az egyetemen a rendelkezésre álló szellemi va­gyont is (ezt is elsőként az or­szágban), valamint a teljes ingat­lanberuházási igényt. A 9,7 milli­árd forintos tíz esztendős beruhá­zási programban sorrendet állí­tottak fel, és a 2002-2003-as költ­ségvetésben az idei 2,5 milliárdos támogatás után újabb hasonló nagyságú összeggel számolnak. Ebből a pénzből elsősorban az új orvosi tanszékek (gyógyszerész­képzés, traumatológiai intézet) létrehozására, az akkreditálási feltételek megteremtésére fordíta­sítani, a szoftvereket legalizálni, az intézményi telefonrendszert fejleszteni, és a könyvtári számí­tógépes infor­mációs bázist kiépíteni. Ha pedig belefér a keretbe, akkor a kollégiumok fejlesztése kö­vetkezik. Az ingat­lanberuházás­hoz az egye­tem 15 százalék önerővel járul hozzá, ehhez a fedezetet a költ­ségtérítéses képzés bevételei biz­tosítják. Évente 400 millió forin­tot jelent ez, mivel az egyetem 25 ezer hallgatójának fele így végzi tanulmányait. Az eddig ér­kezett 2,5 milliárd forintos támo­gatásból 500 millióért már átala­kították a Zipernovszky kollégiu­mot, míg a pénz másik részét a Rákóczi úti épület felújítására (az átadása 2003-ban várható) fordítják. A teljes projekt tehát közel 10 milliárdos összeg felhasználásá­val számol, végeredményként az egyetem ingatlanvagyona mégis csak 4 százalékkal fog növekedni. Ugyanis elsősorban bontásokra és újjáépítésekre, átalakításokra megy el a pénz, a létesítmények korszerűsítésére, bővítésére. Ahol jelentősebb változások ta­pasztalhatók: a könyvtári terület 30 százalékkal, a kollégiumok 10 százalékkal, az oktató helyiségek pedig 15 százalékkal növeked­nek. MÉSZÁROS B. ENDRE Jubiláló JESZ Megalakulásának ötéves évfordu­lóját ünnepli a pécsi Janus Egyete­mi Színház. A társulat az 1996-os bemutatkozása óta már több mint egy tucat darabot állított sikerrel színpadra, és több díjat is a magáé­nak tudhat. December tizedikén este hét órakor a Pécsi Nemzeti Színház Stúdiójában a JESZ jubile­umi műsorral emlékezik meg a jeles évfordulóról. _________<sni De cemberi Jelenkor Megjelent a Pécsett szerkesztett Je­lenkor decemberi száma, melynek élén Berták László, Tóth Krisztim és Térey János közöl verseket. Már­ton László készülő regényének fe­jezetét András Sándor versei köve­tik. A szépirodalmi rovatban olyan fiatal költők, mint Gereuich András, Gellén-Miklós Gábor, Ácsai Roland és Varga Virág művei mellett Határ Győző kisprózái, Lovas Ildikó egy pécsi látogatását és az akkortájt zaj­ló jugoszláviai forradalmat tema- tizáló esszénovellája, valamint Fitip Tamás, Karácsonyi Petra, Tandori Dezső és Lázáry René Sándor ver­sei olvashatók. A tanulmányrovatban Berták László szonettköltészetét elemzi Orosz Ildikó „Akkor is, ha abbaha­gyom” című írása, Márton László­val „A lovak kihaltak” címmel Nagy Boglárka készített interjút. A kritikák között két írás olvas­ható Márton László műveiről: Utasi Csilla az Árnyas főutca című kisre­gényéről, Kálmán C. György A kényszerű szabadulás című regé­nyéről írt. Bedecs László a közel­múltban elhunyt költő, Simon Balázs utolsó, Például a galamb című verseskötetét méltatja. ■ Claude Chabrol ott volt az „új hullám” születésénél. Állítólag nagyobb összeget örökölt a nagy­anyjától, s ebből forgatta 1959- ben (ugyanakkor, amikor Truf­faut a Négyszáz csapás-on dolgo­zott, Godardjaedig a Kifulladásig- on) két legjelentősebb filmjét, A szép Serge-t és az Unokafivérek­et, ezek a művek a mozgóképi stílusváltás küszöbeseményei közé számítanak. Pedig a rossz nyelvek szerint, mint Bikácsy Gergely írja, ekkor még azt sem tudta, mi az a svenkkar, és ott akart belenézni a kamerába. Vi­szont jól ismerte Balzacot, s en­nek alapján képes volt valóban belülről megmutatni hőseit, s meglepő módon tudta „taszítórokonszenvesen” ábrá­zolni az úgynevezett „jó” és „rossz” figurákat. Aztán hangot váltott, s a há­lyogkovács kísérletezőből igazi profi lett, az egyik legterméke­nyebb rendező. Kedves színé­szei, Stéphane Audran és Michel Bouquet közreműködésével ér­dekes látleleteket rajzolt polgári hőseiről, akiknek szociológiai helyzete meglehetősen szokvá­nyos ugyan, ám lélektani szem­pontból különleges szituációba kerültek (egy unalmas férj meg­gyilkolja felesége szeretőjét, két asszony között leszbikus kapcso­lat szövődik stb.). Kedvelte a bűnügyi kamarajá­tékot. (Chabrol könyvet írt Hitch­cockról!) Új filmje is efféle, a Merd pour le chocolat (a stílus­változatok iránt érzéketlen ma­gyar címe szerint: Koszi a cso­kit!). Ez jellegzetesen kései alko­tás: nagyvonalú, laza és szófu­kar, helyenként még kissé odave- tettnek is tűnik, de ez valószínű­leg szándékos, mert legfonto­sabb beállításai viszont hajszál­pontosak. Ó, aki egykor technikai értelemben sem­mit sem tudott a filmről, most már mindent tud róla, de ez a tudás már nem nagyon iz­gatja, minden­esetre kevésbé, mint a régi nem tudás. Úgy tűnik, néhány jelene­tet le sem forgatott, vagy ha még­is, hát kivágta ezeket, mintha azt mondaná fogyatkozott számú ér­tő, „vájtszemű” nézőinek: én is tudom, ti is tudjátok, minek mu­tassuk meg a többieknek. Pedig hát, mester, válaszolnánk, itt tud­ni nem nagyon lehet, legfeljebb sejteni, legalábbis azt, ami a ké­peken s a technikán túl van. Mire ő azt mondaná, hogy alkalmasint ez a sejtés az igazi tudás. Ez a film is ettől a sejtetéstől jó. Mi is történt egykor, azon a baljós estén, aminek (minek is?) végzetes megismétlődése éppen most készülődik? A válasz több­esélyes. Kinek a lánya a híres zongoraművész, André Polonski (Jacques Dutronc) házában vá­ratlanul felbukkanó Jeanne (An­na Mouglalis)? Ez a kérdés is olyan izgalmasan van tálalva, hogy eszünkbe sem jut a rende­zőnek felróni, hogy a származási titok kérdése a legrégibb drama­turgiai toposzok egyike. Chabrol mindig akkor van a leginkább elemében, amikor az ilyen má­sok által elkoptatott témán csavar egyet, s mintha most látnánk elő­ször, olyan lesz. Azaz nem is látjuk, sokkal in­kább halljuk. Merthogy a film fő­motívuma Liszt Ferenc Funérailles (Temetés) című zon­goraműve, amelynek hol ponto­zott ritmikájú, hol félelmetesen dübörgő akkordjai szigorú min­tázatként behálózzák a képeket s magát a történetet is. Ha e gyá­szos, költői és áhítatos harmóni­ák előadásainak módozataira, szűkszavú értelmezéseinek fi­nomságaira figyelünk, alighanem akkor jutunk legközelebb a cse­lekmény mélyén lappangó titok megfejtéséhez. Chabrol intenzív érdeklődése a gyengébb nem iránt változatla­nul megmaradt. De most nem annyira a nőt akarja megmutatni, hanem a világot, a környezetet a nő szemével. Ez a nézőpont in­dokolhat néhány meglepő vá­gást, aszinkron hangmontázst, s talán a női észjárás sajátos műkö­désének érzékeltetése magyaráz­za a cselekmény kihagyásos szer­kesztésmódját is. A rendezőnek mindebben érzékeny partnere volt a Mikát megformáló Isabelle Huppert, aki Montrealban ezért a művészi teljesítményéért tavaly elnyerte a legjobb női alakítás dí­ját. Nagy Imre Létszámváltozások A tervek szerint az oktatói létszámon (1800 fő) nem változtat­nak a továbbiakban, de átszervezések, átcsoportosítások vár­hatók. Nyugaton például harmad ekkora egyetemeken van annyi egyetemi tanár (170), mint a pécsin. A dolgozók köré­ben kismértékű létszámleépítés következik, míg a hallgatóknál (25 ezer diákról van szó) a jogász és közgazdász hallgatók arányának, valamint az Emberi Erőforrások Intézete és az Egészségügyi Főiskolai Kar diákállományának dinamikus nö­vekedése figyelhető meg. Minden második tanuló költségtérí­téses képzésben részesül, s ez a szám folyamatosan gyarap­szik. Négy év múlva 3 ezerrel több hallgatóval számolnak a PTE-n. hogy öregedik az oktató gárda. A nak, de ebből készül el a Kísérle- fiatalok között pedig egyre több ti Állatház is, valamint a PTE in- a nő, a férfiak nem látják túl von- formatikai hálózatának bővítésé- zónak anyagiakban ezt a terüle- re költenek még. A cél: minde­tet. nütt internetes hozzáférést bizto­Anya és lánya? (Brigitte Catillon és Anna Mouglalis) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Igazgatók, vendégek, illatok Olvasom, hogy nyugdíjba ment dr. Varga Csaba, a Danubius Szállodalánc pécsi szállodáinak igazgatója. Ő is huszonéves korá­ban lett igazgató, mint elődje, Bolgár András, csak akkor még HungarHotelsnek hívták a céget, amelynek országos hírű egysége a Nádor kávéház volt. Nekünk, akik a hatvanas-het­venes években naponta ott ültünk, olyan, mintha egy szépségkirálynő dédelgetett volna bennünket, s most azért nosztalgiázunk. Annyi mindent elmeséltünk már, ám most, hogy Varga igazgató úr nyugdíjhírére elméláztam, rájöt­tem, a legvonzóbb tulajdonságát sosem említjük. Sem a kávéházban, sem az étte­remben, amit kupolateremnek is mondtunk, sohasem volt büdös. Tömény ételszag, olajszag, füst, nem volt. Csak kávéillat. Mert volt légtere. Mire három méter vastag lett fönt a bűz és a szmog, jött a záróra, kiszellőztettek. Éttermi ebéd után néha ma is Patyolatba kell adnom a szakálla­mat, s ruháimból sem lehet kiszel­lőztetni a sokszor rangosnak gon­dolt hely orrfacsaró levegőjét. S a WC-k? A szocializmus köze­pén, itt olyan világos, kényelmes, tágas és illatos mellékhelyiségek voltak, hogy néha azt hittem a Ro­ckefeller ipari kémeket küld, hogy ezt a titkot lemásolja. Akkor még nem papoltak nálunk minőségről, csak valahol, valakik, megőrizték. Bizonyára véletlen, hogy az első igazgatót, akire emlékszem, Kenedinek hívták. Nem nézték ki a vendéget, ha órákat ült egy tea mellett. Werner Pista bácsi, az Auschwitzot is megjárt öregúr, hajdan lap- és nyomdatulajdonos, akkor kisnyugdíjas, aki irodalom- kritikákat írt a Jelenkorba, s iroda­lomórákat adott levelezőknek a Nagy Lajos Gimnáziumban, időn­ként hangosan szólt: Rókuskám! Mióta várok a szimplámra? Rókus nem örült, a szimpla másik felét este már nem tudta eladni, de min­dig kihozta az óráira készülő tanár úrnak. Mihalik Zoli, a költő-tanár, aki versmondásért néhány évig bör­tönkoszton élt 56 után, esténként teát rendelt, s nem tudott betelni vele, hogy a pincér, mint egy ko­mornyik, nagy tálcán edénykéket pakol elé - üres csésze, nem-repü­lő csészealj, forró víz, tea-fütemek tányér, cukortartó, tejszínes csup- rocska - s még kedves egészségére is kívánja a tanár úrnak, egy forint hatvan fillérért. A csúcs, Tonyó bácsi volt. A szálfatermetű, köldöknél hang­súlyos, szája sarkában alvó szi­varcsutkát forgató hajdani vi- géc.- Valamikor szövetben utaztam, kérlek szépen, a leggyönyörűbb nagysasszonyok vettek tőlem. Most csak ezt a kitűnő zsilettet tu­dom neked jutányos áron felkínál­ni. Mi az, hogy nem borotválko­zol? Na mindegy. Egy kisfröccsre azért jó vagyok nálad? Úriemberek között ez nem kérdés - tarhált né­ha, de általában csak bóbiskolt az oszlop mögött, ahol délután a sportolók ültek. Ha meghívta vala­ki egy kisfröccsre, ételt is rendelt.- Karcsikám! Hozz nekem, légy szíves egy főzeléket, de sok szaft­tal, meghívott az igazgató úr egy fröccsre, ennem kell előtte. Tudod mit, nem is kívánom a főzeléket, hozz inkább csak szaftot. Aztán öt-hat szelet ingyen fe­hérkenyérrel kitörülgette, s meg­üzente a konyhára, hogy remek szakácsok. Mesélte, hogy még a koalíciós időkben, egyszer, nem csak szesz­tilalmat rendeltek el a választás előtti estére, de a kocsmákat is be­záratták. Tízig ténfergett, aztán ha­zament. Szegény öreg édesanyja kitápászkodott a betegágyból a konyhába, hogy: édes Tonyókám, csak nem vagy beteg? Nem szok­tál te ilyen korán hazajönni! Látásból ismertem már, a nevét még nem. A Mezőgazdasági Érté­kesítő Központban, alias karfiol­tröszt, voltam zöldségraktáros. Két fuvarozási cég teherautói dolgoz­tak rendszeresen nálunk. Egyszer szólnak, hogy az egyik autós vál­lalattól engem keres a menetirá­nyító telefonon. Valaki harsog a kagylóba:- Szerbusz öcsém! Azt mondják a sofőrök, hogy te vagy ott a leg­frankóbb pasi az egész utcában. Kérlek szépen, én egy szegény nyugdíjas vagyok, aki időnként ki­segít itt a forgalomvezérlésben, s azt szeretném kérni, hogy küldj már valakivel egy-két paprikát. Á jó öreg Tonyó bácsinak. Te olyan f...a gyerek vagy. Előre is köszö­nöm. Majd máskor én teszek ne­ked szívességet. Március vége volt, 4-5 Ft a pap­rika darabja. Minden szemet szá­mon tartottunk. Ám Kalocsa kör­nyékéről megérte személyautóval Pécsre hozni a paprikát, drágáb­ban vettük át. Néha sokat hoztak. Ilyenkor dugtak a raktárosnak né­hányat, mert átvette, vagy ha öt­százhárom darab volt, azt mondta, aki hozta, az a három a magáé. Szóval mégis volt egy-két papri­kám. Beleraktam egy zacskóba ötöt, ráírtam, Tonyó bácsinak sze­retettel. Gondoltam megvan a heti jó cselekedetem. Másnap a kávéházban jön a nagydarab öregúr: fiatalurak, nem akarnak venni príma, vitamindús igazi zöldpaprikát? Ilyenkor kin­cset ér! Ötösért vesztegetem da­rabját, már csak öt van - néztem a zacskót, a saját írásommal, s már tudtam ki a Tonyó bácsi. Három­húsz volt egy kisfröccs. A kocso­nya négyhetven. Ez a Nádor elmúlt a XX. század­dal. Ha mégis újranyit, csak egy biztos, nem büdösödik meg ben­ne a szakállunk. Biikkösdi László i «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom