Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-01 / 327. szám
7. OLDAL '.ä| 2001. December 1., szombat KULTÚRA -RIPORT TOLLRAJZOK A KÁVÉZÓBAN. Balázs B. Kolos, a pécsi Kodály Gimnázium olasz nyelvtanára nem tagadhatja le a családi indíttatását, hogy édesapja, Balázs Balázs ismert szobrász, hiszen neki is, fiatal kora ellenére, immár a tizennyolcadik kiállítása látható a pécsi Café Zaccban. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ A Zsolnay-porcelán küzd a piacéit Mai termékek is szerepelnek az olaszországi kiállításon A római Magyar Intézetben, a Palazzo Falconieriben nyílt meg a héten a Zsolnay Porcelán Manufaktúra történeti és mai termékeit egyaránt felvonultató kiállítás. A mostani alkalom is azt mutatja, hogy a Zsolnaynak keményen meg kell küzdeni a piacért. Mint Komor István, áZsolnay Örökséget Gondozó Kht. vezetője még elutazásuk előtt elmondta, történeti Zsolnay-anyag sok van, ezek egyben kedvelt kiállítási objektumok, ZSOLNAY-KÍNÁLAT EGY AUKCIÓSHÁZ KATALÓGUSÁBÓL: Diszváza (1880) 120 000 Ft Asztali lámpa (1890) 110 000 Ft Kaspó (1880) 500 000 Ft Kandeláber (1888) 180 000 Ft ■Padlóváza (1880) 150 000 Ft Dísztál (1878) 280 000 Ft Posztamens (1890) 650 000 Ft Váza (1910) 240 000 Ft Kínáló (1890) 120 000 Ft Ülő férfi akt (1890) 200 000 Ft Váza (1900) 950 000 Ft Váza (1899) 1 200 000 Ft H (Kikiáltási árak) ről Faragó László és Tar Mária magángyűjteményéből is válogattak. Mint a kiállítás egyik mentora és megnyitója, dr. Révész Mária, a Kulturális Intézetek Igazgatóságának főigazgató-helyettese lapunknak elmondta, pécsiként természetesen szeretné, ha a nagymúltú gyár az 1990-es évek hányattatásai után végre ismét felszálló ágba kerülne. Ezt szolgálja a római bemutatkozás is, amit esetleg más, ülföldi magy< intézetekben történő kiállítás követhet. Ugyanakkor a Zsolnay Porcelán Manufaktúra részéről is további erőfeszítésekre van szükség, hiszen a mai termékek nem biztos, hogy minden tekintetben megütik a korábbi korszakok esztétikai-művészeti színvonalát. Az biztos, hogy New Yorkban hamarosan egy összegzőnek szánt ám a gyár számára jelenleg gyakorlati hasznot nem hoznak. Ezért jött az ötlet, hogy a kiállításon a régi Zsolnay-tárgyak mellé állítsák oda a mai termékeket is, hátha érdeklődést keltenek az olasz piacon. A gyár repertoárja ekképp kiegészült a faenzai Pasi házaspár gyűjteményének darabjaival, illetve PécsZsolnay-kiállítást rendeznek, ám itt a Janus Pannonius Múzeum és a budapesti Iparművészeti Múzeum történeti anyaga fog dominálni (ezért is nem valószínű, hogy New York-i Magyar Intézet megnyitását a mostani, rómaihoz hasonló Zsolnay-tárlattal ünnepelnék). A kiállítás kapcsán Kovács Orsolya, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze arról szólt, hogy a történeti Zsolnay-tárgyak kapcsán valóban elmondható: az 1873-1914 között, az első sikerkorszakban készült, eozinos-szecesszi- ós díszkerámiák művészettörténeti- leg egyértelműen a világ élvonalához tartoztak. Ami műkereskedelmi értéküket illeti, jellemző, hogy száz évvel ezelőtt szinte csak exportra termeltek, és az USÁ-ban, Franciaországban, Angliában találtak gazdára a Zsolnay-tárgyak. Ma is magas, sőt egyre magasabb az áruk. A művészettörténész azonban figyelmeztetett rá: a Zsolnay sose tartozott a tradicionális európai porcelán-manufaktúrák sorában (mint a sevre-i, meisseni gyár), ezért voltaképp a gyár mai hivatalos neve sem szerencsés. Ettől függetlenül - mondta Kovács Orsolya - napjainkban is nagyon szép eozin tárgyak kerülnek ki a Zsolnay műhelyeiből. Ám ami a népszerű étkészleteket illeti, ezek sorozatgyártás eredményei, különösebb művészi nívót nem képviselnek, ezért értékük műkereskedelmi szempontból bizonyosan nem növekszik majd az idő haladtával. (Háttér: wunvAumrttulinaplo.hu) MÉHES K.’ Faragó László gyűjtő szerint a Zsolnay-tárgyak ára különösen az utóbbi két-három évben szökött a magasba. Egy budapesti galériában a héten rendezendő aukció katalógusában a legdrágább Zsolnay-kerámia 1,2 millió forintról indul.- A századfordulós, többszínű eozinból készült, vázák, kaspók, alakos-, illetve, szobordíszitéses műtárgyak a legkeresettebbek és legdrágábbak. Ezek értéke nagyjából egymillió forint körül mozog. A korábbi, historizmus korából származó, illetve az I. világháború utáni termékek már koránt sem olyan értékesek. Szívcentrum. Ambulancia. Péntek 9 óra. Zsúfolt váró. Emese, az asszisztens most kért elnézést, az adjunktus úrnak fel kellett mennie az intenzívre, a professzor úr betegét..., nem tudni mikor... Mit mondhatnék. Én is voltam az intenzíven, tudom mi az, ilyenkor még csak nem is moroghat, aki már túl van rajta. Előveszem az újságot. Hiába szeretnék olvasni, az egyik izgága beteg fixíroz. Lehet, hogy ismerem? Már jön is hozzám.- Te vagy az Cső? A kórságba! Alig ismertelek meg! De nem ez a téma. Tudod, hogy itthon volt a Magyar Csaba Németből? Két gyereke van, unokája. Képzeld, azt meséli a sváboknak, hogy róla nevezték el nálunk a pénzt. Mutatta is nekik, hogy rá van írva minden zsozsóra, hogy Magyar Nemzeti Bank! De nem ez a téma. Egyébként olyan gebe, mint amikor kiment. Igen, ez Jack, a meSzesi ifjúsági klubból, vagy valami hasonló neve van. Rendes vájárgyerek volt. Egyszer egy korty sört sem ivott bányásznapon, mert szégyellte, hogy néhány társa azt mondta: ha megkaEgy öregember emlékirataiból Váróteremben pom a hűségjutalmat, úgy berúgok, hogy az asszony talicskával tol haza. Ő csak fizetett a hűségjutalomból a haveroknak, hogy elhiggyék, hogy kapott, de maga szörpöt ivott. Jó fej, csak nagyon szeret dumálni. Mondom neki, én is találkoztam a Csabával, megkeresett. És megkérdem, hogy ő miért van itt?- Nem elég nekem a szilikózis, most még a szívem is vacakol az anyjába a kést! A lábaim is mint a tuskók, zabálom a vízhajtókat, közben nem is iszok vizet! Jó, mi? Terheléses echóra várok, de nem ez a téma! Látom, te is azt a rohadt újságot olvasod. Hát mit szósz ehhez a Zűrös Mátyás-ügyhöz? A zannyuk- baakést! Csak nézek.- Tudod, amikor a klubunkat, amit te háznak mondtál, az első szabadon választott MDF-es önkormányzat elvette a gyerekeinktől. Érted? Azért az épületért én is, más meszesi gráner is, meg a nem me- szesiek is, rengeteg kommunista szombatot meg vasárnapot nyomtunk le, hogy fölépülhessen, hogy legyen hol összejönni rossz időben is a meszesi srácoknak, lányoknak. Ezek meg eladták, a zanyjukba a kést. Na én akkor megfogadtam, hogy utoljára szavaztam az MDF-re. Mer a Berci bácsi miatt először rájuk szavaztam. Sose voltam kommunista, csak melós, szóval inkább baloldali vagyok. De nem ez a téma. Szóval, hallom a tévébe, olvasom a zujságba, hogy a saját pártja toszo- gatja ezt a szegény Zűrös Mátyást. De mért? Mert én ezt a fazont mindig nagyon bírtam. Jó volt már kb titkárnak is. Ő kiáltotta ki a Magyar Köztársaságot. És ha csak ránézel, egy tisztességes krapekot látsz. Hát mit csinál ez a tisztességes krapek? Azt hiszi, kérlek szépen, hogy azért képviselő, hogy szíve szerint a legjobbat tegye a népért, vagy a hazáért, ahogy akarod! Úgy gondolja, hogy összejött kérem szépen egy ilyen tisztességes költségvetés vagy mi, hát ne legyünk kerékkötők. Es megszavazza. Érted? Nem azt hiszi, hogy focimeccsen van, ahol akkor is köpködni kell, ha azok rúgtak szép gólt, akiknek nem én drukkolok. A Külkovács meg megfenyegeti. Nem azt mondja, hogy ejnye-bejnye, hanem, hogy meg lesz a következménye! A Zűrös Mátyás nem tudja, hol ül! Te jóságos atyaúristen! Én marha, meg azt hittem eddig, hogy ezek a saját nagyokos elveiket mondják, amikor vitatkoznak. Most meg kiderül, hogy csak menni kell az egy nyájba tartozóknak a szamár után. kzXán ha az egyik birkácska eltéved, levágják, vagy odahagyják a farkasnak. Hát ez a téma! Ezt magyarázd meg nekem, kérlek szépen, igazgató úr! Akkor én kire szavazzak jövőre? Ki az, aki a lelkiismerete szerint mer majd szavazni az ország házában, s nem úgy, mint mi régen a szakszervezeti értekezleten. Föltartottuk a kezünket, hogy hamarabb mehessünk haza. Na, mit mondsz nekem, nagyokos öreg Cső? Nem igen tudtam mit mondani. Szerencsére beszólították, de akkor sem tudtam megjegyezni az igazi nevét. Ő is alig vette észre, hogy őt hívja a nővér. Még visszaszólt:- Na, örülök, hogy találkoztunk, húsz éve nem láttalak. Remélem te nem vagy beteg?- Á! Dehogy! Menj csak. Bükkösdi László W % Futnak a képek Görög capriccio A Corelli kapitány mandolinja (Captain Corelli’s Mandoän) kellemes, kulturált film, de valójában nem egy, hanem három. Háborús közegben játszódó vígjátékként indul, aztán szerelmi románc lesz belőle, majd a mandolin érzelmes dallamát elnyomja a fegyverek ropogása. Ez a három szólam nincs egészen összehangolva, néha motiválatlanok a regiszterváltások, de azért a hősökkel együtt szerencsésen révbe jutunk mi nézők is, kifogásainkat alárendelvén a szórakozás felhőtlenebb örömének, ahogy egy igényesebb közönségfilm esetében ez történni szokott. Nekem legjobban a derűs hangulatú bevezető rész tetszett. Leginkább talán azért, mert Nicolas Cage végre kitört az őt már-már foglyul ejteni látszó szerepkörből, a szótlan, kemény anyagból faragott, enyhén tépett lelkű akcióhős skatulyájából, és visszatért pályája korai szakaszának összetettebb, groteszk tónusokat is felcsillantó alakításmódjához. Ez a zenerajongó kapitány jól kitalált figura, aki dalárdát szervez a csapatából, kétszólam- ban énekelteti a katonáit, s mindenkit le akar lőni, aki Wagnert jobb operaszerzőnek tartja, mint Verdit. Ami a lelövést illeti, persze csak a szája jár, mert még sohasem használta a fegyverét. Jobb is, mert egyszer fel akar robbantani a publikumként felsorakoztatott helybelieknek szánt látványosság gyanánt egy bombát, amit a tenger vetett partra, de először túl messzire építteti a fedezéket, ameddig nem ér el a gyújtózsinór (elfelejtette előzőleg megmérni a hosszát), aztán meg a vártnál nagyobbat talál robbanni a bomba, úgy kell a kapitányt hordágyon elszállítani. Szóval jobban áll a kezében a mandolin, mint a puska, inkább ért az operákhoz, mint a katonasághoz, amit azzal is dokumentál, hogy a német parancsnok „Heil Hitler”-ére harsány, magabiztos „Heil Puccini”-val válaszol. Nicolas Cage nagyon jó Corelli, ám a kibontakozó szerelmi románc folyamán mégis inkább Penelope Cruzra figyelünk, akinek, mint minden latin színésznőnek, erőteljes drámai alkata van, s ha kell, még remekül táncol is, igazán hiteles Pelagiát formál a „hazai pálya”, a mediterrán miliő segítségét is élvezve. Az ő kedvéért még a jellemrajznak a cselekményből hiányzó részleteit is hajlandók vagyunk hozzáképzelni a filmhez, például azt, miféle drámát jelentett számára, hogy egy partizán menyasszonyaként beleszeretett a megszálló olasz csapatok tisztjébe. A befejező részben ismét a férfiak lépnek előtérbe. John Hurt megértő apát formál bölcs iróniával, Christian Bale pedig visszafogott eszközökkel játssza el a történet romantikus fordulatát, amelynek során az általa megrajzolt Mandrasz, Pelagia vőlegénye megmenti ve- télytársát, a súlyosan sebesült Corellit. A nagylelkűségnek e hősi megnyilvánulása Dumas óta bevált recept a népszerű történetekben, még azok a nézők is meg szoktak hatódni ilyenkor, akik efféle gesztusra egyébként sohasem tudnák elszánni magukat. Szépek a görög tájak, a Jón-ten- ger látványa, Kefalinía szigete (Ithaka és Zákinthosz között), a hegyoldalban meghúzódó település, ahol a történet játszódik. Kár, hogy a rendező, John Madden túlzottan ragaszkodott a film alapjául szolgáló Louis de Bemieres-regény fordulataihoz, s az események szorgalmas követése mellett a kamerának már nem jutott elég ideje arra, hogy a részletekre is figyeljen. Hiányzik egy-két ellesett pillanat (mint például amikor a földrengés után valaki kihozza a templomból a megmaradt szentképet, az ilyen apró odapillantásból több kellene), elvárnánk még egy-két egyénített katonaportrét (amilyen az önfeláldozó tisztiszolga), néhány egyszerű embert (Irene Papas Drosoulája mellé), akiken átgázol a háború. A befejezéshez aztán megint nagyon kell Nicolas Cage, mert azt a mondatot, hogy: „Megpróbáltam nélküled élni, de rájöttem, hogy nem tudok”, bizony fellengzős közhelynek gondolnánk, ha nem az ő rekedtes, halk hangján hallanánk. Nagy Imre Corelli és Pelagia (Nicolas Cage és Penelope Cruz) FABRY SÁNDOR PÉCSETT! Kivételesen délelőtt 11 órakor kezdődik Pécsett az esti Showder A pontosítás kedvéért eláruljuk, hogy nem műsorról lesz szó, hanem az országosan kedvelt médiasztár Pécsett dedikálja legújabb CD-jét Oh, Tannembaum címmel. A szervezők szeretettel várnak mindenkit, aki személyesen szeretne a sziporkázó showmannel találkozni 2001. december 2-án a Pécs Plaza Alexandra Könyváruházában.
