Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-24 / 350. szám
6. OLDAL 2001. December 24., hétfő Élünk a senki földjén Az ötvenszázalékos munkanélküliséget nehezen tudják csökkenteni Az önkormányzatnak a középületeken kívül nincs semmije, nagyobb beruházásra a költségvetésük alapján nem is lehet reményük. Az Ormánságnak ez a része a szegénység mintapéldája, ám a falu lakosságának lelkesedése, ragaszkodása alapján a településen ezt egyáltalán nem lehet észrevenni. Igyekeznek a rendelkezésre álló pénzüket úgy felhasználni, hogy a község életminőségét legalább szinten tartsák. Ez a település eddig öt polgármestert „fogyasztott el”, én vagyok az ötödik - kezdi a beszélgetést Szapora első embere, aki ta-. valyi megválasztásáig a közszereplésből csak annyit tudott, hogyan kell a pályán Kovács János, a település polgármestere mozogni, milyen cseleket kell bemutatni a győzelem reményében. Kovács János ugyanis több mint 16 éven keresztül volt a helyi csapat játékosa, emiatt volt nagyon is ismert a településen, s talán ezért is kapacitálták 2000 májusában elődje kényszerű (összeférhetetlenség) lemondása után, hogy jelöltesse magát. Nem is beszél szívesen a fölényes győzelme (több mint 50 vokssal kapott többet, mint az ellenjelölt) előtt történtekről, mert véleménye szerint pletykára nem kell sokat adni, az alaptalanul vádaskodás meg sohasem volt a kenyere. Annyit azért megjegyez, hogy 120 ezer forintos hiánnyal vette át a falu gazdálkodását, s azóta többlettel zárják az évet. Mit lehet egy 20 milliós költségvetésből megvalósítani - tárja szét a karját -, amikor a rendelkezésre álló forintjaik több mint 70 százaléka „pántlikázott”, vagyis csak arra költhetik, amit az állami juttatások finanszírozási lehetőségei megengednek. Az iskolai hozzájárulás, a szociális támogatás kifizetése után szinte alig marad pénzük, úgyhogy nagyobb beruházásra nem is gondolhatnak, de nem is gondolnak. A testület ugyanis „addig nyújtózkodjunk, míg a takarónk ér” elv alapján ítél meg minden előterjesztést, s ha valamilyen beruházásra még az önrészt sem tudják biztosítani, le is mondanak a fejlesztésről.- Az elődöm érdeme, hiszen ő kezdte el, nekem már csak a kivitelezés jutott a Szatyor-féle játszótér megalkotásában. Tavaly például ez volt a legnagyobb beruházásunk, az idén meg a kultúrház és az ugyanebben az épületben lévő polgármesteri' hivatal tatarozása. A költségek nagy részét CÉDE-páfyá- zaton nyertük, a településkiegyqn- lítő kasszából - szintén pályázat útján - pedig a Dózsa György út felújítására kaptunk csaknem egymilliót - mondanom sem kell, alig tudtuk „kinyögni” a csaknem 300 ezer forintos önrészt. A falu hosszú időn keresztül Kémeshez tartozott, 1993-ban vágták el a köldökzsinórt, az itt lakók választás útján éltek a válás lehetőségével. Azt persze már nem vették örömmel tudomásul, hogy a határvonalat a Tésenfához kanyarodó út mentén húzták meg, mert szerintük az egyesülés előtt néhány házzal odébb volt a faluhatár - de már ebbe is belenyugodtak. Minthogy azt a kényszerű helyzetet is elfogadták, hogy Szaporcán belátható időn belül nem létesül munkahelyteremtő bemházás, s az uniós A falu egyik ékessége, a Szatyor Győző készítette játszóház belépésünk sem hoz számukra fellendülést, ugyanis itt az emberek többsége alacsony aranykorona értékű föld bevételéből próbálja fenntartani családját.- Remény az azért mindig van, hiszen ha sikerül megőriznünk legalább a település életminőségének jelenlegi szintjét, már nem tettünk keveset. Hogy mi lesz 2004- ben, vagy 2006-ban, vagyis hogy milyen változást hoz majd a tagságunk, arra még nem tudunk semmilyen választ adni. De abban viszont bízunk, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park érintetlen természeti szépsége idevonzza a turistákat, s akkor majd a te- lepülésünk is felértékelődik. ___________■ S zaporc a. A levéltárban fellelhető dokumentumokban 1251-ben Villa Zaporcha néven említik Soklos várához tartozóként a községet. A szájhagyomány szerint lakói régen a Letönye-dűlő tájékán laktak. Még a múlt század végén is hatalmas alma-, körte-, szilvaültetvények, szőlőterületek voltak itt, a fent nevezet település emlékét őrizve. A megszállások, háborúk nem kerülték el a községet, jóllehet, hadi szempontból jelentéktelen településnek számított. A harcok idején a lakosság a közeli erdőkbe, nádasokba menekült. A második világháború ideje alatt a térségben súlyos harcok folytak, egy tüzérségi támadás során a falu templomtornya is megsérül. A településen jellemzőnek számított a nagycsaládosok jelenléte, számos közösségben több generáció élt egymással szoros háztartásban. Az egykor itt gazdálkodott termelőszövetkezet központja Kémesen volt, s hajdan öt környező falu lakóinak adott megélhetést. ■ Kórós 1 Adorjás Scüye Csány0szró Nagylány ' >r( Sámod V^szlÖ . , Lúzsok -o s :'„o /'•<?' Baranyahídvég DrávaplsRio Sósvertike Kemse Wcso \ Ktes DZaláta, Kisszent- márton SZAPORCAm Az oldal a szaporcai önkormányzat támogatásával készült Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor Az utolsó ormánsági szövőasszony Margitka néni, azaz Soós Pálné, a „Népművészet mestere” csendes mosollyal simítja ki elém szőtteseit a télikonyha asztalán. A szaporcai asszonyt nem sokan láthatták a szövőszéknél. Magányos mesterséggé vált. Azt is csak elképzelni lehet, hogyan görnyedt a már 120 éves, kőrisből készült mechanika fölé tízéves korában. És hogyan váltotta fel az édesanyját a négy lánytestvér közül igazán csak ő. Azt is nehezen képzelheti el az avatatlan, hogy nehéz karjaival, amikkel telt zsákokat lódított a vállára fiatalasszony korában, és bőgős kezeivel, melyekkel majd tíz évig teheneket fejt a Majlát-pusztai Állami Gazdaság telepén, miként is lehet a vetélőt forgatni, a szálakat kihúzni, egymáson átfűzni? És Margitka néni szeme hogyan „látja bele” azt a sok csodás mintát a húrként feszülő szálakba a dioptriás szemüveg mögül?- Nézze, ez a macskanyomos, emez a darázslépes selymes. A tövisrózsás piros az újabbak közül való. - Sűrű szövésű, tömött abroszok, konyhakendők vetnek hullámot Margit néni kezében. - Ha a két vastag szál közt üresen hagyjuk a bordát, az a belezna. Az igésben a sárga pamuk meg a len váltják egymást. De mindent számolni kell, hogy a minták kijöjjenek. Négyrétegű anyagok mind, 16-18 nyüsttel lehet kialakítani. Mi úgy mondjuk, a 18-as bordára 9 húsz fér. S hogy a gyönyörű munkáknak mi az áruk, lehet-e velük keresni, arra elmosolyodik.- Lassan halad ez. Óránként ha tíz centit. A gyűrűs gyorsabb. Nem lehet rajta keresni, hanem csak szeretni... A fejés, a munka után is ahogy hazajöttem, nekiültem és csináltam, amíg rá nem buktam. Édesanyámtól tanultam, de ez akkor még nem volt mesterség. Majdnem minden háznál volt szövőszék. Ruhát, gatyát - mindent magunk szőttünk. A lepedőt vastagabból, de a legvastagabb a zsák volt kenderkócból. Én még rozmaringmintát is raktam rá. A cséplőgép alá meg erős vásznat, lazsnakot terítettünk. A halálos lepedő mindig tiszta fehér volt.- Ezt a díszeset nem sokan tudták. Édesanyámhoz is jöttek, „szedje” fel, mert a mintakészítéshez már nem értettek. A háború után jött a gépi szövés, sokan elégették a szövőszéket, jó, ha Szaporcán még kettőt találni ezen a négyen kívül. Húsz éve még előadást tartottam a kézi szövésről, de olyan, aki elmélyült volna ebben, nem akadt. Soós Pálné a százéves szövőszékével FOTÓK; TÓTH LÁSZLÓ Falugondnok Először a falugondnoki autóra a két szomszédos község Tésenfa és Szaporca pályázott, 20 személyes buszt vettek az átutalt pénzből. De néhány esetben nem tudták egyeztetni a programokat, eladták, és vettek helyette két kisebbet. A főállású falugondnok most egy nyolcszemélyes mikrobusszal teljesíti egész napot igénylő feladatát. Reggel viszi az iskolásokat, hétfőn, szerdán és pénteken gyószerkihordás, aztán a szakrendelésekre beutaltakat szállítja Siklósra, Harkányba és Pécsre. Délben ebédet hoz a szociális étkeztetésben részesítetteknek, aztán jönnek ismét a gyerekek. Ezen kívül hétvégeken ügyeletet is kell tartaniuk, ha bármi váratlan előfordul, az autó rendelkezésre álljon. A busz havonta több mint kétezer kilométert tesz meg. A település gazdái A polgármester a 2000 májusában lezajlott időközi választás óta Kovács János. Alpolgármester Szekeresné Gergely Gabriella. A testület tagjai: Kovács Lajos, Kovács Attila, Szabó Lajos, Benedek Sándor. Körjegyző: Ormó- diné Konyhás Györgyi. Következik az orvosi rendelő Sajnos csak egy-két család életszínvonala emelkedett az elmúlt évben - kezdte a polgármester a falugyűlés beszámolóját. Sokan élnek szociális támogatásból, tulajdonkép- pén nem is tehetnek mást, ha fizikai létüket fenn akarják tartani. Jelenleg 19-en kapnak juttatást, s bár az átmeneti segélyre az év elején 650 e^ér forintot különítettek el, eddig csak 400 ezer forintot költöttek. Öten kapnak jövedelempótló támogatást, egy lakos pedig ápolási díjban részesül. Kétségtelen a fentiekből is eredően kevés pénz jut a tényleges falufejlesztésre, vagyis a felújításra és a beruházásra. A költségvetésből ebben az évben 1,8 millió forintot utaltak át a szaporcai gyerekek által is igénybe vett kéme- si iskola működtetésére. A körjegyzőség vándorlása külön történet, ám annyi bizonyos, jelenleg a kistérséget átfogó, kémesi székhellyel működő, öt falut összefogó szervezet működését kell finanszírozniuk, amely 2 millió forintot visz el az ez évi 21 milliós költségvetésből. Majdnerri minden gyermek után fizetnek kiegészítő, 25 százalékos családi pótlékot (60-an vannak a kedvezményezettek), ez évi 2,6 millió forintjába kerül az önkormányzatnak. Az igazgatási költség (közmunkások, képviselők tiszteletdíja, polgármesteri fizetés, a személyi juttatások közterhei stb.) 3,6 millió forint költséget jelentenek. A dologi ráfordítások is több milliót visznek el a költségvetésből, az idén erre 2 millió forintot költöttek. Érthető okoknál fogva a szociális kiadások teszik ki a költségvetés harmadát. Hét, milliót költenek a jövedelempótló, a rendszeres szociális segélyek, a temetési hozzájárulás, szülési segély és még jó néhány humanitárius segítségre. A háziorvosi ügyeletre, a kémesi te- leház támogatására (innen kapják a legtöbb, előnyösnek ígérkező pályázati felhívást), a családsegítő szolgálatra és még sok más egyéb szolgáltatásra 500 ezer forint állt az idén a falu rendelkezésére. Jövőre sem gondolkoznak nagy- beruházáson, a testület elképzelése szerint a háziorvosi szolgáltatáshoz újból fel kellene újítani, az egészségügyi követelményeknek megfelelően át kellene alakítani a valamikori rendelőt. Többen úgy vélekednek, hogy minek ebbe pénzt ölni, amikor a falubusz mindenkit beszállít a korszerű berendezésekkel ellátott kémesi rendelőbe, de hát az idős emberek szeretik a személyes kapcsolatot, kívánságuknak megfelelően döntött úgy a testület, ha lesz rá pénz, „felélesztik” az orvosi rendelőt. A gyermekekért semmi sem drága A falubeliek azt mondják, ha már ilyen szorult szociális helyzetbe kerültek, legalább a gyerekek ne érezzék a szegénység szívszoritását, s a település rendelkezésére álló pénzből megpróbálják mérsékelni a tehetősek és a rendszeres jövedelem nélkül maradottak csemetéi közötti különbséget. Mert vannak olyan családok, akik havi 12 ezer forintért veszik igénybe a falubuszt, csak azért, hogy a gyermekeik időben elérhessék a harkányi, menetrend szerinti járatot. Szó se róla, Kémesre, az általános iskolába minden nap ingyen viszik és hozzák a gyerekeket az általánosba, meg az óvodába, de az sem okozott különösebb vitát az önkormányzati testületben, amikor meg kellett szavazni az iskolaév kezdetekor az ingyenes tankönyvjuttatást. Az sem jelentett nagy érvágást a költségvetésben, hogy ilyentájt, Karácsonyhoz közeledvén, minden családot személyenként 1500 forint juttatásban részesítenek. Nem nagy pénz ez - szerénykedik, a polgármester - ám akinek havi jövedelme nem éri el a 30 ezer forintqt sem, annak a szeretet ünnepére készülve jól jön ez a pár ezer forint is. Két évvel ezelőtt még senki sem gondolt közösségi ünnepségekre. No nem azért, riiintha az akkori településirányítók ellenezték volna - sokkal inkább áz erre szervező egyéniség hiányzott. Amikor aztán a jelenlegi polgármester lett az falu első embere, ő nem késlekedett a karácsonyi rendezvény megszervezésével. Pedig Kovács János nőtlen ember, gyermektelensége ellenére imádja a csöppségeket, s a testületet is igyekszik rávenni az ésszerű anyagi határokon belül a gyermek- védelmi beruházások megszavazására, az apróságokat megmozgató rendezvények finanszírozására. Tavaly volt az első Mikulás-ünnepség, aminek olyan nagy volt a sikere, hogy az idén már a lakosság követelte a megrendezését. Nem kell ehhez sok pénz - mondja a polgármester csak lelkesedés, meg szülői aktivitás, és a gyermekek számára Az idén is megtelt a kultúrház a Mikulás-ünnepségre örökké emlékezetes ünnepséget lehet tartani. A csütörtökön tartott rendezvénynek is óriási volt a sikere, s ahogy a szülők nyilatkoztak, öröm volt nézni a csillogó gyermekszemeket, meg az ajándékok okozta meglepetést. És ez minden pénzt megért.
