Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)

2001-12-16 / 342. szám

2001. december 16. ★ SZTÁROK ★ 13 Molett nők és no sport! Tihanyi Tóth Csaba, a Barátok közt Novák Lacija sokban hasonlít az általa életre keltett figurára. A legfélelmetesebb számára az, amikor ugyanazt éli át a magánéletében is, amit a sorozatban már eljátszott. A forgatókönyvírók viszont gyakran csempésznek be Laci életébe olyan fordulatokat, melyeket előzőleg Csaba élt át. Csaba egyébként a hosszú távú kapcsolatokban hisz, barátnőjével hat éve él együtt.- Állítólag a sorozatot néző 35 év feletti hölgyek körében ön a legnép­szerűbb férfi szereplő.- Nagyon szeretem a nőket és ők is kedvelnek engem. Minden szem­pontból próbálok az imázsnak a jö­vőben is megfelelni, és nem elhízni 120 kilósra, hanem megtartani a je­lenlegi 110-et.- A magánéletében mennyire jellemzi önt Novák Laci macsó mentalitása?- Ő inkább balek macsó. Én élem a párommal az életemet, most már jó néhány éve boldogan. Olyanról pedig egy úr nem beszél, amivel bárkit is kellemetlen helyzetbe hozhat.- Akkor elkönyvelhetem mint klasszikus családapát?- Nem. Nőtlen vagyok az együtt­éléstől függetlenül, gyerekeim pe­dig egyelőre még nincsenek. De ahogy mondani szokták, ami késik nem múlik.- Mindenkinek megvan a maga nőideálja, de sokan inkább a min­dennapi divatot követik.- Én valójában mindig is a teltebb nőket szerettem.Tudom, hogy most a nádszálvékony lányok a divatosak. Persze azért én is megnézem őket. Tényleg szépek, mutatósak, dekora­tívak, de a fantáziámat nem igazán mozgatják meg. Egyébként szeretem lassan élni az életemet, bár rengete­get dolgozom. A kondícióm valójá­ban a munkában edződik, az alkal­mankénti operettfellépéseken a saját társulatomnál, ahol tánc közben mindig leadok egynéhány kilót. Saj­nos nem tartozik a jó tulajdonságaim közé, de „No sport!”. A másik pedig az, hogy imádok zabálni, és min­dent, ami jó az életben. Egyedül az­zal fogom vissza magam, hogy nem kólát, hanem ásványvizet iszom. És van egy saját társulatom, a Tihanyi vándorszínpad. Ez általában négy-öt napot vesz igénybe egy hónapban, hétvégéken. Évente 70 előadás az operett, és 120 a mese.- Filmes berkeken belül régebben mivel foglalkozott?- Játszottam a Kisvárosban, ahol szintén állandó szereplő lettem volna, ha nem jön a Barátok közt. Ezenfelül csináltam úgy négy-öt reklámfilmet, de inkább színházban játszottam Budapesten és vidéken. Persze min­den színész legfőbb vágya, hogy fil­mezzen. Nekem ez most sikerült.- Ez viszont azt is jelenti, hogy bármerre jár, nem maradhat in­kognitóban.- Az elején még nem szokja meg az ember, hogy állandóan felisme­rik. Nagyon néztek, de akkor még nem ugrott be, hogy azért, mert fel­ismertek. Megnéztem, hogy be van-e gombolva a sliccem, vagy hogy felemás cipőben vagyok-e. De aztán végül rájöttem, hogy csak azért néznek, mert előző nap láttak a tévében. Aztán kezdtem odafigyelni rá. Az a fárasztó, hogy nem lehet csak úgy leugrani a közértbe. Ha átvernek a közértben, én bizony reklamálok. Tihanyi Tóth Csaba Szül. Idő: Budapest, 1968. május 9. Horoszkóp: bika Iskola: Nemzeti Színház Stúdiója Színházi szerepel: Padlás - Rádi, West Side Story ­Toni, Süsü, a sárkány - királyfi, Mágnás Miska - Baracs. Erre mondhatja aki látja, hogy ez egy nagyképű alak. Mi az neki, az a két­száz forint? Az a kétszáz nekem is két­száz, de igazából nem ez számít, ha­nem az, ha hülyének néznek. Azért, mert én vagyok a Novák Laci, valójá­ban még ne nézzenek annak.- Én úgy vettem észre, hogy Novák Laci bohémsága a magán­életében is jellemzi.- Persze hasonló. Félelmetes, de néha már azt gondolom, hogy le­hallgatnak és úgy írják meg a szere­pet. De a legdurvább azért az, ami­kor eljátszom egy történetet és utá­na megtörténik velem egy hasonló a magánéletben is. Bagi László lesen Bódis Irén, a hűséges pécsi Gobbi Hilda az emlékezetes pillanatok „fősze­replőit”, az epizodistákat kívánta elismertetni az 1987-ben életre hívott Aese-díjjal, ki jóma­ga számtalanszor játszotta a névadó anyó szerepét. Az Aese-díjakat idén többek között Bódis Irén, a Pécsi Nemzeti Színház tagja kap­ta. Bódis a főiskola elvégzése után 1953-ban került a Pécsi Nemzeti Színházhoz, és a társu­latnak nyugdíjba vonulásáig tagja maradt. Friderikusz: Szabad Európa Friderikusz mindig jól ki tudja számítani, hogy pont annyi ideig legyen távol a képer­nyőről, hogy hiányozni kezdjen. A showman legutóbb a Heti Hetesben poénkodott egy rö­vid ideig. Hogy hova tér vissza, mindig lutri. Ezúttal ismert a válasz, hogy ismét a Tv2-nél folytatja. A Szabad Európa című új produkció­ban külföldön élő érdekes magyarokkal be­szélget a jövő év februárjától. Szabó István az Év Embere Szabó István filmrendező lett idén az olvasók és a rangos zsűri szavazatai alapján a Magyar Hírlap alapította Év Embere díj birtokosa. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke kiemelte, hogy ezúttal nem csu­pán az Oscar-díjat is kiérdemelt kiváló mű­vészt, hanem az emberi kapcsolataiban is pél­dát mutató Szabó Istvánt kívánták elismerni. Bábszínházi csodák kazánházra A Budapest Bábszínházban ma délután mu­tatják be A csoda című játékot. Pavel Cmiral művét az ígéretes fiatal író, Varró Dániel al­kalmazta a bábok világára, Kovács Géza ren­dező szíve pedig ismét hazahúzott az anya­színházhoz, ahol egykor végzett. Ezúttal olyan darabot állított színre, ahol minden ti­tok egy lakóház kazánházába vezet, s a szü­lők elhatározzák, hogy utánajárnak a cseme­téknek, de még a rejtélyes fűtőnek is befűte- nek. Hogy ez sikerül-e nekik, az legközelebb december 25-én és 26-án derül ki. Marianne két élete- Két életet éltem meg eddig: harmincöt évet Budapesten, harmincötöt New Yorkban - vallja szép színésznőnk, Kren- csey Marianne. A Liliomfi felejthetlen Mariskája, a Tenkes kapitánya ezredesnéje, az Aranyember Athalija Budapes­ten 25 sikeres filmmel, megannyi színházi alakítással a há­ta mögött férjével 1966-ban hagyta el Magyarországot, s ment Amerikába. Kevesen tudják, hogy véletlenül lett filmcsillag. Marton Endre rendező osztályába járt a fő­iskolán, és egy szereplőválogatás repítette reflektorfénybe a fiatal szőke lányt. New Yorkban bankban, aztán nyugdíjintézetnél dolgozott, P majd orvos férje rendelőjének lehe­tett menedzsere. „Tizenhárom éves koromtól minden nyáron vállaltam hi­vatalban munkát, és már akkor el­döntöttem, hogy tisztviselő nem leszek - idézi. - Csak Ameri­'ában derült ki, milyen jók is voltak ezek a nemszere­tem előgyakoriatok...” Erről is és a két har­mincöt évről szól most megjelent nagy „képeskönyve”. Kaján még meglakol Kaján Tibor irodalmi karikatúráiból nyílt kiállítás Fej és írás címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tár­laton ötven rajza, közöttük számos íróról, költőről készült karikatúrája látható. Bár a „kaján Kaján” évtize­deken át volt a Ludas Matyi, majd a Tükör, az Új Tükör, a Magyar Nemzet és más lapok munkatársa, a 2002. január 15-ig látható alkotások kö­zött több olyan is van, amelyet a művész mind ez idáig nem publikált. A megnyitót tartó Szakonyi Károly íróval, régi ba­ráttal - akit szintén méltóztatott már rajzban kifigurázni - nem felejtettek el megemlékezni az ’50-es évekbeli mű­vésznév kényszerű, de annál találóbb felvételéről. Az erede­tileg Kalász Tibor nevet viselő karikaturista ellen a rákosi- éra „aranykoszorús költője”, Kalász Márton kelt ki anno, ho­gyan meri használni az ő nagy nevét. A 80 esztendős Kaján Kalász Tibor változatlanul hisz papírra vetett vonalainak erejében, s abban, hogy munkái - amellett, hogy mosolyt csalnak az arcokra - felfedik a valóság rejtett összefüggé­seit. Ez utóbbiért aztán hamarosan „meglakol”. Szembesül­het saját rejtett összefüggéseivel, ugyanis ezúttal Moldova György tűzi őt tollhegyre róla szóló könyvében. S. T. Édua a fiúkra hagyja a politikát- Sok furcsaság van, mondta az öregasszony, s macskájával letörölte az asztalt - Idézi Szűcs Édua karikaturista festő édesapja kedvenc mondását, amiket a nem mindennapi helyzetekre szokott alkalmazni. Régen „szabványosította” már ő is. Mondhatja például arra, hogy egy pszichiáter úgy döntött, az anorexiáról, a kóros soványságról szóló könyve érzékletesebb, ha Édua karikatúrákkal ilusztrálja.- A karikatúrára, legalábbis arra a fajtára, amit én csiná­lok, vicclapok híján ma nincs szükség - tartja. - A magyar sajtó ma politikai karikatúrákkal dolgozik. Ha már egyszer a fiúk csinálják a politikát, rajzolják is meg ők... A karikatúra rajongói most kezükbe vehetik a briliáns Édua 2. albumot. Az elsőt négy évvel ezelőtt vitték, mint a cukrot, Ausztráliától Izlandig bejárta a földet is. Egyetlen ka­rikaturistanőnk jobbára könyvillusztrációkkal foglalkozik, amit azért szeret, mert a rendelésben ott van a szabadság és a kapaszkodó is, hogy van honnan elindulni. Legutóbb Pe- kingben aratott sikert Új albuma az indiai kultúrattasé kezé­be került, így nem ússza meg az új évben a bombaybeli kiállí­tást sem. A meghívók épp annak örültek, hogy a rajzok poli­tikamentesek, és mindenki számára érthetők.- Úgy látszik, a harmadik évezredben indulok külföldre... Sohasem késő - mondja a háromgyerekes, egyféijes, 1959- ben született művésznő. (sipka) Aki mindig jó embereket játszik- Milyen nagy tenyerem lett! - csodálkozik Bitskey Tibor, miközben ő maga nyomta az örökítőanyagba szokása szerint sportos erővel. A művészt, aki ötven éve van a pályán, a Hemingway Alapítvány kuratóriu­ma szavazta legújabb lenyomatra, a körúti Pizza Hut étteremben álló Csillagok falára a hét végén. Csillagokat jelentő szere­pekből alaposan kijutott Bitskey Tibornak. Gondol­hatunk az Ejfri csillagok Mekcsey kapitányára is, de a hazai filmművészetben vé­gigjátszotta a Szabadsághar­cot Rákóczi hadnagyától Baradlay Ödönig. A Rákóczi hadnagyát különben a ma­gyar filmgyártásban egye­dülálló rekordként 60 or­szágban vették meg.- Színpadon is annyit vol­tam már jó ember, hogy tisz­ta felüdülést jelentett példá­ul Brecht Egy fő az egy fő­jében egy őrült, szadista, Potrien típusú őrmestert ala­kítani - idézi. - Vagy ilyen lesz most öregségemre Cochon, vagyis a disznó a Szent Johannában, amit az Evangélium Színház tűz műsorára. Furcsa módon, de éppen a Duna Palotában működő teátrumban a Sík Sándor-féle István király címszerepe hozta meg Bitskey Tibor szá­mára a késői, de annál meg- érdemeltebb Kossuth-díjat.- Az István még ma is él­mény számomra, örülök, hogy várhatóan folytatjuk. Ami vallásosságomat illeti, még ma is rejtély számom­ra, hogy nem ért hátrány miatta. Igaz, csak akkor mondtam, ha rákérdeztek... Ugyan az önéletrajzomba beírtam, hogy a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem, amikor 1949- ben már maga az érettségi ténye is gyanús volt. A főis­kolai osztályban is csak kel­ten, Baronits Jancsival vol­tunk ilyen „kétes” elemek. Amúgy persze nem vagyok faszent, erről a Dáridó nézői is meggyőződhettek, amikor nótázni hallottak. Ugyan nem vagyok olyan jó bor­szakértő, mint édesapám, hiszen a nóta és a bor édes­testvérek, de a jófájta fur­mintot szeretem. Még Bodrogi Gyula mondta a Csillagok falánál, hogy éjszaka a tenyerek szellemei beszélgetnek. Az­óta ez legenda.- Ha ez így van, akkor több olyan kollégát is meg­idéznék, akik nincsenek itt, de már közöttünk sem. Pél­dául Szabó Sándorral, szí­nészpéldaképemmel, vagy Ruttkay Évával, aki csodála­tos Makrancos Katám is volt. Vagy Bulla Elmával, aki mellett meg én voltam Jo­hannában a fattyút alakító Dunois. BitskeyTibort - aki a kö­szöntőt mondó Farkasházy Tivadar szerint a legférfia­sabb és legszebb hang - egy időben operaénekesnek szánta Lendvai tanár úr. Ál­lította, két-három év alatt világsztárt farag belőle.- Ennek persze egyetlen feltétele lett volna: ha le­mondok a prózáról... Szó sem lehet róla, a mai napig éltető elem. Folytatom az Új Színházban a Légy jó mind­halálig Pósalakijával, most lehetek Brabancis, Desde- mona édesapja is. Persze ehhez elengedhetetlen a jó kondi. Valamikor atlétizál- tam, kézilabdáztam. A te­nisz mellett most az aktív vadászat is jobbára termé­szetjárássá szelídült, de ha nincs meg sz erős reggeli tornám, akkor rosszul "ér­zem magam. Sipka Taí.iAs

Next

/
Oldalképek
Tartalom