Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-02 / 328. szám
2001. december 2. ★ ARCKÉP *7 Miniszter, akinek nincsenek titkai Pintér Sándor belügyminiszter ellentmondásos ember. Melósként Indult, onnan lépett be a rendőrséghez, ahol sarki rendőrként kezdte, s végigjárva a ranglétrát, Jutott az Antall-kormány Idején a csúcsra, az országos főkapitányi székig. Horn Gyula miniszterelnök 1996-ban váratlanul felállította, és nyugdíjazta. Pintér nem ijedt meg a saját árnyékától, egy biztonsági részvény- társaságot alapított. Két évvel később ismét eljött az ő ideje — az Orbán-kormány belügyminisztere lett. Még ki sem nevezték, a lapok botrányrovatának szereplője lett. Állítólagos maffiakapcsolatairól és kétes üzleti vállalkozásairól cikkeztek, az utóbbi egy évben pedig már az olajügyeket vizsgáló bizottságban is felmerült a neve, nem éppen jó színben, igaz, ez később rágalmazásnak bizonyult. A miniszter közben a népszerűségi lista közepéről a végére csúszott. Pintért ez látszólag nem zavarta, rendíthetetlenül haladt az általa választott úton. Akik a közelében dolgoznak, azt mondják róla „jó zsaru”, hallatlanul nagy munkabírással. Akik nem ismerik, olykor hisznek a róla terjesztett pletykáknak. Pintér Sándort három és fél éves miniszterségéről kérdeztük. Pintér Sándor Született Budapest, 1948 Családi állapota: nős, három lány apja Pályája: gépkocsivezető a Belügyminisztériumban (1972-78), segédnyomozó Zuglóban (1972-78), közben diplomát szerez a Rendőrtiszti Főiskolán és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Később előadó, főelőadó az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán (1978-85), bűnügyi osztályvezető, megbízott kapitány a Budai Járási Rendőr- kapitányságon (1985-88), vizsgálati osztályvezető a Pest megyei főkapitányságon (1988-90), ugyanott főkapitány-helyettes (1990-91), budapesti főkapitány (1991), országos főkapitány (1991-1996), 1996-ban nyugdíjazzák Ezt követően az OTP Bank Rt. biztonsági tanácsadója, a Preventív-Security Rt. elnöke (1997-98), belügyminiszter (1998-). 1991-től vezérőrnagy, 1993-tól altábornagy — Miniszter úr, az olajügyeket vizsgáló bizottság „jóvoltából” elég jól keres az utóbbi időben. — Én nem a bizottság, hanem néhány képviselő jóvoltából „keresek”, akik megrágalmaztak. A bevétel nem szaporítja a családi kasszát, mert az összeget felajánlottam a rendőrárvák javára. Közelednek az ünnepek, nagyon várom, hogy a bíróság által jogerősen megítélt ösz- szeg megérkezzen, mert szeretnék az árvák karácsonyfája alá ajándékot tenni. — Mekkora összegnél tart? — Eddig másfél milliót ítéltek meg jogerősen, de vannak még előkészületben lévő ügyek. — Sokat cikkeztek önről. Meglehetősen jól állta a sarat. Soha nem gondolta, hogy feladja? — Miért kellett volna feladnom? Az általam vezetett minisztérium sikeres! Rendőrként ellenem soha, semmilyen támadás nem indult, de amikor a nevem felmerült belügyminiszternek, addig nem tapasztalt össztűz zúdult rám. „Véres szájú hegyi vezér”, „kozák atamán” lettem egyes újságírók szemében, s nemkívánatos bizonyos körökben. Ettől kezdve mindig jött valami. Itt volt például a Clodo-ügy... — ...aminek a lényege, hogy állítólag összejátszott a hírhedt bombagyárossal. — Ezzel vádoltak. Valójában arról volt szó, hogy egy ellenőrzött állami lőtéren miniszteri engedéllyel — a budapesti határőr- és rendőrparancsnokok jelenlétében — Clodóék bemutatót tartottak, amiről videofelvételt készítettek. Én ezt a felvételt néztem meg! Egyesek az állami vezetők és a parancsnokok jelenlétét természetesnek tartották, az én videómegtekintésemet viszont nem, sőt mindenféle spekulációra felhasználták, így próbáltak engem a Clodo-üggyel összefüggésbe hozni. — Meglepő, hogy maga hozza szóba a Clodo- ügy et... — Nincsenek titkaim, ha lennének felróható ügyeim, higgye el, akadna, aki nekem rontana és „szétszedne”. Aki egy kicsit is ismeri a magánéletemet vagy a hivatalit, tudja, hogy nincs mit a szememre vetni. — A sorozatos támadások alatt egyszer sem érezte, hogy megrendül a miniszterelnök bizalma ön iránt? — Nem, ilyet soha nem éreztem. — Visszatérve az olajügyekre, a Békés megyei rendőrök vélt korrupcióitól volt hangos az ország. A vizsgálat lezárása után hogy látja, Békés tényleg Hazárd megye, a magyar Dallas, ahol az olajért mindenre képesek voltak a rendőrök? — Semmivel nem volt fertőzöttebb, mint más megyék. A felderítési mutatói pedig, az átlagosnál jobbak. Ha kielemezzük a Békés megyei főkapitány elleni vádaskodást... — ...az előző főkapitány ellenit. — Igen, Gál László dandártábornokról van szó. Hosszú hónapok, évek teltek el, amíg egy alaptalanul megvádolt ember minden alól tisztázta magát. Senkinek nem kívánom azt az időszakot, amit ő és családja átélt a rosszindulatú rágalomhadjárat miatt. — Az önt ért hasonló támadások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a népszerűségi listán a mezőny végére került? Nem zavarja, hogy a közvélemény az utolsó helyek egyikére „érdemesíti”? — Nem! Jó helyről indultam, ötven százalék feletti volt a népszerűségem, de a sok nemtelen támadás nyomot hagy az emberekben. Sokan vallják, „nem zörög a haraszt...”, és nem mindenki veszi észre, hogy akkor is zörög, ha mások zörgetik. — Sokak szerint meglehetősen rossz a hazai közbiztonság. Mit szólnak ehhez az uniós tárgyalásokon? — Nem hiszik el, mert számos területen megelőzzük őket. Százezer lakosra vetítve átlagosan 7-8000 bűncselekményt követnek el évente az unióban. Magyarországon 4500-at. E tekintetben tehát a legjobb uniós országok szintjén állunk. Nézzük például a gépkocsilopások számát! Nálunk százezer lakosra vetítve 80-90 gépkocsit tulajdonítanak el évente. A legrosszabb adatokkal rendelkező Dániában 700- at, de az uniós átlag is 300. Ausztriában jobb a helyzet, mint Magyarországon. — A közelmúltban Nyíregyházán a türelmi zóna kijelölése ellen tüntettek. A polgármester ígéretet tett arra, hogy kezdeményezi az idevonatkozó törvény megváltoztatását. Mit szól ehhez? — Ha a településeinken nem lesznek kijelölt helyek, ahol türelmesen lehet folytatni az említett tevékenységet, akkor az egész ország egy nagy türelmi zóna lesz. Nem is olyan régen a nemzetközi útjaink mentén még ott kellették magukat a lányok, félreérthetetlen integetésekkel jelezve, hogy készek a szolgáltatásra. Azt gondolom, senki nem akarja, hogy ez a rendezetlen helyzet visszatérjen. A településeken élők tudják, folyik-e náluk ilyen tevékenység, s az önkormányzatok képesek eldönteni, melyik külterületi rész alkalmas türelmi zónának. Az, hogy egyes önkormányzatok a fejüket struccként homokba dugva nem találnak megfelelő helyet, még nem jelenti azt, hogy a jogszabály rossz. — Azért ön sem lakna szívesen türelmi zónában vagy annak szomszédságában... — Ha az önkormányzat jól választja meg a helyet, akkor senkinek nem kell türelmi zónában laknia. — Személyek megnevezése nélkül kérdezem: kell-e politikusokat bilincsbe verve elvinni? Az ilyen őrizetbe vételek propagandisztikusnak tűnnek, hangulatkeltő színezetük van. — Ha elfogadjuk azokat a jogszabályokat, amelyek meghatározták, hogy aki bűncselekményt követett el, azt így és így kell kezelni, akkor nem lehet vizsgálni, hogy politikus, esztergályos vagy újságíró az illető. Egy demokratikus országban nem az határozza meg az őrizetbe vétel módját, hogy mi az illető foglalkozása, hanem hogy mit követett el. — Ezzel egyet lehet érteni, de az ártatlanság vélelméből kiindulva a fő szempontnak mégiscsak az emberi méltóságnak kellene lenni, s — az erőszakos bűncselekményt elkövetőket kivéve — egy őrizetbe vételhez felesleges a látványos megbilincselés. Ha az illető nem tanúsít ellenállást, talán elegendő két markos rendőr... — A kérdést annak a rendőrnek tegye fel, akit egy őrizetbe vett 17 éves, harminckilós gyanúsított a gépkocsiban talált csavarhúzóval halántékon szúrt. Senki nem tudja, hogy egy pszichikai teher alá került ember egy számára megalázó helyzetben hogyan viselkedik, nem követ-e el másokra vagy önmagára veszélyes cselekményt, például pánikba esve nem akar-e öngyilkos lenni. — Az Amerika elleni terrortámadás megváltoztatta a világ gondolkodását, nyilván az önökét is. Ez természetes, de a támadás utáni napokban túlzó intézkedéseket lehetett tapasztalni. Gondolok itt az utasok reptér előtti várakoztatására. — Szeptember 11-én este senki nem tudhatta, hogy egyedi akcióról vagy sorozatról van szó, minden földrészre kiterjedő, előkészített támadás első eleméről. Sok megelőző intézkedéssel el lehet venni a kedvét annak, aki hasonló cselekményen gondolkodik, s meg lehet akadályozni kitervelt merényleteket. Meggyőződéssel állítom, nem volt túlzó egyetlen intézkedésünk sem, ez jól megtervezett és végrehajtott sorozat volt. — Hol kapta a hírt az Amerika elleni terrortámadásról? — Épp a minisztériumban voltam. — És ha éjszaka történik a merénylet? — Mindennap fél hatkor kelek, ha előtte történik rendkívüli esemény — ami az állampolgárok nagy csoportját érinti, akár az országhatáron túl is —, akkor azonnal értesítenek. — Jön a riadókocsi, kopogtat egy kisrendőr az ajtón? — Nem, az ágyam mellett van egy telefon, azon szólnak, én pedig — ha szükséges — kiadom az utasítást, megmondom, kit értesítsenek. Ha nem csörög a készülék, akkor, mint említettem, fél hatkor kelek, majd egy órát sportolok. — Ez mit jelent? — Futok vagy teniszezek. — A testőr fut ön mögött, liheg a sarkában? — Nincs rá szükségem. — Azt beszélik, az árvízi újjáépítésen tett látogatásakor beállt villanyt szerelni... — Mindössze annyi történt, hogy az egyik újjáépülő ház tulajdonosa sokat panaszkodott az építőkre. Megkérdeztem tőle: ő mit tett azért, hogy a ház felépüljön? Itt lenne ugyanis az ideje — mondtam -, hogy ne csak a mannát várja az égből. Megígértem, ha felépíti a házát, eljövök, beszerelem neki a villanyt. Ezen persze egy kicsit megsértődött. — Mindig ilyen nyers? — Nem vagyok nyers, csak őszinte. A felesleges udvariaskodásnak semmi értelme. — Ha úgy alakul, beszerelte volna a villanyt? — Szakmunkásvizsgám van villanyszerelésből, nem szégyellem, fizikai munkásként kezdtem a pályámat. — Mit tart eddigi miniszteri pályafutása legnagyobb sikerének? — Büszke vagyok arra, hogy ma már természetes: csak érettségizetteket veszünk fel rendőrnek, s kötelezővé tettük a kétéves rendőriskola elvégzését. A korábbi döntés miniszterségem idejére érett be: kicserélődött, képzettebb és fiatalabb lett az állomány. Az utóbbi években megváltoztattuk a szervezeti felépítést, a munkamódszereket, s 1998 óta mintegy 15 ezer számítógépet telepítettünk a Belügyminisztérium szerveihez. Erre építve üzembe helyeztük az úgynevezett robotzsarurendszert, ami egyedülálló a világon. Biztonsági okmányokat vezettünk be, és demilitarizál- tuk — a rendőrségtől az önkormányzatokhoz tettük — azok kiadását, illetve cseréjét. Az adatokat a világ egyik legmodernebb és legbiztonságosabb számítógépes rendszerén tartjuk nyilván. Az idevonatkozó törvényt tíz éve hozták, de senki nem merte, tudta vagy akarta végrehajtani. Bevándorlási és állampolgársági hivatalt hoztunk létre, átalakítottuk a határőrséget és a katasztrófavédelmet. Számítógépeket telepítettünk a határátkelőhelyekre, s a katasztrófavédelem is kiválóan vizsgázott az árvizek megelőzésében, majd az árvízi kár- és életmentésben. Megújítottuk a gépjárműparkot, a rendőrségnek és a határőrségnek 2000 Nivát, a tűzoltóságnak 174 Rosen- bauer autót vásároltunk. Valamennyi tűzoltó világ- színvonalú angol Bristol védőöltözetet, lélegeztetőkészüléket s egyéb felszerelést kapott. A szervezeti és technikai fejlesztésen túl átalakítottuk a törvénykezés idevonatkozó részét, s büszkén kijelenthetem, hogy Magyarország a belügyhöz tartozó területeken ma már készen áll az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Ezt bizonyítja, hogy a belügyi és az igazságügyi fejezet eredményeit elfogadva a tárgyalást ideiglenesen lezárták. Ezzel egyetlen csatlakozó ország sem dicsekedhet. — És mit tart pályafutása legnagyobb kudarcnak? — Természetesen nem vagyok mindennel százszázalékosan elégedett, de kudarcról semmiképp sem beszélhetünk. Ezért köszönet illeti a belügyi szervek valamennyi munkatársát. Árpási Zoltán Kozák atamán lettem egyes újságírók szemében, s nemkívánatos személy bizonyos körökben
