Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-11 / 337. szám
KULTÚRA -RIP ORT 7. OLDAL 2001. December 11., kedd MEGNYÍLT AZ ÚJ GALÉRIA. A pécsi Közelítés Egyesület immár a második galériáját avathatta a hét végén: a Belvárosi Áruház megüresedett felső szintjén a város egyik legnagyobb kiállítótermét alakították ki. Az első tárlaton, melyet Várkonyi György művészettörténész (közé- pen) nyitott meg, az egyesület húsz tagja állította ki műveit. _________________________________________________________fotó, tóth l. A boldogság mellékhatásai Bródy János a szövegíró elhagyatottságáról, Lovasiról és az élet egyéb dolgairól Hosszú pihenő után új lemezzel jelentkezett Bródy János. Nem tagadja meg önmagát, ezúttal is ironikus, kritikus hangvételű anyagot hozott össze, a sorok mögötti jelentéseket pedig sokáig lehet fejtegetni. Természetesen Tini ezúttal is politizál, és az élet dolgairól is jelképekben mondja el véleményét. Azt a cinikus gondolatot szem előtt tartva, hogy a boldogság egy rövid átmeneti állapot a reménytelen vágyakozás és a beteljesült csalódás között. Az ország legismertebb szövegírója a hétvégi lemezbemutató koncertjén a pécsi Ifjúsági Házban mindemellett úgy fogalmazta meg lapunk kérdésére új albumának lényegét, hogy igyekszik felhívni a figyelmet arra az apróbetűs kiegészítő szövegre a kockázatokról és mellékhatásokról, amelyet rendre elmulasztanak mellékelni a tévéből és hirdetésekből ömlő boldogság- és sikerreceptekhez.- Elhanyagoltam az elmúlt hét esztendőben az előadóművészi mivoltomat, inkább alkotóként szerepeltem. Ezt az albumot viszont a barátaim kikövetelték, mivel elunták már a korábbi repertoáromat. Évekig pihentem, ki kellett cserélődni a sejtjeimnek jelképesen is, de most már az orvosok szerint is megújulva, súlyos betegségemből teljesen felgyógyulva a régi szinten próbáltam önmagam új dalokban megfogalmazni - vélekedik a lemez születéséről Bródy.- Szándékosak a lemezen a politikai felhangok?- Alapvetően emberi kapcsolatokról írom a dalokat. Ha a kapcsolatok egy-két ember között szövődnek, akkor barátságról, szerelemről van szó, ha azonban több embert azonos kapcsolat határoz meg, az már elkerülhetetlenül társadalmi jelentőségű, politikai értelmezési lehetősége is van. Én megpróbálom művészként elmondani a véleményem erről a vüágról. Ámbár az is igaz, hogy a dalok cserélődnek, de én ugyanaz maradtam: most is a magyar történelmi hagyományokba beágyazódott szabadelvű liberalizmus környékén lavírozok gondolataimmal.- Ez az ötödik szólólemez, de ha az Ülést, a Fonográfot, Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezeit is összegezzük, mekkora a lista?- Ha mindent beleszámítunk, akkor elvileg nincs olyan magyar ember, akinek ne lenne egy Bródy János lemeze, ugyanis 10 millió eladott album van a hátam mögött. Zeneszerzőként, szövegíróként, előadóként vagy közreműködőként több mint 70 korongon van ott nevem, mindemellett inkább előadóművésznek tartom magam.- Apropó közreműködő. Mint kiderült, több Ómega-dalnak is a szövegírója.- No, ezeket a lemezeket nem is számoltam ide. Igen, ez abban a korszakban történt, amikor lom. Józsi és Presser Idei kiszállt a csapatból, s velük távozott a szövegíró Adamis Anna is. Ekkor kértek fel engem baráti közvetítőkön keresztül. Csak segítettem, nem minden dalt én írtam, és kialakítottam nekik egy olyan szövegkömyezetet, amiben jól érzik magukat. Persze akad egy-két dal, mint például a Léna, amelyik teljesen az én szövegem.- Vállalta volna, ha kérik, hogy a nevét is adja hozzá?- Azt gondolom, hogy a szövegírók nagyon kis presztízzsel rendelkeznek, s ha csak szövegíró lettem volna akkoriban, úgy örömmel vállalom. De én egy konkurens zenekar tagja voltam, másrészt nem is volt olyan fontos soha az Omegánál, hogy ki írja a dalokat.- Nyomon követi a fiatal társak munkásságát?- Itt Pécsett elmondhatom, hogy Lovasi Andrást nagyon szeretem, és a Bandi a hegyről is a kedvenc lemezeim közé tartozik most, így karácsony tájékán. Szerintem egyébként Lovasiról is sokan csak most fogják megtudni, hogy ő a Kispál és a borz szövegírója, aki pedig valójában költő, és már egy évtizede zenében fogalmazza meg a maga mondanivalóját. De figyelem a nagy társak jelenét is, Sztevanovity Dusánra gondolok, és Horváth Attilára- Mi van még az új lemezen kívül Tini tarsolyában?- Tolcsvay Lászlóval egy balettzenét fejeztünk be éppen kevés kis szöveggel a Győri Balett számára, legközelebbi munkám Koncz Zsuzsi új lemeze lesz, talán nyárra elkészül. De addig még jó néhány koncert következik, mert a zene gyógyszer a léleknek, s ezt az albumot ajánlom mindenkinek, akinek lelki fájdalma, bánata van. Némi kis vigasztalásul, mert ez „Kockázatok és mellékhatások” nélkül hallgatható. MÉSZÁROS B. E. Luca-napi varázslatok Az adventi ünnepkör népi hagyományait idézik föl mától három napon keresztül a pécsi Színház téren és a Dominikánus Házban. A karácsonyi kézműves- és borvásár sátrai előtt hagyományőrző csoportok szerepelnek délutánonként, de az esti produkciók is fölelevenítenek néhány népszokást. Ma este a Bor, dal, szerelem című zenés irodalmi műsor e három fogalom varázslatos egységét kívánja bizonyítani. S hogy a varázslat teljes legyen, Kömyei Béla borakadémikus a Mohács-Bóly Fehérborút tíz választott borát analizálja és kínálja a műsor szerves részeként. Az országosan is egyre eredményesebb fehérborút termékeit követően kedden a nemzetközi hírű tokaji Oremus Szőlőbirtok és Pincészet hat borát ismerhetik meg a vendégek zenés termékbemutató keretében. Csütörtökön délután és este a Kis-Kükiillő mentéről, a Szászcsá- vási dalárok és zenekar vendégszerepei. Az erdélyi falu református magyarjainak férfikórusa bár nem olvas kottát, több szólamban énekel történelmi és egyházi dalokat, bordalokat. E tudásukkal a világ számos országában keltettek ámulatot. A falu egyharmada cigány, a zenekart is ők alkotják. Népzene és tánc, hangszeres kísérettel előadott, több szólamban énekelt népdalok egy-két nemzetiségű falu harmóniáját hozzák Pécsre Luca-napra. Esti műsoruk előtt az újborok mustráján aranyérmet nyert borokból is kóstolót kap a közönség. K. B. L. Tv-jegyzet Füstös emlékek A műanyagpohár a nyolcvan- százkilós süldő oldalán pihen. A pohárnak most ez az örök vadászmezőkre távozó, bontásra előkészített jószág az asztala, jégcsap- fehér derekát fagyos levegő ölelgeti, benne a nyeletnyi pálinkának rezzenetlen a tükre. Csak a mélye duruzsol: azt súgja a disznónak, fütyül a mínuszokra. Fölöttük magasodik a botiér. Akár egy paraszt-triptichon fő oltárképe lehetne, amit Katalin napján Domaszéken cserkészett be az M2 kamerája a Faluház című vasárnapi riportjában, de festhette volna a tragikusan és korán elhunyt festőművész, Zoltánfy István is, a szegedi tanyavilág lelkének mély ismerője. A riporterhölgy is angyalian bájos, és elbájolóan kíváncsi rendületlenül sorjázó kérdéseivel. Mindez szép is lenne és igaz, ha nem sugározná át az életképet a ma divatos és itt is eluralkodó, „profi” készületlenség. Mert tán meg lehet tudakolni a böllér- től, szokott-e disznókkal álmodni („disznókkal nem, a feleségemmel szoktam" - szól a suta kérdésre adható válasz), de legalább a riporternek illő lenne tudni, ha már ilyet kérdez - függetlenül attól, hogy babonás-e vagy sem hogy a népi hiedelem szerint disznóval álmodni halált jelent. Fiz nem hangzott el, az viszont igen, hogy a mangalica igazi magyar fajta, és milyen jó, hogy újra tenyésztik ízletes, alacsony koleszterintartalmú húsa miatt. Ám ha a fajtaleírásoknak hinni lehet, akkor sem a riporternek, sem a válaszadónak nincs igaza, mert a mangalicát csak a XIX. század harmincas éveitől kezdik tenyészteni Magyar- országon, miután a szerbiai sumadia fajtával, valamint a magyar szalontaival és a bakonyival keresztezve kinemesítették. Szép tájnyelvünkhöz is kell némi fül. Ugyanis amikor a süldő sonkáját vágják-kanyarítják le a „bonc”-asztalon, az egyik domaszéki megjegyzi, hogy csak azok vágják fel így a jószágot, akiknek nincs „tehetségük fölemelni”. Ehhez tehetség kell? - kérdi a hölgy kedvesen, nem érezvén azonnal, hogy a kifejezés alatt ter- hetősséget, a szükséges eszközök meglétét kell érteni. Kétségtelen, ezek apróságok. A város könyökében lévő kisközség puccos magánházaival, fóliabirodalmával, barackosaival a legdinamikusabban fejlődő településeink közé tartozik. Domaszéket már rég nem a homokba fúlt földet átkozó szegényparasztok, hanem módos gazdák vagy városban dolgozó, hagyományaikat idővel végleg elfelejtő polgárok lakják, ahonnan a disznóvágások régi füstillata elillant már; a szalma sercegése, a pörkölő zúgása is csak az idősebbek emlékeiben él. BÓKA BOBÉRT Hová tűnik a borból az igazság? Kistermelők panaszai minőségi és mennyiségi határokról, értékesítési csapdákról Három „apróság” bántja a kistermelő boros gazdát: sumákolás nélkül nem törekedhet a legtöbb mennyiségre, a legjobb minőségre, s főképp nem azzal a szándékkal, hogy ebből hasznot lásson. Úgy érzik, hogy az őstermelőt szép lassan rákényszerítik, olcsó áron a nagygazdáknak adják át a termést, vagy csaljanak, hazudjanak, ha boldogulni akarnak. A szőlőben ilyen hideg téli napon már csak a pincében akad teendő, s egy-egy kupa bor mellett készít számvetést a borosgazda az idei termésről, az év eseményeiről. A jóféle villányi nedűt ízlelgetve most mégis keserűen összegzi a házigazda a borászatot érintő friss változásokat:- Mindinkább kiderül, hogy a bortörvény és a jövedéki törvény kifejezetten a nagy szőlőtermelők szájíze szerint készült, annak ellenére, hogy időnként ők is panaszkodnak rá. A pár száz négyszögöl területen gazdálkodókkal viszont rendesen kibabráltak. Ha ugyanis a jogszabály betűinek tisztességesen eleget teszünk, akkor szüret előtt három héttel a szőlőtermés harmadát lemetszhetjük a földre, hadd pusztuljon, hiszen minden más megoldás törvénytelen, vagy gazdaságtalan.- A minőségi bor titulus eléréséhez a bortörvény korlátozza egy adott terület termésmennyiségét, egy négyzetméterre egy liter bor előállítását engedélyezi - száll be a sérelmek ismertetésébe a szomszédos szőlőültetvény tulajdonosa. A gond ott van, hogy egy nemes fajtának, például a Cabemetnek ez a termésátlag megfelel, az Oportó viszont másfélszer nagyobb mennyiséget ad, ha gondos gazda foglalkozik vele.- Ha az ember átlépi ezt a termésátlagot, akkor az elkészült végtermék béltartalmától függetlenül csak tájborként regisztrálható, minőségi borként nem, és ez óriási különbséget jelent az értékesítésnél - teszi hozzá a házigazda. - Annak van egy kis sansza, akinek több területe közül egyik-másik rosszabb termésátlagot hozott, s így kiegyenlítődik az átlag. A többieknek pedig marad az a megoldás, hogy levágják a földre szüret előtt a fürtök egy részét, mondván, a maradék így magasabb cukorfokot, jobb béltartalmat hoz. Az idén egyébként ezt már „nyugati mintára” több helyütt megcsinálták Villányban.- Persze ezt a levágott egyhar- mad részt el lehet adni szőlőként, de akkor csal a gazda - tér ki a részletekre egy harmadik poharazó társ, aki újabb problémát is felvet. - A must 19,5 fokosra javítható, s ebből a zárt erjedésű boroknál 12,4- es maligánfokú bor lesz. De a vörösbornál ez nem reális, mert a nyílt erjedés miatt egy alkoholszázalék a folyamat során elpárolog, így a 19,5-ös mustfok legjobb esetben 11,4-es maligánú bort eredményez. Nem korrekt a vörösborok efféle megkülönböztetése. A kistermelők, az 5-15 ezer négyzetméteren gazdálkodók a nagyüzemi szinten termelőkkel szemben 3 méter helyett csak 1,8-as sortávolsággal telepítik a tőkét, másként metszenek, több rügyre eresztik, a hozam tehát lényegesen jobb. A szőlő béltartalma így sem romlik, mert a talajkezelésük alaposabb, körültekintőbb, miként egész évben a terméssel is sokkal többet foglalkoznak. A jogszabály tehát arra kényszeríti őket, hogy nemtörődöm módon gazdálkodjanak, lerontva a termésátlagot a „minőségi bor termelési szintjére”. Ha pedig ezt sikerül elérniük, újabb csapda vár rájuk az értékesítéskor. Attól ugyan egyelőre még hallgatólagosan eltekintenek az ÁNTSZ emberei, hogy az őstermelőkön is számon kérjék a szigorított egészségügyi követelményeket - mindenütt ki kellene csem- pézni a pincéket, és bevinni a vízvezetéket - de az adóhivatal már nem ilyen elnéző. A kis tételben értékesítő borosgazdák csak kannás kiszerelésben, vagy minimum kétliteres flakonokban árusíthatják termelvé- nyüket, palackozva nem.- Évente húsz hektó Oportót készítek, s jó esetben 250-300 forintért tudom eladni literjét így, műanyag kiszerelésben - panaszolja a vendéglátó borász. - A művelés költsége ugyancsak 300 forint körül alakul, vagyis inkább veszíteni lehet az ügyleten. Ha palackozhatnám, akkor egymillió körüli nyereség lenne a végeredmény, mert úgy kétszer drágábban lehetne értékesíteni, s bár a fináncok nem ellenkeznek, de az adóhivatal rögtön lecsap a renitenskedőre. Ha feladnám az őstermelői mivoltom, vállalkozóként palackozhatnék is, de akkor arról is számlát kellene adnom, ha két órára napszámost fogadnék, vagy ha egy kiló műtrágyát vennék. Adminisztrációban így sincs hiány, de úgy megsokszorozódna az irodai teendő, hivatalokat lehetne csinálni minden kis pincéből.- Nem véletlen, hogy a bortörvénybe bekerült az egy hektáron egy hektó bor teremjen passzus, mert ez a minőségi, nem pedig a mennyiségi borkészítésre ösztönöz - mondja Szende Gábor, a villányi hegyközség hegybírója. - A visszavágott szőlőnek sokkal jobb a mustfoka, a béltartalma, s ezt a rendelkezést az egész országban egységesen kérik számon. Bár magam nagytermelő vagyok, nekem is van olyan területem, ahol a mennyiség miatt csak a tájbor kategóriába fértem be. A kistermelők viszont azt nem tudják, hogy más szőlőmben, ahonnan az ezer forint feletti áron értékesített palackozott borom származik, a termésátlag a 70 hektó/100 hektár értéket sem érte el. Másrészt a palackos értékesítés jobb áraira lehet irigykedni, de azt a bort el is kell tudni adni, megteremtve a piacot hozzá. Szende Gábor még hozzáteszi, azzal sem ért egyet szakmai szempontból, hogy a vörösborkészítést hátrányos megkülönböztetésben részesítenék. Mert vörösbort is lehet zárt erjesztéssel előállítani, tartályokban, csak az sokkal költségesebb. Mindemellett a nagygazdák sem örülnek a bortörvény és a jövedéki törvény minden pontjának, például a kistermelők szerinte el sem tudják képzelni, mit jelent havonta minden darab zárjeggyel elszámolni a fináncoknak. Szóval a friss jogszabályok még forrásban vannak, csak az ülepítés után derül ki, hogy fogyasztható-e a végső minőségük. MÉSZÁROS B. ENDRE
