Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)

2001-11-11 / 307. szám

2001. november 11. ★ SZTÁROK ★ 13 KISVÁROSI TÖRTÉNET Hollós! Frigyes mostanában saját magán kísérlete­zik. Nemrég odáig merészkedett, hogy megevett egy pár debrecenit. Akkor semmi baja nem lett. Most azt tervezi, hogy kipróbálja a káposztát, még­hozzá abban a reményben, hogy az sem okoz sem­miféle gondot. A Kisváros című sorozat Járai nyo­mozója ugyanis nemrég esett át egy epeműtéten, az orvosa utána felírta, hogy mit nem ehet, ám a színész elveszítette a cetlit. Azóta Hollósi egyre bátrabban csipeget... Hollósi Frigyes Született: 1941. április 21. Budapest Családi állapota: elvált, egy gyereke van, élettársával él Iskolái: érettségi Pályája: 1962-ben felvették a Színművészeti Főiskolára, de három hónap múlva eltanácsolták. Ezután Szolnokon segéd­színész, majd színész lett, innen került a Nemzeti Színházba. 1980-tól a Katona József Színház, utána a Művész Színház társulatának tagja. Jelenleg szabadúszó A színész három héttel ez­előtt Szolnokon, a Marica grófnő próbáján lett rosz- szul. Azonnal kórházba szállították, ám a várt görcsoldó injekcióból epe­műtét lett. Azóta Hollósi - saját szavaival - úgy néz ki, mint egy meglékelt görög­dinnye, ám ezt nem bánja, mivel az orvosi tanácsra való hivatkozással újra kóstolgathat.- A műtétemet jobb hí­ján beleírták a Kisváros for­gatókönyvébe - emlékezett vissza a színész. - A szer­zőknek ugyanis meg kellett valahogy magyarázni, miért tűntem el hirtelen, s úgy találták, hogy az igaz­ság a leghitelesebb indok, így aztán miután felépül­tem Szolnokon, feljöttünk Pestre, s itt ismét bemen­tünk egy kórházba - immá­ron leforgatni a saját lába­dozásomat... Hollósi betegsége nem csak így szólt bele a soro­zatba, hiszen a filmbeli Járai híresen nagy evő. Ám az efféle jeleneteket egy­előre elfelejthetik.- Pedig a Kisváros hős­korában előfordult, hogy több liter őzpörköltet kel­lett elfogyasztanom - je­gyezte meg nosztalgikus borongással Hollósi Fri­gyes. - Az történt, hogy már a próbák alatt telefal­tam magam, s amikor az „éles” felvételek következ­tek, már alig tudtam le­gyűrni a kijelölt adagot. Ráadásul a forgatókönyv szerint rögtön ezután jó­ízűen meg kellett ennem néhány csokis süteményt is... Egy biztos: akkoriban a magánéletben nem sokat költöttem ételre. Annak idején maga a színész sem gondolta vol­na, hogy a főszereplésével vetített tévésorozat ilyen hosszúra nyúlik: az epizó­dok száma már a kétszáz­hoz közelít. Ez idő alatt a mackós rendőr figuráját egy egész ország megsze­rette. Az igazi rendőrök szinte kivétel nélkül közü­lük valónak tekintik.- Nem vagyok szabály­talankodó típus, ennek el­lenére előfordul, hogy oly­kor leintenek. Másnak ilyenkor összeszűkül a gyomra, az enyém viszont kitágul. Jó érzés, amikor egyenruhások kérnek tő­lem autogramot, bár azzal nem sokat tudok kezdeni, amikor civilek azzal keres­nek meg, hogy oldjam meg az ügyüket, mert nekem úgyis minden sikerül. Hollósi szerint Járai fi­gurája sok mindenben ha­sonlít rá, de azért nem lelki ikertestvérek. Saját bevallá­sa szerint a szerep is és ő is egyformán trehányak, bár a nyomozót valamivel logi- kusabb gondolkodásúnak, összeszedettebbnek tartja magánál. A munkabírásuk viszont egyformán óriási. A színész jelenleg a Katona József Színházban játszik a Koldusoperában és a Hóhé­rok hava című darabban, a Nemzetiben a Vihar című művet próbálja, Szolnokon pedig a már említett Marica grófnőben látható. Mind­ehhez jön még a Kisváros, ami önmagában is elég nagy feladat. Pláne úgy, hogy az utóbbi időben a sorozat cselekménye el­kezdett az országban ván­dorolni.- Nem érzem nyűgnek az állandó utazást - állítja Hollósi Frigyes. - Azzal, hogy a Kisváros szereplői kimozdultak Végvárról, csak még közelebb kerül­tünk az emberekhez. Eddig Nyíregyházán és Deb­recenben forgattunk, s mondhatom, megható volt az az érdeklődés és szere­tet, amellyel e két városban fogadtak bennünket. D. T. lesen Kabaréláncszemek Sas József, a Mikroszkóp Színpad direktora elirigyelte Máté Krisztina babérjait. „Tisztá­ban vagyok vele, hogy szebb nálam...” - fű­zi hozzá mintegy reális megállapításként, ám azzal is tisztában van, hogy a nyelve azért van olyan éles, cikiző. így december­től induló új kabaréműsoruk A leggyengébb láncszemek címet kapta. Enikő, a rekordhozó utcalány A szecsuáni jóember új változatával a Vígszínházban rekordok dőltek meg: egy hónap alatt több mint tízezren nézték meg Bertold Brecht örökbecsű darabját. Egy, a kritikusok és nézők körében vég­zett felmérés alapján a legnépszerűbb az utcalányt alakító főszereplő, Börcsök Enikő. Őt követi Venczel Vera, Harkányi Endre, Kolovratnik Krisztián és Pápai Erika. Öt playgirl a Moulin Rouge-ban- Az ötlet felé tulajdonképpen férjem, Szurdi Miklós hajtott, ugyanis mindig méltatlanko­dott, hogy az erotikának Magyarországon nincs kultúrája, rangja - mondja Xantus Bar­bara, aki négy pályatársával, barátnőjével, Brunner Mártával, Détár Enikővel, Gregor Bernadettel és Fésűs Nellyvel decembertől Playboy-show-t ad elő a Moulin Rouge szín­padán. Megjelenítik Monroe-t, Dietrichet, Lorent, Minellit. S ha már a férj reklamált, ve­le is rendeztették meg... Rátóti szívesebben párbajhős Párbajhős lesz Rátóti Zoltánból, ugyanis a Budapesti Kamaraszínház Asbóth utcai színpada ezzel a címmel mutatja be O’Neill híres drámáját, az Egy igazi urat. „Végül is az igazi úr jobban tetszene, dehát mint Melody, lovas katonaként kezdem, párbaj­hősként folytatom, ami még csak tetszik, de hogy egy amerikai kisváros lepusztult kocsmájának tulajdonosaként végzem, már nem annyira felemelő...” Pártsemleges dakoták A magyar közvé­lemény két éve kerülj közeli kap­csolatba az ame­rikai prérik rette­gett indián tör­zse, a dakoták bölcs mondásai­val, amikor Orbán Viktor egy parla­menti felszólalásában szó szerint idézett egyet. A pre­mier hatása azonban nem maradt a parlament falain be­lül, azonnal beindította munkatársunk, Dián Tamás és barátja, Jasper King fantáziáját. Mivel gyermekkorukban ők is olvastak indiánregényeket, nagyjából tudták, mer­re induljanak el kutatásukban. „Az első döglött ló esete után bekövetkező folyamatos megvilágosodás és kuta­kodás eredménye a Dakota bölcsességek könyve - árul­ta el a kötet születéséről a Samat Naid álarca mögé bújt Dián Tamás. - Abszolút pártsemleges a könyv, a válasz­tási időszakban azt szeretnénk, hogy minden politikai erőnek jusson egy-egy vékony nyílvessző a tegezébe. A folytatáson is gondolkodunk.” Az első kritika már megje­lent: „Nagyon megfogott, amikor a lapokat ragasztot­tam. Alig bírtam letenni” - mondta a a könyvkötő. Amikor a gyász színe a lobogó- Most már csak keményebben tudom játszani A vasárnapi asszonyt, mint eddig- mondja Csongrádi Kata New Yorkból hazatérve. A Bajor Gizi emlékére írt darabjával lépett fel. Bár New Yorkban most üresek az éttermek, színházak, a NewYork-i Magyar Színház Szeptember 11. Alapítvány javá­ra hirdetett előadása telt házas volt- Sose hittem volna, hogy ilyen aktuális lesz a dalom, a Ne add fel! Ugyanis az egész város tele van ezzel a felirat­tal: never give up! A gyász színe pedig nem a fekete, hanem a csillagsávos lobogó. A nők persze azért mindenhol nők, sálként viselik. Cserey Erzsitől, a Magyar Színház igaz­gatónőjétől (képünkön) rögtön kaptam is egyet. ENCI PRÁGÁBA MENT Eszenyi Enikő többször és ala­posan felkavarta a cseh színhá­zi és filmvilág „állóvizét”. Haza­járt Bohémiába. Felgyújtotta már Menzel képzeletét is, a pa­tinás prágai Rendi teátrum szí­nészei örültek, hogy van egy „tökös”, vagány animátoruk. Legutóbb két évvel ezelőtt ren­dezett náluk Shakespeare-t, ám a gépezet már előbb beindult. 1996-ban lett kapós a magyar rendező (asszony), mikor az Ahogy tetszik pozsonyi rende­zése után minden jelentősebb díjat elnyert a nyitrai fesztivá­lon. Egy évre rá ugyanezzel a darabbal a prágai Nemzeti Szín­ház közönségét hódítja meg. A csehek, szlovákok egyformán „panyi rezsiszérkának” hívják, a Nemzeti Színház gárdája a temperamentuma miatt magyar orkánnak becézte. S lön: a kö­vetkező évadban már a Tévedé­sek vígjátékát „vezényli”. Pon­tosan becézik, míg ő zsonglőr­ködik a szavakkal.- Igyime Prága! - adja ki a jelszót, igyeme, vagyis me­gyünk helyett, a jedemet meg sem jegyezte. Szavakat kreál, ír­ja róla kísérő krónikása, Szabó G. László újságíró. így a múlt hét végén az Argumentum Ki­adó és a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent, gaz­dagon képes könyv címe sem lehet más a szállóige után, mint hogy Igyime Prága. Persze még más briliáns szórontásokkal is találkozik az olvasó: a foglalj helyet, szednyi szi neki egysze­rűen csak szadnyusz. Mégis egy hullámhosszon van direktortól kezdve ügyelőn át baráttal, is­merőssel, s ami a legfontosabb, a színészekkel. A rendhagyó rendezői kalandregényben és útikönyvben ott van a cseh mű­vész- és színészvilág. Na és Eszenyi Enikő, aki csak annyit szokott szólni hét előtt hét perc­cel a színpadi ügyelő pultjánál: gyétyi, milujem vász! Vagyis (szerinte) gyerekek, szeretlek benneteket! (sipka) BESSENYEI, AZ APA II. Ellenállok a kísértésnek, hogy a november 4-én megjelent Besse­nyei, az apa című cikkre ne a szí­nészt ízléstelenül vádoló lányt le­festő írással válaszoljak, hanem csak a felhozott vádakra reagál­jak. Ezzel nem csak férjemnek, de azoknak is tartozom, akik év­tizedek óta megrázó és felejthe­tetlen élményeket kapnak Besse­nyei művészi alakításaitól. Kénytelen vagyok meghajlani azon nézet előtt, miszerint egy közszereplő magánélete is „köz­kincs”. Ezen igényt kielégítendő, soha senki nem hallgatta el - leg­kevésbé maga Bessenyei -, hogy e kiváló művész, akiről Cenner Mi­hály színháztörténész így ír: „ahogy a XIX. század magyar szí­nészetét Egressy Gábor képviseli, ugyanígy a XX. század második felének színjátszását Bessenyei Ferenc művészi munkája fémjel­zi” - a magánéletben nagyon rossz apa, nagyon rossz férj. Itt közbe kell vetni, hogy a „nagy emberek” életét kutató szakem­berek mind megállapították, hogy a közjót kivételes módon szolgáló zsenik a „polgári” életre többnyi­re alkalmatlanok. Mindez nem menti fel őket Is­ten előtt majd a végelszámolás­kor, sőt nem menti fel őket a hoz­zátartozók előtt sem, akiknek mégis, ha vádjaikat a nyüvános- ság előtt tárják fel, legelemibb kö­telessége, hogy igazat mondja­nak, és ne féltékenység és meg- bántottság szülte koholt vádakkal járassák le férjüket vagy apjukat. Az elvált szülők gyerekeinek apa­képét mindig az őket nevelő anya alakítja ki. 31 éve élek Bessenyei Ferenc mellett, így láttam, ho­gyan tette tönkre Zsófia anyja Fe­ri és unokája szépen induló barát­ságát. Zsófia vádjainak kialakulá­sáért is elsősorban az anyja félté­kenysége a felelős. Zsófiának mint színésznőnek pontosan tudnia kell, hogy apja „sorra kapott díjaihoz” nem járt pénzbeli juttatás. Csak a két Kos- suth-díjáért kapott pénzt, először öt -, majd húszezer forintot, ami még abban az időben is nevetsé­ges összeg volt. A Zsófia által „kockacukrot kenyérrel” jellem­zett időszak a negyvenes évek vé­ge, illetve az ötvenes évek eleje, mely időben sokaknak még koc­kacukor sem jutott. Hogy Feri mi­kor mennyi pénzt adott, azt nem „úri kedve”, hanem a színészek szerény fizetése határozta meg. Miközben Othello, Bánk és a töb­bi nagy formátumú hős szerepét formálta, valóban nem gondolt maga arra, hogy az élethez cipő is kell. Hogy Feri mennyire nem tűnt el évekre a gyerekek életéből, azt számtalan fotó igazolja. Mikor Ferit megismertem, ő éppen a harmadik lánya után fizette min­den hónapban a tartásdíjat. Ekkor Feri albérleti szobában lakott. A gyalázkodó levelek küldőivel azt is tudatom, hogy lovainkat a né­met fogorvosi praxisom bevételé­ből mindig én tartottam el. Az is nevetséges állítás, misze­rint Feri valaha is „széttépte” bár­kinek a szerződését. Bessenyei legnagyobb sikerei idején sem volt „élet és halál ura”, sőt. Ezt többszöri kényszerű színházvál­tása is bizonyítja. A hatalomnak az ötvenes években szüksége volt rá, de ezért még nem vették be maguk közé, hiába jegyzi meg Zsófia olyan alattomosan, hogy „ő akkor párttag volt”. Zsófia soha nem szerette az apját, ő csak egy elképzelt hőst istenített, akire amikor csalódott benne, rázúdí­totta a dühét. Bessenyeiké dr. Élthes Eszter l )

Next

/
Oldalképek
Tartalom