Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)

2001-11-04 / 300. szám

4 ★ RIPORT ★ 2001. november 4. Miért írnak könyvet a sztárok? Ma már a sztárok is könyvet írnak vagy íratnak maguk­ról. A VR utánajárt, hogy a sztárok mit várnak a könyv­től. Úgy tűnik, egyesek szeretnék a könyvvel lezárni a pályájukat vagy legalábbis egy fejezetét, mások viszont, mint Jakupcsek, csak önreklámnak tartják, meg mások sarazásának, így nem kapaszkodnak azért, hogy róluk is szülessen könyv. És bizonyosan vannak, akiket csak a nagy jogdíj hajt. Egy tragikus eset után - lásd Zámbó Jimmy - szinte könyvtárnyi irodalom je­lenhet meg. A január máso- dikán elhunyt énekesről fél év alatt hat könyv jelent meg, amelyből az elsőt még Jimmy életében adták ki. Valamennyi kötet felke­rült a betsellerek listájára. Egyébként egy sztárról ma­ximum két kötet jelenik meg. Kivételt jelent a fenti tétel alól Vitray Tamás, aki gazdag televíziós pályafutá­sának legizgalmasabbnak ítélt fejezeteit osztotta meg az olvasókkal, eddig öt könyvben, amelyeket egy­től egyig saját kezűleg írt.- Majd harminc évvel ezelőtt, 1963-ban azért ír­tam meg a Jégországból je­lentkezem című könyve­met, hogy népszerűsítsem Magyarországon a műkor­csolyát - mondta Vitray Tamás. - A könyv sikere arra biztatott, hogy életem bizonyos eseményeit a ké­sőbbiekben is papírra vetet­tem, amelyek egészen kis­gyermekkoromtól a mont­reali olimpiáig ölelik fel az életemet. A Vitray című könyv ta­valy eddigi televíziós és írói pályafutásának összegzése­ként jelent meg, amelyben televíziós tevékenysége áll a középpontban, kiegészítve azt a népszerű tévés több mint húsz televíziós interjú­jával. És már készül a kö­vetkező kötet is, amelynek a címe: A fogam fehérje.- Most visszatekintve ed­digi pályámra, sok mindent, még magamat is másképp látom vagy eddig szándéko­san hallgattam, netán vala­milyen érdekből nem be­széltem róla - árulja el Vitray. - Két fejezettel már megvagyok, amilyen nehe­zen adom ki a kezemből az (fásaimat, most még nem tudom, melyik születésna­pomon jelenik majd meg. Az egykori Hungária együttes énekesnője, Dolly tavaly ünnepelte 20. szín­padon töltött évét. A Dolly Roll két jelenlegi tagja, Ké­kes Zoltán és Richie ötletei alapján előbb Dolly szóló­lemeze, majd a napokban egy CD-vel „dúsított” köny­ve jelent meg - részletet ol­vashatnak belőle a 13. olda­lon -, amelyben az énekes­nő saját szemszögéből ele­venítette fel az elmúlt két évtizedet.- A DollyWoodban le­játszódó sztoriknál csak a magánszférát tartottam tiszteletben, minden más­ról teljes őszinteséggel ír­tam - ecseteli az énekes­nő. - Biztos vagyok abban, hogy egyeseknek rende­sen felmegy majd a vér­nyomása, ha elolvassák a könyvem. Dolly sokáig ellenállt a könyvnek, ám végül szer­zőtársa, Zoltán János bizta­tására belevágtak a „lecsó­ba”. Az első válaszai vi­szont jobbára tőmondatok­ból álltak. Végül Dolly oda­ült a számítógép elé, és két hónapig szinte fel sem kelt előle, így összeállt a kötet alapja.- Egyelőre nem gondo­lok folytatásra, ám ha vala­melyik általam megszólí­tott személy nem az igaz­ságnak megfelelően vála­szol a kötetre, könnyen el­képzelhető, hogy egy sok­kal keményebb hangú má­sodik könyv is meg fog szü­letni - tette hozzá Dolly. A nemrég az MTV-től tá­vozott Rózsa György is úgy érezte, hogy könyv formá­jában tekint vissza a nem mindig szép emlékekre, az eltelt három évtizedre.- Igazából nem folytatá­sa lesz az 1987-ben megje­lent Kapcsoltamnak, hi­szen abban csak a Vitray Tamással készített interjú volt az én művem, míg a mostani kötet rólam és a velem történtekről szólna - jelentette ki a műsor­vezető. - A kötetben tel­jesen nyíltan vallók majd a tévés kapcsolataim­ról, a hazai sztárcsinálás- ról, valamint azokról, akik valamilyen oknál fogva el­lenségeimmé váltak. Manapság az egyik leg­népszerűbb televíziós duót, a Boros-Bochkor két tagját már sokszor megkeresték különböző kiadók, hogy megjelentethessék az életü­ket és eddigi munkásságu­kat feldolgozó könyvet.- Sokan akarnak belő­lünk meggazdagodni, hi­szen méltánytalanabbnál méltánytalanabb szerző­désajánlatokkal kerestek meg eddig minket - állította Boros Lajos. - Amióta azonban komolyabban kezdtünk a témával foglal­kozni, az ajánlatok is ko­molyabbak lettek. Nagyon megválogatnánk, hogy kire bíznánk a kötet megírását, akinek egyébként még a mi linkségünkkel is meg kelle­ne birkóznia. Ha nem len­megváltozott. Ráadásul úgy véli, pont mostanában tör­ténnek velük olyan dolgok, amelyről egy könyvben ér­demes beszélni. Jakupcsek Gabriella úgy véli, sokaknak a mun­kával és nem egy könyv keltette önreklámmal kelle­ne kitűnni. ízléstelennek tartja, hogy egyesek mások besarazására használják fel az ilyen köteteket, ráadásul ő csak olyanról adna ki könyvet, akinek valóban ér­tékes és érdekes élete volt.- Ha valaki rólam akarna könyvet írni, nem utasíta­nám el, ám alaposan végig­beszélném az illetővel, hogy miről írjon - véleke­dett a csinos televíziós nő. Erős Antónia idősze­rűtlennek tartaná, hogy valaki róla könyvet írjon. Mint mondja, senki nem kereste meg ezzel az öt­lettel, de felesleges is len­ne. Ha valakiről kötet je­lenik meg, az Antónia szerint már egy bizonyos életkort és bölcsességet feltételez, és nem önrek­lám céljából íródik, ha­nem azért; hogy útravalót adjon a fiataloknak.- Velem kapcsolatban legfeljebb az eddig rólam megjelent cikkek gyűjtemé­nyét lehetne megjelentetni, mert azok érdekelték az embereket - tette hozzá Antónia. B. Molnár László Erős Antónia: korai még a könyv nekem Bessenyei, az apa A téli könyvvásárra jelenik meg a Hangalibri Könyvkiadó portrésorozatában a Bessenyei című könyv, amit a szí­nészről írt egy szerzői négyes (Szigethy Gábor, Földes Anna, Gervai András és Bóta Gábor). A VR által közölt részletben Bessenyei Zsófia színésznő vall apjáról. Zsófia jelenleg az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. Bessenyei Zsófia: rajongásig szerettem apámat- Az édesapjával kisgye­rekként együtt töltött öt év­ből emlékszik-e valamire?- Egyszer szenteste fel­gyulladt a karácsonyfa, ad­digra már kiénekeltük ma­gunkat, hogy Mennyből az angyal, meg Jézuska... meg ez, meg az, és egyszerre csak égett a fenyő. Apám hálóing­ben ugrott ki az ágyból, erre máig úgy emlékszem, mint­ha egy film lenne előttem, és üvölteni kezdett. Káromko­dott is, de a szavakat nem ér­tettem, csak azt éreztem, hogy az előbb nem erről éne­keltünk. Ez a korai emlékem apáról... Aztán néha lát­tam... Elvitt egyszer a játszó­térre - biztos anyám megkér­te, mert valami dolga volt - és akkor szerencsétlenül ül­tetett le a padra. Kicsi vol­tam, a támla és a pad között kiestem. Betört a fejem. Apám rémülten rohangált, azt sem tudta, hogy melyik végemet kell megfogni...- Arra, amikor ötéves korában szétköltöztek a szülei, emlékszik?- Igen, voltak botrányok. Elsősorban anyám fájdalmá­ra emlékszem. Meg a mi fáj­dalmunkra. Mert azt már, hogy nem jött, meg ritkán láttuk, kezdtük megszokni, mert anyu mindig gyönyörű­en eltussolta ezt a dolgot, hogy apu játszik, meg filme­zik. Arra nem tudott magya­rázatot adni, hogy miért va­gyunk éhesek, és születés­napon miért kockacukrot eszünk kenyérrel.- Ez már azután volt, hogy a szülei szétmentek?- Igen, anyámnak nem volt pénze, hogy etessen bennünket. Bár apu előtte sem adott sok pénzt, a lakás­ra adott és még valamennyit, hogy abból éljünk meg. De hát apu akkor is hajnalban elment, éjszaka jött, ilyenkor mi általában aludtunk. Tehát amikor együtt éltünk, akkor is ritkán találkoztunk vele. De láttuk a ruháit, a tárgyait, azért éreztük, hogy van egy apu. Amikor elment, akkor már pénzt sem adott és azt is tudtuk, hogy már nem jön, nem értettük, mi a gond. És akkor megtudtuk, hogy van egy másik néni. Hogy apu őt szereti, de minket is nagyon szeret...- És nem is jött, eltűnt évekre?- Úgy, ahogy mondja, évekre eltűnt. Lehet, hogy anyámmal néha találkozott.- Édesanyja még ekkor is igyekezett mentegetni, hogy most sokat játszik?- Igen, ő az utolsó percig el akarta tussolni, mi történt, ameddig meg nem értettük a teljes valóságában, hogy apu a hűtlen elhagyás kategóriá­ját képezi. Nehéz azt a gye­rekeknek megmagyarázni, hogy apuka nem szeret ben­neteket, de tulajdonképpen mégis szeret, csak nincs itt. Szeret, de azt a nénit jobban szereti... (...)- Az iskolában azért próbálták takargatni, hogy önök a Bessenyei gye­rekek, vagy ez előttük is nyilvánvaló volt?- Az egész város, az egész ország beszélte, hogy apu Váradi Hédivel él együtt, nem a családjával.- El sem váltak a szülei?- Csak sokkal később. Ti­zenhat-tizenhét éves voltam, amikor elváltak. Akkor apu gyorsan elvette Hédit felesé­gül, majd nem sokra rá tőle is elvált. Váradi Hédivel több mint tíz évig éltek együtt úgy, hogy csak a legvégén, rövid ideig voltak házasok. Aztán Béres Icát nem vette el apu, de Lugosi Zsuzsát igen.- Föl sem merült, hogy az édesanyjuk, aki színész­nő volt, visszamegy a szín­padra?- Dehogynem, sőt hívták is. Apám azonban bement, és széttépte a szerződését.- Ha nem élt az édes­anyjával együtt, akkor honnan tudta, hogy szerző­dést kötnek vele?- Mert a szakma kicsi. Én úgy tudom, hogy amikor Szendrő József megkapta a József Attila Színházat, ak­kor beszélgetett anyámmal, és megkérdezte, hogy visz- szajön-e. Anyu elhencegett vele az apunak, hogy vissza­megy a színházba, és amikor anyám bement valamit in­tézni - aláírt szerződése volt -, akkor a titkárnő közölte, már nincs szerződése. Anya visszakérdezett. Azt a vá­laszt kapta, hogy hát itt volt a Feri és azt mondta, hogy ez nem létezik, ezt kikérem ma­gamnak, és széttépte anyu szerződését. Akkor apu élet és halál ura volt. (...)- Miért kellett volna édesapjától tartani, ő szí­nész volt, nem volt olyan hatalma, mint mondjak Major Tamásnak.- Anyám állandóan kérte, hogy váljanak el, rendezzék a dolgukat, ne legyen ő az el­hagyott feleség a két gyerek­kel. Apám kategorikusan ki­jelentette, nem csinálok ak­tát abból, hogy gazember va­gyok. Akkor ő párttag volt, és a pártban rászóltak, hogy már tessék a családi ügyeit rendezni Bessenyei elvtárs. Ekkor az is szóba került, hogy visszajön hozzánk, de aztán kiderült, hogy még­sem. Anyám ideggyógyinté­zetbe került ideg-összerop­panással. Megjáratta velünk rendesen a hadak útját és aztán nem jött. És akkor anyám egyszer csak azt mondta, hogy ő beadja a válópert, nem tud várni.- Miből éltek?- Apu adott néha két-há- romszázezer forintot, ahogy úri kedve diktálta. Édes­anyám pedig elment a tanár­képző főiskolára biológus asszisztensnek. Annyit tu­dott, hogy a kutyának négy lába van, erre vették fel. A bi­ológiai tanszéken segédke­zett. Ebből tartott el bennün­ket, és abból, amit apu na­gyon ritkán és nagyon keve­set adott. Akkor, amikor az egész város tele volt Besse­nyei Ferenccel, amikor sorra kapta a díjakat, mi ettük a kockacukrot kenyérrel. És erről neki tudnia kellett, mert anyám elmondta, hogy a gyerekeknek nincs cipője.- De azért időnként csak találkoztak.- Igen ritkán. Nem is na­gyon emlékszem rá, lehetsé­ges hogy akkora sokk volt, hogy a szervezetem kitörölte ezeket a találkozásokat. Amikor még állt a régi Nem­zeti Színház, akkor én be-be „ótvarkodtam” hozzá, elő­adás alatt meg beültem őt csodálni. Először megtűrt, azután hazazavart.(...)- A rajongás az édesap­ja iránt megmaradt serdü­lő korában is?- Meg, felnőtt koromban is, máig is.- Soha nem csapott át gyűlöletbe?- Nem. Én higgadt fejjel megértettem a dolgokat. Megértettem, hogy mik moz­gatták aput, de nem adtam neki igazat soha. Kezdtem felfogni, hogy egy ilyen em­ber mennyire sebezhető, ki­használható éppen a hiúsága által. Arra is rájöttem, hogy az állandó más bőrébe bú- jástól mennyire nem karak­ter egy férfi. Számomra egy férfi színész nem karakter. (...)- Egy interjúban az édesapja azt mondta, hogy soha nem tudott másra fi­gyelni, csak magára, soha egyetlen nőhöz nem volt hű. Nem lehet, hogy ezaző habitusából ered?- Én szerintem ilyennek született, és a világot maga köré rendezte. Miközben ál­dozatnak tekintette magát. Nem áldozat, ő teremti a helyzeteket. Régen ugye, ha a férfi szakítani akart egy nő­vel, akkor lehetőséget adott arra, hogy a nő kirúgja őt, hogy ne neki kelljen otthagy­nia. Apu mindig olyan hely­zeteket teremtett, amikből el kellett hagyni, mert ezt em­ber nem bírta elviselni. Ak­kor elkezdett zokogni, hogy már megint ő a szerencsét­len seggberúgott kismalac.- Ön is áldozatnak érzi magát?- Bizonyos fokig igen. Csodálatos dolog azért vala­mennyire az ő agyával gon­dolkodni, az ő életét élni, a génjeit hordozni. (...) Fölfor­gatja az embert fenekestül. Kiveszi belőle azt, amire ne­ki van szüksége, a többit pe­dig eldobja. Például az én gyermeki szeretetem abszo­lút nem érdekli. Az érdekli, hogy ő tud-e engem szeretni. Én rajongásig szerettem, mindig megígérte a telefon­ba, hogy jön, hogy kicsim jö­vök, jövök. Vártam. Reggel­től estig kint lógtam a máso­dik emeleti ablakban. És nem jött, sose jött, amikor megígérte. nénk ilyenek, már régen va- (amelyik | folytatását Jj írhatnánk. J| Boros w egyébként ■ elárulta, fr aogy egy- 1 szer már ki- I választottak jj valakit, ám l| mára már sok minden Jakupcsek Gabriella szerint az ne írasson magáról könyvet, aki csak önreklá­mot akar vagy besározni a másikat

Next

/
Oldalképek
Tartalom