Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)

2001-11-04 / 300. szám

4 ★ RIPORT ★ 2001. november 4.

Miért írnak könyvet a sztárok?

Ma már a sztárok is könyvet írnak vagy íratnak magukról. A VR utánajárt, hogy a sztárok mit várnak a könyvtől. Úgy tűnik, egyesek szeretnék a könyvvel lezárni a pályájukat vagy legalábbis egy fejezetét, mások viszont, mint Jakupcsek, csak önreklámnak tartják, meg mások sarazásának, így nem kapaszkodnak azért, hogy róluk is szülessen könyv. És bizonyosan vannak, akiket csak a nagy jogdíj hajt.

Egy tragikus eset után - lásd Zámbó Jimmy - szinte könyvtárnyi irodalom jelenhet meg. A január máso- dikán elhunyt énekesről fél év alatt hat könyv jelent meg, amelyből az elsőt még Jimmy életében adták ki. Valamennyi kötet felkerült a betsellerek listájára. Egyébként egy sztárról maximum két kötet jelenik meg. Kivételt jelent a fenti tétel alól Vitray Tamás, aki gazdag televíziós pályafutásának legizgalmasabbnak ítélt fejezeteit osztotta meg az olvasókkal, eddig öt könyvben, amelyeket egytől egyig saját kezűleg írt.- Majd harminc évvel

ezelőtt, 1963-ban azért írtam meg a Jégországból jelentkezem című könyvemet, hogy népszerűsítsem Magyarországon a műkorcsolyát - mondta Vitray Tamás. - A könyv sikere arra biztatott, hogy életem bizonyos eseményeit a későbbiekben is papírra vetettem, amelyek egészen kisgyermekkoromtól a montreali olimpiáig ölelik fel az életemet.

A Vitray című könyv tavaly eddigi televíziós és írói pályafutásának összegzéseként jelent meg, amelyben televíziós tevékenysége áll a középpontban, kiegészítve azt a népszerű tévés több

mint húsz televíziós interjújával. És már készül a következő kötet is, amelynek a címe: A fogam fehérje.- Most visszatekintve eddigi pályámra, sok mindent, még magamat is másképp látom vagy eddig szándékosan hallgattam, netán valamilyen érdekből nem beszéltem róla - árulja el Vitray. - Két fejezettel már megvagyok, amilyen nehezen adom ki a kezemből az (fásaimat, most még nem tudom, melyik születésnapomon jelenik majd meg.

Az egykori Hungária együttes énekesnője, Dolly tavaly ünnepelte 20. színpadon töltött évét. A Dolly Roll két jelenlegi tagja, Kékes Zoltán és Richie ötletei alapján előbb Dolly szólólemeze, majd a napokban egy CD-vel „dúsított” könyve jelent meg - részletet olvashatnak belőle a 13. oldalon -, amelyben az énekesnő saját szemszögéből elevenítette fel az elmúlt két évtizedet.- A DollyWoodban lejátszódó sztoriknál csak a magánszférát tartottam tiszteletben, minden másról teljes őszinteséggel írtam - ecseteli az énekesnő. - Biztos vagyok abban, hogy egyeseknek rendesen felmegy majd a vérnyomása, ha elolvassák a könyvem.

Dolly sokáig ellenállt a könyvnek, ám végül szerzőtársa, Zoltán János biztatására belevágtak a „lecsóba”. Az első válaszai viszont jobbára tőmondatokból álltak. Végül Dolly odaült a számítógép elé, és két hónapig szinte fel sem kelt előle, így összeállt a kötet alapja.- Egyelőre nem gondolok folytatásra, ám ha valamelyik általam megszólított személy nem az igazságnak megfelelően válaszol a kötetre, könnyen elképzelhető, hogy egy sokkal keményebb hangú második könyv is meg fog születni - tette hozzá Dolly.

A nemrég az MTV-től távozott Rózsa György is úgy érezte, hogy könyv formájában tekint vissza a nem mindig szép emlékekre, az eltelt három évtizedre.- Igazából nem folytatása lesz az 1987-ben megjelent Kapcsoltamnak, hiszen abban csak a Vitray Tamással készített interjú volt az én művem, míg a mostani kötet rólam és a velem történtekről szólna - jelentette ki a műsorvezető. - A kötetben teljesen nyíltan vallók majd a tévés kapcsolataimról, a hazai sztárcsinálás- ról, valamint azokról, akik valamilyen oknál fogva ellenségeimmé váltak.

Manapság az egyik legnépszerűbb televíziós duót, a Boros-Bochkor két tagját már sokszor megkeresték különböző kiadók, hogy megjelentethessék az életüket és eddigi munkásságukat feldolgozó könyvet.- Sokan akarnak belőlünk meggazdagodni, hiszen méltánytalanabbnál méltánytalanabb szerződésajánlatokkal kerestek meg eddig minket - állította Boros Lajos. - Amióta azonban komolyabban kezdtünk a témával foglalkozni, az ajánlatok is komolyabbak lettek. Nagyon megválogatnánk, hogy kire bíznánk a kötet megírását, akinek egyébként még a mi linkségünkkel is meg kellene birkóznia. Ha nem lenmegváltozott. Ráadásul úgy véli, pont mostanában történnek velük olyan dolgok, amelyről egy könyvben érdemes beszélni.

Jakupcsek Gabriella úgy véli, sokaknak a munkával és nem egy könyv keltette önreklámmal kellene kitűnni. ízléstelennek tartja, hogy egyesek mások besarazására használják fel az ilyen köteteket, ráadásul ő csak olyanról adna ki könyvet, akinek valóban értékes és érdekes élete volt.- Ha valaki rólam akarna könyvet írni, nem utasítanám el, ám alaposan végigbeszélném az illetővel, hogy miről írjon - vélekedett a csinos televíziós nő.

Erős Antónia időszerűtlennek tartaná, hogy valaki róla könyvet írjon. Mint mondja, senki nem kereste meg ezzel az ötlettel, de felesleges is lenne. Ha valakiről kötet jelenik meg, az Antónia szerint már egy bizonyos életkort és bölcsességet feltételez, és nem önreklám céljából íródik, hanem azért; hogy útravalót adjon a fiataloknak.- Velem kapcsolatban legfeljebb az eddig rólam megjelent cikkek gyűjteményét lehetne megjelentetni, mert azok érdekelték az embereket - tette hozzá Antónia.

B. Molnár László

Erős Antónia: korai még a könyv nekem

Bessenyei, az apa

A téli könyvvásárra jelenik meg a Hangalibri Könyvkiadó portrésorozatában a Bessenyei című könyv, amit a színészről írt egy szerzői négyes (Szigethy Gábor, Földes Anna, Gervai András és Bóta Gábor). A VR által közölt részletben Bessenyei Zsófia színésznő vall apjáról. Zsófia jelenleg az egri Gárdonyi Géza Színház tagja.

Bessenyei Zsófia: rajongásig szerettem apámat- Az édesapjával kisgyerekként együtt töltött öt évből emlékszik-e valamire?- Egyszer szenteste felgyulladt a karácsonyfa, addigra már kiénekeltük magunkat, hogy Mennyből az angyal, meg Jézuska... meg ez, meg az, és egyszerre csak égett a fenyő. Apám hálóingben ugrott ki az ágyból, erre máig úgy emlékszem, mintha egy film lenne előttem, és üvölteni kezdett. Káromkodott is, de a szavakat nem értettem, csak azt éreztem, hogy az előbb nem erről énekeltünk. Ez a korai emlékem apáról... Aztán néha láttam... Elvitt egyszer a játszótérre - biztos anyám megkérte, mert valami dolga volt - és akkor szerencsétlenül ültetett le a padra. Kicsi voltam, a támla és a pad között kiestem. Betört a fejem. Apám rémülten rohangált, azt sem tudta, hogy melyik végemet kell megfogni...- Arra, amikor ötéves korában szétköltöztek a szülei, emlékszik?- Igen, voltak botrányok. Elsősorban anyám fájdalmára emlékszem. Meg a mi fájdalmunkra. Mert azt már, hogy nem jött, meg ritkán láttuk, kezdtük megszokni, mert anyu mindig gyönyörűen eltussolta ezt a dolgot, hogy apu játszik, meg filmezik. Arra nem tudott magyarázatot adni, hogy miért vagyunk éhesek, és születésnapon miért kockacukrot eszünk kenyérrel.- Ez már azután volt, hogy a szülei szétmentek?- Igen, anyámnak nem volt pénze, hogy etessen bennünket. Bár apu előtte sem adott sok pénzt, a lakásra adott és még valamennyit, hogy abból éljünk meg. De hát apu akkor is hajnalban elment, éjszaka jött, ilyenkor mi általában aludtunk. Tehát amikor együtt éltünk, akkor is ritkán találkoztunk vele. De láttuk a ruháit, a tárgyait, azért éreztük, hogy van egy apu. Amikor elment, akkor már pénzt sem adott és azt is tudtuk, hogy már nem jön, nem értettük, mi a gond. És akkor megtudtuk, hogy van egy másik néni. Hogy apu őt szereti, de minket is nagyon szeret...- És nem is jött, eltűnt évekre?- Úgy, ahogy mondja, évekre eltűnt. Lehet, hogy anyámmal néha találkozott.- Édesanyja még ekkor is igyekezett mentegetni, hogy most sokat játszik?- Igen, ő az utolsó percig el akarta tussolni, mi történt, ameddig meg nem értettük a teljes valóságában, hogy apu a hűtlen elhagyás kategóriáját képezi. Nehéz azt a gyerekeknek megmagyarázni,

hogy apuka nem szeret benneteket, de tulajdonképpen mégis szeret, csak nincs itt. Szeret, de azt a nénit jobban szereti... (...)- Az iskolában azért próbálták takargatni, hogy önök a Bessenyei gyerekek, vagy ez előttük is nyilvánvaló volt?- Az egész város, az egész ország beszélte, hogy apu Váradi Hédivel él együtt, nem a családjával.- El sem váltak a szülei?- Csak sokkal később. Tizenhat-tizenhét éves voltam, amikor elváltak. Akkor apu gyorsan elvette Hédit feleségül, majd nem sokra rá tőle is elvált. Váradi Hédivel több mint tíz évig éltek együtt úgy, hogy csak a legvégén, rövid ideig voltak házasok. Aztán Béres Icát nem vette el apu, de Lugosi Zsuzsát igen.- Föl sem merült, hogy az édesanyjuk, aki színésznő volt, visszamegy a színpadra?- Dehogynem, sőt hívták is. Apám azonban bement, és széttépte a szerződését.- Ha nem élt az édesanyjával együtt, akkor honnan tudta, hogy szerződést kötnek vele?- Mert a szakma kicsi. Én úgy tudom, hogy amikor Szendrő József megkapta a József Attila Színházat, akkor beszélgetett anyámmal, és megkérdezte, hogy visz- szajön-e. Anyu elhencegett vele az apunak, hogy visszamegy a színházba, és amikor anyám bement valamit intézni - aláírt szerződése volt -, akkor a titkárnő közölte,

már nincs szerződése. Anya visszakérdezett. Azt a választ kapta, hogy hát itt volt a Feri és azt mondta, hogy ez nem létezik, ezt kikérem magamnak, és széttépte anyu szerződését. Akkor apu élet és halál ura volt. (...)- Miért kellett volna édesapjától tartani, ő színész volt, nem volt olyan hatalma, mint mondjak Major Tamásnak.- Anyám állandóan kérte, hogy váljanak el, rendezzék a dolgukat, ne legyen ő az elhagyott feleség a két gyerekkel. Apám kategorikusan kijelentette, nem csinálok aktát abból, hogy gazember vagyok. Akkor ő párttag volt, és a pártban rászóltak, hogy már tessék a családi ügyeit rendezni Bessenyei elvtárs. Ekkor az is szóba került, hogy visszajön hozzánk, de aztán kiderült, hogy mégsem. Anyám ideggyógyintézetbe került ideg-összeroppanással. Megjáratta velünk rendesen a hadak útját és aztán nem jött. És akkor anyám egyszer csak azt mondta, hogy ő beadja a válópert, nem tud várni.- Miből éltek?- Apu adott néha két-há- romszázezer forintot, ahogy úri kedve diktálta. Édesanyám pedig elment a tanárképző főiskolára biológus asszisztensnek. Annyit tudott, hogy a kutyának négy lába van, erre vették fel. A biológiai tanszéken segédkezett. Ebből tartott el bennünket, és abból, amit apu nagyon ritkán és nagyon keveset adott. Akkor, amikor az

egész város tele volt Bessenyei Ferenccel, amikor sorra kapta a díjakat, mi ettük a kockacukrot kenyérrel. És erről neki tudnia kellett, mert anyám elmondta, hogy a gyerekeknek nincs cipője.- De azért időnként csak találkoztak.- Igen ritkán. Nem is nagyon emlékszem rá, lehetséges hogy akkora sokk volt, hogy a szervezetem kitörölte ezeket a találkozásokat. Amikor még állt a régi Nemzeti Színház, akkor én be-be „ótvarkodtam” hozzá, előadás alatt meg beültem őt csodálni. Először megtűrt, azután hazazavart.(...)- A rajongás az édesapja iránt megmaradt serdülő korában is?- Meg, felnőtt koromban is, máig is.- Soha nem csapott át gyűlöletbe?- Nem. Én higgadt fejjel megértettem a dolgokat.

Megértettem, hogy mik mozgatták aput, de nem adtam neki igazat soha. Kezdtem felfogni, hogy egy ilyen ember mennyire sebezhető, kihasználható éppen a hiúsága által. Arra is rájöttem, hogy az állandó más bőrébe bú- jástól mennyire nem karakter egy férfi. Számomra egy férfi színész nem karakter. (...)- Egy interjúban az édesapja azt mondta, hogy soha nem tudott másra figyelni, csak magára, soha egyetlen nőhöz nem volt hű. Nem lehet, hogy ezaző habitusából ered?- Én szerintem ilyennek született, és a világot maga köré rendezte. Miközben áldozatnak tekintette magát. Nem áldozat, ő teremti a helyzeteket. Régen ugye, ha a férfi szakítani akart egy nővel, akkor lehetőséget adott arra, hogy a nő kirúgja őt, hogy ne neki kelljen otthagynia. Apu mindig olyan helyzeteket teremtett, amikből el kellett hagyni, mert ezt ember nem bírta elviselni. Akkor elkezdett zokogni, hogy már megint ő a szerencsétlen seggberúgott kismalac.- Ön is áldozatnak érzi magát?- Bizonyos fokig igen. Csodálatos dolog azért valamennyire az ő agyával gondolkodni, az ő életét élni, a génjeit hordozni. (...) Fölforgatja az embert fenekestül. Kiveszi belőle azt, amire neki van szüksége, a többit pedig eldobja. Például az én gyermeki szeretetem abszolút nem érdekli. Az érdekli, hogy ő tud-e engem szeretni. Én rajongásig szerettem, mindig megígérte a telefonba, hogy jön, hogy kicsim jövök, jövök. Vártam. Reggeltől estig kint lógtam a második emeleti ablakban. És nem jött, sose jött, amikor megígérte.

nénk ilyenek, már régen va- (amelyik | folytatását Jj írhatnánk. J| Boros w egyébként ■ elárulta, fr aogy egy- 1 szer már ki- I választottak jj valakit, ám l| mára már sok minden

Jakupcsek Gabriella szerint az ne írasson magáról könyvet, aki csak önreklámot akar vagy besározni a másikat