Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)
2001-11-22 / 318. szám
ü 2001. November 22., csütörtök RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Popzene Bandi a hegyről - Lovasi András szólólemeze Tizenkét dal. Nyolc napja hallgatom a lemezt. Nem egyfolytában, többfolytában. A verda hangos, a volume kegyetlenül feltekerve. Lassanként a részemmé vált. Ott tartok, hogy egy bugyuta internetes körlevélben arra a kérdésre, hogy most épp mi a kedvenc számom, azt a választ adtam, hogy a Lovasitól az Apa övének a csatja. És egyébként tényleg. Ez nem lesz egy túl objektív írás. •Először is választ kellene adni arra a kérdésre, hogy miért nem egy újabb Kispál-lemez született ezekből a dalokból, miért kellett Lovasinak szólózni egyet ebbe a 2001-es évbe bele. A Bandi a hegyről dalai el-elcsúsznának Kispál-albumokon is, ahogy három-négy szám fel is került a zenekari repertoárba, és ahogy a lemezen azért ott vannak néhány dalban a Kispál és a Borz tagjai is - a többi otthon, Orfűn készült, komputer segítségével. Többségében popos dalokkal állunk szemben, amely dalokból amúgy minden Kispál-lemezen megtalálható volt egy-kettő, együtt azonban olyan sajátos hangot képviselnek, ami már önmagában indokolttá teszi a szólólemez elkészítését. A zene azonban majdnemhogy nem érdekes. Ahogy a Velőrózsák egy zeneileg vállaltan összelopkodott album, úgy a Bandi a hegyről egy furcsa kísérlet műfajok újraértelmezésére. A spanyolos hangzású, Szélkiáltó-beütésű szám (Vedd fel a szép ruhád), a magyar nóta (Apa övének a csatja), a rap (Jó voltam eddig) vagy a Bródy-utánérzés (Itt van az életem) egyaránt zenei tréfák. Majdnem leírtam, hogy még Bikinit is hallok a lemezen, de ezt inkább mégse, mert lehet, hogy ez spéciéi nem direkt van (a Napos barackosra gondolnék, de tényleg hagyjuk). A zene olyan eszköz a lemezen, ami végig át- és átértelmezi a szöveget, erősíti, vagy épp ellenkezőleg: zárójelbe teszi. Ezt nem feltétlenül szoktuk meg a Kispál és a Borztól, azért mondom, hogy nem feltétlenül, mert egy-két példa azért korábban is volt ilyesmire, gondoljunk csak az Egy az egybére vágy a Mulatóra. Nincs érv az ellen, hogy Lovasi szólólemezt csináljon, Jancsó Miklós szerint ugye ő volna az új Cseh Tamás, ami elég nagy marhaság, körülbelül úgy hangzik, minthogy Maradonna az új Pelé, abban azonban feltétlenül van igazság, hogy Lovasi András van olyan karakteres előadó, hogy egyszemélyben elvigyen egy lemezt. (Tegyük hozzá zárójelben: hány olyan lemez is jelenik meg ma kis hazánkban, amelynek előadói nemhogy egy egész lemezt, de még egy fél akkordot sem tudnak egyedül elvinni, és mégis, mint a cukrot.) De kanyarodjunk vissza Bandihoz és a hegyhez (a címnek van magyarázata is, de ezt most mellőzném, majd más, nálam okosabb újságírók keményen megkérdezik a szerzőt, hogy mi is az). Már első hallgatásra is feltűnhet a Kispál és a Borz nevű együttes munkásságát többé-kevésbé ismerő hallgatónak, hogy a lemezen alig-alig található a korábbi dalokra olyannyira jellemző áthajlás. Ami csak részben írható annak számlájára, hogy Lovasi szövegei a zenekar olvasztótégelyében nem mindig találkoznak pontosan a hozzárendelt zenével. A szerzővel folytatott, elmélyültnek nehezen mondható beszélgetés során ugyanis megtudtam, ő maga egy kicsit már unja is ezt a lassan védjeggyé váló stílust, aminek annyi előnye biztos van, hogy a szövegek megértéséhez (nem értelmezéséhez, hanem fölismeréséhez) ezúttal nem szükséges a szöveg írott változata. És ha már a szöveg. Az album e szempontból minden korábbinál egységesebb, nagyon úgy tűnik, hogy ez a tizenkét dal egytől egyig Lovasi Andrásról, illetőleg az ő érzéseiről szól. A Kispál-lemezekre ez korántsem igaz. Ezeken Lovasi nagyon gyakran azt fogalmazza meg, amit a világban látni bír, és azt, ahogy szerinte az általa látott dolgok átszűrődnek az egyénen - hogy valami nagy hülyeséget írjak. Itt viszont. A Búcsúzó Napban mintha elhangzott párbeszédet hallanánk, a Mire és a Jó voltam eddig mintha önarckép lenne, a Mennyország - Itt van az életem párosa mintha saját halálfélelmeiről szólna, és még sorolhatnánk. Van egy olyan dal ezen a lemezen, aminél személyesebbet aligha lehet elképzelni. Ha Lovasi csak ezt az egyet írta volna meg, alighanem akkor sem vakarhatná le magáról a költő jelzőt. Az Apa övének a csatja - aminél most én megállnák egy pillanatra - olyan gyönyörű allegória, aminél szebbet aligha lehet írni. Ha én a CNN nevű amerikai hírtelevízió lennék, és hat szóban kellene a brékingnyúz felirat alatt összefoglalnom a dolgot, ezt írnám ki a képernyőkre, hogy lássák az emberek jól: „Övhasonlat: Lovasi szeretne jó apa lenni”. Még szerencse, hogy nem én vagyok a CNN nevű amerikai hírtelevízió. Mire idáig elértem, arra is rájöttem, Lovasi szövegeiről nem lehet egy okosnak tűnő lemezkritikába idézgetve írni, sőt, nemcsakhogy nem lehet, de nem is szabad. Előbb-utóbb úgyis jön majd valaki, aki kritikai kiadással együtt elemzi őket, és ez, ha másra nem is, arra bizonyosan jó lesz, hogy Lovasi András irodalmi művészete végre megtegye az első lépést az intézményesülés rögös és kellőképp értelmetlen útján. Azt azonban nem tudom megállni, hogy ne jegyez- zeiji meg, ezen az albumon is van egy olyan mondat, amire egy csettintés mellett annyit mond csak az ember: ez se nekem jutott eszembe. Az ominózus mondat az Aki szeretne visszajönni című, a harmincasok generációjáról szóló, (mondjuk ki itt most) slágergyanús dalban található, és imigyen szól: Jaj nemzedékem, olyan jó, hogy boldogulni látlak, sikerüljön minden, mint a Pataki Attilának”. Hát, igyekszünk, igyekszünk. ____ LENDVAI DÁVID PO LAROID PANORÁMÁK. Óriásplakátok, könyvek, képeslapok fotózása mellett a művészi kísérletezésre is jut ideje a talán legtermékenyebb pécsi fotográfusnak, Kalmár Lajosnak. Ennek bizonyítéka látható a polaroid képekből válogatott új tárlaton is, a pécsi Művészetek Házában. fotó: tóth l. Az orvos-igazgató emlékére A műtét sikerült, s a beteg hálája jeleként felajánlotta, hogy szobrot készít a kórháznak egy általuk megnevezett személyről. így kezdődött az a történet, amely december 1-jén a végkifejletéhez érkezik: felavatják dr. Erreth Lajos egykori pécsi sebészorvos mellszobrát. Az alkotással Tőzsér Erzsébet za- lakarosi szobrászművész ajándékozta meg az intézményt.- Szakmailag egy kicsit elveszett az idő homályában dr. Erreth Lajos neve, akinek emlékét Pécsett utca őrzi - mondja dr. Kollár Lajos professzor, a megyei kórház és a PTE ÁOK tanszékvezető igazgatója. - Tudomásunk szerint ő volt a kórház első orvos-igazgatója, aki a hazai sebészet nagy egyéniségei közé tartozott. A dokumentumok tanúsága szerint Erreth főorvos 1878-ban vette át a kórház igazgatását, és nemcsak nemes ambícióval munkálkodott azon, hogy a kórházat európai színvonalra emelje, de ritka bőkezűséggel is tevékenykedett. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy 1885-ben a kórház épületét a kor színvonalának megfelelően renoválták. Erreth főorvost arról is ismerték a városban, hogy mint magánember is nagyvonalúan segítette a kórház fejlődését, az Erreth tímár család leszármazottjaként tehetős polgára volt a városnak. A mellszobor készítésével a több évtizedes tevékenységének kíván méltó emléket állítani a megyei kórház sebészete. _______Magyarul - magyarán________ Tá rsadalom és nyelv Fordítva is írhatnám a címül választott két tartalmas szót, mert kezdettől fogva elválaszthatatlanok egymástól. A társadalom mindenkor fontosnak tartotta, hogy a közlőkapcsolatok megteremtéséhez és fenntartásához megfelelő eszköz álljon a rendelkezésére. Már a kezdet kezdetén rájött arra, hogy szegényes, ún. korlátolt kód esetén csak konyhanyelven tud megnyilatkozni, és kénytelen igénybe venni a közlőkapcsolat Idsérőrendszereit, mint amilyen a gesztus, az arcmozgás, illetve sötétben az artikulátlan (tagolatlan) hangadás. Az elmondottakból következett, hogy a nyelv nagyobb igényű használatára rendszeresen tanítani kell a társadalom leendő tagjait, a gyermekeket, mégpedig az iskolában, nem bízva véletlenre. Ebből alakult ki az iskolai tantárgyak alapján, a magyar nyelv és irodalom. A hagyomány (családi környezet) és az analóga (alapformák utánzása) által így válhat az ösztönös beszédértés, beszédalkotás (mint mindenfajta nyelvi műveltség alapföltételei) tudatossá. Az anyanyelv oktatásában, de különösen az idegen nyelvi képzésben főként a reklámozott nyelviskolák a beszélt, a társalgási nyelvet hangsúlyozzák a többször kiátkozott grammatika, nyelvtan mellőzésével. Szerencsére az állami vagy államilag engedélyezett nyelvvizsga-bizottságok a nyelvtanon is „lovagolnak”. Ha akár vizsgán, akár a mindennapi élet gyakorlatában hibáznak, mentségül a nyelvérzékük hiányát szokták emlegetni. Akinek közelebbi kapcsolata van a nyelvhasználattal, az ritkábban vagy sűrűbben bevallja, hogy a nyelvérzéke nem jól működött. Különösen érvényes ez a helyesírásra, amely vesztünk fejére - főként a szóelemzés elve alapján - elyálaszthatatlan a grammatikától, a nyelvi rendszer (kód) tudományától. Minden valamirevaló nemzet megalkotja a maga nyelvi eszményét, mégpedig az általa vallott értékrend alapján. Roppant tanulságos ennek a követendő normának, zsinórmértéknek a változása. Az irodalomban stílusváltásról szoktak beszélni. A realizmust követte a naturalizmus. Ezt meg a trivializmus, idegen szó híján az útszéliség. Remélhetőleg ennek a stiláris mélyrepülésnek vége. Napi tapasztalat, hogy a munkáltatók tudatosan vizsgálják a meghirdetett állásra pályázók kommunikációs teljesítményét. Ebbe beletartozik a kézzel írt önéletrajz, a személyes megjelenés, az elbeszélgetés. Ha pedig valamely idegen nyelv használata az alkalmazás feltétele, akkor a nyelvvizsgabizonyítvány önmagában csak annyit ér, mint vászontarisznyán a lakat. Rónai Béla Einstein egyetemén egy pécsi fiatalember A Princeton University kilencvenmillió forintnyi összeget áldoz a tanítására Katona Gábor pécsi fiatalember tavaly diplomázott a Pécsi Tudományegyetemen. Idén könyve jelent meg az Osiris Kiadó jóvoltából, és ősztől a világ egyik legelitebb egyetemének, a Princeton Universitynek a hallgatója. Öt-hatéves képzését az egyetem finanszírozza, magyar pénzre átszámítva mintegy kilencvenmillió forint ráfordítással. Csoporttársai a Columbiáról, Oxfordból, Cambridge-ből és a Harvardról érkeztek. Katona Gábor 1995 szeptemberétől demonstrátor volt a Janus Pannonius Tudományegyetem Filozófia Tanszékén, ahol órákat tartott Richard Rortyról, a pszichoanalízisről, és Bókay Antallal közösen Martin Heideggerről. 1997 júniusától egy éven át csereprogram keretében tanult a Central Washington Universityn, Ellensburgben. Eredetileg fél évre ment ki, de az amerikai egyetemen sikerült a támogatást egy évvel meghosszabbítania. Ebben az is szerepet játszott, hogy alig néhány hónap elteltével dr. Webster Hood filozófiaprofesszor felkérte arra, hogy egy ideig naponta helyettesítse órái megtartásában a XIX. századi német filozófia tárgyában. Aztán 1998-ban hazajött Pécsre, befejezni a tanulmányait. 1999 júliusában diplomázott filozófiából, egy évre rá pedig esztétikából. Közben a PTE-n órákat tartott Descartesról, illetve az amerikai pragmatikus filozófiáról. 2000 nyarán sikerült elnyernie egy ösztöndíjat Cambridge-be, s közben az Osiris Kiadó elfogadta megjelentetésre könyve kéziratát, amely „Az önismeret paradigmái” címmel látott napvilágot 2001 elején. A könyv az önismeret technikáit tekinti át olyan szerzőknél, mint pl. Szent Ágoston, Szent Tamás, Descartes, Freud és Dániel Dennett, voltaképpen a tudat kulturális evolúciójából tartalmaz fejezeteket. 2000 végén küldött ki jelentkezési lapokat az Egyesült Államok mintegy tíz egyetemének doktori programjára, s idén márciustól sorba kapta az értesítéseket a felvételekről. Majdnem mindegyik megcélzott egyetem felvette. A legjobb ajánlat mind a presztízs, mind pedig az anyagiak szempontjából Princetonból jött. A Princeton University ugyanis felajánlotta, hogy öt, illetve szükség esetén hat éven át fizeti a teljes tandíját, az egészségügyi biztosítást és az egyéb költségeket (több mint 30000 dollár évente), plusz évi 19 ezer dollár alapösztöndíjat - amit további támogatásokkal ígérték kiegészíteni. A Princeton Universityn tudományelméletből- tudománytörténetből írja a doktoriját. Egyszerre dolgozik a történelem, illetve a filozófia tanszéken.- A Princeton University mind történelemből, mind pedig filozófiából évek óta a legjobb az Egyesült Államokban - mondja Gábor. - Itt kint csaknem háromezer egyetem létezik, amelyeket csoportosítanak, egy csoportban van vagy száz, és az még jó egyetemnek számít, amelyik a 3. vagy a 4. csoportba tartozik. A legelitebb „társaság” az úgynevezett Ivy League Schools, amelybe hét egyetem tartozik, olyanok, mint például a Yale, a Princeton, a Harvard, a Columbia vagy Pennsylvania. A minél jobb egyetemre azért fontos bejutni, mert a doktori elvégzése után a leendő állás minősége és a jövedelem is legfőképpen az egyetem presztízsétől és a professzorok, témavezetők hírnevétől függ. Az amerikaiak szívesen veszik külföldiek jelentkezését, mert szeretnek abban a színben tetszelegni, hogy hozzájuk jön a világ elitje tanulni. A bejutás azonban rendkívül nehéz, hiszen angol anyanyelvű diákokat kell legyőzni olyan vizsgákon, amelyek például a szövegértés gyorsaságát, a szókincset teszik próbára. S nem is csupán az átlag „utcai” amerikain kell túltenni, hanem azon, aki egyetemi diplomával rendelkezik, és van annyira kvalifikált, hogy doktori programba akar beiratkozni. Nekem szerencsém volt, a verbális részben 89%-ot értem el, ami azt jelenti, hogy átlagban 100 vizsgázó közül csak 11 volt jobb nálam. Az általam megpályázott tanszékek (filozófia, illetve történelem tanszék) maximum 10 embert vesznek fel évente. Gábor az ébren töltött órái 99%-át szemináriumokon és könyvek előtt éli. A témák, amelyekben kutat: XVI-XVII. századi ismeretelmélet és természetfilozófia, valamint pszichológiatörténet. Az egyik napokban elkészült dolgozatát, amelyet pszichológiatörténet szemináriumra adott be, annyira megkedvelte Daniel Robinson professzor, hogy leközli a Journal of Theoretical Psychology című szakfolyóiratban. Azt mondja egy Gábort jól ismerő egykori diáktárs, hogy semmiféle meglepetést nem okozna neki, ha Gábort ott tartanák tanárnak a Princeton Universityn. Képességei alapján ott volna a helye. CSERI LÁSZLÓ Kicsi, de erős Princetont 1746-ban alapították. Jelenleg mintegy 6500 diákja van. Évente több mint félmillió turista látogatja, amely mintegy 1,5 milliárd dolláros bevételt jelent Princetonnak és környékének. A tavalyi akadémiai évben az egyetem teljes kiadása 672 millió dollár volt. Ezek a számok elgondolkodtatóak ahhoz képest, hogy ez kis egyetemnek számít, hiszen a Yale-en több mint kétszer ennyi diák tanul, a Harvardon pedig több mint 18 000, plusz a kihelyezett tagozatain további 13 000. A Princeton hírességei között olyan tanárok voltak, mint például Albert Einstein vagy Thomas Kuhn. A Princetonon a diákok többsége a Columbiáról, Oxfordból, Cambridge-ből és a Harvardról jött, Közép-Európából Gáboron kívül senki. Mindez, állítja Gábor, dr. Bókay Antal és dr. Somos Róbert, a PTE oktatói nélkül nem sikerült volna.
