Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)
2001-11-16 / 312. szám
2001. November 16., péntek KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Ne vesszenek el hosszú évek az iskolapadban Pécs Önkormányzatának közoktatási bizottsága tavasszal pályázatot írt ki olyan alternatív pedagógiai program megírására, amely az ép értelmű, de tanulmányi nehézségekkel küzdő általános iskolás gyerekek képességeinek, teljesítményének fejlesztésére alkalmas. A tanulmányi eredmények önmagukban nem adnak biztos támpontot arra, hogy kik és hányán szorulnak rá az általánostól eltérő pedagógia követelményrendszerre, módszerekre, eszközökre. A pedagógusok jelzéseiből az sejthető, hogy Pécsett akár egy iskolányi gyerek lehet ilyen. Sokuk esetében a szegénység miatt beszűkült lehetőségű környezet a gondok gyökere. Az ilyen kisdiákok jelentős hányada már alsósként elveszti a fonalat az oktatásban, és úgy tölt el éveket az iskolapadban, hogy ismertnek feltételezett fogalmak bizonytalan tudása miatt a kérdések zömét nem is érti. A pályázatra hat programtervezet érkezett. A bizottság hármat díjazott. Kiemelkedően jónak minősítette a Bártfa Utcai Általános Iskola és a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Speciális Szakiskola pályázatát. Igazából nem felelt meg a kiírásnak, de nagyon sok hasznos gondolatot adott az Éltes Mátyás Iskolaközpont pályázata - tudtuk meg Póla Józseftől, művelődési, oktatási és sportfőosztály vezetőjétől.- A díjazással azonban nem állt meg az ügy. A Bártfa utcai iskola és a Csokonai pályázatában szereplő jó gondolatokat megpróbáljuk ötvözni, és mindenképpen szeretnénk egy ilyen programot megvalósítani. Nem feltétlenül egy külön iskolában, mert ez nemcsak drága, de nevelési szempontból is kétséges hasznú lenne egy intézménybe összegyűjteni a problémás diákokat. Az Éltes Mátyás Iskolaközpontban városi szintű bázis jött létre, hogy azon pedagógusok felkészítését segítse, akik munkájuk során nehezen kezelhető, valamilyen okból külön figyelmet és gondoskodást igénylő problémás gyerekekkel találkoznak. ____________________________________________________________ D.l. Szi getek földrajzos optikával Azzal a céllal kezdtem el hat év óta utazgatni szerte Európában, hogy az utak fotóanyagából egyszer egy albumot készítek - idézi a most megjelent Földközi-tenger szigetvilága című könyv születésének előzményeit Mán- fai György fotóművész. A kötet képeihez a Pécsi Tudományegyetem földrajz tanszékének oktatói írtak szakmai ismertetőt, akik maguk is végigjárták a csodás tájakat.- A kezdeti elképzelést gyorsan szűkíteni kellett, mert időközben az egyik könyvkiadó Kontinensről kontinensre címmel sorozatot indított, s idekerült 89 képem. így 1997 óta a Mediter- rániumra, a Földközi-tenger szigeteire korlátoztam a kirándulásokat, s azok közül is kihagytam a görög szigetvilág nagy részét, mert az a terület történelmi szempontból megér egy külön fejezetet - mondja Mánfai György. A most kiadott könyv 250 fotót tartalmaz, elsősorban földrajzi oldalról, az építészet és kultúra vetületéből bemutatva olyan területeket, mint például a Lipari-szigetek, Szardínia, Korzika, Kréta, Málta. Ugyanakkor 70 százalékban már ösz- szeállt egy újabb kötet anyaga, melyben a térségek történelmi háttere is feltárul a képek segítségével, és kibővül a mediterrá- nium török és görög tájakkal. Az egyetem földrajz tanszékének oktatóival járta végig Mánfai György a szigeteket, így egy tucatnyi szakember írta meg a képek összekötő szövegét, egységbe foglalva a látottakat. A könyv szerkesztője, dr. Trócsányi András, a PTE adjunktusa úgy fogalmaz, nem száraz tankönyvet, hanem útleírásokkal, szakmai érdekességekkel alátámasztott fotóalbumot kap az olvasó. A természetföldrajzi, földtörténeti leírás mellett választ adnak arra is, hogy milyen unikumokkal rendelkeznek az egyes szigetek. Egyetemisták hatékonyan forgathatják a tanulmányaikhoz, de aki nyaralni indul, az is talál benne hasznos információkat. A fotóművésznek egy másik munkája is kiadás előtt áll, akadémiai összeállításban 209 képéből válogatnak egy Magyar- ország természetföldrajzát bemutató anyaghoz. Ugyanakkor az egyetem földrajzos tanárai is hozzákezdtek egy újabb kötethez. Európa peremterületeiről, Skandináviáról, Izlandról, a kelta vidékről készül egy, a mostanihoz hasonló mű. M. B. E. Bukarestben a Szappanopera A Pécsi Harmadik Színház nagysikerű darabját, Spiró György Szappanopera című tragikomédiáját november 18-án, vasárnap mutatják be a román fővárosban. Az apropó: a bukaresti Odeon Színház a helyszíne a november 24-ig tartó Magyar Színházi Napoknak, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Külügyminisztérium és a Bukaresti Magyar Kultúra Háza szervezett. A darab szereplői többségükben a Pécsi Nemzeti Színház művészei. Az utazók: Lipics Zsolt, Koszta Gabriella, Khrum Ádám, Bódis Irén, Steiner Zsolt és Nagy Enikő (Budapesti Kamaraszínház). Utóbbit a hét végén elfoglalt Tamás Éva helyére, a Lány szerepére hívta meg Vincze János Jászay- díjas rendező. __________k. f. Pé csi építészek Lyonban Lyonban, Pécs franciaországi testvérvárosában három pécsi építész, Dévényi Sándor, Ekler Dezső és Kőszeghy Attila munkásságát bemutató, konferenciával egybekötött kiállítás nyílt a napokban a franciaországi magyar kulturális év keretében. A tartományi építészeti hivatalban rendezett tárlat december köze- péig tart nyitva. ___________(brj ne ütvlh ev alku i um un ka KtHtsz i Mb i szt 11. a neves pécsi Kepzomuvesz-tanar, Lantos Ferenc műveit ismerők számára is tartogat meglepetést a Pécsi Galéria pincegalériájában az Előérzetek 1955-1995 című kiállítás. fotó: tóth l. A bennünk élő gonosz - jó... Pécsi író darabjának próbái kezdődtek a Morvát Színházban Sárosi István író és orvos (osztályvezető egyetemi docens) legutóbbi, 1993-ban Pécsett bemutatott darabja a Rákfene volt, amelyet a Nemzeti Színházban játszottak nagy sikerrel. Most egy újabb Sárosi-darab olvasópróbái kezdődtek a Pécsi Horvát Színházban, miközben négy új színművének egy kötetben való könyvnapi megjelenésére is vár. ,A Gonosz bennünk él - s ez olyan jó...” címmel írt Sárosi István egy új, fergeteges tempójú egyfelvo- násost, szexuál-pszichopatológiai tragikomédiát öt képben és két szereplőre szabva. Mindegyik kép egy életkor, élethelyzet, két ember (egy pár) követése váltott szerepekben. Amint azt a pécsi író elmondta, a darab tulajdonképpen egy zseniális tehetségű férfi életét követi végig a kisgyermekkortól az aggastyánkorig. Tehetsége, felfokozott életüteme a művészet és tudomány minden területén megmutatkozik, sikeres, nemzetközileg is kiemelkedő egyéniséggé válik, a világ csodálja, ünnepli, elismeri - csak pont a felfokozott élettel velejáró felfokozott szexualitását nem tudja elfogadni. S ha ez a szexualitás ráadásul még aberrált is, mi több, az őt újra és újra kezelni próbáló pszichiáternőknél sincs minden rendben, hovatovább az esetek jó részében ő válik a pszichiáterek pszichiáterévé... A címben is szereplő Gonosz a mindenütt ott lévő, mindenütt jelen lévő, mindenkiben élő és munkálkodó, az emberiséget fenntartó s a jövőt hordozó, biztosító csoda, a teremtés egyik legszebb (legpajkosabb, legizgalmasabb), de egyik legveszélyesebb ajándéka: a szexualitás. Ha lehet, miért, ha nem lehet, miért nem lehet felvállalni? Miért kell keretek közé szorítani, s ugyanakkor miért nem szabad szabadon engedni mint egy palack szellemét? Hol a határ? Meddig tágítható a szabadsága - büntetlenül? S miért van az, hogy minden érzésnek, szellemi működésnek határtalanok a lehetőségei, neki szigorúak és korlátozottak, s jaj annak, aki van olyan bátor, vagy egész egyszerűen olyan nyílt és őszinte, hogy... Sárosi István új darabjának rendezője N. Szabó Sándor, a játékmester, díszlet- és jelmeztervező pedig Unger Pálma. Mint említette a népszerű pécsi színészházaspár már három korábbi darabjában is szerepelt, s régóta terveznek egy újabb közös munkát. Valójában ez is nekik készült, de ahogyan azt N. Szabó Sándor megfogalmazta, ez az új darab tulajdonképpen a húsz évvel ezelőtti N. Szabónak és Pálmának íródott: „Olyan szituációk, helyzetek, mozgások adódnak benne, amelyet muszáj ifjab- bakra bízni” jegyezte meg a rendező, miközben nem titkolta, hogy nagyon jól érzi magát ebben a szerepkörben is. így aztán a „A Gonosz...” két szerepére N. Szabó Sándor Gráf Csillát és Gyurity Istvánt választotta. A hírek szerint a bemutató várható időpontja 2002 januárjának végén, februárjának elején esedékes. Élettér híján a Murom-dűlőben A Pécs környéki zártkertekben: nyugaton, keleten, délen hasonló a helyzet Kökény Jenőt a felesége cipelte le a hegyről a 6-os úton várakozó mentőig, több kilométeren át. A nyugdíjas bányásznak azon az ominózus napon a csontritkulás következményeként a sípcsontja tört ketté. Egy másik hegylakó embóliát kapott; az életét a csoda mentette meg. Mire a szomszédok elcipelték a mentőautóig, már alig volt pulzusa. Olyan szép a vasasi szőlőhegy, mintha' az isten jókedvében teremtette volna. Igaz, aztán gyorsan megfeledkezett róla. Árvay Emillel caplatunk a sárban; a gépkocsit lent hagytuk mi is az alsó elágazásnál, az Ördögárok vonalában. Mindenütt a póznákon ázott műanyagtasakban a felhívás: most szombaton ismét fórum lesz, a gondok kerülhetnek terítékre.- Hányadik megbeszélés ez? - kérdezem Árvay urat.- Sokadik. Nem számoltam. A több évtizede felszámolt harkányi vasút talpfái tartják a mesz- sze futó szőlőlugasokat több kertben is; a fémkeret alatt már rothad a fa. Fázósan jön ki a házból Szálai Sándor, aki már négy éve lakik itt, „állandóra bejelentkezve”.- Két út vezetett föl ide - magyarázza. - Az egyik meredek, az eső kimosta jórészt az aszfalt alól a kavicsot, olyan-amilyen. Télen nem lehet feljönni rajta. A másik út az Ördögárok felől enyhe lejtésű, hóban is jól járható, de azt a közelmúltban önhatalmúlag lezárták. Istenkísértés télen itt lakni. A szőlőhegy sokaké. Van, aki hobbikertként használja, de akad, aki végleges otthonaként az egyre szaporodó (bővülő) házakat. Közel százötvenen élnek már itt, állandóan. Igaz, jogszabályt sértő módon, (illegálisan?), de végleg. Akad, aki a jó levegő miatt váltott a panelből, átadva gyermekeinek, a fiataloknak a lakását, de akad, hogy fiatalok építkeznek itt engedély nélkül, mert nincs otthonuk. És persze sokat a szegénység űzött ki a hegybe. Inkább itt, mint a hajléktalanok között. A szőlőhegy lassan lakóövezetté válik. Végh József a kertben dolgozott, kihasználva, hogy elállt az eső. Beinvitál, s bort is töltene.- Tavasztól késő őszig itt lakom, és szívesen maradnék télen is, de hiába van telefonom, ha hívom, a mentő nefn tud feljönni. A szívére mutat.- Néha összevissza zakatol. De nem tudnak a hegyre feljönni a tűzoltók, a rendőrök sem. Néhány éve egy itt asszonyt gyilkoltak meg, a kaptatón. A holttestére az akácosban leltek rá.- Az utóbbi hónapokban nagyon elszabadultak az indulatok - jegyzem meg.- Hát persze - válaszolja Végh úr. - A legjobb utat a tulajdonos sorompóval zárta el, s ezzel betelt a pohár. Pedig nem kérnének sokat, csak ami amúgy is megjár. Vissza az út szolgalmát, ha másért nem, emberségből. Minden bizonnyal előbb-utóbb belterület lesz, csatornázzák, földgázt vezetnek föl. De addig?... Olyan itt a helyzet, mint egykor a vadnyugaton. Aki erősebb, nagyobbat kerít, vándorolnak a telekhatárt jelölő karók, tűnnek el a szolgalmi utak. Mindenki arra tör, hogy éppen a legkedvezőbb pozícióba kerüljön addigra, mire belterületté lesz a vidék. Az erő dominál. Ezért zárta el a kistermelői szőlész-szövetkezet a több száz éve szolgalmi útként funkcionáló utat, s „fenyegeti” az itt élőket ügyvédi felszólításokkal válaszul arra, hogy az utat adják vissza. Toller László pécsi polgármester szerint a Murom-dűlőben lakók gondja a terület átminősítésével oldható meg - a mezőgazdasági művelésből áttéve belterületté -, ami nyomán lehet új utakat építeni, felújítani, közművesíteni. De az átminősítés komoly szakmai háttérmunkát igényel, s nemcsak örömökkel, hanem többletkiadásokkal is jár. Adózni kell. Hozzájárulásokat fizetni az infrastrukturális beruházásokhoz. Gömöry János, a város főépítésze szerint a Pécs környéki egykor zártkertekben nyugaton, keleten és délen hasonló a helyzet. Az emberek többsége a lehetetlenségből, a nyomor elől menekülve vagy egyszerűen csak lakás után nézve választotta a kitelepülést. így lett belakott vidék a Mu- rom-dűlő, a patacsi Szent László- dűlő, s lett sokak otthona a nagy- árpádi, postavölgyi zártkertek világa.- Komplex településszabályozási program készítését kezdtük meg - mondja a főépítész - s úgy tűnik, hogy 2003-ra letehetjük elképzeléseinket az asztalra. A tét, hogy hol és mekkora legyen ezekből az egykori zártkertekből belterületté, s mi maradjon mezőgazdasági ingatlan. Ezt szagolták ki, sokan. Sok ész sem kell hozzá: az ingatlan- befektetésekhez mérve semmi a banki kamat. De maradjunk egyelőre kint a hegyen. Lukács János nyugalmazott gyógyszerész akkurátusán magyarázza, hogy három részből áll a hegy, a Diósalja-dűlőből, az Őrhegy-dűlőből és a Cser-dűlőből, s amikor azt százötven éve kimérték, minden telekhez kocsimat is biztosítottak. Most ezeket az utakat kerítik be sokan, s fojtják meg az itt lakókat. A jószomszédi viszonyt újonnan érkezők mérgezik. Senki sem kényszerítette magukat arra, hogy idejöjjenek lakni. Pedig mint azt Kökény Jenő említette, eléggé kényszerítő erő olykor az élet. A mindennapi nyomorúság. KOZMA FERENC
