Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)

2001-11-09 / 305. szám

Százezrek várják Szigetvári \ I95H.ban \ , Takarékszövetkezet Ai AN LÁTÁS WSgBt Összesen egymillió forint nyeremény! ! 4 sorsoláson azon előfizetőink vesznek részt, okik rendelkeznek 2001. november, december és 2002. január hónapra érvé- A miénk, nyes előfizetéssel, vagy 2002. január 10-éig bárom hónapra előfizetnek a Dunántúli Naplóra. Sorsolás: 2002. január 16-án. A részletekről fiókjainkban érdeklődhet JELZÁLOGHITEL Dunántúli Napló Ára: 59 Ft. Előfizetve: 45 Ft. 2001. november 9., péntek JHEk XII. évfolyam, 305. szám ? Jhi ? W Telefon: 72/505-000 KÖZÉLETI NAPILAP www.dunantulinaplo.hu Ráült a megyére a szegénység A régió lemaradó kistérségei közül a legtöbb Baranyában van Mást mond a társadalomkutató, mást a politi­kus. A tapasztalat szerint azonban egyre töb­ben szakadnak le az átlagosnak mondható életszínvonaltól. Egy szociológiai felmérés szerint a magyar népesség 30 százalékának helyzete teljesen reménytelen. Megyénk to­vábbi negatívuma: leszakadó térség, hátizsák­jában az Ormánság történelmi hagyatékával. Baranyai körkép Ferge Zsuzsa szociológus adata a 30 százalék. Úgy véli, a rendszerváltást követő szegényedés csaknem termé­szetes. Megfogalmazása szerint „egy összenyomott struktúra, ha felszabadul, az egyenlőtlenségek növek­szenek”. Használ még egy, Baranyára nagyon is ráültet­hető kifejezést Ferge, amikor megfagyott szegénységi! zárványfalvakat említ. Nem készült felmérés arról - említ egy példát -, hogy hány kistelepülésen nincs ben­zinkút. A baranyaiak közül a legtöbb helyen hiányzik. Ami azt is takarja, hogy kevés ott a gép, az autó - ez már a szegénység. Ezt a 30 százalékot, amikor a szemérmesség már nem jelen idejű kötelezvény, egy korábbi időre vetítve másképp neveztük. A hárommillió koldus országa. A napjainkban tapasztalható elszegényedés - nevezhet­jük az egyes társadalmi rétegek helyzete közötti olló mind szélesebbre nyílásának is - a koldusbotig azért milliókat nem juttatott. A KSH szerint az ország lakosságának 25-26 száza­léka szegény. Felméréseik révén, megállapíthatták azt a meglepő tényt, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek már 1972-ben hasonlók voltak a rendszerváltás körüli éve­kéhez. Vagy harminc évvel ezelőtt azonban nem volt közhasználatú kifejezés a létminimum (2000-ben vala­mivel 25 ezer forint felett), márpedig a hazai megítélés­ben a létminimum azonos a szegénységi küszöbbel. 1997-ben országos átlagban a háztartások 13 százaléka vallotta magát nagyon, további 34 százaléka „csak” sze­génynek. Az emberek persze nem az egy főre jutó bruttó ha­zai termék (GDP) alapján szemlélik helyzetüket. Bara­nya a középmezőnyben van. Talán többet mond ennél, hogy e mutató alapján az országos átlaghoz (100 száza­lék) viszonyítva nem érjük el a 80-at. Még beszédesebb, hogy az iparban foglalkoztatottak között egy budapesti ADÓALAP ÉS ADÓ 2000-BEN (FT/LAKOS) Pécs 362 964 83 157 Mohács 255 078 47 768 Komló 264 760 47 499 Pécsvárad 257 808 47 261 Siklós 224 201 41 951 Szigetvár 206 402 34 867 Sásd 195103 33 061 Sellye 172 298 28 306 munkavállaló több mint 126 ezer forintot keres, a bara­nyai 77-et, a mezőgazdaságban ez az arány 77, illetve 67 ezer forint. A szálláshely-szolgáltatásban dolgozó baranyaiak viszik haza a legkevesebb pénzt, budapesti kollégáikkal szemben (78 ezer forint) csak 42,5 ezret. Az, hogy a nyolc kistérségünk közül három a lema­radók között van, alátámasztja azt, hogy Baranyában nem 25-26 (vagy 30), hanem 35-38 százalékos sze­génységről beszélhetünk. Készült ugyanis egy felmé­rés, amely az ország összes kistérségét rangsorolta, dina­mikusan fejlődő, fejlődő, fel­zárkózó, stagnáló és lemara­dó kategóriákba helyezve őket, összesen küenc szem­pont (közöttük az szja-alap, a gépkocsik száma) alapján. Az első „rubrikában” egyetlen baranyai kistérség neve olvas­ható: a pécsié. A fejlődők kö­zött egyet sem találunk. A fel­zárkózók között már ott van a mohácsi, a pécsváradi és a siklósi, a stagnálok között a komlói, s végül a lemaradók rovatban szerepel a sásdi, a sellyei és a szigetvári. Más oldalról közelítve: ahol a legtöbb baranyai szegény ember él. m. a. A kistérségek sorrendje A baranyai területfejlesztési tanács a munkanélküliségi ráta, a népességösszeté­tel és a beruházási adatok alapján sorolta a kistérségeket. 1. Pécsi - alapvetően támaszkodhat regionális és kultúrközpont szerepére, pénzügyi és tudományos központi helyzete emeli az átlagjövedelmet. 2. Pécsváradi - az egyik legdinamikusabban fejlődő kistérség, nagyon jó pályá­zati eredményekkel, relative alacsony munkanélküliséggel. 3. Mohácsi - felértékelődött (Udvar) és tovább emelkedő (dunai hajózás) térség. 4. Szigetvári - lényegében stagnáló terület, és kitörési lehetőség sem körvona­lazódott. 5. Siklósi - hasonló a helyzete a szigetváriéval. 6. Komlói - a város elvesztette megélhetését biztosító gyökereit, helyzete, az itt élők jövedelmi viszonyai rosszak. 7. Sásdi - megrekedt terület, magas munkanélküliség, alacsony jövedelmek. 8. Sellyei (Ormánság) - a legnehezebb helyzetben lévő baranyai terület, hosszú ideig tartó mesterséges visszafejlesztése miatt. Az egy főre jutó átlagjövedelem messze a legalacsonyabb a megyében. Ebben a térségben él azok döntő több­sége, akik nem is akarnak dolgozni. MEGJELENT A TEMPÓ. Új hirdetési lapunk zömében ingyenes apróhirdetéseket közöl, s ott kapható, ahol rendszeresen árulnak újságokat. A megye városaiban rikkancsok is kínálni fogják. fotó, m. a. A miniszter stadionügyben konszenzust akar PÉCS MAI SZÁMUNKBÓL VILÁGTÜKÖR Közös cél a régiók Európája. A magyar köztársasági elnök négyszemközti bécsi eszmecse­réje az osztrák államfővel. Afganisztán: jelentés amerikai veszteségekről. Az afgánok me­csetekben helyezik el a hadifel­szereléseket. (2. oldal) HAZAI TÜKÖR Javaslat az átlátszó zsebekért. A köztestületek vezetőinek is va­gyonnyilatkozatot kell majd ten­niük. (3. oldal) Deutsch Tamás ifjúsági- és sportminiszter tegnap bejár­ta a Verseny utcai és az újmecsekaljai labdarúgó-pá­lyákat, s úgy tűnik, hogy a beruházás ügyében nem óhajt állást foglalni, A Értelmiségi Klub meghívására ér­kezett az ISM vezetője Pécsre, ám a késő esti órákban fogadta a sajtó képviselőit is, miután a sportstadi­on építési program keretében ráte­kintett a két „rekonstrukcióra kisze­melt” városi labdarúgópályára is. Deutsch Tamás kérdésünkre la- konikus választ adva kijelentette, hogy az országban a jövő évben várható 38 stadionrekonstrukció közül egyedül Pécsett folyik vita ar­ról, hogy me- :jéíÍiMS&m Ívik pályára for­dítódjék a pénz. T.,. * Hl A miniszter sze- ■*** Jm nnt csak a szak­mai érvek dönt- ÉMFÍf A hetnek, s ebben a vitában az **®*®^® ISM nem óhajt részt venni. De ha nem születik konszenzus, köny- nyen előfordulhat, hogy a több mint félmilliárd forintnyi kormány­zati támogatás - a stadionépítés költségeinek fele - a vártnál később érkezik meg Pécsre. A pénz meg­van, nem költik másra, legfeljebb parkolópályára kerül. (A Deutsch Tamással készített interjúnkat a szombati számunk­ban, lapunk sportoldalán közül­jük.) ______________________KF. Elv ek, falak és falfirkák Egyre több graffitivel találkozni, a betűkkel a „normál polgár” azonban nem tud mit kezdeni, csak az igazi képekre vevő. Pé­csett nincs legális falfelület, ahol rajzolhatnának, ami volt, azt is nemrég betiltották. A közterület-felügyelőség még szélesebb jogköröket sze­retne a graffitisek elleni fellépés során. Éjszaka rendőrök va­dásszák őket, ennek ellenére még mindig vannak a stílusnak lelkes követői - mint az a fiatal­ember, aki már hét éve ezzel foglalkozik. (5. oldal) Végső engedély a reptérre A szakhatósági eljárás után a konkrét munkáké lehet a fősze­rep a pécs-pogányi reptér ügyé­ben. Lapunk ezzel kapcsolatban úgy értesült, hogy Fónagy Já­nos közlekedési miniszter a mi­nap a légiközlekedésről szóló 1995-ös törvény alapján meg­adta az engedélyt a légibázis fejlesztésére. Az 1999-es kormányhatározat alapján a kereskedelmi reptérré való fejlesztéshez szükséges jó­váhagyás egy évre szól, ezután további egy évre meghosszab­bítható; ez idő alatt kell a szük­séges beruházásokat, munkála­tokat megkezdeni. (Előzmények: www. dunantulinaplo. hu) NY. SZ. TIBAY GABOR KOMMENTÁRJA Kártyajelen, kártyamúlt Ha nem ez történik azóta, mióta a jelenlegi diákigazolvány-rendszer él, a szerző sörösló legyen. Tudniil­lik eddig még egyszer sem érkeztek meg időben a plasztiklapok. Fals lo­gika mentén terveztetett e fo­lyamat, melynek végeredmé­nye szükségképpen ez. A szer­ződések ugyanis azon a felső- oktatási nonszenszen alapul­nak, hogy szeptember 15-ére mindenki szépen beiratkozik az egyetemre. Aki legalább egy szemesztert letöltött valahol, viszont tudja: ennek hiábavalóságát bizonygatni is felesleges. Van tehát három paraméterünk. Először, hogy a beiratkozás gyak­ran szeptember végéig is elhúzó­dik. Kettő: a nyomdai vállalás határ­ideje negyvenöt nap. Három: a hall­gatónak utazni kell. Nem kell hoz­zá egyetem, hogy belássuk: a fenti­ek teljesülése esetén nem készül­hetnek el a kártyák időre, lehet te­hát szerződéseket módosítani vagy dühöngeni, kinek-kinek tiszte sze­így marad az idők végezetéig, de addig meg senki sem egyetemista rint. Ezt elemezvén arra a következ­tetésre jutottam, hogy valamelyiken végül majd módosítani kell, mert különben így marad ez bizony az idők végezetéig, de addig meg sen­ki nem egyetemista. Mindez persze semmi, a régiek emlékeznek rá, volt Pécsett chip­kártya is. Ennek problémaköre azonban más volt - akkoriban tud­niillik a gombhoz keresték a kabá­tot, így a chipkártyát rövid pécsi szereplése alatt egyetemista ren­deltetésszerűen nem hasz­nálta. Hozzá kell tennünk, épp ezért nem is idegeskedett senki azon, hogy késve ér­keznek a lapkák. (Ellenben prímán törött középen, to­vábbá sokan nagy pénzeket vettek fel érte, de ez már más történet.) Persze az egyetem sem min­den: jómagam például hiábavaló­an kísérletezek azzal, hogy egy is­mert kereskedelmi banktól kártyá­hoz jussak. Két hetet szabtak ha­táridőként. Kártya nuku. De a kár­tyák már csak ilyenek. Diákok... A4, oldal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom