Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-06 / 273. szám

2001. Október 6„ szombat

RIPORT

7. OLDAL

K U l TÚRAA borút utazási irodája

A táj borait, étkeit és szállásait próbálja eladni

Az első hazai borúton a napokban sajátos utazási iroda állt föl, amely nonprofit szervezetként a borút településein lakók érdekeit szolgálja. A Villány- Siklós Borút Egyesület arra szánva állította fel e kommunikációs központját, hogy szervezze az idelátogatók mindennapjait, s hogy kimondottan belföldi turistáknak programokat állítson össze.

Ha borról esik szó Magyarországon, kies régiónkban az elsők között említjük a villányi borvidéket. Okunk is van rá, hiszen a nemzetközi mércével mérve is kitűnő borok „nagy évjá1999-es és a

2000-es borokat, nem beszélve arról, hogy a köztes évek sem voltak rosszak.

A borút 11 településen kanyarog keresztül, s mint azt Becker Leonóra, a borút ügyvezető igazgatója, Palkonya polgármestere (képünkön) elmondotta, az utóbbi években e térség lakói közül egyre többen lépnek erre az útra, találva kapcsolódási lehetőséget, s megélhetési forrást - kiegészítést - a bor révén. Szinte hihetetlen, de a térségben ma már 1954 borkóstolóférőhellyel rendelkeznek a falusi turizmus keretében, 985 főt tudnak egyszerre leültetni éttermeikben asztalaik mellett és 452 embernek adhatnak éjszakai szállást. Végiggondolva e lehetőségeket döntöttek úgy, hogy létrehozzák azt a közhasznú társaságként üzemelő nonprofit Borút Utazási Irodát, amelynek belföldi utazásszervezés lesz a dolga, segítve a borúti szolgáltatások értékesítését. Szállást, étket és italt biztosítva az ideérkezőknek. Az iroda központja Villányban van, s az első megmérettetés sem késlekedik, hiszen e hét végén lesz az immáron hagyományos villányi vörösborfesztivál. Október 20-án a siklósi népzenei fesztivál tartogat lehetőségeket, november 10-11-én a Márton-napi újbor áldása illetve december 27-én a János-napi borszentelés ünnepei vonzanak vendéget e vidékre.

A Villány-Siklós Borút Egyesület 1994-ben alakult a siklósi, nagy- harsányi, nagytótfalusi, villányi, villánykövesdi, a palkonyai (és a Baranya Megyei Önkormányzat) részvételével, s időközben melléjük szegődött Harkány, Kistótfalu, Kisharsány és Vokány is.

Az októberben megalakult utazási iroda e kistérség 11 települése lakóinak szolgálatában működik majd úgy, hogy akár „személyekre szabva” két-három napos baráti bortúrákat is szervez, fekhelyet biztosítva, pincesorokat nyitva, tájjellegű étkeket kínálva, így próbálja segíteni a szállásadókat, borosgazdákat, vendéglősöket abban, hogy eladhassák portékáikat az idegenforgalom nagy piacán. És ne feledjük: az utazási iroda saját nyeresége is visszaszáll a borút egyesületre, annak tagjaira.

_______ KOZMA F.

PRIM

ADONNÁÉ A BAT-DÍJ. Hetedszer ítélték oda a BAT Pécsi Dohánygyára alapította közönségdíjat, amelyet a Pécsi Nemzeti Színház művészei közül idén Lesznyák Katalinnak adott át Dániel Chap- paz műszaki és termelési igazgató a tegnapi Pillangókisasszony-premier előtt. (Tegnapi lapszámunk 7. oldalán tévesen, Nagyági Mariann fényképe jelent meg Lesznyák Kataliné helyett. Az érintettektől és olvasóinktól elnézést kérünk.)_________ fotó:tóthl.

Ki

k érted haltak

Kápolna a klinikán

A gyógyítás és a hit gyakorta összetartozó, egymásba ölelkező fogalmak. Erről is szó volt azon az ünnepségen, melynek keretében tegnap megyénk legnagyobb kórházában, a pécsi 400 ágyas klinikán ökumenikus kápolnát szenteltek fel. A belgyógyászati, sebészeti, baleseti sebészeti, szemészeti, ortopédiai, szívgyógyászati és intenzív terápiái osztályokkal rendelkező gyógyító centrum hetedik emeletén lehet e szobányi „Isten házában” lelki vigaszra lelni.'

Az ökumenikus kápolna ötletadója és kivitelezésének szorgalmazója, dr. Sárosi István egyetemi docens köszöntötte orvoskollégáit és a különböző felekezetek lelkészeit, utalva a kápolna szükségességére, ahol évente több ezren kereshetnek lelki enyhülést, betegek, és gyógyítóik egyaránt. Ezt követően Mayer Mihály katolikus megyés püspök, Bóka András megyénk református esperese és Varsányi Ferenc evangélikus lelkész szentelték meg, illetve avatták fel az ízlésesen kialakított ökumenikus kápolnát, ahol a hazai történelmi egyházak egy a később meghatározott és heti rögzített időpontokban tartanak majd miséket és istentiszteleteket.

_____________ K.F.

Var

sányi Ferenc evangélikus lelkész mondja avatóbeszédét

Tárlat

könyvritkaságokból

Régi könyveket, sajtódokumentumokat várnak a pécsi családi könyvtárakból, hogy november közepén egy igényes kiállításon bemutassák a ritkaságokat a nagyközönségnek. A Csorba Győző Megyei Könyvtár még egy két hétig fogadja az 50 esztendőnél idősebb könyveket, nyomtatott sajtótermékeket, röplapokat, folyóiratokat, színházi plakátokat. A könyvtár egyik régi olvasótermében, szigorú biztonsági szabályokat betartva lehet majd bejutni a mintegy három hétig nyitva tartó tárlatra. Olyan kuriózumok lesznek itt, mint például a Kner Nyomda különböző korszakokban készült munkái. A ritka dokumentumok birtokosai a könyvtár helytörténeti osztályán érdeklődhetnek az 513- 532-es telefonszámon a további részletek iránt.

Futnak a képek

______

Ig

en a komódra!

Olyan ez a francia film, A holnap egy új nap (Qa ira mieux domain), mint egy diárium, hétköznapi feljegyzések füzére - hétfőtől péntekig - az élet apró eseményeiről: bevásárlás, parkolási nehézségek, függönyök válogatása, esti párbeszédek odahaza. A cselekmény abból indul ki, hogy egy nő műanyag fóliát vesz, amelyet feleslegesnek ítélt bútorai tárolása során óhajt hasznosítani, ám megtudja, hogy ez nem jó a fának, merthogy a fa lélegzik, így viszont megfullad. Eközben megismerkedik egy másik hölggyel, akinek beszámol aggasztó értesüléséről, s mivel ez utóbbinak is vannak fóliával letakart bútorai, elhatározza, megvizsgálja állapotukat, s lemegy a pincébe.

Innen kezdve feszült figyelemmel kísértem a vetítést, mert úgy gondoltam, az a rendező, aki efféle semmitmondást meg mer kockáztatni egy film expozíciójában, az tartogat valamit a tarsolyában. Hát tartogat is! De nem váratlan fordulatokra kell felkészülni (a rendező Jeanne Labrune egy női sikollyal ironikusan felcsigázza, majd el is hárítja az efféle nézői várakozásokat), az elbeszélő továbbra is egyszerű helyzeteket sorjáztak ezeket azonban zavarba ejtően különös fénnyel világítja meg. Például: a fóliás nő, Elisabeth (Jeanne Balibar) újdonsült barátnőjének ajándékoz egy komódot, ám továbbra is ő akarja meghatározni, hova helyezzék, s indignálódva figyelmezteti a bútor új gazdáit, ne tegyenek rá poharat, hiszen intarziás, nem látják? Barátnője, Sophie (Nathalie Baye) kéri, hadd fizesse ki a komódot, hogy használhassa a maga módján, ám Elisabeth erről hallani sem akar. (Másnap egyébként meggondolja magát, s visszakéri a komódot.)

Ennek a szekrénynek a fiókjából előkerül egy szakítólevél, majd egy másik levelet is megtalálnak véletlenül, amit egy Verdimnél elesett katona írt a frontról nem sokkal halála előtt a feleségének, kérve azt, hogy ha ő meghalna, vigyázzon helyette is a kislányukra. Most egy meghatott öregasszony (Gérard Phüipe egykori partnemője, Danielle Dar- rieux!) olvassa a megsárgult betűket, ő az egykori kislány, akihez, annyi év után, elérkezett apja aggódó hangja. A két levél mintha feleselne egymással: a hűség és a hűtlenség, az önzés és az önfeláldozó szeretet vitája ez. Egészen „rohmeres”, gondolom magamban, már ha ez mond valamit, hogy Hahn-Hahn grófnő utazgató lovagját idézzem (ha ez mond valamit).

Ez a film érzelmes vonulata. De van egy szatirikus szólam is. A történet pszichiáter hőse, aki rábeszéli feleségét, hogy mondjon igent a felajánlott komódra, egyben csontkovács is (a lélek szereti a testet, írta Pascal), két külön rendelőt tart fenn ugyanazon lépcsőházban. Közben attól retteg, nehogy valamelyik depressziós betege, akinek a dereka is fáj, a másik rendelőjébe is betoppanjon. Mi pedig azon mulatunk, hogy a pácienseket mintha felcserélték volna: a csontkovácsnál komplett pszichikai esetek jelennek meg.

A film humora fölött szelíd mélabú borong, komikus helyzeteit halk szomorúság lengi be. Mert egyik nap megy a másik után, s alig vesz- szük észre, találkozunk, együtt vagyunk, mégsem tudunk kilépni önmagukból, ahogy a történet egyik női szereplője mondja, vagy inkább csak gondolja (mert ez egy női film, jelzem azoknak, akik kedvelik a feminista olvasat lehetőségeit), beszélgetünk, de nem figyelünk a másikra. A szereplők gondolatait a rendező néha úgy hozza tudomásunkra, hogy ezeket ki is mondatja, ám ezek a szövegek valójában monológok, így a másik természetesen nem hallhatja ezeket a szavakat, lévén olyanok, mint azok a mondatok, amelyeket a színpadon a félre instrukció szokott bevezetni. A nézőnek szólnak, nem a másik szereplőnek. Csakhogy ezt a beszédhelyzetet Jeanne Labrune jelképessé növeli. A másik szereplőhöz intézett valódi közlemények sem találnak igazi megértésre, olykor mintha párhuzamos magánbeszédeket hallanánk.

Á film címe nyilván ironikus értelmű. Vágy inkább, semmint várható realitás. De jön a hétvége, s remélni mindig lehet. Mondjunk hát igent a komódra! Nagy Imre

Elisabeth (Jeanne Balibar) a komódján ülve

Egy öregember emlékirataiból

A leggyengébb

Az Aradi vértanúk napja van. Történelmünk egyik igazságtalan gaztettére emlékezünk. Másfél évszázad után sem tudjuk a győztes agresszor tettét megbocsátani. Furcsa, hogy mártírjainkról mire asszociálok.

Sok évet töltöttem a közművelődésben. Mindig hasznosnak gondoltam a szellemi vetélkedőket, résztvevőnek, közönségnek egyaránt. Amikor a tévécsatornákon mind nagyobb teret kezdett hódítani a kvízjáték, örültem. Ebből csak tanulhatnak az emberek, jobb, mint ha politikai fondorlatosságokkal tömik a fejüket.

Aztán egyre kevesebb ilyen műsort néztem. Felettébb idegesített, miért gondolják a kérdések összeállítói, hogy bárkinek tudnia kellene, milyen hangszeren játszott Schwarzenegger második anyósának első szerelme a kis falusi zenekarban. Másrészt elszömyedtem azon, hogy játékra jelentkezett diplomás fiatal nem tudja, ki volt a felsorolt nevekből Ady Endre felesége? Arról nem is beszélve, volt, aki csak segítséggel találta

el, hogy a cukor az, amit karamellizálni szoktak.

Nemrég egy új vetélkedőre hívták föl a figyelmemet. Ez a legizgalmasabb, feltétlen nézzek meg egyet. Szívesen tettem, hisz a vetélkedőt, hajdani kedves kolléganőm vezeti, akit már Pécsett is nagyon tehetségesnek tartottam. Két adást is megnéztem. Sajnos.

Kriszta a műsorvezető, máskor is határozott személyiség. De kedvesen az. Itt rendre megdorgálja, megszégyeníti a játékosokat. Mint a japán vezetői tréningeken, amelyek lényege, hogy porba tapossák a résztvevők önérzetét, mondván, így tanulnak meg gőg nélkül élni és rezzenéstelen arccal bármit is elviselni.

Kriszta, mint kápó, ilyeneket mond:- Maguk színre és méterre vesznek könyvet a lakásukba? Ez nem teljesítmény, a lehetséges háromszáz-valahányezerből harmincegyezret nyertek csak meg! - s a hangja agresszív.

Társaságban talán mondhatna ilyent, mert tudom, miközben külsőzött a Pécsi Körzeti Stúdiónak, az egyetem két karára járt egyszerre. Bölcsészkarra és jogra. De a képernyőn? Mint okos, csinos, vonzó és sikeres példaképe a tiniknek? Gyorsan kell beszélnie, hogy ne lopja a játékosok idejét. Ez ellenszenvesebbé teszi amúgy kedves hangját.

A játszók hamar alkalmazkodnak a normákhoz. A játék címe: A leggyengébb láncszem? A legkülönbözőbb nehézségű kérdésekre kell válaszolniuk. Aztán, maguk a vetélkedők döntik el, ki közülük a leggyengébb láncszem, az kiesik, nem játszhat a következő kérdéskörben. Közben a láthatatlan narrátor elmondja a nézőknek a tényleges értékelést. XY ebben a körben semmit nem tudott, ZZ szerezte a legtöbb pontot. De mindezt csak azért közli, hogy sokkolja a nézőt. A döntés, mint mondtam, a játszó személyek kezében van.

Annak, aki nem tudta megmondani, mi volt a tóga, s melyik állam fővárosa Szöul. Azt a társát jelöli kiesőnek, aki minden kérdésre helyesen válaszolt. Ha rákérdeznek miért, azt mondja, mert az előző körben olyan bizonytalan volt, meg húzta az időt,

miatta nyertünk kevés pénzt. Időre megy a játék. A vicc az, hogy az is a legjobbat jelöli kiesőnek, aki egyik-másik kérdésre jól tippelt.

De csak az első körökben van így, ahogy fogynak a játékosok, fogy a szemérem is. Ekkor már nyíltan megmondják, azért szavaznak Karcsira, mert túl okos, s nehéz ellenfél lenne később. Időben kell megszabadulni tőle. így, kerek perec.

Hej, Kriszta, Kriszta! Játékosként te sosem jutnál a döntőbe! Hamar kiutálnának túlélésből jeleskedő társaid.

Dehát ez a vetélkedő az életre nevel. Miként az életben is, itt is rendre, két közepes képességű játékos lesz a döntős. De a szemétség, többnyire folytatódik.

Csak az egyik játékos nyerhet valamennyi pénzt. A másik csak fityiszt kap. A demokrácia látszatát azért megteremtik. Az eredményesebb játékos eldöntheti, akarja-e kezdeni a válaszokat, vagy átengedi ezt ellenfelének. Általában, átengedik. Öt-öt kérdésre kell felváltva válaszolniuk.

Nos itt már nem azt kérdezik, ki írta az Oroszlánkölykök című regényt, vagy hogy mi a klorofil?

Ismétlem, csak két adást dühöngtem végig. Mindkettőben úgy tapasztaltam, az egyik játékos, olyan kérdéseket kap, másmás tárgykörből, amelyek megválaszolásához magas szintű szakműveltség szükségeltetik, tehát halandó lélek számára szinte lehetetlen. A másik játékos öt kérdése közül kettő olyan, amire egy általánosan tájékozott, olvasott ember, Ids szerencsével tudhatja a választ.

Ennyi! - mondhatnám tévés nyelven.

Ám sajnos ez a műsor népszerű. S miközben a nemzetközi terrorizmus szörnyűségén sápítozunk, egy szórakoztató kis tévéműsorral elültetjük a nézőkben a sportszerűtlenség, a vállalt alantas döntés, a csöndes agresszió csíráit. Müyen jópofa!? Ez vezet győzelemre! Néhányan még azt is gondolják, demokratikus, túsz az okosnak és butácskábbnak, egyforma esélye van. Pedig nincs. A műveltebbek biztos vesztesek.

Persze nem Krisztára haragszom. Ő magas szinten megold egy ráosztott feladatot. Profi. Tudom, a játék licencét nyugatról vette a kereskedelmi tévé. Gratulálok. Már nem csak a bűnözésben, a drogfogyasztásban s a munkanélküliségben van reményünk arra, hogy utolérjük Nyugatot. Bükkösdi László

Történelmi vetélkedőt rendezet tegnap Pécsett az Aradi vértanúi emlékére Kik érted haltak címmé az általános iskolák nyolcadil osztályosainak a Magyarok Világ szövetsége Pécsi Csoportja és í Szivárvány Gyermekház. A gyér mekintézményben lezajlott, idér már hagyományosnak számítf

vetélkedőn a kötelező tananyag mellett az ajánlott irodalom és a háttér-irodalom ismeretére helyezték a hangsúlyt. Az első helyezést a Jurisics Utcai Általános Iskola, a második helyezést a PTE

2-es gyakorló iskolája, a harmadik helyezést pedig a harkányi ál- talános iskola csapata nyerte, ibki