Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)
2001-10-01 / 268. szám
SU 2001. Október 1„ hétfő RIPORT 7. OLDAL KULTURASzámítógépek az iskoláknak A „2001 számítógépet az általános iskoláknak 2001-ben” program keretében adományozott szeptember közepén három komplett számítógépet a vajszlói Kodolányi János Általános Iskolának a Junior Achievement Magyar- ország (JAM) Alapítvány. Eddig 750 számítógépet osztott szét a JAM, amely Pécs városában tizenegy iskolában, a régióban pedig 44 tanintézményben foglalkozik közgazdasági és üzleti oktatással. A program során azt szeretnék elérni, hogy a rászoruló iskolák és az ott tanuló diákok lehetőséget kapjanak a számítógép rendszeres használatára, és felhasználói szintű ismeretekhez jussanak. A vajszlói iskolaigazgató, Matovics Mihályné elmondta, hogy kétéves igen jó kapcsolatuk van a JAM Alapítvánnyal, s a most kapott gépeket az informatikai teremben helyezték el a kilenc meglévő számítógép mellé. Azért is jött jól az adomány, mert multimédiás nyelvi labor kialakítására nyertek éppen egy pályázatot, s szükségük van minél több számí- tógépre. ___________________cs^l. ÜN NEPLŐ MUZSIKUSOK. A Zene Világnapja és fennállásának 15. évfordulója alkalmából adott koncertet tegnap délután a helyi Vígadóban a Szigetvári Fúvószenekar. A hangversennyel egy időben a ze- nekar történetét is bemutató kiállítás nyílott a kisvárosban.___________________________fotó: laufer László A bazilika éjféli hangjai A bazilika péntek esti orgonakoncertjén a program főszervezője, Szamosi Szabolcs játszott, s az egyházi darabok közé becsempészett egy hazai történelmi film zenéjére előadott improvizációt is. A kísérletezés folytatódik, tudtuk meg a művésztől, hamarosan Dés László szaxofonossal ad közös koncertet.- Pécsi születésű vagyok, de az orgona fennkölt hangzásával a pannonhalmi gimnáziumban ismerkedtem meg, és mondhatom, első látásra beleszerettem a hangjába, valamint abba a templomi környezetbe, ahol megszólal - emlékezik a kezdetekre Szamosi Szabolcs orgonaművész (képünkön), a pécsi bazilika főkántora. Pannonhalma után Szeged következett, ének-matematika szakon végezte el a főiskolát, majd Budapesten. Kolos István volt az orgonatanára. Tíz esztendeje jött vissza Pécsre, és 1994 óta a bazilika alkalmazottja. Az egyházi zene és ez a hangszer egymástól elválaszthatatlan, talán 10 százaléknyi az orgona- irodalom azon része, amely különálló, de időnként ezek a darabok is bekerülnek a repertoárba. Az orgonaművész úgy fogalmaz, ebből a hatalmas gyűjteményből mindig egy-egy aktuális mű a kedvence, most például J. S. Bach G-moll fantáziája és fúgája, melynek nagyságát, szerkezetét, témagazdagságát tegnap este a zenekedvelők is megcsodálhatták a bazilikái koncerten. A laikus hallgatónak is élményt jelentett az a ritmikus vidámság, mozgalmasság, ami ebből a monumentális hangfolyamból áradt.- A darabok előadásmódja évről évre változik, a különböző új fajta orgonák megjelenése, a zenetudósok műértelmezései folyamatosan finomítják az interpretációt, szóval soha sem lehet megunni egyetlen kompozíciót sem - vallja Szamosi Szabolcs, majd hozzáteszi, annak ellenére nem, hogy számító- gépes vezérléssel adott pillanatban 250 hangszínkombinációt lehet beállítani a bazilika orgonáján, ami a későbbiekben is bármikor lehívható, de mindig élmény újabb és újabb verziókat kitalálni. Persze a technikát folyamatosan csiszolni kell, és kevesen tudják, hogy erre az orgonistáknak csak a templomkapu bezárása után jut lehetőségük, vagyis késő este és éjszaka gyakorolhatnak. A koncert előtti utolsó héten például napi hat-nyolc órát, szóval sajátos időbeosztással kell elképzelni a művészeket. Eredetüeg Dés Lászlóval, az ismert hazai dzsessz-szaxofonossal adott volna közös koncertet Szamosi Szabolcs, de ez a program a pesti művész családi elfoglaltsága miatt későbbre, november 27-re tolódott. Ekkor Bach csembalóra és fuvolára alkotott szonátája lesz az előadás fő darabja, melyet a két művész közösen írt át orgonára és szaxofonra, de természetesen teret kap Dés László improvizációs igénye is. MÉSZÁROS B. E. Könyvtárból a világhálóra Idén tavasszal négyszázmillió forintot különített el a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az ország könyvtárainak informatikai fejlesztésére, amelyet pályázat útján ítéltek oda az intézményeknek. A minisztérium az intézmények számítógépekkel való ellátottságának bővítését, a könyvtárközi kölcsönzések megkönnyítését, ületve az esélyegyenlőség megteremtését szeretné elérni. Ez utóbbi alatt azt kell érteni, hogy a könyvtár- használók lehetőséget kapjanak a vüághálóra csatlakozáshoz. Pécsett a megyei, illetve a városi könyvtár pályázott sikeresen a minisztériumi forrásra. Az előbbi egymilliót, míg az utóbbi 250 ezer forintot kapott. A Megyei Könyvtárnak ezzel negyvenre bővült a számítógépes állománya, melyek nagy részéről csatlakozhat a látogató az internetre. Kalányos Katalin, az intézmény igazgatója elmondása szerint, a Széchenyi- tervből is részesülhetnek a jövőben, melynek segítségével megindulhatna a felnőtt lakosság informatikai ismereteinek bővítése a könyvtárban. A Városi Könyvtár negyedmilliós támogatása egyetlen számítógép beszerzésére volt elegendő, ezzel ott tíz számítógép áll a vendégek rendelkezésére. MÉSZÁROS ZS. Jegyzet Eltévedt Országjáró A ködfoltos reggelen, pizsamás lélekkel nyitja postaládáját az álmos honpolgár. A fali dobozka fedelének fülsértő nyikorgását követően a lépcsőház - miként annak idején a haza - fényre derül, a madarak fortéba csapnak csiripelésükkel, még a mindig morcos szomszéd is előre köszön. A ládikában ugyanis a napilapokat lenyomva dül- leszkedik az ugyan nem kért, ám következetesen küldött Millenniumi Országjáró. A kedélyes, jólétben tobzódó hont be- és felmutató nyomdaipari terméket hátulról felcsapva - az újságíró is csak emberből van, sporttal kezdi a napot, s lapot - hamar a „Még egyszer a Maiéter utcáról” című morfon- dírozáshoz ér, mely az egyik szerkesztőbizottsági munkatárs tollából fakadt. Szőcs Géza arról kesereg, hogy országunkban Maiéter Pálról utca elnevezve pedig nincs. Bizony ha másutt nem is, Pécsett éppenhogy van. A Kertváros egyik utcája az 56- os hős nevét viseli jó ideje. Ami a toliforgatót jegyzet írására ösztönözte, mégsem igazán ez. A minden bizonnyal legnagyobb példányszámú lap munkatársa alább azokat a véleményeket citálja, melyeket az olvasók küldtek korábbi keser- gésére, miszerint nincs e honban Maiéter utca. A komlói Nyugdíjas Ferenc, nyugdíjas bányász felháborodva áll ki a régi rend(szer) mellett, akkor ugyanis volt új pénz, új alkotmány, új föld (éppen a bányászváros Komlón?), új munka, új stb. Az idézett levélrészlet demagógiára hajaz, mintha a bányászember mind gyöpös lenne. Nos, komlói születésű és azóta is komlói polgár lévén bizonyosan tudom, efféle néven emberfia nem volt bányász itten, se e városka polgára. Ha valaki mégis megírta levelét, az azt idézőnek közölnie kellett volna, hogy akármilyen okból nem az olvasó valódi nevét közli. Ha pedig a gálád komlói álnéven küldte véleményét, az Országjárónak arról illik tudni, hiszen náluk minden magyar ösz- szes adata - névre szólóan kapja mindenki a lapot - nyilvántartott, nemdebár. így, legalábbis a komlóiak előtt, nincs hitele Szőcs Gézának. És lapja is köny- nyen elveszti. DEÁK GÁBOR Mesejáték JESZ-módra Egy féléves próbasorozat ér véget a premierrel, október elsején a Janus Egyetemi Színpad Oberon stúdiójának számára. A társulat Kárpáti Péter: Pájinkás János című darabját állította színpadra Szabó Attila rendezésében. A nyár elején már volt egy házi bemutatója az előadásnak, a szélesebb közönség hétfőn tekintheti meg először a „Dráma és forradalom” alcímű művet. A műfaji megnevezés, amely ebben az esetben mesejáték, azonban most csalóRa lehet. Bár a történet szálrafűzése során több népmeséi jellegű motívum is fellelhető, de mind az író, mind pedig a rendező szándéka az volt, hogy a darab nyelvezetében és előadásmódjában is beleilleszkedjen az ezredforduló magáénak vallott ritmusába és jelvilágába. így jöhetett létre egyfajta XX. századi, parodisztikus történelmi mesejáték, ahol a második világháború náci katonái sárkányokként jelennek meg, és ahol a főhős, Ámi Lajos sajátos történetének elbeszélése az embert, és az egyes emberi szemszöget helyezi előtérbe, míg a történelem újabb és újabb díszletet erőltet a szereplőkre.- A darabon végigvonul a jelenkor idealizált embertípusa, amely talán a technokrata névvel írható körül leginkább, illetve a filozófus figurája, aki egészen másképpen közelít ugyanahhoz a mindennapi jelenséghez. De a népmesékkel ellentétben itt nem születik megoldás és nem győz a legkisebb fiú - mondja a darab rendezője. Ezen kívül még egy hosz- szabb előadásra is készül a JESZ a közeljövőben. Az 1996-ban alakult társulat az ötéves jubileumát ünnepli decemberben. Ennek során az öt év alatt a társulatban játszó amatőr, illetve profi színészek gála jellegű játékát láthatják a nézők Mikuli János rendezésében. Emellett az egyetemi színpad tevékenyen részt vesz a PNSZ műsorára tűzött Danton halála című darabban is. MÉSZÁROS ZSOMBOR Titokzatos lények a szemhéj duzzanatban Egy Magyarországon is terjedő mediterrán betegség A dirofilária különleges élősködő, olyan, mint egy hosszú és vékony giliszta: átmérője 400-500 mikrométer, hosszúsága pedig elérheti a 17 centimétert is. Varga István profesz- szor szerint, aki hosszú éveken át az Állatorvos-tudományi Egyetem para- zitológiai tanszékét vezette, kimondottan kutyaélősködőről van szó, amely utóbb már egyre sűrűbben az emberbe is befészkeli magát. Egy, ma már Magyarországon is terjedő különleges mediterrán betegségről a napokban számolt be dr. Pajor László (képünkön), a pécsi egyetem Pathológiai Intézetének intézetvezető professzora azon a fórumon, mely az orvosi szakma legbelsőbb érdekességeit hivatott feltárni. A lehetőséget éhhez a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Szakosztálya teremti meg időről időre, ezen az őszön például a szeptembertől decemberig tartó tudományos ülésein, melyeket a Tanulságos esetek fórumai fűszereznek. Nos, egy ilyen bemutatón egyszerűen csak lényeknek nevezte dr. Pajor László azokat az élősködőket, melyek egy 69 éves nőbeteg szemhéjduzzanatából kerültek elő. A delikvens felső szemhéja - mint később az összefüggések felderítése során kiderült - egy olaszországi nyaralás utáni hetekben erősen megdagadt, s a meglehetősen kellemetlen duzzanat semmiféle kezelés hatására nem akart felszívódni, míg végül egy pécsi sebészeti osztályon mint daganatot eltávolították, megszabadítva ezzel a hölgyet a nemcsak esztétikai szempontból kínos „betegségétől”. A kioperált tumor útja természetesen a Pathológiai Intézetbe vezetett, ahol évente tizenhét-tizennyolcezer beteg legkülönbözőbb szervéből származó mintáinak vizsgálatát végzik el betegségfajtákat határozva meg, segítve ezzel az effektiv gyógyító munkát. Az intézetben a szemhéjduzzanatból kivágott metszetek mikroszkopikus vizsgálata során egyértelműen kiderült, hogy nem a szövetek burjánzásáról van szó. A szemhéjbugyorba sajátos lények fészkelték be magukat, amelyek a kukacokhoz hasonlatosak; átmérőjük 400-500 mikrométeres, hosszúságuk pedig olykor a 17 centimétert is eléri. E tekergő lények sajátosan érdes-recézett fejűek, emésztőcsatornával rendelkeznek, farkuk ellaposodó. A tényre felfigyelve meglehetősen kemény „nyomozómunka” után sikerült kideríteni, hogy egyértelműen a sokféle formában megjelenő dirofilária nevű élősködőről van szó. Ezek az élősködők a mediterrán és trópusi vidékeken, a Dél-Euró- pában, Ausztráliában és Dél-Amerikában élő kutyafélékben (kutyák, rókák, farkasfélék), s leggyakortabban az állatok tüdőartériáiban, a szív ereiben telepednek meg. Terjesztésükben bizonyos szúnyogfajtáknak van nagy szerepe. A szúnyog ugyanis a fertőzött állatokból kiszívott vérrel oltja tovább a dirofilária „kicsinyeit”, a vérben fejlődő „mikrofiláriákat”, melyek aztán szép lassan, új otthonukban is életképes férgekké válnak. Csak közbevetőleg jegyezzük'meg, az eleddig emberben nagyon ritkán megtelepült lényekről már a középkorból számláznák olyan leírások - egy gyermek szeméből spontán ürültek a férgek -, amelyek a dirofilária jelenlétére utalnak. A pécsi eset diagnosztizálásban segítő és a parazitákhoz kiválóan értő bolognai S. Pampiglione professzor szerint viszont napjainkban egyre gyakoribb, hogy ilyesmivel kell szembesülni. A szakmai publikációk 1995-ben például 410 esetről számolnak be a világon, s ebből 181 Itáliából köszönt vissza. Nálunk a közelmúltban hat esetet publikáltak (s éppen Pajor professzor előadását követő hozzászólások során derült ki, hogy a Baranya Megyei Kórházban megtalálni vélték a hetediket), s az esetek egy részében szintén olaszországi úthoz köthető a férgek „beszerzése”. Akad a betegek között például olyan vasutas, aki rendszeresen az Olaszországba közlekedő nemzetközi gyorson teljesít szolgálatot. Végül még egy figyelmeztető jelenség: napjainkig a magyarországi kutyákban is meglehetősen ritkán találtak ilyen típusú élősködőket, ám a közelmúltban végzett célirányos vizsgálat meglehetősen kellemetlen képet festett föl. Tolna megyében a vadászkutyák körében végeztek szűrést, s kiderült, hogy mindegy 100 tolnai vadászeb közül kilenc (!) e férgekkel fertőzött! így fordulhatott elő, hogy bár Olaszországban sohasem járt, egy szomszédos megyei vadász szintén megkapta a dirofiláriát. Természetesen érdekelt bennünket Pajor profesz- szor álláspontja, azaz félnünk kell-e e lényektől, mondjuk-é le azonnal itáliai útjainkat, búcsúzzunk el a mediterrán nyaraktól? Nos, erről nincs szó. A professzor szerint az intézetében diagnosztizált „lények” az emberben nem találnak megfelelő otthonra, az emberi test szövetei számukra nem nyújtanak ideális életfeltételeket. így a szervezetükben nem terjednek szét, csupán a szúnyogcsípés körül, centis, másfél centis burokban „ülnek meg”, többrtyire a test lágyabb pontján (s ami nagyon kellemetlen és veszélyes: férfiaknál a herékben, a herék környékén is!), s olykor hosszú éveken át ott is maradnak, betokozódva. Akár 8-10 évig is élhetnek bennünk. Az utóbbi időben tapasztalt előfordulások gyakoriságának okait kutatják: egyesek szerint a klimatikus változások, a globális felmelegedés kedvező hatással lehet e lényekre. KOZMA FERENC